Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-03 / 18. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

tele vannak posványos árkokkal és kisebb-nagyobb pocsolyákkal, melyek nemcsak hogy megfertöztetik és egészségtelenné teszik az ottani levegőt és embereket, hanem még. a közlekedést is nagyban megnehezítik; holott a szükséges feltöltéseket az ö közös erőikkel olyan időben is elvégezhetnék, mikor kevés a teendőjük ; s holott az ö fáradtságuk és netáni kevés kiadásuk többszörösen megtérülne az ö egészségük és közlekedésük javulásában ...

És igy mutatkozik a mi társadalmi kiskorúságunk a közélet minden más terén is, a mire csak sajnálattal tekinthetünk. Hogy csak a legújabb dol- dolgot: a honi ipar pártolás eszméjét említsük még, a mi a* haza közgazdasági viszonyainak a fellendülésére bizonyosan a legfontosabb és azért legsürgősebb is, azt látjuk, hogy — habár a szóbeli lelkesedés ittI sem hiányozik — még a gyakorlati pártoláshoz szükséges elökészülő- dés is mindig késik; mert hát helyi vezérletek és az ügyet előmozdítani hivatott szövetkezetek még most sem igen alakulnak .. Ily társadalmi „fejetlenség“ (sit venia verbo!) mellett pedig erőt kifejteni és oly nagy országos munkát, mely harcznak is nagyon beillik megvívni és tisztességes eredményt várni alig lehet!

Egyes buzgóbbak megteszik ugyan, hogy be nem várva a pártoló egyesületek alakulását és az azok sokkal több eredménynyel kecsegtető működését, magok kérnek szövetmintákat a gyárosoktól... és ha azok nem kül-! denek, arról panaszkodunk, hogy „ezek ölik meg a hazai ipart“ !.. Bocsánatot kérek! de a gyárosokról fel se leheti azt tenni, hogy ők — „maguk alatt vágják a fát“, és azért ha azok nem küldenek mintákat egyeseknek, ez csak azt mutatja, hogy az egyes embereknek mintákkal való kiszolgálása nem fizeti ki magát már azért sem, mivel ez az illető ruhát is megdrágítaná... a mi pedig a hazai gyártmány népszerűsítése tekintetében is káros lenne; holott ha egy-egy szövetkezet, vagy tán egy-egy arra hivatott kereskedő vagy szabó kéri azokat a mintákat, bizonyosan jobban és könnyebben czélt ér úgy a közönség, mint a gyáros is; mert akkor egy küldeményben százan és százan is válogathatván, a megrendelés is annyival megkönnyeb- bedhetik.

Nem a hazai gyárosok ölik meg hát a hazai ipart, hanem a mi társadalmi kiskorúságunk, a mennyiben mi nem úgy cselekszünk, a mint ezt a czélszerüség megkívánja s a mi érdekünk és a hazafiság megparancsolja...

Hiszen ha mi azt a 33 évet tekintjük is, hogy a saját akaratunknak a mi belügyeinkre nézve önálló urai vagyunk; és hacsak azokra a hazafiakra gondolunk is, kik az országházban azóta folyton az önálló v á m- területért harczolnak... anélkül, hogy azok ennek az iránynak a gyakorlati és semmi törvénytől nem függő követését megkezdték és a nagy politikára vesztegetett fáradtságuknak csak tized részét fordították volna erre: azóta mi az önálló vámterületet magunkra nézve törvény nélkül is megcsinálhattuk és a magyar ipart fellendíthettük volna... mert hiszen e tekintetben a többi párt szinét-javáí is megnyerhették volna !...

De hát — mi társadalmilag, sőt hozzátehetjük: az igazi hazafiság tekintetében is, ma még — kiskorúak vagyunk!... Mert különben ma már nemcsak minden megyében, hanem minden városban és járásban is működnének a Honi iparpár toló szövetkezetek!

Serfi Sándor ír.

HÍREK.

— Személyi hir. Főispán ur ő méltósága ma délután a gyorsvonattal városunkba érkezik és az esteli vonattal ismét visszautazik Budapestre.

— Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 26-án rendkívüli közgyűlést tartott gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A közgyűlés egyedüli tárgya 1899. XV. t. ez. 8-ik §-a alapján az országos képviselő választások alkalmából adható fuvardíjakról alkotott szabályrendelet volt. Ugyanis a belügyminiszter ezt a szabályrendeletet pótlás végett visszaküldte. A közI gyűlés a miniszteri leirat értelmében átala- | kitotta a szabályrendeletet.

Kinevezés. A májusi kinevezések alkalmával a helybeli honvéd-zászlóalj kebelében Simkó József százados I. osztálya századossá neveztetett ki. Szívből gratulálunk.

— Dalestély. Lapunk múlt számában közöltük volt dalegyesületünk által szombaton folyó hó 5-én tartandó dalestélyének programmját. Ez alkalommal ismételve felhívjuk közönségünk figyelmét az igen élvezetesnek ígérkező estélyre és reméljük, hogy az jól fog sikerülni, hiszen e törekvő egylet méltán megérdemli a közönség pártfogását.

— Választás. A mához egy hétre — folyó hó 10-én — tartandó vármegyei rendes tavaszi közgyűlésen fogják választás utján betölteni a megüresedett erdődi főszolgabírói állást, melyre Gróf Hugonnai Béla vármefelül a kék ég, olykor ragyogó, napsugaras, { mint az örvendező, nevető leányszemek, máskor pedig beborult föllegekkel terhes, mint bubánatos csüggedő lélek. Azután megered az eső, mint a siró szemekből a forró könnyek árja s Juczika sir, maga sem tudja miért, az ablak kőpárkányára borulva sir. névtelen, édes, bus könnyeket melyek oly jól esnek túláradó szivének.

De perczek múlva letörli könnyáztatott arczát: szép szemei még a könnytől nedvesen mosolyogni próbálnak, szivecskéje megtelik derűs boldogsággal, aranyos reményekkel, hiszen fiatal, gondtalan és menyasszony.

Igen menyasszony! A mama akarta úgy s Juczika, mint engedelmes jó leány végre, bele nyugodott a mama akaratába; hiszen ő tudja bizonyára legjobban, hogy lesz jó s Juczika csöndes resignátióval nyugodott bele a változhatlanba.

— Az a lány sorsa, hogy férjhez menjen, ne maradjon a mama nyakán vén leánynak, mert olyan borzasztó is az, egy elkeseredett zsörtölődő vén leány, kit vagy sajnálnak, vagy ki nevetnek az emberek.

De hát jobb lesz-é majd azután ! Boldog lesz-é majd?

Ezer ilyen kérdés remegteti meg szivét s csak egyre sem tud feleletet adni magának.

Olyan lesz-é majd az a jövő, amilyennek ő elképzelte kiszínezte magányos óráiban, mióta menyasszony.

Gyulát, vőlegényét ismeri már gyermekkora óta, szerette is mindig, de csak úgy, mint egy ügyes, hűséges játszópajtást szeretni szoktak a gyermekek. Hanem arra sohasem gondolt, hogy ő legyen valaha az oly sokszor megálmodott ideál.

Mint gyermeknek jól esett neki, ha Gyula, mint nagy fiú megvédelmezte a ra- konczátlan utczai gyerekek ellen, s eljátszogattak együtt derűs boldogságban a kert árnyas fái alatt, vagy a mezőn, a virágos réten pillangót kergetve.

Később, mint nagy leány is szívesen vette a Gyula apróbb kedveskedéseit; hogy van egy hűséges lovagja, megnyugvással büszkeséggel töltötte el szivét s fájdalmasan esett az elvállás a kellemesen eltöltött szünidő után s alig várta, hogy a hűséges mulattató ismét haza jöjjön az egyetemről.

Szüleik mindkét részről már régen egymásnak szánták a két gyermeket, Gyula is gondolt erre nem egyszer, bajlódván a nehéz latin és görög nyelvtudománynyal, szívesebben gondolt a kis játszótársra ott a regényes szép hegyek lábainál, sokszor megjelent képzeletében a mosolygó rózsás leány- arcz, amint édes kaczagással feléje nevet s a csintalan szemsugárok incselkedve simogatják a Gyula pejhedző ajkait.

