Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-15 / 11. szám

dicső történelmi múltjához csak úgy marad hü, ha a haza nagy költőjének esküjéhez hü marad és lelkének, szi­vének egész hevével kiáltja: Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok soha nem leszünk !-Ó.­Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott. Választásról lévén szó, a közgyűlést Nagy László alispán nyitotta meg. Üd­vözölve a képviselet tagjait —jelezte, hogy a gyűlés első tárgyát a városi mérnöki állásnak választás utjáni betöltése képezi. E czélból a szükséges előintézkedések tétetvén meg; a szavazatszedő küldöttség! elnöke lett Roóz Samu; tagjai Dr. Jékel László és Szabó János. Bizalmi férfiak s egyszersmind jegyzőkönyv hitelesítők : Stróhmájer Ferencz, Kaufmann Márton, Cservenyák Antal és Kun István. A ki­jelölő bizottságba a képviselőtestület Serly Ferenczet és Bródy Lajost választotta meg, az alispán Dr. Serly Gusztávot és Péchy Lászlót nevezte ki. Az igy meg­alakult kijelölő-bizottság visszavonulván, a jelentkezett Sólymos Manó soproni, Müller Mihály bécsi, Ricter Ignácz és Illés József budapesti lakos pályázók közül a három utóbb nevezettet jelölvén, a képviselőtestület a jelöltek közzül Illés Józsefet egyhangúlag megválasztotta. A megválasztott városi mérnök a hivatalos esküt nyomban letette. A választás befe­jezése után az alispán az elnöki széket Debreczeni István polgármesternek adván át, a közgyűlés ennek elnöklete alatt folytattatott. A vármegyei közigazgatási bizottság átiratát a mezőgazdasági ismétlőiskola czéljaira 20 hold terület átengedése és egy tanterem építésére vonatkozólag kö­telező ajánlat tétele iránt; a közgyűlés — tekintettel a város nyomasztó anyagi helyzetére — teljesithetőnek nem találta, azonban felkérte a közigazgatási bizott­ságot ennek államköltségen leendő esz­közlése iránt. Földmivelésügyi miniszteri rendelet értelmében községi munkásközvetitő lenne kijelölendő és dijjazása megállapítandó, minthogy azonban városunkban a munkás kereslet és kínálat kiegyenlítést talál, a közgyűlés megbízta polgármestert, intéz­zen felterjesztést a kijelölés kötelezettsége alól leendő felmentés iránt. Kir. tanfelügyelő értesítését arról, hogy a közoktatásügyi kormány a mező- gazdasági ismétlőiskola tanítóinak fize­tésére 500 korona segélyt adott, tudomá­sul vette. A tűzoltói intézmény szervezete s ezzel kapcsolatban a tűzrendészed sza­bályrendelet módosítására vonatkozó bi­hogy kipihenjem magamat, meg hogy kiszorítsak az öregtől egy kis felsőbb is­kolai költséget, veszekedettül untam ma-, gamat, mert az öreg nekem is csak un- talan azt hajtotta, hogy minek van Bodor Gáspárnak nyolcz gyermeke, neki meg egy se. Minek annak annyi. Mit csinál vele. — A legnagyobbik most jött haza a praeparandiából, mindig ott ül a kert végin, az ugyan nem sokat lendít a ház körül, mindig valami zöldfedelü újságot olvas. Mikor azt elunja, elkezd czérna vékony hangon kornyikálni órák hosz- száig, úgy, hogy már nem merek a mé­hesbe menni. Jobb lenne ha inkább rán­tást kavarna a konyhán, vagy toldozná a többi ruháját. E beszéd után rögtön lenn termet­tem a kertben, a méhesben. Átnéztem a szomszéd kertvégébe. Csakugyan ott volt, a zöldfedelü újság is a kezében volt, bi­zonyosan talányt fejtett belőle lóugrás szerint, vagy társalgóit a