Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-22 / 12. szám

NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ.

védelmezik, a magyar ipar is tönkre fog menni. Mert csak a jól fejlődött kereskedelem emelheti az. ország iparát, a tisztességes kereskedelem legelső feladata lévén az ipar minden ágát előmozdítani. Kétes értékű árukkal csak megcsalják a vevőt és az ilynemű kereskedelem sem a vidéki városoknak, sem az államnak legcsekélyebb előnyére nem válik.

Míg a többször emitett elemek hazai kereskedelmünket megmételyezhetik, a helyzet nem fog javulni. Ezért a bajnak orvoslása sürgőssé vált; kereskedőink érdekeit meg kell óvni. Szükséges volna az áruczikkekkel való utazást szabályozni, illetve megnehezíteni s a házaló üzérkedést is megfelelően megszorítani.

E bajokat a szabad kereskedelem megfékezése nélkül orvosolni kell és figyelmet fordítani arra, hogy a hazai ipar leghivebb támaszát a magyar kiskereskedelmet káros kinövésétől mielőbb megszabaditsuk.

Értesítés.

A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület folyó hó 25-én tartja utolsó

felolvasó-estélyét

egy korona belépődíjjal.

A rákövetkező két hétre tartandó közgyűléssel a egyesületnek egy mozgalmas éve fog záródni.

A 25-iki estély a régi kaszinó nagytermében este fél hét órakor kezdődik.

Nagy-Károly, 1900. márczius 21.

Poor János,

az írod. bízott, elnöke.

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja ma este székhelyére érkezik.

— Márczius 15. A magyar szabadság- harcz születésnapjának ötvenkettedik évfordulóját városunk polgársága is kegyelettel ünnepelte meg. Az ünnepségek istentisztelettel vették kezdetüket. Délelőtt 9 órakor a róm. kath. templomban volt ünnepélyes szentmise, melyet Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök végzett, Gsóti Márk, Rózsa István és Tímár Péter tanárok segédlete mellett. 10 órakor az ev. ref. templomban gyűlt egybe a nagy közönség, hot a Hymnus eléneklése után Veress Gusztáv segédlelkész' tartott igen szép és hazafias egyházi szónoklatot. Este 7 órakor a polgári olvasókör! dísztermében szép számú hallgatóság előtt folyt le a polgárság által rendezeti ünnepély, i A dalárda által elénekelt „Szózat“-tal nyílt meg az ünnepély, mely után Veress Gusztáv

1 szavalta el mély érzéssel és nagy hatással a „Talpra magyar“-t. Majd Gsóti Márk kegyesrendi tanár tartotta meg alkalmi felolvasását, j Nem terjeszkedett ki a történelmi események elmondására, hanem minden részében remekül kidolgozva fejtegette a „Szabadság,! Egyenlőség, Testvériség“ nagy eszméit, az 1848. i márczius 15-iki események három hires jelszavát. Mély csendben, nagy figyelemmel hallgatta meg a közönség a gyönyörű fejtegetéseket s a felolvasó tanárt több Ízben lelkesen megéljenezte. Ezután Ptyánk Auguszta k. a. szavalta el Ábrányi Emilnek „Vándor madár“ czimü költeményét meglepő ügyességgel, mélyen átérezve a szép költemény hatásos részleteit, igazán megérdemelt tapsokat nyerve jutalmul. Végül a dalárda énekelt kurucz dalokat még pedig oly szabatosan és szépen, hogy a közönség kívánatéra ismételniük kellett. Este 8 órakor társas vacsora volt ugyancsak a polgári olvasókör dísztermében, melyen mintegy 150-en vettek részt. — A vacsora alatt pohár köszöntőkben sem volt hiány, a második fogásnál Debreczeni István polgármester éltette a legelső magyar embert, a királyt. — Bródy Lajos a hazaszeretetért, Gsóti Márk a függetlenség 3 eszméjéért, Letlinger Béla a polgármesterért, Steinkogler János szellemesen

I a polgárságért emeltek poharat. Veres Gusztáv Kossuth Lajos szellemére emelte poharát s

j indítványozta, hogy a N.-Károlyban felállítandó Kossuth szoborra gyűjtés rendeztessék. (A gyűjtés megkíséreltetek s begyült 39 kor.