Csak Juczika nem vett észre semmit s nem látta meg mint ragyog, fel a Gyula szelíd kék szeme, ha reá tekint, milyen piros élveteg az ajka s milyen csinos a selymes kis bajusza. A Juczika szive még szunnyadt, aludta édes, ártatlan leányálmait. S mintegy rémület fogta el, midőn egy hideg, zi- mankós téli délután a kandalló vígan pattogó tüzénél Gyula egész szivét kitárta előtte s megkérdezte tőle tudná-é szeretni, akarna é felesége lenni ?

Óh nem akart! Juczika dehogy akart, hiszen még a természet is aludta fagyos téli álmát s nem volt meg hozzá a kellő hangulat. S ugyan rá kellett parancsolni az édes

1 gyénk főispánja a pályázatot kiirta. Ugyan- ! ekkor választják meg a Balogh Bertalan nyugdíjazása folytán megürült tiszti alügyészi | állást is.

— Munkácsy Mihály meghalt. Lapunk

' zártával vesszük a lesújtó hirt, hogy Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festőművész,

| a nemzet büszkesége május 1 -én az ende- nichi gyógyintézetben neje karjai között meghalt. A nemzet mély fájdalommal állja körül koporsóját s a fájdalomban részt veszünk mi is, annál inkább, mert városunknak is egykor lakója volt az egyszerű asztalos- inasból lett világhírű művész!

— Műkedvelői szinielőadás. A kath. legényegyesület tagjai nagyra vállalkoztak akkor, midőn a „Toloncz“, Tóth Edének e kitűnő, de igen nehéz népszínművének előadásába belefogtak. Csak a legernyedetienebb szorgalom és kitartás mellett volt lehetséges elérni azt a szép sikert, melylyel méltán dicsekedhetnek a szereplők. Más alkalommal is már volt alkalmunk elismeréssel megemlékezni róluk, de ezúttal valóban bámulnunk kell azt az igyekezetét, azt a gondos megfigyelést, melylyel minden egyes szereplő szerepének legkisebb részletét is alakította. Múlt hó 29-én, a polgári olvasókör dísztermében folyt le a műkedvelői előadás oly nagy közönség jelenlétében, hogy az előadás

i anyagi tekintetben is fényes eredménynyel honorálta az egylet házépítési alapját. A nagy közönség nem akart kifogyni elismerésének jeleiből, a minduntalan felhangzó tapsból és egy-egy hatásosabb jelenetnél nyílt színen is többször kihívta a szereplőket. A női szereplők közziil első helyen Szűcs Juliskáról kell megemlékeznünk, ki Angyal Liszkának igen kedves és rokonszenves, de nehéz szerepét játszotta. Igazán nem tudjuk eléggé kifejezni elismerésünket vele szemben azon törekvéséért, hogy e nagy megfigyelést igénylő szerepet oly szépen alakította. Alig van nehezebb szerep, mint az, hol a sorsüldözött, a körülmények által csaknem a halálba kergetett szegény leány küzdelmeit kell ecsetelni és ö a nehéz feladatnak minden tekintetben megfelelt. Annyira kitudta szerepének hatásos részleteit domborítani, hogy Angyal Liszka szomorú története, mély hatással volt a közönségre s a felhangzó tapsokat nagyon megérdemelte. Szép dalait többször megkellett ismételnie is, ha ismét vállalkozni fog az egylet műkedvelői előadásra, úgy mindenesetre óhajtanok játszani látni. A másik nehéz szerep Ördög Sára szerepe is igen jó kezekbe volt letéve, mert Ma tesz Mariska nagyon jól felfogta a szerep értelmét és annak meg is felelt. Különösen sikerült a korcsmái jelenet és az, midőn leányára ismer. Műkedvelőtől alig várnánk annyi hatást, mint a mennyit tudott elérni játékával, melyet más alkalommal is szívesen megnézünk. Pompás, pattogó, házsártos Kontra Fridolinné volt Péter Anna, ki igen ügyesen játszott és meglátszott rajta, hogy kedvvel alakította szerepét. Neki is bőven kijutott a közönség elismeréséből. Kézi, a kisvárosi zsidóleány szerepében Sziics Iduska igen jól megállotta helyét. Ez alkalommal először láttuk őt, de már is annyira megtudta kedveltetni magát, hogy nagyon szívesen megnézzük máskor is. A kisebb szerepeket játszó Hágen Mariska, Matesz Róza, Buclnnann Erzsiké, Kricsfalusi

