Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-16 / 20. szám
XVIII. évfolyam. V Nagy-Károly, 1901. május 16. 20-ik szám. t Társadalixii, szépíixocLsilaaai es isrcieietterjesztő i^etila/p. NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. jj Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnakfvissza.-Ä-z egfészség'es ikzözszellezzcLNemcsak az egyesek, hanem a társadalom, a községek és az ország jóléte is a józan és helyes gondolkodástól, a közügyek iránti következetes érdeklődéstől és az azokban kifejtett öntudatos tevékenységtől, munkásságától és összetartásától függ. Hogy ez így van, arról könnyen meggyözöcttietünk, ha arra gondolunk, a mit az életben tapasztalunk, hogy már azok az egyesek is, kik a fenti tulajdonságokkal többé-kevésbbé bírnak és az ö különleges czéljaikra egyesitik erejüket, — habár nehézségekkel azoknak is kell küzdeniük — többnyire sikert érnek él és boldogulnak. Képzelhető és feltehető tehát, hogy : ha a polgárság javarésze az általános közérdek czéljából egyesíti az ö erejét és azon igyekezik, hogy a rokonérzelmü elemeket magához vonva, a közjó terjesztése érdekében egymással karöltve járjanak el: ez által oly közérdekű munkálkodás jön létre, mely azon közjó előmozdítását és fejlesztését már előre is biztosítja. Mert ez a fejlődésnek induló egészséges közszellem a jobb belátásu polgártársak körét mindinkább tágítván és eszméinek megnyervén, a megkezdett közös munka nyomában járó boldogulás is természetszerűleg mindinkább kiszélesedik, emelkedik és meghonosodik. Az ily közszellemböl származó fejlődési folyamat és annak jótékony eredménye pedig annál inkább hódit és elhatalmasodik, minél számosabbak, a közszükségletnek megfelelőbbek és életerösebbek azok az intézmények, melyek annak a bélyegét hordják a homlokukon... Kétségtelen tehát, hogy az egészségesen fejlődő közszellem, mely folyton azon munkálkodik, hogy a közjó minél inkább elterjedjen, köztulajdonná váljék és állandósuljon, — a legértékesebb emeltyűje és gazdagsága a köztársadalomnak, mert csak ez képezi azt a szilárd és biztos alapot, melyen a lábainkat megvethetjük, mig anélkül csakis homokra építünk... Természetes azért, hogy — ha az egészséges közszellem az ö fontossága s értéke szerint ápoltatik és fejleszte- tik: ez oly tényezőjévé és forrásává válik a közjólétnek, hogy az előtt minden jóérzelmü polgár kész meghódolni és a közérdek szolgálatában az ö tehetsége szerint közreműködni is... És épen ebben fekszik az általános közjóiét és boldogulás legfőbb titka, a mi a legbiztosabban czélhoz vezet. Midőn t. i. a társadalom egymást az egymás érdekében támogatva, a rája nézve rosszat és hátrányost kiirtani, megszüntetni; ajótésczélszerüt pedig életbeléptetni és hasznosítani igyekezik. Azért is nem az a legboldogabb község, város és ország, melynek lakóit a természet a legjobb földekkel és egyéb természeti kincsekkel áldotta meg (habár ezek természetesen sokkal könynyebben eljuthatnak a boldogulás bugyogó forrásához), hanem azok, melyeknek lakói az ö szorgalmuk, összetartásuk, a közügyek erőteljes felkarolása, fejlesztése s az ö következetes és szívós akaraterejük által eszközük és vívják ki az ö jólétüket és boldogulásukat ; a hol a polgárok nem az elfoglalt állás vagy a kisebb-nagyobb jólét, hanem a közhasznú tevékenység szerint, becsülik meg egymást: a szerint t. L, hogy