zöldszalonban. Hogy köthetnék én ebbe bele? Hiszen az egész távolság köztünk csak egy jó hajítás. Legalább lenne egy kis mulatsá­gunk. Ezen töprenkedtem, amikor meg­csendült e nóta: (csakugyan kissé vé­konyka hangja volt) Várlak, várlak minden este, Oly epedve várlak Hogyha eljösz, kebelemre Hü szivemre zárlak. A mint elhangzott az utolsó akkord, rögtön megkapott a gondolat, hogy erre felelni kellene. Hiszen nekem olyan han­gom van, hogyha kieresztem, meghallik a falu másik végén is. Rákezdtem: NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ. zottsági jelentést, mely a következő mó­dosításokat tartalmazza, hogy: minden 20—40 év közötti városi lakos tényleges szolgálatra köteles, a város öt kerületbe osztassék, minden kerületben egy parancs­nok, egy helyettes és két kürtös jelöl­tessék ki, rendszeres gyakorlatok tartas­sanak, a gyakorlatról elmaradók 1—20 korona, a tiiztől elmaradók 2—40 korona pénzbüntetéssel esetleg megfelelő elzárás­sal fenyitessenek, tűzoltó adó vettessék oly módon ki, hogy egy szobával birók 1 koronát, vegyes anyagú házak tulajdo­nosai 2 koronát, téglaépület tulajdonosai 3 koronát és emeletes épületek tulajdo­nossal 4 koronát, lakók pedig ennek fele részét fizessék, a tűzoltó kötelezettség alóli megváltás dijja 20 koronában meg- állapittassék — elvben elfogadván, meg­bízta a tanácsot, hogy az ily értelemben módosítandó szabályrendeletet tárgyalás czéljából a közgyűlésnek mielőbb mutassa be, addig is elrendelte, hogy a 150 főnyi j tűzoltó létszám 200 főre felemeltessék. ) A kereskedelmi miniszter a helypénz dijjszabási szabályrendeletet akként kí­vánta módosítani, hogy a 4 fillér piacz- tisztitási díjj lovak és szarvasmarhák után csak akkor szedhető, ha azok eladásra kerülnek. A közgyűlés felír a miniszter­hez, hogy az eredeti dijjszabást enge­délyezze. Polgármester azon javaslata, hogy a rendőrségnél 2000 korona dijjazással egy rendőrtanácsosi és 1000 korona dijjazás­sal egy rendőrirnoki állás szerveztessék, azonban ezek illetményeinek az állam- pénztár által eszközlendő fizetése iránt a kormányhoz kérelem intéztessék — elfo­gadtatott. A kereskedelmi miniszter által a fo­gadó, vendéglő, kávéház és kávémérési ipar gyakorlására alkotott szabályrendelet jóváhagyatván — kihirdettetett és kinyo­matni rendeltetett. A bordélyügy tárgyában alkotott szabályrendelet a belügyminiszter leirata értelmében módosíttatott. A mesterrészi kerületben eszközölt képviselőtestületi tagok választásáról fel­vett jegyzőkönyv tudomásul vétetett. Hágen Ferencz, Kosztin Pál és tár­saival a kő- és homok fuvarozásra, — Szilágyi Ferencz és társaival a kő- és homoknak vasúti kocsikból kirakására, — Virág György és társaival a kő össze­rakására, — Stirbuly Péter és társaival a macadam rendszerű ut alapkövezésének elkészítésére, — Somogyi Zsigmond és társaival a kőtörésre kötött szerződés jó­váhagyatott. Több tárgy nem lévén, elnöklő pol­gármester a közgyűlést berekesztette. HÍREK. — Márczius 15. A szabadságharcz szü­letésnapjának 52-ik évfordulóját ünnepli ma városunk polgársága. Mindig kegyelettel era­Tul a vizen fehérkendő integet, Atal mennék, kis angyalom, nem lehet, Széles a viz nincsen gátja, Nem mehetek átal* rajta Te hozzád. Rögtön a lugas előtt termett, ma­gam is kijöttem egészen a viz partra. Néztük egymást. Megemeltem