Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-26 / 17. szám

NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ HÍREK. — Személyi hir. Főispán ur Öméltó­sága kedden este székhelyére érkezett és pénteken reggel ismét visszautazik Budapestre. — Közgyűlés. Vármegyénk törvényha­tósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését május 10-ik napján fogja megtartani, melyre a meghívókat a főispán már kibocsátotta. A közgyűlés tárgysorozatában választások is lesznek. 8-án délelőtt 10 órakor állandó vá­lasztmányi ülés lesz a kis tanácsteremben. — Főgimnáziumi ünnepély. Főgimnáziu­munk tanuló ifjúsága folyó hó hó 21-én szombaton igen sikerült ünnepélyt rendezett április 11-ének megünneplése czéljából, me­lyen igen csekély számú közönség jelent meg, mit az ifjúság érdekében — sajnálunk. Az ünnepélyt istentisztelet előzte meg, mely után a tornacsarnokba vonult az ifjúság. A mű­sort a zenekar játéka nyitotta meg Wagner Richard „Költő és paraszt" czimü müvével, melyet igen sikerültén játszottak el. Az ének­kar által előadott Hyinnusz után Szintay Lajos VI. o. t. szavalta el Ábrányi Emilnek „Vándormadár" czimü költeményét nagy ha­tással. Majd Vodicska Sándor Vili. o. t. ol­vasta fel Gottlieb Ferencz VIII. o. t. „Kölcsey Ferencz mint költő“, czimü munkájának egy részletét, mely sikerültén jellemzi Kölcsey költői tevékenységét. Ezután Papp György V. o. t. szavalta el igazán sikerültén Ábrányi Emilnek „Mi a haza“ czimü gyönyörű költe­ményét. Ezt követték az ifjúsági énekkar egy része által előadott kurucz dalok. Dicséretére válik Hollósy Béla tanárnak, az énekkar ve­zetőjének törekvése, hogy ily darabok beta­nításával élvezetet akar szerezni a közönség­nek. Mert valóban élvezet volt hallgatni a pompásan előadott ősrégi magyar nótákat. Zugó éljenzés kisérte a szép előadást. A zenekar által előadott népdal egyveleg is tetszésben részesült. Majd Hám József főgim­náziumi igazgató intézett tartalmas beszédet a közönséghez, melyben április 11-ike meg­ünneplésének jogosságát bizonyította és az 1848-iki törvények szentesítésének napját, mint zárókövét a nemzeti vívmányoknak - állította elénk. Az igazgató lelkes beszéde nagy hatással volt a közönségre. Az énekkar énekelte el még a Szózatot s a zenekar játszott egy indulót, mely után az ünnepély véget ért. — Ünnepélyes fogadalomtétel. Kum- mergruber Emil főgimnáziumi tanár folyó hó 22-én, vasárnap a 11 órai mise után tette le az ünnepélyes fogadalmat, melylyel végleg tagja lett a kegyes-tan itórendnek. A megható szertartást áhitatos csendben hall­gatta meg a közönség s különösen nagy hatást gyakorolt Palczer Ernő házfőnök ma­gas szarnyalásu szép beszéde, melyet a fo­gadalomtevőhöz intézett. A szertartás délben ért véget. A polgári leányiskola ünnepélye. Minden tekintetben igen szépen sikerült iin- nepélylyel ünnepelte meg a polgári leány­iskola 1848. április 11-ének emlékét vasár­nap e hó 22-én, az iskola dísztermében rende- ; zett matinéval. Az ünnepély programmja I annyira megnyerte a közönség tetszését, — mely zsuííolásig megtöltötte a termet, — hogy őszintén óhajtjuk, hogy minél gyakrab­ban