02 fillér.) Pohár köszöntőket mondottak még: Friedl János, Bródy Lajos, Kerekes Bertalan a szereplőkre, Janitzky Albert a dalárdára, Kubinyi Bertalan a márczius 15-ikét ünneplő polgárságra. — A társasvacsorának csak az éjfél utáni órákban volt vége.

— A Kölcsey-Egyesület márczius 25-iki estélyének programmja: 1. Ének, előadja Obholczer Margit k. a. 2. Felolvasás. 3. Monolog, előadja- Papp Béláné úrnő. 4. Ének, előadja Obholczer Margit k. a. Belépődíj 1 korona. Kezdete fél 7 órakor, a régi kaszinó nagytermében.

— Hazafias ünnepély. A márczius 15-iki ünnepélyek közé méltó sikerrel sorakozik a protestáns társaskör által saját helyiségében j rendezett hazafias ünnepély. 15-én délután 5 órakor nagy közönség lepte el a kör tágas helyiségét s az ünnepély a „Hymnusz“ el- éneklésével vette kezdetét, mely után Nagy] Elek a kör igazgatója, a tőle már megszo- j kott bravourral szavalta el a „Talpra magyar*-!, nagy hatást érve el sikeres előadási sával. Tóth Lálika k. a. Tóth Kálmánnak!

„Előre“ czimü szép költeményének helyes ! elszavallásával érdemelte meg a sok tapsot melyben a közönség részesítette. Alkalmi beszédet tartott Veres Gusztáv köri elnök, méltatva a nagy nap eseményeit, vázolva azon nagy vívmányokat, melyeket a magyar nemzet épen a márcziusi eseményeknek köszönhet. A felolvasót megéljenezték. Sallay Lajos szavalta el ezután Fliesz Henriknek lapunk munkatársának „Márczius 15.“ czimü és lapunk múlt számában közölt alkalmi költeményét nagy hatással és helyes hanghordozással. — A közönség kívánságára megkellett jelennie a szerzőnek is az emelvényen s úgy a szerzőnek mint a szavallónak lelkes éljenzés jutott jutalmul. Az ünnepélyt berekesztette a közönség által elénekelt „Szózat“.

— József napja. Márczius 19-én ünnepe volt a kegyesrendi társháznak. A tanári karnak négy Józsefe tartotta névnapját, közöttük fogymnasiumunknak széles körben tisztelt és szeretett igazgatója Hám József, kit ez alkalommal nemcsak városunk polgársága keresett fel, hogy kifejezze jókivánatait, hanem még a szatmári kath. főgymnasium tanári karának nyolcz tagja is átrándult városunkba, hogy megjelenésükkel őszinte örömet okozzanak az ünnepeltnek. Ratkovszky Pál igazgató, Jaskovics Ferencz, Dr. Fechtel János, Orosz Alajos, Nagy József, Lehoczky József, Dr. Fodor Gyula és Dr. Török István tanárok vasárnap a délutáni vonattal érkeztek meg és kellemes meglepetést szereztek az igazgatónak, ki a piaristák hires vendégszeretetével fogadta őket. A vacsora alatt természetesen számos felköszöntő hangzott el az ünnepeltért. Másnap pedig városunk társadalmának számos tagja kereste fel, ki ez alkalommal is meggyőződhetett arról, hogy áldásos működésének mily elismeréssel áldozik városunk és mily szeretetben áll úgy a szülők, mint barátai szivében is. A tanári karnak többi Józsefei, Vanke József, Vitkó József és Priváry József is egész napon keresztül tárgyai voltak a szives óvá- czióknak. Lapunk részéről mindannyioknak kifejezzük legjobb kivánatainkat és sok József nap elérését óhajtjuk nekik!

