Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-17 / 3. szám
NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön, Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér.-----r - ............... . -................. Bérm entetlen leveleket elöltünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A pusztuló dzsentri. Évek óta hangzik a keserű panasz, hogy a magyar társadalom régi közép- osztálya veszendőben van. Folyvást csökken a régi köznemesség és úgy elenyészik, hogy a múlt emlékén kívül nyoma sem marad. Hivatalt vállal vagy beleolvad a kereskedő világba, sőt nem ritka az oly munkás a kinek elöneve van, mely nemes származása mellett vall. Okát jól sejtik az elszegényedésben, de kevesek tudják megmagyarázni azt, hogy mi vezetett az elszegényedésre ? És azok is, kik e kérdésre feleletet adnak, az utánzási hajlamot kárhoztatják a régi köznemességben, mely a fönemesség pazar hóbortjainak követésében kimerült. Ez megczáfolhatallan igazság. A külföld szeszélyeinek követése, valóságos rögeszmévé fajult, mely megöli a magyar közszellemet. A külföld műveltségeinek átültetésében és annak faji természetünkhöz való átalakításában távolról sem vagyunk oly serények, mint a műveltség kinövéseinek teljes mértékben való átvételében. Hogy ez az utánzási hajlam faji sajátságunk, erre a tudatra csak most ébredtünk, most, mikor a szellemi haladás mindenfelé óriási arányokat ölt. És ha most meg van bennünk e hajlam, meg kellett hogy legyen régente is. Legfeljebb nem érvényesülhetett oiy mértékben, mint ma. A magyar főnemesnek egy hétig kellett váltott lovakon Bécsbe utaznia, mig ma két-három nap alatt Párisban van. A magyar fönemesség akkor is szeretett az udvar közelében tartózkodni, de oda sem hatolt el valami gyorsan a külföldi műveltség. Postakocsin és delizsánszon nem oly kényelmes az utazás, mint futárvonaton és a magyar főnemes, ki ma Páris előkelő mulatóhelyén dorbézolja jövedelmét, mosolyogva gondol őseire, kik most már nevetségesnek látszó szórakozásokban lelték akkor örömüket. És a köznemesek bátran utánozhatták őket, az akkori divatos szórakozások oly szerények voltak, hogy még jövedelműket sem emésztette fel, vagyonuk érintetlenül szállt át az utódokra. A század elején gazdag földesurak leányai ropogósra vasalt kartonruhákban rakták a csárdást és nem a párisi divatos ruhatermekben készültek a selyemruháik. Erdély rejtett, hegyektől környezett vidékeire kell zarándokolnunk, ha a régi magyaros viseletben akarunk gyönyörködni, ott is ritka már az olyan leány, ki bokorugró szoknyában jár, a legtöbb tunikás. De a magyar köznemesség elzül- lésnek legfőbb oka: a jobbágyság eltörlése. Az újkor magasztos, felvilágosodott eszméi megbuktatták a rendi társadalmat,, eltörölték a születés előjogát. A régi magyar köznemesség ép oly dologkerülö volt, mint a mai. Belé- ült ősei domíniumába és tétlenül várta a termés jövedelmét, melynek árát ropogós bankókban fizeté ki a zsidó. És ma a régi, sokáig uralkodó tévhittel szemben kizárólag a merkantilizmusra tehetséggel bírónak hitt zsidó árendástól a „szomszédtól“ tanul az okos, józan magyar gazda. És igen helyesen megtanulja a takarékosságot. Ha nem is tudja legyőzni utánzási hajlamát, igyekszik csökkenteni. Hisz a mai kor költséges passziói nemcsak a jobbágyság idején rengeteg jövedelmet huzó köznemességet tette tönkre, hanem a szerényebb sorsú fönemességet is. Jövedelme munkabér miatt megapadt, passziói magasabbak lettek s igy vagyonilag megbukott. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy gazdálkodni nem tudott. Szántott és vetett, a mint apjától látta, de nem ismerte az okszerű gazdálkodás elvét. Ez kihasználja a földet, anélkül, hogy erejét gyöngítené. Termőképességét mesterséges utón igyekszik növelni, ennek a titkát a termelés hagyományaiból nem lehetett ellesni. Ezt tanulni kell. A gazdálkodás tudomány és többé nem hagyomány. Tanuljon a magyar gazda és tartsa szem előtt a takarékosság elvét. Akkor ismét hatalmas lehet és ápolhatja a nemzeti eszméket, melyeknek hivatott őre. Szinügyünk.*) A szinügyi-bizottság — legutóbb tartott! üléséről megjelent hir szerint — Somogyi I Károly nagyváradi és Szálkái Lajos miskolezi j színigazgatók játszási engedély iránti kérvénye felett érdemileg nem határozott, mert régebbi határozatához és álláspontjához híven, *) Bárha ezikkiróval nem értünk mindenekben egyet — nem akarva a kérdést a jogos bírálat alól elvonni — közöljük azt úgy, miként beküldetett. Szerk. első sorban a szatmári szinház igazgatója részére óhajtja fentartani a nagykárolyi szin- idényt. S minthogy ez ideig még a szatmári szinház igazgatója életjelt nem adott magáról, átirt Szatmár város polgármesteréhez annak közlése végett, hogy ki lett a szatmári színház igazgatója és reflektál-e a nagykárolyi idényre. Ezen hirrel kapcsolatban érdemesnek tartjuk szinügyiinkkel foglalkozni. Nem lehet ugyanis közönyös előttünk az, hogy kinek adassék a nyári szinidényre engedély. A színművészet a vidéki városoknak, s különösen városunknak ugyszólva egyedüli művészeti élvezetet nyújtó szórakozása. A színművészet a vidéken még az, aminek lennie keli: fejlesztője a jó Ízlésnek, terjesztője a műveltségnek, iskolája a ha- zafiságnak. S ennek elérésére a legközvetlenebb eszközök állanak rendelkezésére, mert a mint egyik kitűnő publiczistánk mondja: az olvasmány munka, a szinház mulatság. A mi ott mese, az itt cselekvés, a mi ott képzelet, az itt valóság. Itt szenunel látható, füllel hallható bánat, öröm, szerelem, gyűlölet, igazság, fortély, megbánás, bosszú ragad magával. Megjavíthat vagy megronthat egész nemzedékeket. S minthogy a jó vidék ! erkölcsi érzéke még egészségesebb, ízlése még nem olyan tulfmoman raffmált, romlott, a szinmíivészetet valóban a maga nemes hivatásáért pártolja aránylag jobban, mint a fővárosi közönség. Minket nem az érzékiségre ható külsőségek, látványosságok vonzanak, hanem maga a művészet. A művész játékának kell feledtetni sokszor a kiállítás fogyatékosságát, mig a fővárosi színházak pazar kiállítása, szemkápráztató díszletei feledtetik néha az előadás vagy szinmü gyarlóságait. A vidéki színész tehát a mig egy részről a művészeti . érdeket jobban, hatásosabban szolgálja, más részről művészi tekintetben még fokozottabb igényekkel lépnek fel vele szemben és anyagilag is rosszabb helyzetben van, mint fővárosi kollegája. Azért csak helyeselhető, hogy a vidéki színészet TÁRCZ A. Pályám végeztével. Levelet irok Édes anyámnak. Nincsen szívemben Se bú, se bánat, Mégis úgy ömlik A könyüm rája, Mintha szívemnek Valami fájna, De nagyon fájna. Nem is lesz írva Semmi olyasmi. A melyért sírva Kelljen fakadni : S mégis, míg el nem Készülök vele, — Hiába törlőm — Két szemem tele, Könynyel gyűl tele. Csupa öröm van Benne megírva, Olyan nagy, mely nem Fér