Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-12 / 37. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. szeptember 12. 37-ik szár Társad-alaasA, szépirodalrai és isa^Leietterjesztő li-etilap. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre .... Fél évre .....................4 kor. | Egyes szám .... Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda .3 kiadóhivatal: Deák Ferencz-téri 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Maradiság. Ha kissé körültekintünk, észre fogjuk venni, hogy a vidék csak nagyon csekély mértékben halad. Ennek magyarázatát első sorban ott kell keresnünk, hogy manapság mindenki a fővárosba törekszik, ahol érvényesülni akar s ha arra semmikép sincs módja, szükségleteinek fedezésére a fővárosba fordul, abból indulván ki, hogy a fővárosban olcsóbban vásárolhat, mert ott nagyobb a konkur- renczia. A fővárosból szerzik be a családok divatczikkeiket és csak azt tartják szépnek, Ízlésesnek, viselhetönek, a mi a fővárosból kerül ki. Valóságos versengést folytatnak a vidéki előkelő családok nötagjai, hogy egy-egy ruhadarabjuk kiállítás tekintetében egyedül álljon és ahhoz hasonló ruhadarabja ne legyen senkinek se. Ezt a versenyt természetesen a vidék kereskedelme sínyli meg. Minden téren sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a vidék nem pártfogolja a vidéket és körülveszi valóságos majom- szeretettel mindazt, a mi fővárosi. Nem csodálható tehát, hogy a vidék nem érvényesülhet és a maradiság kárhozatos járma alatt nyög. Nem lüktet vér a vidéki társadalomban, mintha örök álmát aludná. Egy-két város életképes és munkabíró társadalmától eltekintve, a vidéki városokban nincs együttműködés, nincs semmiféle vagy csak elenyészően kevés társadalmi mozgalom. Leginkább szenvednek a vidék közönbössége által a vidéki színtársulatok, ezeknek alig van publikumok, nemkülönben a vidéki sajtó is mostoha gyermeke a vidéknek, nem méltányolják és pártfogolják kellőkép. A csekély számú jótékony-intézetek megfelelő számú tagok hiányában sem vergődhetnek zöldágra. Ezek a körülmények nagyobb szabású akczió megindítását követelik. A főváros exkluzivitását bizonyos irányban bekellene szüntetni s több intézmény deczentrálizácziója által oda kellene hatni, hogy a vidék kereskedelme és ipara, egyáltalában közgazdasági élete nagyobb arányokat öltene, miáltal elősegítenék a vidék vagyonosodását és e javulás már magában rejtené a társadalmi téren való jobb viszonyok bekövetkezését is. Nagy nemzetgazdasági feladat vitetnék közelebb megoldásához, ha a vidék társadalmi élete élénkebbé válnék, a lakosok köztevékenysége fokoztatnék s ne lenne kénytelen minden vidéki a fővárosba kívánkozni, ahol ugyan a kereskedelem és ipar központja van, de a vidékről odaszármazó sok munkaerő és tehetség nem találhat mind elhelyezést. Az intéző körök figyelme régóta kiterjed a vidék mostoha gazdasági és társadalmi életére. Nagyon jól tudják, hogy a főváros főleg képviselni van hivatva az ország gazdasági erejét, maga az az erő azonban túlnyomólag nagyobb részében kell hogy a vidéken produkáltassék. Minden ország annyit jelent ameny- nyit fővárosa reprezentál, csak édes hazánkban emelkedett a főváros az utolsó évtizedben — nem mondjuk éppen a vidék rovására — de határozottan nagyobb mértékben a vidék fejlődéséhez és gazdasági erejéhez képest. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a társadalmi intézmények egy részében, úgy a szorosan vett társadalmi, az ipari és kereskedelmi, mint a művészetiekben deczentrálizácziót vigyenek keresztül, a melynek czéija lenne a vidéki életbe uj lüktető erőt, impulsust kezdeményezésekre adni, mert a vidéken minden téren sok a tehetség, amely itt a szűkre húzott társadalmi korlátok közt érvényesülésre nem talál alkalmat. Nem a főváros rovására kívánunk a vidék részére is valamit, hanem megvagyunk győződve arról, hogy amit ilyetén módon a fővárostól kapni fogunk, azt a vidéken eddig parlagon hevert szellemi és anyagi töke felhasználásával búsás kamattal adjuk vissza. 3KZ öirendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. Kiadatott a m. kir. belügyminiszter által hangversenyek, mutatványok stb. engedélyezése tárgyában 64,573/V—c. sz. alatt. A hangversenyek, mutatványok stb. engedélyezése tárgyában a következőket rendelem : 1. §. Hangversenyek, tánczvigalmak, szavaltatok, (recitator) felolvasások, daltársulati, bűvészed-, továbbá circus, valamint egy vagy több állattal bemutatandó előadások, álarczos menetek nyilvános rendezéséhez, tűzijáték, állatsereglet, anatómiai, panopticai és más hasonló muzeum, báb- vagy gép- szinház nyilvános bemutatásához, kintorna, sipláda, czitera és általában hangszerekkel udvarokon, utczákon, tereken, nyilvános helyeken kereseti czélból való játszáshoz, végre hinták (lég-, hajó-, körhinták), erőmérőgépek, hullámvasutak és ezekhez hasonló természetű játékoknak és szórakoztató eszközöknek, illetve hasonló látványoknak nyilvános helyeken való felállításához rendőrhatósági engedély szükséges. 2. §. A rendőrhatósági engedélyeket magyar állampolgárok részére, törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitány, a vármegyei járásokban a járási főszolgabirák adják. 3. §. Külföldiek részére a rendőrhatósági engedélyt — Budapest székesfőváros területének kivételével — a magyar kir. belügyminiszter adja. 4. §. Budapest székesfőváros területén úgy a magyar állampolgárok, mint a külföldiek részére, az e részben fennálló szabályok figyelembe vételével, a székesfővárosi m. kir. államrendőrség főkapitánya adja ki. 5. §. A rendőrhatósági engedélyért Írásbeli folyamodványt kell benyújtani, melyben névszerint felsorolandók és közelebbről meg- jelölendők (származás, életkor és a mutatvány minősége szerint) mindazon egyének, kik a társaságnál működnek. A folyamodvány, amennyiben kizárólag a rendőrhatósági engedély megadását czé- lozza, az. illetéki díjjegyzék 14. tétel 1) pontjában foglalt rendelkezésnek megfelelően, bélyegilletékmentes. G. §. A rendőrhatósági engedély megadandó, ha annak megtagadását közbiztonsági, közegészségi vagy más egyéb rendőri TARCZA. Cypms-lombok. (Ilona testvérem sírjára). I. Kinyitott, virít az illatos kék virág, Haza érkeztek a csicsergő madarak, Aranyos sugárral enyeleg a szellő : És mégis, szép tavasz, hiába vártalak. Midőn még hólepett, kietlen volt a táj, Azt gondoltam én, hogy, ha jő a kikelet, Összetört szivemben tavaszi hangulat Enyhíteni fogja majd az égő sebet. S most, most erezem csak, mennyire csalódtam! Hogy a gyógyitó írt nem a tavasz hozza, Hogy behegged a seb nagysokára talán, De begyógyulni nem fog az soha, soha.. II. Két kicsi árvának Felragyog az arcza, Valahányszor a nevemet Mondja, mondogatja. Arczképemet otthon Naphosszat elnézik S csókolásuk, ölelésük Alig éri végit. Százszor emlegetik, Mikor látnak ujra ? Üzenik is: jöjjön, jöjjön Haza már, bátyuka! •— Mialatt e képet Magam előtt látom, Izzó könycsepp rezeg, remeg Sötét szeinpillámon. S a képzelet szárnyán Sírva fakadt lelkem Haza röppen s mindakettőt Szivemhez ölelem. ' III. Temetőben sir a madár az