lenne alkalmunk ama haladásban gyö­nyörködni, melyet az intézet növendékei ez alkalommal bemutattak. Nemcsak az érde­kelt szülők, hanem a közönség minden tagja örömmel élvezte végig a műsort s elismeré­sének zugó tapsokban és éljenekben adott kifejezést. Az ünnepély délelőtt 11 órakor vette kezdetét a Péchy Ilonka I-ső oszt. és Adler Margitka 11-od oszt. növendékek által Nyitány „Figaró lakodalma“-ból czimü négy­kézre előadott zongorajátékkal. Igazán meg­lepő volt ama preczizitás, melylyel a két kis leányka a nehéz darabot előadta s a közön­ség gyönyörködve hallgatta és nézte játéku­kat azoknak, kik még az oktávát sem érik el, de azért máris pompásan játszanak. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a két kis művész játékát. Második szám gyanánt Kacsó Irénke 1. oszt. növendék szavallata követke­zett, ki Pósa Lajosnak „Jó honfiak, hon­leányok legyetek" czimü költeményét adta elő kedvesen, bátran és igen szépen hangsúlyozva, jól megérdemelve a felhangzó éljenzést. Majd Schmilliár Róza polg. isk. tanítónő olvasta fel a nap jelentőségét magyarázó munkáját, történelmi visszapillantást vetve a szabadság- harcz előzményeire, a nagy franczia forra­dalom által felszínre hozott eszmékre és azoknak megvalósulására, az ezek érdekében hazánkban lefolyt küzdelmekre és végül a kivívott törvények szentesítésére. A közön­ség nagy figyelemmel hallgatta meg a rokon­szenves előadó nagy gonddal szerkesztett felolvasását és elismerésének tapsokkal adott kifejezést. Szépen sikerült az intézeti növen­dékek által énekelt Szózat is. Ötödik szám gyanánt Márton Margit II. o. növendék sza­valta el Medgyes Lajos „Honszeretet“ czimü versét igen helyesen kellőleg érvényre jut­tatva a költemény szép részleteit, természe­tesen a közönség nagy tetszésére. Utána egy í kettős következett: Kaufmann Anna III. o. j növendék énekelte el Petőfi „Temetésre szól | az ének“ czimü dalát, melyet Zanathy Leona V. o. növendék kisért zongorán. Kaufmann Annának nagyon szép, tiszta, csengő hangja van, mely bájosan hangzott a teremben s a precziz zongorakiséret méltó volt a szép énekhez, mely annyira tetszett, hogy a halI- j gatóság nem akart kifogyni a tapsból. Nagyon szépen szavalt Tóth Erzsiké IV. o. növendék, ki Ábrányi Emilnek „Magyar nyelv" czimü j költeményét adta elő. Kedves megjelenésével, helyes hangsúlyozásával, mindenki rokon- I szenvét megnyerte. Hasonló sikert ért el Bornemissza Sarolta is, ki Pósa Lajosnak I „A hazáért“ czimü költeményét szavalta el, és habár hirtelen beteggé lett nővérkéje helyett szavalt, legkevésbé sem látszott meg előadá­sán, — csak dicséretére vált az ünnepélynek és megérdemelte a felhangzó tapsokat. Stern­berg Anna V. o. növendék zongorajátéka, ki Sidney Smit „Robin de Bois“ czimü mü­vét adta elő, fénypontját képezte a műsor­nak, bámulatra ragadva a hallgatóságot azon biztonsággal, mely játékán elömlik s mely még a laikusnak is feltűnik. Elismeréssel adózunk a szép játéknak. Nagyon sikerült a Gutmann Gizella V. o. növendék szavallata is, ki Erdődi Dániel „Hymnus“-át adta elő. Befejezte az ünnepélyt a növendékek által elénekelt „Virág Hymnus“. Csak gratulálni tudunk az intézet vezetőségének és a tanári testületnek az ünnepélyhez! — Szemle. Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes, ezredparancsnok f. hó 23-án a 8 heti kiképzés alatt álló póttartalékos legény­ség felett szemlét tartott, s még aznap visszatért Szatmárra, a honnét másnap M.-Szi­getre utazott. — Műkedvelő szinielőadás. A kath. le­gényegyesület vasárnap, ápril 29-én műked­velői szinielőadással egybekötött tavaszi mu­latságára a következő meghívót bocsájtotta ki: Meghívó. A Nagykárolyi Katholikus Le­gényegyesület 1900. évi április hó 29-én, vasárnap a polgári olvasókör dísztermében, műkedvelői szinielőadással egybekötött zárt­körű tavaszi tánczmulatságot rendez. Színre kerül: „A toloncz.“ Tóth Ede három felvo- násos népszínműve. Az előadás kezdete fél 8 órakor. Belépődíj: Körszék 2 korona. Első­rendű zártszék 1 korona 60 fillér. Másod­rendű zártszék 1 korona 20 fillér Földszinti állóhely 1 korona. Karzati ülőhely 1 korona. Karzati állóhely 60 fillér. Gyermekjegy 60 fillér. A tiszta jövedelem az egyesületi ház­építés javára fordittatik. A felülfizetéseket, — tekintve a közművelődési nemes czélt, — hálás köszönettel veszszük és hirlapilag nyugtázzuk. A tánczmulatságon résztvenni csak a meghívottak jogosítottak. Zenész: Jónás Gyuri. A szereplők a legnemesebb igyekezettel és teljes ambiczióval azon van­nak, hogy Tóth Ede eme hatásos népszín­művének, úgy tragikus, mint komikus rész­leteit kellő érvényre juttassák. A próbák me­lyek most naponta a legserényebben folynak, reményt nyújtanak arra, hogy minden egyes szereplő igyekezetét teljes siker fogja jutal­mazni. Ez érdekesnek Ígérkező mulatságot melegen ajánljuk a közönség figyelmébe. — Meghívó. A nagykárolyi ev. ref. egy­házmegyei tanitó-egyesület évi közgyűlését Nagy-Károlyban, az ev. ref. egyház tanács­termében folyó évi május 1-én, délelőtt 10 órakor tartja, melyre a. tagokat és az érdek­lődő tanügy barátokat ez utón is tisztelettel meghívjuk. Ä gyűlés t á r g y a i: 1. Elnöki megnyitó s a múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 2. Elnöki előter­jesztések. 3. „A népiskola a közegészségügy szolgálatában.“ Értekezés Tőtős Jánostól. 4. „Kell-e külön tanterv az osztatlan népis­kolák részére?“ Javaslat Lukács Mihálytól. 5. „Az évzáró-vizsgákról“. Értekezés Lenkev Lajostól. 6. Indítványok és a jövő gyűlés tárgyai. Nagy-Károlyban, 1900. április 18. Lukács Mihály, elnök. Tőtős János, jegyző. — Szinügyi hir. A szinügyi bizottság folyó hó 23-án, hétfőn tartott ülésében aug. és szeptember hónapokra játszási engedélyt adott Szalkay Lajos szatmári színigazgatónak, ki jelenleg Nagy-Becskereken időzik társula­tával. A társulat igen jó erőkkel rendelkezik s reményünk van arra, hogy kellemes színi évadunk lesz. — Névnapok. A lefolyt héten a kegyes- tanitórendnek három tagja tartotta névnap­ját. Nádor Béla a tanári kar seniora és Hol­lósy Béla hétfőn, Csóti Márk pedig a tegnapi napon fogadták a piaristák ismert vendég­szeretetével az üdvözlők jókivánatait, melyek­hez mi is szívből csatlakozunk. — Felhívás. Mindazok, kik az alakí­tandó önkéntes tüzoltócsapatba szándékoz­nak belépni, ebbeli szándékuk nyilvánítása czéljából folyó ápril hó 29-én vagyis vasár­nap d. u. 3 ó r a k o r a városházánál a tűz­oltó ügyeletes-tiszti szobában megjelenni szí­veskedjenek. A szervező-bizottság. — Dalestély. A Nagykárolyi Dalegye­sület 1900. évi május hő 5-én, szombaton, a „Polgári Olvasókör“ helyiségében terített asztalok mellett jótékonyczélu tagilletményes dalestélyt tart, melyre a nagyérdemű közön­séget tisztelettel meghívja a rendezőség. Műsor: 1. „Kurucz dalok“ Goll Jánostól. 2. „Dalünnepen“ Them Károlytól. 3. „Ma­gyar népdalok“ Gaál Ferencztől. 4. „Honfi­dal“ Huber Károlytól. 5. „Virágénekek“ Dr. Bródy Miklóstól. Belépődíj nem egyleti tagok­nak 1 korona. Kezdete 8 órakor. Előadás után táncz. — Próbabál. Endrédi M. tanítványai részére f. hó 28-án szombaton tartja meg a szokott táncz próbát az úri kaszinó helyisé­geiben. A bál tiszta jövedelme az áll. polg. leányiskola ifjúsági könyvtárának gyarapítá­sára fog fordittatni. Miért is a felülfizetések köszönettel vétetnek. Beléptidij: felnőttek részére 2 korona, tanulók részére 1 korona. Kezdete este 7 órakor. Talált karperecz. Folyó hó 21-én délután 1 és 2 óra között a gróf Károlyi park körül elvonuló gyalogjárón egy ezüst női karperecz találtatott, mely a tulajdonjognak kellő igazolása mellett a rendőrkapitányi hi­vatalnál átvehető. Nagy-Károly, 1900. április 24-én. Detnidor Ignácz, rendőrkapitány. — Sorozás. A folyó hó 20. és 21-én megtartott sorozás alkalmával a nagykárolyi illetőségű állitáskötelezettek közül előállittatott 199, ebből besoroztatott 79 és pedig a sor­hadba 61, egyéves önkéntes 5 és a. póttar­talékba 13. Zárlatfeloldás. Nagy-Majtény köz­ségben a sertésvész megszűnt, a zárlat fel­oldatott. Mintha kovács ember fejszét, bárdot vet a vizbe, És a hideg vizben sistergve keményszik aczéllá : Szintúgy sistergett a dorong végén szeme gömbje.“ (IX. 383—394.) Bömbölt, ordított az óriás kínjában, mi pedig félve lapultunk meg a barlang szétszórt üregeiben. Ez alatt a többi Kyklops összefutott a barlang előtt és kérdezték Polyp- hemost, mi baja. „Erre a barlangból így szólt az erős Polyphémos : S e n k i s e bánt engem, feleim és S e n k i s e sző cselt.“ Itt sült. aztán ki Odysseüs cselfogása, mikor magát S e n k i s e-nek nevezte. Mert mikor hallották a Kyklopsok társuk feleletét, azt mondták, ha senkise bánt, hát mit or­dítasz és mit zavarod a mi éjjeli nyugal­munkat s amint jöttek, eltávoztak. Polyp- hemos ezután lelökte a barlangbejáratot fedő követ, a nyiláshoz ült, kiterjesztett ka­rokkal várt ott, hogy elfoghassa, aki kiakar osonni. De Odysseüs megint kifogott az eszén. Összekötözött ugyanis három-három kost, s minden középsőnek dúsan gyapjas hasa alá egyet-egyet társai közül, ő maga pedig a többinél sokkal nagyobb vezérkos alatt he­lyezkedett el. Mikor aztán reggel lett, a kosok maguktól megindultak a legelőre. Hiába ta­pogatta a vak óriás végig őket, mert csak a szélsők estek keze ügyébe. Künn Odysseüs szabadjára eresztette a vezérkost, leoldotta társait is és szép csendben visszatértek ha­jóikra. S hogy a gúny még nagyobb legyen, innen visszakiabált a még mindig a barlang- nyílásban ülő Polyphemosra ; most már meg­mondta igazi nevét. De vesztére. Mert, mint már tudjuk, Polyphémos Poseidon istennek a fia volt, s igy bosszúra hívta fel apját az ő csúffá tevője ellen, aki azóta üldözte is őt. Az egyszemű óriás szigetéről Aeolus- hoz, a szél istenéhez érkeztek, ki szívesen látta őket s egy bőrzsákba kötve mind odaadta Odysseüsnek a rossz szeleket, hogy csak ked­vező szél fuvalmával hajózhassanak. Elindul­tak s már nem is messze voltak Itthakától ; de mig Odysseüs aludt, kiváncsi társai azt hívén, hogy kincseket rejt a bőrzsák, kibon­tották azt. A bünhödés nyomon éri a kíván­csiságot és pénzvágyat; mert a kedvezőtlen szelek üvöltve törnek elő és visszaterelik a hajókat ismét Aeolúshoz. Odysseüs hiába könyörög most már uj pártfogásért: a szél­király hajthatatlan marad, mert látja, hogy istenüldözött emberekkel van dolga. Innen tehát saját sorsukra vannak bízva s minden földrajzi tájékozottság nélkül csak úgy találomra neki indultak a végtelen ten­gernek. Hetednapra végre földet pillantanak meg. Ezt a szigetet azonban a vad ember­evő laistrygonok lakják, kik 11 hajóját a rajta levőkkel együtt elpusztítják, s csupán egy, az Odysseüs hajója, menekül meg 45 emberrel. Ezekkel bolyong hát tovább, mig egy újabb szigetre bukkan. De az isten­átok folyton kiséri őt. A sziget ugyanis, melyhez annyi reménynyel közeledtek egy varázslónőé, Kirkéé, ki Odysseüs társait, kiket a sziget kikémlelésére küld, disznókká változtatja. Ekkor Odysseüs maga indul Kirké házához. Útközben találkozik Hermés istennel, ki neki jó tanácsokat és varázsfü­vet ad, melylyel Kirke hatalmát megtörheti. Igv is történik. Sőt még arra is rákénysze­ríti a boszorkányt, hogy társainak adja visz- sza emberi alakjukat. „Vette varázsbotját s kinyitá az erős hidasajtót És kiüzé a kilenczéves sertésre hasonló Híveimet, kik most egymásmellé sorakoztak, O meg más büvölőszerrel békente egyenkint: S testükről im a serte lehűlt, mit előbb a gonosz. [szer Dúsra növesztett volt, a melyet Kirké ada nékik. Ismét szép daliák lettek, százszor gyönyörűbbek És daliásabbak százszor, mint annak előtte.u (X. 389—396.) Egy egész évet töltenek aztán itt nagy jólétben, mig ennek elteltével saját kívánsá­gukra útnak bocsátja őket lelkére kötvén Odysseüsnek, hogy okvetlenül szálljon le az alvilágba, hol Teirésiás jós meg fogja neki mondani a hazajuthatás módját. Az Okeánosnál, vagyis a világvégin, a Kimmerek kietlen országa táján érkeznek az alvilág bejáratához, hol Kirké útmutatása szerint áldozatott mutatnak be a megholtak szellemeinek. Állatokat ölnek le, a vért egy gödörbe eresztik, melyet mézzel, borral és liszttel kevernek össze. Erre hosszusorban tó- dnlnak a lelkek a gödörhöz, hogy belőle igyanak; mert az ilyen visszaemlékezni és beszélni lesz képes. Odysseüs azonban csak Teirésiassal áll szóba, kitől megtudja, hogy sok hányattatáson és szenvedésen kell ugyan még átmennie, de végre haza jut. Az anyai és fiúi szeretet igen szépen megirt részlet­ben van itt feltüntetve, mikor Odysseüs a már távolléte alatt elhunyt anyjának, Antik- leának leikével