Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-13 / 50. szám

NAGY-KÁROLY és

VIDÉKÉ.

ő maga legkevésbbé az : nemcsak hogy nem tett eleget nevelői feladatának, sőt határozottan károsan hatott gyermeke lelkére, mert vallásos ember helyett alakoskodót, álszentet nevelt.

Számtalan eset bizonyítja, hogy nevelt, tanult emberek is elmerültek a bűnbe, követtek el gonosz tetteket. Pedig ezek is tudtak imádkozni, ezek is jártak templomba, ezek is mutattak valamiféle hitet. De a vallásos érzelem náluk csak erőszakolt külsőségekből állott, nem hatotta át belsőjüket a vallás szelleme. S ha ezeknél az okot visszafelé kutatjuk, legtöbbször a gyermekszoba hiányos nevelési rendszerében találjuk fel. Korunk nagyhibája az, hogy sokkal több j gondot fordít a gyermek külsejére, mint annak szivére, kedélyére, belső világának nemesítésére. Ma a külső legyen tetszetős, a társadalmi pukedli csinálást tudja sikkesen, ez a fő. Ezért vannak tele gyermekeink önfejűséggel, szerénytelenséggel s tulérett- séggel.

S ennek egyedül a házi nevelés az oka, mely vagy elhanyagolja, vagy pedig túláradó érzelgősségével eltompitja a szív nemesebb érzelmeit. Valamint a test fejlődésére károsan hat, ha nem részesül kellő gondozásban, ha megvonatik tőle a szükséges tápanyag : úgy a szív s a benne keletkező érzelmek is elsatnyulnak, ha nem gondoztatnak, s elfa-; julnak, ha az azok fejlesztésére alkalmas eszközök a józan nevelési elvekkel ellenkező módon alkalmaztatnak, ügy nevelje tehát a szülő gyermekét, hogy annak szivvilága oly tiszta fehér lap legyen, mely csakis az igaz, a jó, a nemes iránt bírjon fogékonysággal ; megtanulja, mit illik és kell követnie, mitől kell őrizkednie és mit kell kerülnie; hogy az a szív legyen mindenben tanácsadója még akkor is, mikor az ész tervei és cselekszik. De e mellett ügyeljen a szülő, hogy a gyermek szivében az egyik érzelem, a másik rovására el ne hanyagoltassék, hogy a rossznak csirái jókor elfőjtassanak s végül, ne csak érezzen, hanem érzelmeinek meg- felelöleg cselekedjék is. Mert mi haszna, ha örül mások szerencséjének, de azt elő nem mozdítja; ha busul embertársai baján, de enyhítésére mit sem tesz. Módot kell a gyermeknek nyújtani arra, hogy érzelmeit tettekkel is igazolja. S melyek is azok a nevelési eszközök és módok, melyekkel mind ezt elérhetjük? A szeretet, a jóság, a mérséklet, a vidámság és komolyság. Ezek a nevelés minden terén és fokán érvényesülnek, ha megtudjuk tartani bennük a helyes mértéket. Vagyis a szülő túlságos szerétéiből gyermekeinek mindent meg ne engedjen, merő jóságból minden kívánságát vakon ne teljesítse s a gyermek zsarnokoskodását vidám arczczal el ne tűrje. A jóság, szeretet és vidámság csak eszközök legyenek a gyermek

hasonló érzelmeinek felkeltésére, de ha kell, : tudjon komoly, erélyes és szigorú is lenni, mert csak igy fogja gyermekében a szülő iránti szeretetet, tiszteletet és tekintélyének elismerését beoltani és öregbíteni.

Sok szülőtől hallottam, hogy nem bir gyermekével; sok tanulót ismertem, kit a jóra a nemes iránti fogékonyságra hajlítani nem lehetett. S ennek oka a szülői nevelés ferdeségében keresendő. Hány családot találunk, a hol az elkényeztető rendszer következtében a gyermek nem engedelmeskedik szüleinek, a hol a kis gyermek parancsoló, követelő ur a háznál. Az ily gyermekkel később sem az iskola sem a társadalom nem fog bírni.