ágon, Temetőbe ki-kimenni úgy vágyom . . . Enyhülne tán fájó szivem keserve, Ha bús könnyem sirhalmodra peregne. Zokogj szellő, hullasd, madár, könnyedet, Ha már nekem otthon sírni nem lehet; Tán megérzi porló szive ott alant, Hogy szivemben örök bánat az a hant! IV. Nehéz munkáim közt ha csüggedek néha, ; Szelíd tekintettel, biztatóan, szépen Rám veti szemeit üde arczu lányka ! Az asztalon elém helyezett fényképen. j Leánykori képed szent talizmán nékem, j Letört, szép virágszál! mert néma szavára Folytatom a harezot s új erővel küzdők, Hogy szebb nap derüljön két picziny árvára. V. Fehér fürttől hajladozik Az akáczfa lombja, Mámoritó illatárját Szanaszéjjel ontva. A szivem is telisteli — Majd meghasad tőle — Éjfekete búbánattal Örökös időre. (Komárom.) Tóth LajOS. IbT3ror^or“CLlt£űs:Hideg deczemberi éj. A hó már napok óta esik a magasból, elfedve mindent, mit maga alatt talál. Az m .......i fegyház bádog fe dele telve fehérséggel, mintha takarni akarná a sok feketeséget, mit a nagy épület rejteget. Éjfél van. A fegyház toronyórája halkan üti el a tizenkettőt; talán kímélni szeretné | a szerencsétleneket a most megjelenő kisér- j tétektől, a megöltek szellemeitől. Halálos csend, fájó nyugalom. A bűn megtorló biro- j dalmának szomorú lakói pihennek, nem gondolva a véres tetemekre, a sikoltó anyára, az utolsó sóhajra, miknek átka mind az ö lelkűket terheli. A folyosókon az őrök egyhangú kopogása hallatszik; csak néha-néha állanak meg a ezellák előtt,' hogy benézzenek a rejtek- ablakon: vájjon nem töri-e rosszban fejét a fegyencz, nem akar-e kimászni az ablaknak nevezett lyukon, vagy nem igyekszik-e másképen kiszabadulni átkos rabságából. Sehol semmi nesz. A bűnösök nem töltik ébren az éjjelt; álom nehezedik szemükre, kínzó álom, mely rosszabb az örök i ébrenlétnél is. Csak az öreg Vaszijievics Juon nem alszik. Az őr tudja, hogy végit járja; nem is zavarja meg utolsó órájában, bár kötelessége volna megnézni, minek motoszkál annyit. Az öreg az este meggyónt már a tisz- telendönek, ki utolsó kívánságát is kieszközölte. A vén bűnös nem akart a kórteremben meghalni, visszakivánkozott czellájába, melyet már 14 év óta nem hagyott el. Most ismét ott fekszik egyedül, elhagyottan. Ki tudja, talán jobb igy neki, legalább nyugodtan elgondolkozhatik azon a szomorú histórián, mely őt a bűnbe kergette. Rövidáru- és nriflliiat-raktai* iiagylmn és kicsinylieia I A bekövetkező őszi es teli idén tyre megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi alsótrikók, alsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák, minden tele gyermek- es ferfisapkak, kalapok, keztyük, karmantyúk (muffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötők, női és férfi esőernyők, pénz- szivar- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogporok, mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha- és fénykefék, menyasszonyi koszorúk és fátyo- iok, mindenfele kézimunkák előnyomva, s ezekhez való himzőselymek és pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, ezérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyem- szalagok, fűzök (mieder), utazó és kézi-kufferek, gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s még ezer meg ezer ezen szakmához tartozó czikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek legolcsóbb árban esakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsiilt szükségletét nálam beszerezni, maradok ■■ Üzlethelyiség özv. Eigner Simonná urnö házában. (7—14) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
