Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-24 / 43. szám
XVIII. évfolyam. 1 a G y károly És vA *óber 24. 43-ik szám., 'Xs,xseicLa,l:oQ.i> szé^pirod-Sulasa-i és is3SCLerstterjesz.tö Da-@til©0PNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. j! Negyedévre..................2 kor. Fé lévre .....................4 kor. |j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal : Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római katli. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. —- Kéziratok nem adatnak vissza. A pénzláz. Társadalmunk beteg, nagyon beteg. Egyike ama betegségeknek, melyekben szenved — a pénzláz. Társadalmunk minden rétegét a pénz után való lázas hajsza fogta el. S ha akad néha valaki, aki távol tartja magát e hajszától, úgy „különcz“-nek, „gyakorlatlan emberinek vagy ideálistának tartják, aki a világ rendjébe nem tud beilleszkedni. S a többi praktikus ember a „bolondos különcz“ jószívűségét saját előnyére használja fel. Ha alkalmilag hasznot húztak belőle, úgy kinevetik, amikor azt hiszik, hogy észre nem veszi. De nem akarunk írni a hiszeké- nyek e szelíd osztályáról, akik az általánosságért fáradoznak, anélkül, hogy ebből önmaguknak kézzelfogható hasznuk volna. Nem, a frissen lüktető életből ki akarjuk szemelni az úgynevezett „praktikus embereket.“ Hiszen számuk jelentékeny. Nagyok, kicsinyek, tudósok és tudatlanok, férfiak és nők mindannyian futkosnak, rohannak a szerencse után. A közvélemény szerint pénz nélkül nincsen boldogság. Az ideális szerelem, melyről a költő énekel, a gazdag hozomány utáni vadászatnak esett áldozatul, az őszinte barátság, melyre az ó- és középkorban oly fényes példákat látunk, a legnagyobb ritkaságok közzé tartozik, a hűséget csak szórványosan láthatjuk néha-néha. Testvéri és felebaráti szeretet csak addig érvényesül, inig pénz és vagyon nem állja útját. Pénz a világ ura. Egyesek, ha ügyesség, szorgalom és takarékosság által nem juthatnak pénzhez, nem irtóznak egy kis csalástól, egy kis lopástól, sőt még rablógyilkosságtől sem csakhogy pénzt keríthessenek. Arra gondolnak csak, hogy finoman eszeljék ki a dolgot, nehogy napfényre kerüljön. „A pénznek nincs szaga“, tartja a közmondás igen jellemzően. S a gazdag előtt hajlongnak az emberek, ha közben gondolják is: „ez se szerezte vagyonát becsületes utón.“ Ebből is látszik a pénz ádáz hatalma. Csak gazdagnak kell lenni, hogy az emberek tiszteletére lehessen számítani, a szegény ördöggel senki se törődik, ha még oly becsületes és tisztességes, ha még oly ügyes is. Mig a kereskedösegéd mélyen meghajtja magát a vevő előtt, titokban azon töri a fejét, hogyan lehetne legrövidebb idő alatt önálló és gazdag. Vagyonosnak, tekintélyesnek lenni az életet élvezni: minő kecsegtető kilátások ! A kézmives-legény, talán már az inas is, pénz, sok pénz után sóvárog. A kis hivatalnok pénzrakásokról álmodik és a tőzsdén próbálkozik meg a szerencsével. S hányán kallódnak el Monaco játékbarlangjaiban, meg másutt. Nincs olyan kis falu, melyben ne folynának szerencsejátékok. S még olyanok is, kiket bőven áldott meg az Isten földi javakkal, úgy hogy kényelmesen megélhetnének belőlük, nincsenek megelégedve. Minél többet bírnak, minél többet kívánnak, — panaszaik nem némulnak el soha. Sokan azok közül, kik kényszeríteni akarják a szerencsét, hogy betérjen hozzájuk, a Mammon körüli versenygésben tönkremennek. Másoknak sikerül ugyan, bizonyos vagyonra szert tenni, de Fortuna istenasszony csalfa. A szerencse kerek, mint a golyó s aki ma milliomos, holnap már koldus lehet. A rossz utón szerzett pénzen nincsen áldás. A fáradságosan összecsalt vagyon ismét elúszik. Póruljárt