De nem csak az elkényeztetés, a be- czézgetés termi meg ezt a vad gyümölcsöt, sok esetben a szülők rossz példája az, mi a gyermekben elöli a jóra való hajlamot. „Nem messze esik a gyümölcs fájától“, mondja a közmondás. S valóban a gyermekről legtöbbször következtetni lehet a szülők gondolkodás módjára is.

A gyermek rendkívül fogékony, a példa óriási benyomást tesz reá kivált ha szülője mutatja azt neki. Jó példát tehát a gyermeknek s ezt első sorban a szülőnek kell megadnia, mint gyermeke nevelésére hivatott első rangú tényezőnek.

(Vége köv.)

Hol ez inger István.

HÍREK.

— A nagykárolyi Kölcsey-egylet folyó hó 16-án, vasárnap, délután 6 órakor a régi kaszinó nagytermében felolvasó-estélyt rendez a következő műsorral: 1. A felekezetiségről. Irta és felolvassa: Nagy László. 2. A történelem nagy nőalakjai. Irta és felolvassa: Boros János. 3. A karácsonyfa eredete és legendája. Irta és felolvassa: Holczinger Imre. 4. Költemények. Irta és előadja : Fliesz Henrik. Belépő-dij nincs.

— Vizsgaletétel. Simkó Géza lapunk főmunkatársa a jogtudományi államvizsgát e hó 12-én a debreczeni jogakadémián jó sikerrel letette.

— Felolvasó-estély. A nagykárolyi prot. társaskör siet kihasználni a rövid telet és folyó hó 10-én már második felolvasó-estélyét tartotta. A nagyközönség még tavalyról jól emlékezik, mily kellemes szellemi szórakozást nyújtott számára a fiatal egylet vasárnapi estélyeivel. Ennek a kellemes emléknek tulajdonítjuk azt az óriási érdeklődést, melyben a folyó hó 10-iki felolvasó-estélynek is része volt. Igaz, hogy a kör is legjobb erővel rukkolt ki, ezáltal óhajtván háláját dokumentálni a kör buzgó látogatói iránt. Az estélyt Kubinyi Bertalan szavalata nyitotta

meg. Legalább a műsorban igy volt. Dehát megtörtént szavaiéval az a furcsa eset. hogy nem talált alkalmas költeményt, fordult fü- höz-fához, egy akkora kis költeményért, mint egy gombostű, de hasztalan. így aztán pompás, komikus önvédőbeszéd kíséretében világította meg kétségbeejtő helyzetét, kérvén a megalakult esküdtbiróság felmentését a kegyes csalásért. A humoros és helyi vonatkozásokban bővelkedő előadás folytonos derültségben tartotta a közönséget, mely nem is késett élénk tapsokban megadni a nem szavaló szavalónak a kért felmentvényt. Ez-: után Asztalos László lépett az emelvényre, { hogy Inczédy Lászlónak „Disputa" czimü érzelemteljes költeményét adja elő. A költemény, mely egyik legszebb gyöngye a szerző lírai alkotásának, jó kezekbe volt letéve. A gyermekéért rajongó anya vallásos érzülete, a sok sorscsapás alatt elfásult, megkérgese- dett szivii apa tompa fájdalma, oly élénk színezésben jelent meg előttünk, milyet csak a szerző maga képzelhetett el. A meleg érzéssel kifejezésre juttatott szavalat párosulva elegikus hangjával mély benyomást tett a hallgatóságra és zajos elismerést aratott. A műsor harmadik pontjául Berey József nagyecsedi ref. lelkész olvasta fel „Két férj egy feleség“ czimü munkáját. A nagy gonddal kidolgozott mü a török hódoltság idejében játszik. Mindvégig lekötötte a hallgatóság érdeklődését és a rokonszenves felolvasónak zajos óvátiót ered ményezett. (Az érdekes munkát lapunk legközelebbi számában hozzuk.) Ezután egy kedves piéce következett. Dienes Ilonka szavalta el Losonczinak „Hölgyek panasza“ czimü költeményét. A közönség perczekig tapsolt az előadónak. Bájos megjelenése, játszi könnyed mozgása proffessionittáshoz méltó előadása az estély fénypontjává avatta működését, őt pedig a közönség kedvenezévé. Minél gyakrabban óhajtjuk őt a deszkán látni. A tapsok lecsilapulta után Veress Gusz- j táv ref. s. lelkész adott elő egy részletet Pe-! tő fi „Apostol“-ából. Több Ízben megemlékeztünk szavalónak szónoki talentumáról, melyet gyakori fellépésével csak csiszol, tökéletesbit. Ezuttal is egy iskolázott remek szónoklatban gyönyörködött a hálás publikum. Végezetül Asztalos György, mint a kör diszelnöke emlékezett meg a kör áldásos működéséről, köszönetét mondott a szereplőknek, a nagy- közönségnek és az egylet fel virágozására Isten áldását kérte.