mennyire felelnek meg az illető polgárság tagjai az ö szellemi, erkölcsi és anyagi tehetségükhöz képest a közügy azon követelményeinek, melyekre azok az általános közjóiét előmozdítása czéljából hivatva vannak! ? Sajnosán tapasztalhatjuk azonban, hogy mi általában azok közzé tartó- j zunk, kik ezen követelményeknek nem felelnek meg ___ A mi közügyeinket al ig kiséri a közérdeklődés... és igy nem ápolja s nem is szolgálja azokat a polgárság oly mértékben, amint azt a saját jól felfogott érdekében tennie kellene !... Nem, mert nincs meg a kellő érzéke sem a saját érdekei fontosságának az értéke, sem az ö polgári és hazafiui kötelessége iránt... és azért inkább csak a néző, mint az érdekelt polgár szerepét játsza, azt gondolván, hogy a vezetés és ténykedésre kiküldött férfiak majd elvégzik a teendőket... és nem gondolván meg, hogy azok is csak az ö polgártársaik szellemi és erkölcsi támogatásából meríthetik azon erőt, képességet és buzgó- ságot, melyet az illető község és társa-1 dalom az ö közjóléte gyarapítása czéljából kifejteniük szükséges. És mert nem gondolják meg, hogy csak azon a munkán lehet áldás, mely az általános közjó emelése érzetéből fakad, amelyben azért többé-kevésbbé minden egyes résztvesz, s mely azt czélozza, hogy annak a közjónak az élvezetében még a legutolsó polgár is részesüljön . .. Csakis ez az az irány, melynek követése folytán a polgárság mindinkább belátja és meggyőződik arról, hogy itt oly üdvös munkáról van szó, mely mindnyájunk érdekeit a szivén hordja; s azért szívesen közre is működik arra, hogy az óhajtott siker minél előbb és inkább elérhető is legyen. Mi azonban még ma is távol állunk attól, hogy bennünket az egészségtől duzzadó és tevékeny közszellem vezetne !... Be kell ismernünk, hogy nekünk még a mi legfontosabb és általános érdekeink iránt sincs meg a kellő érzékünk; hogy minket még a mi válságos közgazdasági viszonyaink sem indítanak arra, hogy a magunk érdekét és közjavát keresve-, azt nemcsak a hazafiság, hanem a közholdo- gulás követelménye szempontjából is, és az önrendelkezési joggal biró polgársághoz méltóan támogatnók! Sajnos, hogy ez igy van ! De hogy igy van, azt kétségtelenül és csattanósan bizonyítja, az az általános nagy közönyösség, hogy daczára a mi országos rossz gazdasági viszonyainknak és nagy munkahiányunknak, még a mi honi iparunk pártolásának az eszméje sem képes a haza polgár* TARCZA, Jeremiádok. I. Menekülök, de hasztalan, Csak előttem leng a képed; Elérhetlen vágytól égve Föl-fölsír a lelkem érted. Hasztalanul menekülök, Egyre hallom drága neved; A szellő is, a madár is, Mind csak téged emlegetnek. A szellő is, a madár is, Meg a szívem dobogása, Mind azt mondják: „Szegény fiú, Oda lett a boldogsága!“ II. Sírhalommá lett a világ Hogy elvesztém szerelmedet. S oly fárasztó, sivár a lét Ily bús, hideg halom felett. Sivár a lét, fáj az élet, Lelkemre hüllt sötét árnya ; Szenvedésem éjjelére Nincs az égnek egy sugara. Szerelmeddel letűnt minden, Minden a mi egykor szép volt; Mély, borongó gyászba borult A ragyogó fényes égbolt. Nappalomnak nincs sugára, Se csillaga éjjelemnek; Te miattad átkozom én Boldogtalan életemet. III. Hajh mindennek vége, vége 1 S alig van egy könnyem érte; Összetörted hitem, lelkem, Be szánandó koldus lettem Miattad. Hitem, lelkem eltiporva Vergődik a hitvány porba’; Alom, ábránd rég