— Kinevezés. A pénzügyminisztérium Mátéffy Domonkos szinérváraljai adótárnokot segédtitkárrá nevezte ki a székelyudvarhelyi kir. pénzügy igazgatósághoz.

— Gondnok-választás. Az ev. ref. egyháznak legközelebb tartott évi közgyűlésén kezelő gondnoknak Kubinyi Bertalan, temető gondnoknak Nagy Elek (kórházi gondnok) választatott meg.

— Önképzőkör) ünnepély. Főgimnáziumunk „Kölcsey Önképzőkörbe márczius 15-én délután 4 órakor a városi tornacsarnokban ünnepelte meg az 1848. márczius 15-iki események évfordulóját. Az érdeklődő közönség teljesen megtöltötte a tornacsarnok tágas helyiségét és hölgyek is számosán jelentek meg. Az ünnepélyt a főgimnázium énekkara által igen szépen előadott „Hymnusz“ nyitotta meg, mely után Altmann István VIII. o. t. a kör elnöke tartotta szép I eszmékkel telt megnyitó beszédét, melyet a zenekar játéka követett. Negyedik pont gyanánt Makoldy Sándor VIII. o. t. szavalta el „Előre“ czimü költeményét, melyet az énekkar követett. Az alkalmi beszédet Gottlieb Ferencz VIII. o. t. tartotta, kinek müve Bródy Lajos ügyvéd szívességéből 1 drb aranynyal lett jutalmazva. A zenekar játéka után Szintay Lajos VI. o. t. szavalta el a „Nemzeti dal“-t. Altmann István záróbeszéde és az énekkar „Szózat“-a is szépen sikerült. — A programúinak minden egyes számát a közönség lelkes éljenekkel jutalmazta s különösen Makoldy Sándor szép költeményét és helyes szavallását jutalmazta elismeréssel. De őszintén megéljenezte Hollósy Béla tanárt az énekkar vezetőjét, ki igazán megérdemli elismerésünket azon kiváló szorgalomért, melyei az énekkart vezeti, úgy, hogy valóban bámulták azt a preczizitást, melyet a darabok előadásával tanúsított. Elismerés illeti Gsóti Márk tanárt is, a kör vezető tanárát, ki az ifjúság hazafias szellemű vezetésével igazolja be, hogy a szülők gyermekei jó kezekre vannak bízva.

— Gyászeset. Egy reményteljes ifjú életnek vetett véget a kérelhetetlen halál, mely annál gyászosabb, fájdalmasabb, mert váratlanul jött. Szoboszlay Papp József vármegyei alszámvevő hunyt el tegnap hirtelen halállal. Az erőteljes, egészséges alig 34 éves fiatal ember még tegnap este a kaszinóban időzött, a hol rosszul kezdette magát érezni. Haza felé indult sálig ért a nagyhajduváros utcza végére, összeesett és hirtelen meghalt. Halála városszerte nagy részvétet keltett, mert az elhunyt közkedveltségben álló ember volt. A vármegyeházon lengő gyászzászló tudatja a megyei tisztikar veszteségét. Temetése folyó hó 23-án délután 4 órakor lesz. Nyugodjék békével !

— Kinevezés. A pénzügyminisztérium Nagy Kálmán szinérváraljai adóhivatali gyakornokot a nagybányai kir. adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki.

— Halálozás. Egy szép reményekre jogosított ifjú, Plank Alajos végzett joghallgató hunyt el e hó 15-én övéi mély fájdalmára, mely gyászesetről a következő jelentést vettük : Özv. Plank Ferenczné szül. Winkler Ágota mint édesanya, a maga és gyermekei Ferencz, Antal és neje: Ágoston Karolina; Izabella férjezett Mondik Endréné, valamint az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a feledhetetlen jó gyermek, testvér, sógor és rokonnak Plank Alajos végzett joghallgatónak életének 25-ik évében, folyó évi márczius hó 15-én este 10 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maDe a hölgy, mintha kigyó csípte volna meg, ijedten lép vissza s a szánalom és borzadály kifejezésével utasítja vissza a feléje nyújtott kezet s a félelem és csodálkozás hangján kérdezi.