— Áthelyezés. Kund József honvédfőhadnagy folyó hó elsejével az ezred 1-ső zászlóaljától Szatmárról városunkba helyeztetett át.

— Vörösmarty-ünnepély. A nagykárolyi kath. legényegyesület Vörösmarty-iinnepélyét nem a legközelebbi vasárnapon, folyó hó 16-án, hanem közbejött akadályok miatt ehhez egy hétre, folyó hó 23-án fogja saját helyiségében megtartani. Eddigi ünnepélyei és felolvasó-estélyei a legnagyobb látogatottságnak örvendettek és igy reméljük, hogy a magyar költő-király emlékének megünneplésére szánt fáradozásait is kellő méltánylásban fogja részesíteni városunk műpártoló közönsége. A legfényesebb sikert kívánjuk az egyletnek ez ünnepélyéhez, melyet olvasóink különös figyelmébe ajánlunk.

— A „Nagykárolyi Kör“ folyó évi deczember 8-án tartotta meg 3 havi rendes közgyűlését a Diana kert helyiségében a tagok nagy érdeklődése mellett. Az elnök megnyitó beszédében elszámol a Vörösmarty ünnepély eredményéről, s indítványozza, hogy Sárándy István essayjét és Stróhmájer József alkalmi ódáját a kör levéltárába helyezze. Ezt a közgyűlés elfogadta. Ezután bejelentette az elnök, hogy mivel Marsik Béla betegsége, Pap Dezső pedig nagy elfoglaltsága miatt a bizottsági tagsági tisztségnek kellőleg meg nem felelhetnek, uj választást rendel e 2 biz. tagságra. A relativ választás szerint uj bizottsági tagokká; Pálffy Jenő és Kerekes Ödön lettek. Végül előterjeszti az elnök a nagykárolyi ifjak azon felhívását, hogy adja a kör beleegyezését abba, miszerint a nagykárolyi fiatalság a kör javára és tagjainak részvétele mellett e hó 29-én Nagy-Károlyban a régi kaszinóban egy tánczestélyt rendezhessen. A kör megköszöni az indítványozók figyelmét és a határozat szerint a tánczmulatságot megtartják. A gyűlés ezzel véget ért.

— Kinevezés. A pénzügyminisztérium Szabó Sándor itteni takarékpénztári segédkönyvelőt a tordai kir. pénzügyigazgatósághoz számgyakornokká nevezte ki.

— Postahivatalunk — mint halljuk — e hét végén költözik át újonnan épült tágas és kényelmes helyiségébe. Igazán czélszerü intézkedés volt, hogy a karácsonyi forgalom már az uj helyiségben s ne a régi meg nem felelő helyiségben bonyolittassék le.