eloszlott, Nem lehetek többé boldog Teveled. Jön még idő, majd meglátod, Emlékemet sírva áldod; Sírva áldod, sírva nézed, Mint hervaszt a bánat érted, De későn ! Sírva áldod, sírva nézed S akkor bánod meg a vétked, Ha majd téged esketöre, Engem meg a temetőbe Kísérnek. Sirass meg majd, ha eltemet a bánat, Hej hisz tudod, sírtam én is utánad; Siralom volt az én egész életem, Boldog napom — Boldog napom so’sem is volt énnekem. Sirass meg majd ... Hej, de mégse leányka ! Mért húllatnád könnyeid a fej fámra ? Ha megástad boldogságom sírhalmát, Könnyeiddel — Könnyeiddel ne zavard a nyugalmát. Szendrői Ho/ozsnyay CyriH. Xjeg' a/tioKorántsem az örökké derült égbolto- zatu, kies Itália „örök városkában székelő j főpap legátusairól fogok e helyütt egyet-mást eltrécselni, mint ahogyan első pillantásra némely szives olvasóm gondolja (bocsánat a bizalmas megszólításért! — de hát melyik olvasó nem „sziv“-es?), hanem a másik Róma, a magyar „kálvinista Róma“ dicsőségteljes ős kollégiumából az ünnepi isten- j tiszteletek végzésére a vidéki anyaszentegy- házakba kibocsátott, helyesebb mértékkel fejezve ki magamat, kiküldött ideális lelkületű ifjú hitszónokokról. Mert el sem tetszik tudni képzelni: mily roppant nagyjelentőségű minden nagy ünnep a debreczeni diákember földi bujdok- j lásában! Hogy miért ? Szükségtelen elmondanom. Vagy talán eláruljam? Hát elárulom. Úgyis nyílt titok, a mit discretio alatt akarok megsúgni. De, hogy röviden és velősen magyarázzak : belepottyantom képzeletemet a de- íinitiók bűvös honába. Definiálom: mi is tulajdonképpen ez a legátió ? Miért ne ?! Mikor a meghatározások ékes korát éljük manapság. Még a főpinczér is defmitióval igyekszik napjainkban okát adni annak, ha a pikkolót ügyetlenkedése miatt amúgy magyarán oldalba érdekelte. Röviden és velősen. Volt jelszóm az imént. Hogy egyik Ígéretemet sem válthatom be: ugyebár, méltóztatik sejteni ? — Tehát, kegyes engedelemmel, rövidség és velő nélkül definiálok. A legátió nem más, mint az a lelki változás és testi változtatás, melyen a debreczeni diák karácsony, husvét s pünköst szent ünnepén keresztülbukik (ne tessék megrettenni ! semmiféle nyaktörési következményekkel nincs összekötve az ilyes bukfen- czezés); vagy másként szólva: a legátió a debreczeni diák-ember lelki-testi hangulatának, de főleg zsebörömeinek, avagy zseb- keserüségeinek hűséges, szavahihető fokmérője. Ez a legátió. Most már nyugodtan, minden lelkizakatolás nélkül folytathatom, mivel tudom, hogy ennek előrebocsátása után alaposan tisztába méltóztatott jönni a legátió helyes fogalmával. — Azt csupán őszinte természeLe^olciólili lieiiiüárláii forrás tavasai idényre!!! Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló tavaszi idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: női-, férfi- és fiu-ingek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, kötények, szines és fehér hímzett alsó szoknyák, fűzők, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálczák. nap- és esőernyők, hímző és dobráma, hímző selymek és pamutok, czérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szivartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! B „ BB B B B B A nAI «vwi ■»-----------------------------------------------Maradtunk kiváló tisztelettel FRIEHIIAM CS PüLIIAÍíK. CC Jzletlielyiség- : EIS-iTEB-fale la.á.2;.) (28—52) VWo,