pénzes embe'rek nem egy tragédiája játszódik le törvényszékeink előtt. A pénz és a pénz utáni hajsza sok nyomort hoz a világra. S mégis általános elvül tekintik, hogy -a ^pénzszerzés az ember legszük- 1 ségesebb teendője. Bár visszatérhetnének ama régi felfogáshoz, hogy nem pénz és vagyon, hanem csak az Isten által nekünk rendelt sorssal való megelégedés képes boldoggá tenni. Oktatni kell a fiatalságot, minő veszedelmes betegség a pénzes láz s megkísérelni az embereket tanítással, példával és megszoktatással okosabb útra vezetni. Mesterek és segédek. Azt szokták mondani, hogy mindenki a maga mesterségére panaszkodik és a czipész- világ esküdözik, hogy inkább megöli fiát, mintsem a maga mesterségére nevelje; mig ellenben a szabó azt mondja, hogy inkább czipész legyen fiából, csak szabó ne. És igy szidja a magáét és jobbnak tartja a másét. A szakadatlan, emberfölötti munkában meg a nyomorúságban nincs semmi különbség a kismester és a segéd közt; egyiknek a sorsa éppen olyan súlyos küzdelem és éppen olyan nélkülözés, mint a másiké. * Ha figyelemmel kisérjük a gazdasági fejlődést, azt tapasztaljuk, hogy munkaadó és munkás közt mindenütt ádáz harcz folyik. A munkás kevesli bérét és sokalja a munkaadó nyereségét; emiatt elégedetlenkedik, duzzog és néma harezra kél. A munkás nehéz sorsban él, de látja, hogy a kisiparosok ugyanolyan — sőt még. rosszabb — sorsban vannak, mint ő. Látja, hogy nem gazdagodnak meg az ő rovására, hogy azok is nyögnek és velük (ígyütt szenvednek a piszkos verseny snlya alatt. Mig a munkások — ha ugyan van munkájuk — szombat este biztosra várják csekély bérük kifizetését, addig a mesterek nem tudják, honnan teremtik azt elő. A kismesterektől nincs mit irigyelni, nincs mit várni, nincs mit követelni, ezért tűrik sorsukat nyugodtan a munkások. Munkást és munkaadót egyesit a közös baj és viszonyokat ismerő ember megdöbbenve kérdi: Ki inkább sajnálni való az iparban, a mester-e, vagy a segéd ? A mester roskadozó inakkal huzza az örökös jármot és huzza, amig ki nem dől, amig el nem viszik oda, ahol megszűnt a küzdés és a jutalom, a remény és a csalódás, az öröm és a keserűség. Annyit nem keres a kismester, hogy félretehéssen néhány garast öreg napjaira, hogy majdan békés nyugalomban töjthesse élte utolsó éveit. —- Dolgozzatok, mig méesetek ki nem alszik. TÁHCZA. Szüleim emléke. Régen borult a hant föléjük, Mely látta könnyem, hallá sóhajom ! Régen beállott síri éjök, Mely meghatottan késztet szólanom. Minő a veszteség, az érzi, Kinél csak ábrándkép az ősi lak És ha szorongó keble vérzik, Kik orvosolnák, ott lenn nyugszanak. Mily szép az élet, hogyha vannak, Kik útjainkra rózsát hintenek És neszére is a sóhajnak Szerelmes szivök aggódik, remeg. De bús, rideg, ha senki sincsen, Ki felszántsa olykor könnyeink; Hogy bánatunk erőt merítsen És tetlre készen fáradjunk megint. Ily bús nekem, kit elhagyának A jó szülök s csak emlékük maradt ; Ez véd és éltem sok bajának Szilárdan ellenáll az akarat. 'Nem vádolom hát árva sorsom És végzetemmel harezra nem kelek; Rejtett jövendőm bármit hozzon, Készen talál, nem bántnak kételyek. Úgyis csak próbakő az élet, Az ember hogyan állja meg helyét; Azért ki óvatos, nem téved, Boldog, nem érzi sorsa vesszejét. Nyugodjatok, a hosszú álom, Mint éltetek volt, oly szelíd legyen; Mig én tovább munkálva várom A halált, mely lezárja két szemem. Nádor Béla. +B5S-SFelelet. Szekeres Katóka kedden, éjféltájba Úgy zokog magába, mágányos szobába. Marosszegi posta hozta a levelet: „Szombat este óta nem törődöm veled !