— Országos vásár. Városunkban az úgynevezett Karácsonyi országos vásár e hó 16-án hétfőn fog megtartatni.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Miké Lajos debreczeni kir. pénzügyigazgatósági kezelési gyakornokot, városunk fiát, a napokban a dévai m. kir. pénzügyigazgatósághoz irodatisztté nevezte ki.

— Ebzarlat. Folyó hó 9-ikén a város határában a „K1 ár a“-majorban egy veszett kutya kóborogván, két cselédet meg- mart, ugyanazért: az 1888. évi VII. t.-cz. 68-ik §. alapján a város területén levő összes kutyáknak 40 napi záralá vételét elrendelem. Ezen idő alatt köteles leend mindenki kutyáját vagy kötve tartani, vagy pedig biztos szájkosárral ellátni. A szabadon járó kutyák azonnal ki irtatnak. Nagy-Károly, 1900. decz. 11-én. Deinidor Ignácz, rendőrkapitány.

Hasztalanul igyekszik megmagyarázni szegény diák az összeaszott, vasorru banyának a szent ügy magasztosságát: az csak a magáét hajtja. Többek között velem is megtörtént, mikor theologus koromban ki voltam rendelve kápsálni, hogy egy, immár nem erre a világra való, (hogy aztán én a másvilág melyik részébe kívántam: azt ezuttal elhallgatom), összezsugorodott, de máskülönben igen jómódú anyóka rám förmedt, midőn megakartam értetni vele menetünk okát.

De ez még hagyján. Hanem az! az! mikor gyönge kacsók csukják be az ajtót a nagy alázattal közeledő diákok szemeláttára; mikor bájos arczu, az élet ezer javával megáldott, nagyúri dámák félrebigyesztett piros ajkairól hangzik el édeskés mosoly közepette a nyájasan csendülő : nagyon sajnálom (pedig dehogy, dehogy sajnálja!), hogy nem tudok semmit sem adni, a férjem nincs itthon!

Ámde a diák lelke nem olyannyira érzékeny, hogy e felett még bosszankodni is tudna. Gondol magában egy nagyot s néha kitelik tőle, hogy a milyen volt a fogadj Isten, olyanná teszi az adjon Istent: vagyis, a mint közönségesen szokták mondani, a kapufélfától búcsúzva távoznak.

Elég kárpótlás nekik ezért az egypár helyen kapott mindenesetre elitélendő fukarságból származott fogadtatásért az a páratlan rokonszenv, melyről sok helyen meggyőzni őket a rájok varakozó, változatosságával gyönyörködtető dúsan terített asztal. Megesik nem egy helyen, hogy nemcsak az oda beköszöntő négy diákot vendégelik meg szeretetteljesen, hanem még az esküdtet, a másik soron járó csoportot, sőt az öreg bácsit is beszólitják s annyira diktálják beléjük a sok jó enni-innivalót, hogy alig szabadulhatnak meg és némelyik úgy dél felé már rózsafel- höket lát úszkálni a különben fulasztó ködbe burkolt égen.

A szemesebb diák az iskola jóvoltának előmozdítása mellett azonban magáról sem feledkezik meg. Fürkésző tekintettel keres, kutat, midőn egy-egy cívis udvarra benyit. S ha jó bécsi tököt (az ördögbe „bécsi“ !

hiszen Debreczen határán termett) fedez fel: nem restelkedik kérni a maga számára legalább egyet belőle. Hisz nem azért kullog odakünn az a szekér, hogy csakis az anyaiskolának szánt véka búzákat, kötés tengeriket, krumplit, paszulyt és a többi, itt fel nem sorolt terményféléket hordja, hanem, hogy a sült tökre éhezett diáknak szintén tegyen egy parányi szolgálatot!