a kalapo­mat, ő hajtogatta a fejét. Aztán úgy gondoltam, ha idáig jöt­tünk, menjünk tovább. Jó erős hangon a vizen keresztül bemutatkoztam. — Ez vagyok. Most tettem az érett­ségit, lehet belőlem minden a világon, de hihetőleg csak kálvinista pap leszek. Most majd megöl az unalom. Elkaczagta magát és átkiáltott, hogy látogassam meg, majd eltöltjük az időt. — De hát hogy ? — Ott van a csolnak a kert végén. Három-négy perez az egész. — Mikor mehetek? — Akár holnap is. Estére majd jelt adok egy nótával. — Ott leszek. Másnap estére lementem a kert vé­gire. Vártam. Mikor a nap suhadóban volt s csendesen közelgett, az alkony, a lágyan zsongó habokon keresztül a tiszta légen át szűrődött a dal, valami senti- mentális német nóta lehetett, de akalrni és csábitó! Jer, vidám csolnakos, jer, Fridolin ! Óh hozd ide sajkád! Ide, hol a folyam szélén Kedvesed vár te reád. Jer, Fridolin ! Megyek. Eloldt.am a csolnakot. Nem volt nagyobb az egész alkotmány, mint, egy jó nagy kenyér dagasztó tekenő. Nem ! lékezett meg a nagy napról s nem szűnő I lelkesedéssel ünnepel ma is. A rendező­bizottság fáradhatatlanul buzgólkodik a siker érdekében és bizonyára a mai nap is méltó lesz az előző évek ünnepeihez. Nemzetiszinü plakátok hirdetik a programmot s hívják fel a közönséget a részvételre. Lapunk múlt számában mi is közöltük egész terjedelmé­ben és reméljük, hogy városunk lelkes kö­zönsége tömeges részvételével fogja beiga­zolni azt, hogy márczius 15-ike tényleg a nemzet ünnepe. — A kereskedelmi miniszter várme­gyénkben. A szatmári ev. ref. főgyinnasium fentartó testületé gr. Bethlen András elha­lálozása után Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert választotta elnökének. A fentartó testület folyó hó 16-án közgyűlést tart s erre leutazik a miniszter, hogy már mint elnök vezesse az ülést. A kereskedelmi miniszter- ma este 8 óra 50 perczkor érkezik Szatmárra, Vértesi miniszteri osztálytanácsos, az elnöki osztály főnökének és Holtán Sándor titkár­nak kíséretében. A miniszter, a ki a város­házán száll meg, a közgyűlést megelőzőleg délelőtt 9 órtól 10 óráig a tisztelgés czél­jából jelentkező küldöttségeket fogadja a városházán, a kik ebbeli szándékukat a fő­ispánnál előzetesen bejelentették. A miniszter tiszteletére közebédet rendeznek, a mely után őnagyméltósága megtekinti a városban levő ipari és gyári telepeket. A miniszter ugyanazon a napon este 7 órakor vissza­utazik Budapestre. — A Kölcsey-Egyesület felolvasó­estélye. F. hó 11-én vasárnap este felolvasó­estélyt tartott a Kölcsey-Egyesület. Elsőnek Demidor Ignácz énekelte a „Seckingeni Trom­bitás“ dalát, annyi érzéssel és oly művészileg, hogy a közönség még egyszer kívánta hallani, mit meg is nyert. Ezután Nagy Sándor olvasta fel értekezését „Szatmárvárinegye a Hunya­diak korában“ czimmel. A nagy tanulmány­nyal összeállított értekezés feltüntette azt az ingadozást, mely Szatmármegye kiterjedését illetőleg a múltban átélt. Különösen érdekes volt az eltűnt és azóta keletkezett helyek felemlitése. Majd Fliesz Henrik lapunk munkatársa olvasott fel három költeményt. Az elsőben egy szegény leány történetét mondja, ki édes anyja miatt feláldozza ma­gát, olyan foglalkozásra adván magát, melyet szivéből utál, mig végre szenvedésétől a halál megszabadítja. A másik csinos dal volt, a harmadik egy