— Jenő, mit keres ön itt?

Azután újra és újra végig nézi az ifjút szinte megborzad annak külsőjétől, nem olyan volt midőn őt utólszor látta, menyit változtat öt év az emberen!

Ot év előtt szép reményekre jogosított büszke önérzettel biró csinos fiatal gavallér volt az, ki most mint egy világkóborló, ronda öltözékben, vad fájdalmas tekintetű szemekkel, zilált hajjal állott előtte, ajkai körül az a daczos gunymo- soly, mely még visszataszitóbbá tette dúlt vonásait.

Néhány perczig szótlanul szemlélték egymást; gondolataik messze elkalandoztak, vissza pillantottak a múltba, össze szedték annak minden kedves és bus emlékeit s össze hasonlították a jelennel. Ohl a jelennem nyújt örömet számukra s a jövő képe még több keserűséggel tetézi azt.

Básty Jenő még fiatal diák korában megszerette a szép Endrey Margitot, aki szintén egész szivével viszonozta szerelmét.

Egy szép őszi délután megesküvé- nek egymásnak, hogy mind a sírig híven szeretni fogják egymást s egymáséi lesznek, ennek bizonyságául kicserélték az ^általuk kötött őszi rózsa csokrokat, mint mindketőjük kedvencz virágát. De a sors könyvében másként volt megírva.

Mindketten szegények voltak, de Margitnak szegénysége mellett volt feltűnő szépsége, mindenkit meghódító, kedves, kellemes modora s mindezekhez nagyravágyó s gazdag vöt kereső anyja. S midőn Jenő megkérte Margitot End- reyné hallani sein akart a kötendő frigyről; mondván: Én boldoggá akarom tenni egyetlen gyermekemet, két szegény pedig nem lehet együtt boldog soha.

így tehát a két fiatal szerelmes szívnek válni kellett, bármily fájdalmasan esett is.

Jenő utazásban akarta feledni bánatát, hozzá szegődött egy Afrikába induló, tudományos expeditióhoz, de bár merre járt is, mindenütt a Margit feled- hetlen képe lebegett előtte, az ő emléke töltötte be egész szivét.

E közben Endreynó is elérhette anyai vágyait, gazdag kérő jelentkezett a láthatáron, az ötven évet meghaladó Medvey Gábor bankár személyében, kinek Endrey né leányát minden habozás néikül oda adta. S Margit sokkal gyöngébb akarat nélküli teremtés volt, semhogy ellene mert volna szegülni anyja parancsának, s bár a szive majd megszakadt, még is hozzá ment öreg kérőjéhez.

De a szivet nem lehet eloltani, minél jobban ellene szegülünk vágyainak, annál inkább követeli a magáét. Olyan a szerelem, mint a tűz, melynek lángját hiába födik el hamuval, de parázsa annál jobban emészt.

így volt Margit is ; ő feledni akart, feledni a múltat. Mulatott, szórakozott mindig, minden napja folytonos lánczo- lata volt az örökös mulatozásnak, még sem tudta elűzni a múlt emlékét, nem tudta feledni Jenőt.

Hányszor történt, hogy midőn a mulatság zajából hazatérve csöndes szobájába zárkozott, lehányta magáról a drága ékszereket s kicsi lábaival összetaposta azokat, mint boldogsága rabbilincseit. E közben beteg lett; a sok túlfeszített változatosság kimerítette idegeit, fásulttá, unottá tette.