“ Feltükrözik a nap marosszegi tóba, Törüli a szemét Szekeres Katóka. Könnyű seb ez, szóval irja a levélbe: Megcsaltalak rózsám csütörtökön délbe. K. Margit. spiritizrn/u.s. A nagykárolyi dalegyesület ókt. 12-én tartott estélyén felolvasta tDr. lE^eoib-tel János. II. És most áttérek a kísérleti spiritiz- j musra. A spiritizmus oly tüneményekre támaszkodik, melyek nem sajátjai. Ezek a tünerné-1 ! övék egy különös folyóanyagnak, fluidumnak J - melyet minden lelkes lény bir — az! í eredményei, produktumai. Ez a fluidum el! jván osztva az egész testben, mint egyik alkotó eleme az életnek és a mely első sorban az idegközpontokban és agyban székel. Kivételképen egyes emberek ezen flui- jdumból többet halmoznak össze szervezetükében és a fölösleg ebből a fluidomból, a mely j az életfentartásához már nem szükséges, az j agy megfeszült munkája, az akarat közvetlen j hatása következtében kifelé sugárzik, vagyis kirepül a testből és egy más élettelen tárgyat, pl. asztalt éppen úgy megtölt, ellát, impregnál, mint a villamosság Galvani vagy Volta oszlopait. Ezen állapotban a tárgy engedelmeskedik az impregnáló akaratának. Ebben leli magyarázatát az a tünemény, a hol a szel- j leinek titkos erők közbevetésére gondol a 1 laikus, járatlan világ. Ezt az élettelen tárgyakkal közölt cselekvési képességet nevezzük „psychicai lelki erőnek“ és az egyének, a kik ez erőt bírják, médiumok, közbenjárók; nem jó név, mert a helyett, hogy közbenjárók lennének, ellenkezőleg ők a közvetlen létrehozói a hatásoknak, tüneményeknek. Ha több ember egyesül a médiummal a munkában pl. asztal körül, az ö fluidumuk kombinálódik, összefoly a médiuméval a tünemények létrehozásában. De viszont éppen e társulás miatt a tüneményekben aztán nincs meg az az egység, a mely kiséri a médium külön kísérleteit, sőt, mert a tünemények a többiek gondolatához, akaratához is alkalmazkodnak, ha válaszvárás-adásról van szó, sokszor összefüggéstelenek a szavak, mondatok. Mégis a médium határozott és folyton követelő akaratára az összhang, egység helyreáll a tüneményekben, a melyek vagy annak engedelmeskednek, a* kit a médium kijelöl, vagy önmagának a médiumnak. Ha a médium erői kimerülnek, mert a megfeszített akarás őt kimeríti, a fluidum szükséges mennyisége csökken és a tünemények jelentkezése megszűnik. Tehát világos, hogy a szellemek jelenlétének, beavatkozásának semmi szüksége, helye, lehetősége. De a spiritiszták azt mondják, hogy a szellemek a médium fluiduma által nyilatkoznak. Ez nem igaz! A médiumok száma — mint mondám — nagyon kevés. Ötven év óta összesen hármat Rövidáru« és úri fiival-raktár nagyban és kicsiny lieu! A bekövetkező őszi és téli idényre megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi alsótrikók, .üsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák, mindenféle gyermek- és férfisapkák, kalapok, keztyük, karmantyúk (muffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötők, női és férfi esőernvök, pénz-, szivar- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogporok, mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha-és fénykefék, menyasszonyi koszorúk és fátyolok, mindenféle kézimunkák előnyomva s ezekhez való hiinzőselvmek és pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, ezérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyemszalagok, fűzök (mieder), utazó és kézi-kufferek. gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s még ezer meg ezer ezen szakmához tartozó czikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek legolcsóbb árban csakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsült szükségletét nálam beszerezni, maradok Üzlethelyiség özv. Eigner Simonná úrnő házában. (i3—u) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