félig tréfás, de sok igazságot mondó költemény a poétákról. A szépen csengő költemények szerzőjét és felolvasóját élénken megtapsolták. Végül Demidor Ignácz énekelte a „Tudom hogy visszavársz még“ czimü gyönyörű dalt, melyre a legszebb kritika volt az, hogy bár vége volt az estély­nek, a közönség ülve maradt, s nem moz­dult, mig még egyszer végig nem énekelte Demidor Ignácz a szép dalt. Kun Miksa kar­nagy osztozott a sikerben, ki az énekszámo­kat harmoniumon kisérte. Az utolsó felolvasó­estély folyó hó 25-én lesz 1 koronás belépő­díjjal. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz folyó hó 23-án délelőtt 11 órakor, melynek hajtottam én még ilyet soha életemben, még benne sem ültem soha. Mindegy. Hiv a nóta: Jer, vidám csolnakos ! . . Mentem egész a viz közepéig elég jól, de itt az erősebb áramlat kezdte a csolnakot lefelé hajtani. Megijedtem és elvesztettem a fejemet, még ha csak a fejemet vesztettem volna el, de elkezdtem kézzel-lábbal hadonázni és eleresztettem a kezemből az evezőt is. Elvitte a viz. No hát most már végem van. Bele ra­gadtam a csolnak két szélibe és vitt a viz szépen lefelé. Még mind hallottam a nóta elmosódó hangjait: Jer, vidám csolnakos ... j Megyek, de ki tudja hová ! Legjobb esetben le a Tiszába, aztán a Dunába s a Fekete tengerbe, s egy szerencsés hajó­törés kidob egy puszta szigetre és lesz belőlem egy századvégi Robinson; vagy pedig felfordulok itt hamarosan és aztán : pász. Oda leszek testamentom nélkül. Egyik sem történt. A falu alatt em­berek halásztak és kifogtak. Szépen fel­eveztek velem a nagybátyám kertje vé­gibe, a csolnakot kikötötték a helyire én pedig kiszállottam. A Bodor Gáspár rekt- uram kertje végén még mindig fel-fel­csen dűlt a dal: Jer, vidám csolnakos . . . — Megyek, csak várjad. Másnap felpakoltam és azóta még csak olyan vidéken sem jártam, a hol folyóvíz van. összehivása azért vált szükségessé, mert a megyei tisztviselők fizetésjavitására engedé­lyezett 17,240 korona állami pótjavadalma­zás miként leendő felhasználását tartalmazó előterjesztést a múlt közgyűlés nem tárgyal­hatta s igy ez most kerül tárgyalás alá. Ugyanekkor tárgyalják Nagy-Károly város képviselőtestületének határozatát a polgári leányiskola ügyében. — Önképzököri ünnepély. A főgymn. „Kölcsey-önképzőkör“ által ma délután 4 órakor a városi tornacsarnokban tartandó ünnepélyére ez alkalommal is figyelmeztet­jük a közönséget. Derék iíjaink igazán meg­érdemlik, hogy minél nagyobb számú közön­ség hallgassa meg igazán szépen összeállított műsorukat. — Az 1848. márczius 15-iki évforduló alkalmából a Protestáns Társaskör ma este 5 órakor a kör helyiségében a következő műsorral ünnepélyt rendez: 1. „Talpra ma­gyar“ Petőfitől, szavalja Nagy Elek. 2. „Előre“ Tóth Kálmántól, szavalja Tóth Tá­tika k. a. 3. Alkalmi beszéd, tarja Veres Gusztáv. 4. „Márczius 15-én“, költemény, irta Fliesz Henrik, szavalja Sallay Lajos. Ezen hazafias ünnepélyre a n. é. közönséget tisz­telettel meghívja az elnökség. — Búcsúestély. A városunkból távozó Szentandrássy Antal pénzügyigazgatóhelyettes tiszteletére jóbarátai és tisztelői folyó hó 10-én a polgári kaszinó dísztermében igen sikerült búcsúestélyt rendeztek, melyen mintegy 60-an vettek részt. Az ünnepeltet három tagú küldöttség hívta meg s megjelenésekor óvá- cziókban részesítették. A fel köszöntők sorát Bródy Lajos ügyvéd nyitotta meg, ki tartalmas, szép beszédben méltatta a távozó érdemeit, ki mint közhivatalnok, mint jóbarát, mint városunk polgára egyaránt megnyerte a köz­bizalmat és kinek távozását őszintén sajnálja a város közönsége. Kerekes Bertalan, Ja- nitzky Albert szintén poharat emelve vettek búcsút. Még számos felköszöntő hangzott el az ünnepekre, kinek távozását részünkről is őszintén sajnáljuk és óhajtjuk, hogy uj állo­máshelyére megelégedés és boldogság kisérje. — Márczius 15-iki ünnepély. A kath. legényegyesület márczius idusának megün­neplésében szintén részt vesz. Körülményei­nél fogva ezt az ünnepélyt folyó hó 18-án, márczius 15-ét követő vasárnap tartja meg a következő tárgysorozattal: 1. Talpra magyar ! szavalja Dienes István. 2. Női szavalat. 3. Alkalmi beszéd, tartja Tietz Sándor. 4. Női szavalat. 5. Felolvasás. Tartja Simkó Géza. 6. Hang a Petőfi sírjából. Előadja Sallay Lajos. — Az ünnepély kezdete — melyre a megnagyobbított helyiségben minél nagyobb számban várja a rendezőség az érdeklődő hazafias közönséget — este 6 órakor lesz. — Búcsú. Nagy-Károly városa sok éven át csendes fészket adott nekem és családom­nak. Midőn innen most távoznom kell, hálás köszönetét mondok e város nagyrabecsült közönségének azon jó indulatáért, miben engem családommal együtt mindenkor része­sített. Isten áldja meg Nagy-Károly városát. Nagy-Károly, 1900. márcz. 14. Madzsar Béla. — Uj doktor. Ifj. Vetzák Ede, Vetzák Edének a helybeli takarékpénztár vezérigaz­gatójának fia folyó hó 9-én az államtudo­mányi doktorátust sikerrel letette a buda­pesti egyetemen. Gratulálunk ! — A „Nagykárolyi Vívó-és Tornaklubb“ folyó hó 11-én tartotta meg második évi rendes közgyűlését. Dr. Schönpflug Richárd elnök távolléte miatt Ilosvay Aladár alelnök nyitotta meg a gyűlést. Az igazgató választ­mány jelentését elfogadták, a számadás meg­vizsgálására egy háromtagú bizottságot kül­döttek ki, mely bizottság még a gyűlés fo­lyama alatt jelentést tett, hogy a számadást kifogástalannak találta, miért is a pénztár­noknak a felmentvényt megadták. A pénztári jelentést tudomásul vették. A tagsági dijakat a rendes tagok részére 10 koronában, a pártoló tagok részére 6 koronában állapítot­ták meg. A költségvetés elfogadása után az indítványokra került a sor, melyek folya­mán elhatároztatott, hogy egy alkalmas fel­tételek mellett, szerződtetendő művezető végett az igazgató-választmány intézkedjék. Végül a tisztujitást ejtették meg és a múlt évi tisztikar választatott meg, mely után a közgyűlés véget ért. — Áthelyezés. Domby Sándor magy. kir. csendőr-hadnagy, a helybeli csendőr­szakasz parancsnoka f. hó 16-ával Nagy- Kikindára helyeztetett, helyette szakaszpa­rancsnoki minőségben Spalla Aurél csendőr­főhadnagy fog ezen állomásra bevonulni. Sok szerencsét kívánunk a távozónak uj ál­lomásán. — Zárlatfeloidás. Csanálos községben a sertésvész megszűnt, a zárlat feloldatott.-- Közgyűlés. A „Nagykárolyi kerületi betegsegélyző-pénztár“ folyó évi márczius hó 18-án, vasárnap délelőtt 10 órakor saját helyiségében tartja évi rendes VI. közgyű­lését, s hogy ha ezen gyűlés a megjelenők elégtelen száma miatt nem lenne határozat- képes, ugyanazon tárgysorozattal 1900. évi márczius hó 25-én uj s a megjelenők szá­< i %

Next

/
Thumbnails
Contents