Midőn Jenőhöz eljutott Margit férjhez menetelének hire, csaknem eszméletétől fosztotta meg, azután hosszas, súlyos betegségbe esett, melyből nehezen felgyógyulva; testben, lélekben megtörve, visszatért hazájába. Munkához fogott, egyik nagyobb vidéki városban kapott alkalmazást atyjának egy jó barátjánál,

ki mint hírneves ügyvéd nagy tekintélynek örvendett. De Jenőnél hiányzott a munkakedv, a szorgalom, mindig a régi bú, — az a tudat, hogy Margitot örökre elveszítette — emészté; elvette életkedvét. Főnöke egy ideig elnéző volt iránta; szépen atyai lag figyelmeztette, de midőn látta, hogy a szép szó nem hogy használna, de Jenő még inkább megszokja a tétlenséget s később rossz társaságba keveredik, iszákossá, erkölcstelenné lesz, egy szigorú megfeddés után elbocsátottá magától.

Ettől fogva sülyedt a szegény ifjú mind mélyebbre; nem törődött vele senki, egy szerencsétlen elzüllött emberre kinek volna gondja? Végre elhatározta, hogy öngyilkossá lesz, de előbb még találkozni akart Margittal, hogy egy utolsó Isten hozzádott mondjon neki.

És most, midőn ott volt a kedves közvetlen közelében, nem tudott szóhoz jutni, csak nézto-nézte őt, mintha még jobban emlékébe akarná vésni feledhetlen vonásait egy még hosszabb útra.

— Hogy mit keresek itt? Kérdé végre Jenő szomorúan. Magát keresem Margit, gyönyörködni akarok boldogságában.

— Ne gúnyolódjon Jenő, mondá Margit zokogva, hogy lehetnék én boldog ön nélkül, nem a boldogság az én osztályrészem, a bánat s fájdalom az én végzetein s finom csipke kendőjével takarta el síró szemeit.

Nehány perczig nyomasztó csönd állt be, csak a szegény nő keserves zokogása hallatszott.

— Ne sírjon Margit, mondá az ifjú nem annyira békitőleg, mint inkább résztvevő tompa fájdalommal. Késő már egy elveszített életet siratni. Lássa én boldogtalan vagyok.

Ne epeszsze magát, ne bánkódjék, folytatá egy hirtelen jött gondolattól meg- kapatva — hanem jöjjön velem, van két erős karom, diplomám s akaratom, tudok

dolgozni azért, kiért feltudnám áldozni az életemet, is. Menjünk el innen messzire s éljük le életünk hátra levő részét együtt boldogan.

Óh! Hogy beszélhet ilyet suttogá a hölgy megrémülve, nekem férjem és gyermekem van kiket szeretni tartozom. De az ifjú mintegy nem figyelve reá folytatá.

— Vagy nézze, mily fenségesen há- borog a Maros, ha az életben egymáséi nem lehetünk, legyünk a halálban, óh mily boldogok lennénk ott a hideg hul- lámsirban, ott nincs bánat, fájdalom, óh jöjjön velem.

— Ön őrült Jenő! Kiáltá Margit megijedve e beszédtől, s különösen azon baljóslatú mozdulattól melylyel az ifjú hozzá lépett s megragadva karját vitte lefelé a síkos iszapos utón le a Maros partjára.

— Ha nem akar velem halni, legalább legyen tanúja halálomnak, mondá zord hangon.

Jenő hagyjon magamra, kérte Margit, bocsáson el, hadd mehessek vissza, haza.

Férjem majd nyugtalankodni fog hosszas kimaradásom miatt s keresni találnak ; mi lenne ha itt együtt találnának bennünket.

Lássa már úgy is minden hiába, a megtörténtet, meg nem történtté tenni nem lehet; a mi utaink elváltak örökre, a jelen szomorúságát mért tetézi még több keserűséggel ? Mondá békitőleg.

Nyugodjunk meg a változhatlanon; térjen vissza ön is a rendes, becsületes élethez; legyen igyekvő, szorgalmas ez szórakoztatni fogja s a munka rn eg nemesíti az embert. Űzze el magától a gyötrő gondolatokat ; ne állítson erővel rémképeket maga elé; hisz még fiatal, egy hosszú, reményteljes élet várakozik reá; kislelkü gyáva ember az, aki nem tud uralkodni szenvedélyein, a gyáva pedig nem érdemli az életet.