le papirra; Mégis, mig irom. Meg nem állhatom, Hogy ne csorduljon Könycsepp arezomon, Vidám arezomon. Csak az lesz annak Minden sorába : Teljesült anyáin Legforróbb vágya. — És áldom érte, Nem egyszer: százszor. Ezerszer. — Többször ... Nem tudom, hányszor? Tudj’ Isten, hányszor ! Csak azt írom én Még a levélbe, Hogy megvalósult Szívem reménye; Hogy, mit jó anyám Örökségképpen Akart rám hagyni: íme elértem, Végre elértem. Levelet küldök Édes anyámnak. Tudom szétoszlik Az a sok bánat Áldott szivéről... S mintha csak látnám: Örömében hogy’ Könyezik anyám, Az -— édes anyám! Tóth Lajos. T e s s z &_ — Keleti rege. — Irta.: Sándor. I. „Jöjj ide, szép leányom hajtsd fejed kebelemre, s panaszold el bánatodat; ne titkolj előlem semmit; hisz látom, hogy könny ragyog szemeidben s remegsz egész testedben, mondd, mi bajod?“ „Az eltűnő alkony sugárral mintha kihalt volna belőled az élet: nem hallom csengő hangodat, nem gyönyörködhetem mosolygó arezodban, pajzán nevetésedben, mit mond majd Almanzor, a nagy és hatalmas emir a te leendő urad, parancsolod ? “ A szép Jessza merően nézett maga elé, csak az utolsó szavakra rezzent össze egy kissé, mintha tőrt döftek volna szivébe, soha sem érzett még ő ily fájdalmat e név hallatára. ..Mondd, mi fáj ? El veszte tted-é a talizmánt, melyet anyád nyakadba akasztott, átkozott fellah sértett-e meg szavaival, vagy tekintetével, avagy sóvárogsz a rég nem látott Almanzor után ?“ — — Folyt pedig e párbeszéd két arab nő között, a forró nyár egyik hetének erbudján (szerda), két nappal a szent dsumd (péntek) előtt. II. Az arab törzsek azon egysége, melyet Mohammed létesített, megszűnt halála után, s elvesztve az összetartó erőt, utat nyitott a törökök becsapásainak, kik gyakran száguldottak végig Arábia sivatagjain, hogy elpusztítsák a nehéz munkával létesített alkotásokat. Ez időben lépett trónra a törökök hatalmas császára, Sulejman, kinek volt egy fia: Ozmán. Ezt tüntette ki kegyeivel, halmozta el szeretetével, idővel fölemelendő őt magához, bizva a deli ifjú bátorságában, mely méltó lesz e roppant nagy, halandót alig érő kitüntetéshez. S a terveiben magának tetszelgő császárt iszonyú hir rémitette meg, minőt még nem hallott emberi fül az Ozmán birodalomban. Miután rombolt, pusztított Arábiában a csapat, melynek élére Ozmán, az ifjú hős állíttatott, egyszerre eldobta fegyverét a deli vezér, s eltűnt szemeik elől. Az edzett, bátor, rettenthetlen vezér rettent volna meg? S mi történt vele később ? Nem lett-e hiéna, párduez vagy tigris áldozatává nem ejtette-e tőrbe ellenségeinek csele ? „Föl kell kutatni mindent s iszonyú lesz a bosszú, mely bántódását megtorolja“. III. Pedig Ozmánt fenevad még csak nem is érintette, arab cselvető ellene még csak leselkedni sem merészkedett. Legolciohl) lictáiíirláii forrás farsangi idényre!!! virágok, csipkék, árért árusítjuk.- „„ ------- --------,— -----r---- ....------------- ----------„ ..»ö__, óriási választék legúj abb nyakkendőkben, gyermekkocsik, selymek, pamutok, ezérnák, női fehérnemüek, kosarak, pénzerszény, dohány-, szivar- és szivarkatárczák, kézimunkák, hímzett alsó fehér szok- nyák és még sok itt fel nem sorolható czikkekben. — A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! Maradtunk kiváló tisztelettel FIUEDMMW és POLITZER. CCTal«tlj.elyiscgr . 3313-líTJEI^-fále Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. (11-82)