mamának, hogy Agent“ mondjon, de leginkább a Gyula szomorú sápadt arcza hatotta meg.

Azóta már sok idő elmúlt s Juczika napról-napra több figyelembe részesíti az eddig komolyan nem vett régi játszópajtást ; napról-napra több szépet, jót, becsülésre méltót fedez fel benne.

Egyenes becsületes gondolkozása megragadja, nyugodt kedélye leköti, kedves vidámsága, szellemes műveltsége szórakoztatja s ha magányos óráiban titkon szive legmélyére pillant, úgy találja, hogy az ő régi ideáljának is, kit névtelenül, ismeretlenül alkotott magának, annak is kék volt a szeme, piros, élveteg az ajka, csinos kis selymes bajusza.

Óh ! mert ime ismét itt van a virág fakasztó édes kikelet, az újjászületés, a szerelem kora. Ez meghozta a kellő hangulatot, minden komolyabb érzés alapjának megalkotója a hangulat, legyen az szerelem, vagy gyűlölet ; barátság, vagy közöny.

Szerelmesen suttog a szellő a virágba borult fák lombkoronái között. Minden bokorban kis madár dalol. Gyönyörben ég a föld s az ég; illatterhes édes a lég. A napsugár is ragyogóbb s ime a Juczika szive is felébredett, felébresztette a mindenható szerelem.

Most már, ha nézi is a messze kéklő hegyeket, nem érez titkos vágyódást elmenni messze azokon túl; ezután csak itt lesz jó neki, itt van az ő világa, a ragyogó szerelemtől égő kék szemekben.

Tóth Erzsiké.

Teréz is igen jól megállották helyüket. A férfiszereplők közül Tempfli Mihály teljes sikerrel felelt meg annak a feladatnak, melyet Miklós szerepe reáruházott. Igen jól szavalt, szépen énekelt és a szép sikerből jó rész illeti őt. A komikum képviselői közül Sallay Lajost illeti meg az elismerés, ki Mrawcsák Johann öreg vándorlólegény szerepét igen sikerültén alakította. Gyakorlott játékos már, kinek játékán meglátszik a gondos figyelem, hatásosan tud bánni hangjával s habár tót-, német- magyar szavakkal kevert szerepe sok nehézséget okoz, ö könyen megfelelt feladatának. A második felvonásban előadott kupiéi nagyon tetszettek s addig kellett ismételnie, mig csak ki nem fogyott belőlük. Nagy Jenő is Kontra Fridolin szerepét ügyesen játszotta meg, otthonosan érezve magát a színpadon. Gsepreghy Ignácz Ábrist játszotta, jól beillet komoly játékával az előadás keretébe. Spilka Ignácz sok természetességgel játszotta meg Lőrincz zsidó legény szerepét, derültségre hangolva a közönséget. Kiss József, Heletya István, Szűcs Endre, Tóth József, Tischler János, Kosa Sándor és Deák Sándor egészítették ki kisebb szerepeik jó előadásával a keretet. De elismerés * illeti meg az egylet fáradhatlan buzgalmu elnökét, Tietz Sándort is, ki bokros teendői mellett, teljes odaadás- 1 sál, fáradtságot nem ismerve napról-napra vezette a próbákat s kinek köszönhető az, hogy az előadás oly kifogástalanul folyt le. — A rendezőség, a nagyobb női szerepek előadóit szép csokorral lepte meg. Az előadást táncz követte s a fiatalság Jónás Gyuri zenéje mellett tánczolt vidáman reggelig. Igen óhajtanok, ha a darabot megismételnék, hogy azok is, kik az első előadáson részt nem vehettek, megtekintsék a szereplők igyekezetének eredményét.

— Hivatalos órák változása. A kir. pénzügyigazgató folyó évi május hó 1-től következőleg változtatta meg a hivatalos órákat úgymint: A fogalmazó és számvevőségi tisztviselők részére reggeli 7-től délutáni 1 óráig, a kezelőszemélyzet részére pedig réggeli 8—12 és d. u. 2—5-ig.

— A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye ; tavaszi közgyűlését folyó hó 2-ikán tartotta

meg Nagy-Károlyban Segesváry József esperes és Domahidy Elemér gondnok elnöklete alatt, csekély érdeklődés mellett. Esperesi évi jelentés után 4 tanító s 1 tanítónő tette le a hivatalos esküt. Bírósági ügyviteli szabályzat elfogadtatott; államsegély kiosztatik: csomaközi, dobosi, megyesi, endrédi, hodászi lelkészek között. Egyházkerületi képviselők újonnan megválasztattak. Számvevőszék 3 számadást kifogásolt és egy költségelőirányzatot. Újból alakíttatván a számvevőszék, elnök lett Lövey Pál, tagok Kacsó Károly, Berey József. A szatmári felsőbb leányiskola részére lélekszám után 2 fillér megajánltatott, ha a többi érdekelt egyházmegyék is hozzájárulnak. Több egyház kölcsön ügylete megerősittetett, mérki templom építési tervrajz s költségvetés utólag jóváhagyatott. 2 órakor a gyűlés véget érvén, közebéd következett a régi kaszinó éttermében s 4 órakor kezdődött a bírósági ülés, hol Kis József nagykárolyi lakos felebbezése folytán, az j első bírósági Ítélet helyben hagyatott reá vonatkozólag. A palonyai több lakos sza- mosszegi széna fizetés elleni fellebbezése ügyésznek kiadatik véleményadás végett. Időszaki tanács tagjai: Lövey Pál, Újlaki Gábor, Földváry Sándor rendes tagok, Berey József, Dienes Lajos, Uray József póttagok. Végre jegyzőkönyv hitelesítéssel két jegyző, Lövey Pál, Kincses István és Berey József bízattak meg.

— Halálozás. Vettük a következő gyász- jelentést : Dr. irinyi Irinyi Tamás szatmári egyházmegyei áldozópap, dr. irinyi Irinyi István ügyvéd és neje baróthi Nemes Ilona s gyermekeik: István, Kálmán s Ilike; irinyi Irinyi Leona férjével Vidovich Menyhért nyug. honvédezredes s gyermekeik: Georgine, Leó, Ernő, s Andrea; irinyi Irinyi Szeréna férjével kászonimpérfalvi Balás’i József és gyermekeik : József és Stefánia úgy a maguk, mint a számos rokonok nevében a legmélyebb fájdalommal tudatják a felejthetlen jó apa, szerető nagyapa, após és rokonnak id. irinyi Irinyi István földbirtokos, Szatmárvármegye törvényhatósága bizottsági tagjának folyó évi ápril hó 28-án délután 1/2Q órakor, életének 86-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos kimultát. Megboldogult kedves halottunk hült tetemei f. hó 30-án d. u. 3 órakor fognak Ér-Körtvélyesen beszenteltetni s onnan Irinybe átvitetni, s ott az engesztelő szentmise áldozatnak f. évi május 1-én d. e. 9 órakor történendő bemutatása után a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Ér- Körtvélyes, 1900. ápril 29-én. Az örök világosság fényeskedjék neki !

A nagykárolyi ev. ref. segélyegylet április 29-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek fő tárgyát a tisztikar megválasztása képezte. A tisztikar titkos szavazat utján 3 évre a következőleg alakult meg: Elnök: Domahidy Elemér. Alelnök: Keresztszeghy Mihály. Jegyző: Tötős János. Pénztáros: Szabó János. Igazgató-választmányi tagok: