Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-29 / 13. szám

helyt a tüzelő anyag a szükséges hő­fokot elérte, a mi az első meleg hí­vásnál egy félóráig, későbben azonban csak 10 perczig tart, meglesz szakitva a levegöszállitás és gőzt vezetnek a regenerátorba. Az áthevitett gőz saját készüléke által legelőször a szénhez jut, kokszá változtatja és a benne levő lángoló kokszrétegböl, a mely a vég- hezment gázfejlödésböl származik, viz- gázt alkot. A gázkészülés folyamata alatt a tüzelő anyag annyira lehűl, hogy a gázfejlödés csökken. Ekkor újból kell a melegre fuvást alkalmazni, miáltal ismét gázfejlödés áll be. Ha még gázt fejleszteni akarunk, tovább kell ily módon folytatni a tüzelő anyagnak pótlását. A gázképződést bármikor félbe lehet hagyni, vagy megkezdeni, miáltal a vizgáz fejlesztés előnyösen elüt a kőszéngáz készítés módjától, melyet éjjel-nappal kell egyenletesen folytatni. A vizgáz készí­tésénél a kokszból és szénből négy­szerié több vizgázt nyerünk, mint a köszéngáz fejlesztésénél.“ (Folyt, köv.) Szabályrendelet Nagy-Károly rendezett tanácsú város területén létező engedélyhez kötött iparágakra vonatkozólag. I. A fogadó, vendéglő, kávéházi és kávémérési iparról. A) Általános rész. 1. §. Fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési üzlet nyithatására en­gedélyt nem nyerhet az : d) a ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt büntetve volt. b) az a ki bordély házat tart. 2. §. A város területén a fogadó, vendéglő, kávéház- és kávémérés nyit- hatása számhoz nem köttetik. 3. §. A vendégek kiszolgáltatására kifogástalan előéletű egyének alkalma­zandók. A rendőrhatósági közegek kötele­sek szigorúan ellenőrizni, hogy ezen üzletekben a vendégek szolgálatára al­kalmazott női személyzet Üzletszerű kéjelgést ne űzzön, ha erre nézve ala­pos gyanú támad, vizsgálat tartandó, a gyanú beigazolása esetén a nő — és ha a cselekményről az üzlettulajdonos­nak is tudomása volt — az üzlet- tulajdonos is jelen szabály értelmé­ben megbüntetendő, a gyanús viselke­NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. désü, esetleg Üzletszerű kéjelgést űző nő azonnali elbocsátására kötelezendő, ezen felül az üzlettulajdonos az 1884. XVII. t.-cz. 155. §-a alapján iparától megfosztandó. 4. §. Ezen üzletek állandóan ren­dőrhatósági ellenőrzés és vizsgálat alatt állanak. Az üzlettulajdonos köteles meg­engedni, hogy a magát kellőleg igazolt hatósági közeg bármikor meggyőződést szerezzen magának arról, hogy e szabály- rendelet intézkedései megtartatnak-e. 5. §. Fogadók, vendéglők, kávé­házak és kávémérések templomoktól, iskoláktól, kórházaktól és oly középü­letektől, vagy hivatalos helyiségekül használt magán épületektől, a melyek­ben elhelyezve lévő intézetekre, ható­ságokra stb. ezen üzletek közelsége zavarólag hatna, rendszerint 100 mé­ter távolságon belül nem nyithatók. Ezen korlátozás az ezen szabály- rendelet életbe lépése idejében már létezett, fentebb elsorolt üzletekre nem vonatkozik. 6. §. Egyházi ünnepélyek és kör­menetek közelében és idejében a fenn- tebb elősorolt üzletekben tilos a vallási érzületet botránkoztató zaj. B) Fogadók és vendéglők. 7. §. A fogadós köteles /minden szobában a szobáért és mellék szol- gálmányokért u. m. fűtés, világítás, kiszolgálás, külön ágy stb. fizetendő árt feltüntető és hatóságilag láttam o- zott árszabályt kifüggesztve tartani. Ezen áraknál többet felszámítani nem szabad. 8. §. A fogadó, [vendéglő, kávé­ház és kávémérö tulajdonos tartozik arra felügyelni, hogy helyiségei tiszták és egészségesek legyenek, gondoskodik továbbá arról, hogy alkalmazottjai és cselédjei előzékenyek legyenek és egy­általában, hogy a fennálló rendőri sza­bályok megtartassanak. A fogadós gondoskodik arról, hogy a ‘vendégszobák és bútorok jó zárak­kal legyenek ellátva. C) Kávéházak. 9. §. Kávéháznak azon üzlet te­kintetik : <?) melyben kávé, thea, chocoládé, kimérési engedély tárgyát nem képező szeszes italok, hűsítő italok és ezekhez szükséges nedvek, fagylalt és végre az elősorolt czikkekkel fogyasztani szo­kott sütemények állandóan kaphatók. b) melyben legalább egy tekeasz­tal állandóan a közönség rendelkezé­sére áll. Kávémérésnek az az üzlet tekintetik, melyben kávé, tej, thea, cso­koládé és az ezekhez való sütemények kaphatók. 10. §. Fogadók, vendéglők és kávéházak reggeli 5 órától éjjeli 2 óráig tarthatók nyitva és azokban a zenélés a nyitvatarthatásra megállapított óráig szabad. Vendégfogadókban hálóvendégek a zárórán kivül is mindenkor befoga- dandók. Ezen időn túl az üzlet nyitva- tartására és a zenélésre külön hatósági engedély szükséges, melyet szóbeli ké­relemre a városi rendőrkapitány adhat meg, fizetési bárcza ellenében. Kávémérési üzlet nyitvatarthatása reggeli 5 órától esti tiz óráig enged­tetik meg. 11. §. Fogadók, vendéglők, kávé­házak és kávémérések nyitvatarthatása nincs zárórához kötve, a következő napokon u. m. oszágos vásárok, me­gyei rendes és rendkívüli közgyűlések, képviselőválasztások és sorozás alkal­mával, valamint farsang utolján. Nagyobb járványok vagy közve­szély esetében ellenben hatóságilag megszoríthatok. D) Büntető határozatok. 12. §. A zárórák be nem tartása esetén az 1879. XL. t.-cz. 74. §-ának rendelkezései irányadók és az annak alapján kiszabott pénzbüntetésekből be­folyt összegek az 1892. XXVII. t.-cz. 3. §-ban jelzett czélokra fordítandók. 13. §. Azon fogadós, vendéglős, kávéházas vagy kávéméréses, a ki üz­letében erkölcstelen egyéneket alkalmaz, avagy helyiségeit tisztán és egészsége­sen nem tartja, vagy a szabályrendelet egyéb határozmányai ellen vét, a rendőrség által 20 frtig terjedhető pénz­büntetéssel, ismétlés esetén ezen felül 2 napig terjedhető elzárással büntetendő, a befolyt pénzbüntetés a városi sze­gényalap javára fordítandó. A pénzbüntetés behajthatlanság esetén az 1879. XL. t.-cz. 22. §-a ér­telmében elzárásra változtatandó át. 14. §. A fogadós a beszálló ven­dégekről a fennálló szabályok szerint nyilvántartási könyvet köteles vezetni s a beszálló vendéget 24 órán belül a rendőrkapitánynak bejelenteni. Vendéglő, fogadó, kávéház és kávé- mérö-üzletekben a használt fehérnemű, u. in. ágylepedö, törölköző, asztalkendő stb. használat után kimosandó, azok­nak csupán vízzel való befecskende­zése és lepréselése után való újbóli használata tilos. 15. §. Ezen szabályelleni kihágá­sok felett elsöfokban a rendőrkapitány, másodfokban a vármegyei alispán, har­madfokban a 12., 13. és 14-ik §-ok ki­vételével a m.. kir. kereskedelemügyi miniszter, a 12., 13. és 14-ik §-ok el­leni kihágások felett harmadfokban a m. kir. belügyminiszter bíráskodik. 16. §. Ezen szabályrendelet fel­sőbb jóváhagyás és kihirdetés után a kihirdetési napot követő negyedik na­pon hatályba lép s az ezzel ellentétes 1882-ik évi zárórák iránti szabályren­delet, mely 1884. évi február 13-án a m. kir. belügyminiszter által 9839/11. szám alatt megerösittetett, hatályon kí­vül helyeztetik. Kelt Nagy-Károly rendezett tanácsú város képviselőtestületének 1899. évi október 1-én tartott közgyűléséből. Hetey Ábrahám, Debreczeni István, főjegyző. polgármester. 85196-VIII. sz. Jóváhagyom azzal, hogy a sza­bályrendelet 9. §-ának elsősömből „és kávémérésnek“ szókat töröltem s ugyan­ezen szakaszt a következő ujbekezdés- sel egészítettem ki: „Kávémérésnek az az üzlet tekintetik, melyben kávé, tej, thea, csokoládé és az ezekhez való sü­temények kaphatók.“ A 14. §. első sorából „vendéglős, kávéház tulajdo­nos“ szókat töröltem, végre a 16-ik §-ban előforduló „azonnal“ szó helyett „a kihirdetési napot követő negyedik napon“ szavakat Írtam. Budapest, 1899. deczember hó 30-án. A miniszter helyett: C s ö r g e ö, államtitkár. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait az 1900. év április hó 1-ső napján délelőtt 10 órakor kezdődő, délután 3 órakor foly­tatólag a városháza tanácstermében tartandó évnegyedes rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. évi márczius hó 27-én. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Polgármester évi radtságos munka után bekel lett látnom, hogy eredményre nem vergődöm és hasz­talan töröm a fejem. — Akkor minek is jöttél fojtogatni engem. — Te vagy az.Írók nagyvezére, raj­tad keresem az igazamat. Én nem aka­rom elhinni, hogy Debreczennek ne len­nének irói. Nagy hírlapirodalma és az on­nan kikerülő könyvek az ellenkezőt iga­zolják. De ki a hibás abban, hogy Deb- reczen iróvilága nem ösmeretes ? — Maguk az irók 1 — Talán nem egészen. Elsősorban ti, fővárosi kollegák, kik pártfogoló vállvere- getéssel rántjátok le vidéki Íróink mun­káit és merítitek feledésbe nevüket. Első­sorban pedig te. — Én? Hogyan volnék én hibás ab­ban, hogy a debreczeni irók nem akarnak, vagy nem tudnak jól Írni ? — Kellő jóindulat és rokonszenvet nem mutattok a vidéki irók irányában. Pedig emlékezz vissza : A fővárosi sajtó irányozta falusi magányodba a nagy kö­zönség figyelmét reád, és a sajtónak kö­szönheted, hogy ma korlátlanul Ítélkezel irodalmi és politikai kérdésekben. — Hm 1 én mindég pártfogoltam a kezdő embereket és igy vádad igaztalan, de mond csak, hogyan segítsek azokon, kik nem is mutatkoznak. Magad mond­tad, hogy mindössze 8 Írót jegyeztél fel és az sem mind debreczeni. — Pedig vannak, logice is következik, hogy legyenek, ki elégítené ki a nagy gaz­dag város szellemi szükségletét? — Megbocsáss, ha félbeszakitlak, Debreczennek a mennyire én ösmerem nincs is szüksége Írókra, az összes szükség­letet egymaga fedezi egy lap, a Debre­czeni Újság. Thaly erre megfogta kalapját és Pich- lert maga után vonva kifelé tartott. Az ajtóban megállt: — Már veled tovább nem vitatkozom. Javíthatatlan élczelő vagy. Leírok a kerü­letembe, tartsák számon, kik ott jelenleg az irók és küldjék fel nekem a lisztát. Aztán majd folytatjuk. Addig is figyel­meztetlek, ne sikkaszd el az én íróimat! Egész megkönnyebbültem, a mikor felébredtem. Délelőtt elmentem a napló - biráló bizottság ülésére, de ott sem tud­tam nyugodni s folytonosan fejemben motoszkált pár kínos gondolat. Hát csakugyan elsikkasztják a deb­reczeni írókat és miért sikkasztják ? Mert elsikkasztani csak értékes dolgokat szo­kás és az egésznek csak úgy lenne él­teimé, ha a fővárosi irók féltenék hir- nevüket a vidéki kollegától. De ez fel sem tehető! Ott pajzánkodott Thaly Kálmán bo­londos ötlete is, hogy számon kell tartani az írókat. Hogyan képzeli ezt? Talán a képviselőválasztók mintájára belajstromoz­tatnak, a mikor arra is kell ügyelni, hogy hány novella, vers, regény vagy, színmű kívántatik meg a felvételhez. És akkor hasonlóan a képviselőválasztásokhoz, még az íróknak fizetnek, nem pedig ők fizet­nek rá keservesen összekuporgatott fillé­reikkel munkáikra? Ezeken sehogy sem tudtam eligazodni és ezért legjobbkor jött a te leveled, (de csak harmadnap az el­beszéltek után, mikor már felkutattam minden lexikont, brosürt, életrajzot a deb­reczeni irók után), melyben írod, hogy a debreczeni Írókról szándékozol kiadni egy könyvet és ezt az én aegisem alatt sze­retnéd megcselekedni. Nagyon kikoptam már az előszó- irásból, (utoljára is hátra szorulok, mint az Almanachomban már évek óta), de neked szívesen megteszem.*) Thaly is láthatja, hogy nem sikkasztom el az ő Íróit, sőt ellenkezőleg segítek napvilágra hozni és még a kisebb tehetségeknek is utat engedek a Parnassusig. (Maholnap oda is villamoson jutunk el: — ki pedig lóvonaton.) Azaz hogy én csak a gépész vagyok, ki a biztonsági szellentyüt keze­lem, hogy kelleténél több gőz ne fejlőd­jék és szét ne vesse a kazánt, a tüzelőt és anyagot te szolgáltatod igazi magyaros lelkesedéssel. Munkádat átolvastam több­ször és egyszerre csak kiformálódott előt­tem egy igazi magyar és erőteljes iroda­lom — jóllehet miniatűr — képe. Te konkáv-tükröt tartasz a debre­czeni irók elébe, mely elhúzott, de azért valószínű képet tükröztet vissza. Ha a homorú tükörben egyik-másik nem ös- merne magára, mégis csak az ő képmása, mely az élet után készült. Ezt szeretem én a te Írásodban éppen. Az irók. meg sem haragudhatnak reád a csepp malicziádért, ha pedig ten­nék, nem helyesen járnának el. (Másrészt úgy vagyunk vele, mint a nők jó barát­nőik arczképével, melyet kölcsönösen hű­nek találnak, csak az, kit ábrázol a fény­* Nagynevű humoristánk ezen előszavát na­gyobb társaságban múlt havi spiritiszta seánsz alkalmával Kathánghy Menyhéi’t szelleme kopog­tatta le. Némely helyen nem volt jól olvasható az irás és az sincs kizárva, hogy szerző jóhiszemű­ségével visszaéltek a tréfás szellemek. kép, mondja rá: „Be rútnak tüntet feli Egyáltalán nem sikerült“.) Nincs ugyan Jókaija és Arany-a Debreczennek, de kiválóságaik felosztva egyesekre jó példányképekben megvan­nak. Csokonai szelleme többre is átszár­mazott. Rácz Lajos magyarságát, Kun Béla és Kovácsi Kálmán ódáinak magas szárnyalását és Farkas Imre mélyen érző szivét; Színi Péter Jókai népiességét, Lo­vász János éles megfigyeléseit, Újlaki Antal epikai erejét örökölték. A basa: K. Tóth Kálmán pedig egyszerre több iró jelességeit is egyesíti magában. Ott van­nak végül a fiatalok, kik a modern irók mintájára, de függetlenül minden utánzás­tól fejlődnek. Ilyennek képzeltem én mindig Deb- reczen irói világát és mikor csipkedő, de találó vonásokkal megirt essai-det ke­zemből letettem, csak azt sajnáltam, hogy olyan sovány füzet), azt kívántam, bár csak minél több hasonló munka jelenne meg vidéki Íróinkról. Akkor elmúlna az örökös panasz, hogy nincsennek Íróink és a meglevők a külföldé mellett számba se jönnek, s minket se vádolhatnának rossz akarattal a vidéki kollegák. Üdvözöl tisztelő hived Kathánghy Menyhért orsz. gyűl. képviselő, a Naplóbiráló bizottság tagja. U. i. (Czifra szűrt, sallangos dohány­zacskót és jó szűz dohányt a legközelebbi alkalmatossággal felküldeni ne restelked­jél. Feleségednek kezét csókoltatom, a gyerekek sokat emlegetik. Thalynak is Írjál, hogy ne maradjon valahogy szé­gyenben a kultuszminiszter előtt.)

Next

/
Thumbnails
Contents