Ügy déli egy óra felé haza vánszorognak. Csurron viz ekkorra valamennyi. A coti- victusi ebéd nem igen izük egyiknek sem a sok ezukros és nem ezukros eleség bezó- náztatása után. Vizet meg pláne egyikük sem iszik. — A convictusban tudvalevőleg ezen a kiváló napon is egyedül vízzel telt üvegeket raknak fel az asztalokra, mivel az udvarán lévő kút, akármennyire ránczigálják szivattyúját a nekikeseredett dárdások, enn J< a napnak a tiszteletére sem ömleszt —bort.

Délután két órától kezdve ismét lehet látni az utczákon a házról-házra járó kápsáló i gárdákat. -Alkonyaikor azonban már engedik, hogy a szekér az öreg kalauzoló kizárólagos i felügyelete alatt szállítsa be az „alma mater" j régi időkről, viharos nagy időkről regélő,: ódonszinü falai közé a délután folyamán egybegyült terményt. Maguk pedig az esküdt vezetése alatt betérnek valamelyik városszéli kis csapszékbe : mert mire rájok esteledik, rendesen a város külső részére érnek ki. Itt azután, az esküdt bugyellárisának nem valami nagy örömére, ujult erővel isznak „bufelej- tőt“ és megeresztik a mókásabbnál-mókásabb tósztokat, csipkedő viczczeket. Majd rágyújtanak valamelyik villanyozó nótára s inig a 9 óra nem közeledik, eszükbe se jut, hogy haza támolyogjanak. Ekkor is pusztán az az átkozott porta-zárás sarkalja őket az indulásra.

Két-három nap alatt befejezik a segélykérést. Ennek végeztével libellusaikat a háznagyi hivatalba beadják ; beszámolnak a szedett pénzzel és terményekkel. Egyébiránt még hónapok múltával is szivesörömest évelődnek egyes, kápsáláskor szerzett humoros élményeiken.

Nem lesz érdektelen, ha megemlítem, hogy két-két theológus azért van együtt,

hogy egymást sakkban tartsák az adományok pontos és lelkiismeretes bejegyzését illetőleg. A két-két szolgatanuló közül, meg az egyik a markosabbik, kinek tisztével járó becsületes neve ilyenkor „vékás“, arra való, hogy j a terményeket a szekérhez czipelje ; a másiknak, a „gyertyás“-nak, pedig semmi másnemű tennivalója nincs, mint az, hogy mi-: kor az egyik (persze, sohasem a szemérme- tesebb) theológus elmondta a magáét és zsebrevágta a könyvecskébe bevezetett pénz- beli adományt, avagy megkapta a terménybeli adományra vonatkozó ígéretet: előálljon s ő meg a „szegénytanulók“ részére szükséges világítás kiadásainak fedezéséhez kegyesen hozzájárulás iránt terjeszsze elő szerény kérését.

Amúgy mellesleg megjegyzem, bogy, j ha olyan utczában járnak, a hol nagyon is sok helyen nyilatkozik meg az irántuk táp- tált szeretetnek jele gazdagon terített asztalok képében: megtörténik, hogy a termények tetejére odakerül valamelyik szolgálatra képtelenné vált — kápsáló hős is.

Hogy ezalatt a 2—3 nap alatt, mely alatt a kápsálók bekopogtatnak a nemes város összes házához, minő tetemes összeget bírnak egybegyüjteni a hazánk kultur- történelmében első helyen álló iskola javára, ennek bizonyítékául beszéljenek a főiskola irattárában őrzött, a múltban s jelenben egyaránt rendszeresen vezetett hivatalos könyvekből kiböngészett következő, pontosan kiirt számadatok.

Mielőtt ezeknek tényleges felsorolásához fognék, azt hiszem, nem lesz lényegtelen, ha röviden elmondok némely felemlitésre- méltó dolgot.

A kápsálás intézményének eredetét az 1703-ban dúlt, romboló hadjáratok miatt homály fedi, mert a városban garázdálkodó német katonák felperzselték az azóta is elévülhetetlen érdemeket szerzett kollégiumnak akkori irattárát. A Rákóczy-kor vége felé ugyanis gyászos időket élt a kollégium. Két ízben (1706-ban Beregszászra és 1708-ban Nagy-Bányára) kellett futuiok, menekülniük a tudományok felvilágosult szellemű, bátor ! szószólóinak. Ez időtájban veszett el, semmisült meg rendkívül sok, felette becses okmány. Hanem az kétségtelen, hogy eredete a kollégium létrehozatalával elválhatatlan kapcsolatban áll. — A semmit se kímélő, rabló német sereg elvonulása után a múltra vonatkozólag tett hiteles feljegyzésekből tudjuk, hogy a gymnasiunmak 1549-ben megnyílta után kevéssel, vagyis 1588-ban, mikor az iskola akadémiai rangra emelkedett, Csorba István első rektorprofesszor idejében volt először kápsálás. És éttől kezdve megszakítás nélkül folyt annak gyakorlata egészen napjainkig.

De az imént érintett csapások miatt a kápsálás eredményét híven megörökítő adatokról csupán az 1700., illetőleg az 1712. évtől fogva szerezhetünk magunknak tudomást. Innen azután a legújabb időkig.

A ránk maradt legrégibb tüzetes feljegyzés hü másolatban igy hangzik: „Anno 1712. die 6. Oktobris Benefactores Debre- cinenses frmnentum 25 Gurruum, quidam verő eorum aesparatum, fine comparandi frumenti, si necessitas ferat, conferunt Flor, rk. 50.“

A mi magyarul azt jelenti, hogy: az 1712-ik év okt. 6-ik napján a debreczeni jóltevők adakoztak 25 szekér életet, némelyek pedig közülük 50 rhénes forint készpénzt, élelem beszerzése czéljából, ha a szükség kívánná. — Megjegyzem, hogy ez alatt az 50 rh. frt alatt korántsem 100 koronát kell értenünk, mert bár 1 rhénes frt csak 42 osztrák értékű krajczárral volt egyenlő, mégsem 21 osztr. értékű frtnak felelt meg akkoriban ez az 50 rhénes frt, hanem mai értékszámitásukhoz képest körülbelül 420 koronának, minthogy bátran vehetjük a 10-szeresét, mivel az akkori viszonyokhoz mérten a pénz bizonyosan bírt 10-szerte nagyobb értékkel, mint manapság.

Annak pedig, hogy ezt a pénzt élet beszerzése végett adományozták, az a ■ a- gyarázata, hogy hajdan nemhogy a begyült terményt tette volna az iskola pénzzé, sőt inkább maga is vásárolt diákjai élelmezésére.

Érdekes, hogy e század elejéig bort is kápsáltak. A mint egyik erősen megfakult fóliánson rábukkantam, 1775-ben elrendelMielött a n. érd. közönség karácsonyi bevásárlását To Anlin ■ cs TÁcaf előnyösen ismert nagy áruraktárát felkeresni, mert ott oly eszközölné, saját érdekében ajánljuk a cliCO WOTTIGS iJ/OSCI sok és különféle áruezikkek halmazában válogathat^ hogy az valóban érdemes a megtekintésre. Ott egész bizalommal beszerezheti bárki is szükségletét, mert a legmérsékeltebb árakban kiadott áruk is megbízható jóminőségiiek és a mint tudjuk, a karácsonyi idényre úgy a játékáruk, mint ajándéktárgyak, keztyük, harisnyák, nyakkendők, sapkák, alsó ingek, nadrágok, saját készitményü fehérnemű és számos itt mind fel nem sorolható czikkek árait —- tekintve a rósz viszonyokat — mesés olcsóra leszállította.

E hó 15-töl egyes czikkek uj árai a kirakatban is láthatók lesznek.