találkozik : „ . . . szivemben vágyak vágyakra tolultak, Hogy megölelhessem lelkét holt édes anyámnak. Háromszor nyujtám kezemet megölelni anyámat, Háromszor kisuhant kezeimből, akárcsak az árnyék. A bánat nyila még jobban szivembe nyilallott S megszólítottam lelkét eme szárnyas igékkel : „Édes anyám, mért nem vársz meg, hogy lelked [öleljem. Hogy Hádesben alant, kezeink kezeinkbe fonódva, Mindkettőnk kizokogja magát édes zokogással ! Vagy csak üres, hiú árny, amelyet küld Persep­[hóneia, Hogy szivemet még több keserű búbanat eméssze ?“ Szólottám, mire édes anyám igy adott vala választ: „Legboldogtalanabb fiusarjam e löldi világon ! Nem Kronidés-nemzett szent Persephóné aki ámitó ; Földi halandónak sora ez, hahogy élte kibamvad: Nem tartják az inak többé a csontot, az izmot, Mert a hatalmas tűz lobogó lángokkal emészti : A hogy az életerő kirepült a fehérszinü csontból: Álomként tovaszáll lelkünk s repdesve csapong, száll.“ (XI. 204—222.) Az alvilágból visszakerültek ismét Kir- kéhez, ki sok jó tanácscsal-kalácscsal látja el őket, mely után tovább hajóra eljutnak a Sirének szigetére. Ezek madártestü, bájos női fejjel biró büvöS hangú lények voltak, kik az énekük által magukhoz édesgetett utasokat aztán tönkretették. Ezt elkerü­lendő, Odysseüs társainak füleit viaszszal dugta be, saját magát pedig a hajó árboczá- hoz köttette s igy a Sirének bájoló hangja nem csábíthatta el őket. Innen megmene­kültek tehát, de a Skylla és Gharybdis szint­jeinél ismét utolérte őket Poseidon bosszúja. Az első szörnynek 12 lába van, bor­zasztó fejében három soros sürü fogai; fe­jét félig kitolja a barlangból s szörnyű han­gon ugat; delphinekre, kutyákra s czetha- lakra vadász. Hajós ember még sohasem menekült tőle, mert mindegyik fejével egy- egy embert kap el. A másik szírt alatt van a borzalmas Gharbdis ; ez napjában három­szor szívja be és háromszor adja vissza a fekete habokat. Jaj annak, ki közelébe jut. Odysseüsék is ettől féltek jobban s minden figyelmükkel effelé fordultak. De e közben oly közel jutottak a Skyllához, hogy ez ha­jójukról hat társukat lekapott. „Már hogy a sziklákat, Skyllát meg a szörnyű [Charybdist Elkerülök, a magas Napnak szigetére jutottunk. Istentől áldott sziget ez ; himes legelőin Hízott húsú juhok s czimeres tulkok legelésztek. Még a vizen voltam feketés színű karcsú hajómmal: S már haliám a karámba terelt birkák mekegését S tulkok bőgősét. Mindjárt eszebe jutott volt, Mily jóslószavakat mondott vak Teirésiás jós S Kirké istennő, mikoron szivemre kötötték, Életadó Napnak szigetét, hogy messze kerüljem.“ (XII. 260-274.) Igen, de sorsát senki ki nem kerülheti. Odysseüs sorsát pedig Poseidon boszuja in­tézte. Váltig akart ő Trinakia, a Napisten szigete mellett elhajózni, de kimerült társai nem mentek tovább, ki akarták pihenni ma­gukat a szigeten. S ez lett vesztük. Ellen­kező szelek ugyanis egy egész hónapig kény- szeritették őket, hogy ott vesztegeljenek ; ezalatt pedig minden eleségből kifogytak, úgy, hogy egyszer, mig Odysseüs aludt, le­ölték a Napisten marháit és nagy lakomát t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents