Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-11 / 2. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. január 11. 2-ik szám. Társadalmi, szépirocd-SülarcLi és is;r».er etterjeszt:© Zb.etila.p- NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Városi érdekek. Minden városnak meg vannak a maga érdekei s ezen érdekek ép oly fontosak a városokra nézve, mint a magán emberek magán érdekei a magok előmenetelére, boldogulására. Nagy-Károly városnak is meg vannak a maga érdekei s azok elhanyagolásából származó kár nemcsak pillanatnyi, hanem sokszor a jövőre is kiható. A ki figyelemmel kiséri ez érdekek érvényesülésének harczát, lehetetlen, hogy arra a meggyőződésre ne jusson, hogy Nagy-Károly városának polgársága, még inkább intelligentiája bizonyos egykedvűséggel tekinti érdekeinek elhanyagolását s azoktól, kik ez érdekek mellett nemcsak nem küzdenek, hanem azzal ellentétes állást foglalnak el, nem vesz rossz névén semmit. Nagy-Károly vármegyei székhely lévén, mint székhely a vármegye által mindig bizonyos elismeréssel kezeltetett e czimen. Legutóbb is a közúti alapra felveendő kölcsönnél érdekei kifogás nélkül elismertettek. Elismertetett azért, mert egy időben követett hibás politika helyett, a vármegye tőle távollevő vidékeinek érdekeit is figyelembe vette s a vármegye nagy közönsége látva a helyes irányt, méltányosnak találta az igazság keretében a nagykárolyi érdekeket is kielégiteni. Nagy-Károly székhelye az ecsedi- láp lecsapoló társulatnak, de itt már a város közönsége egykedvűen veszi e társulat itt lakó intézőinek viselkedését a város érdekeivel szemben s midőn a legutóbbi ülésen a Nagy- Károlyt, a nyir felső részét érdeklő vasút kérdése tárgyalás alá került, egyedül Nagy-Károly város polgármestere szólalt fel a társulat töltéseinek a vasút részére leendő átengedése tárgyában. Szatmár-Németi szabad kir. város képviselői ellenezték s ezt senki sem nehézményezte, de hol volt a társulat igazgatója, a kinek jelenlétében és hozzájárulásával hozatott a határozat az igazgató választmányban, mikor megszoktuk, hogy a választmányi véleményeket a közgyűlésen erélyesen szokta védelmezni. Magára a hozott határozatra nincs mit szólanunk. Az 5000 frt segélyre Nagy-Károly városa nem reflectált, de a töltés átadásra számitott. Nem is nehézményeznök, ha egy más vasúti vonal kérdése forgott volna fenn, de ilyenről nem tudunk s a szóban forgott vasút mindenesetre érdekelte a láp társulatot annyiban, hogy a töltés átengedése iránti kérelem elutasításában nem magasabb, hanem más érdeket látunk működni. Nem szégyeljük beismerni, hogy a hozott határozat bánt bennünket, bánt nem azért, hogy meghozatott az, hanem azért, mert nem találjuk abban azt az igazságos szellemet, melyet az ez ügyben hozott vármegyei határozatban átérzünk, fáj még inkább, mert olyanok, kikre számítottunk, hogy velünk lesznek, indokolatlanul ellenünk fordultak. Nem nagy kérdések forogtak szóban, nem székhely kérdése, vagy erre vonatkozó kérdés, hanem egy a mai versenyben nehéz helyzettel küzdő város kereskedelmi forgalmának emelése s egy nagy vidék forgalmi kérdése. A vármegye a 13 % közúti adó megszavazásánál ilyen s nem székhelykérdésnek nyilvánította ezt, ennek tartjuk mi is s ép azért vesszük zokon egy a mi városunkban létező igazgatóság ellenséges eljárását e várossal szemben, valamint mind azokét, kik e kérdésnél a város anyagi érdekei ellen fordultak. A város polgárságának, értelmiségének kötelessége tudomásul venni az ily eljárást Nagy-Károly városa ellen, melynek nem magasabb s igy menthető indokok rugói, hanem egyszerűen egy város fejlődésének kicsinyes indokokból való megakadályozása. Egyáltalában felszólalásunk czélja az, hogy a székhely kérdésének figyelmen kívül hagyása mellett, —- mert ebben nem köthet senkit az esetleges itt lakás, vagy fiainknak esetleges Szatináron való lakása — Nagy-Károly város közönségének meg kell követelni az itt lakóktól, hogy a város érdekeit szivö- kön viseljék, azokat az érdekeket legalább, melyek akár legyen székhely akár nem, Nagy-Károly városát mint várost ép úgy megilletik, mint Mátészalkát, Fehér-Gyarmatot stb. Mi ennyit kívánunk, ennyit megkövetelünk, mert ha ezt nem tesszük, városunk létérdekeit játszottuk el. A huszadik század. Minden napi kérdés rövid időre háttérbe szorult a naptár emlékezetre- méltó mozzanata előtt. Lehet ugyan vitázni arról, vájjon 1900. év január 1-sejével vagy csak egy évvel későbben kezdödik-e az uj század, annyi azonban bizonyos, hogy a huszadik évszázad küszöbén állunk. S ez a körülmény késztet visszatekinteni az elmúlt évszázadra és kombi- nácziókra ad alkalmat, milyen lesz a jövő század ? Száz év nagy idő! Ember csak a legritkább esetben él ennyi ideig. Száz évben sok minden történik, sok mindent mivel a természet, sokat alkot és ront az emberi ész és kéz. Száz év a szakadatlanul folyó történelemben nagy szakasz és sok munkát ad a történetírónak. Az elmúlt század színpadán a szinváltozatok rohamosan követték egymást. A század elejétől végéig az egész emberiség váratlan nagy átalakuláson ment át. Az irodalom, mely Kliónak leghívebb segéde, legjobban mutatja ezt az átalakulást. A szentimentaliz- mustól — fokozottan ugyan de, egyenesen a realizmusig ment át az irodalom; miként az emberiség is a sötét hitek birodalmából a napfényes világosságra tört. A szabadság zászlaja teljesen kibontva leng a népek sorsa fölött. Az emberi akaraterő jóra való fordításának mi sem állja útját. A tizenkilenTARCZA. jó siii3ra,A polgári leányiskola megnyitó ünnepére irta IEPoóx János. Az ünnepen előadta Frits Josefa IV. o. t. Felsír a gyermek csöndes álmaiból. Segélyt keresve nyújtja kezeit, Beszélni nem tud, görcsös fuldoklása Árulja el csak szenvedéseit. Az édes anyja hogy leliajlik hozzá, Magához vonja kisded magzatát, — Megértik egymás hangtalan beszédét, Megértik a szív titkos szózatát . . . Olyan erőtlen, gyönge még a gyermek, Mint habfodor zúgó folyam színén. Az élet árja óh hogy elsodorná, Ha édes anyja nem vinné kezén ! A mely ezerszer megvéd a veszélytől. Gyöngén karolva biztosan vezet; Imánk azért száll fel, fel a magasba, Óh áld meg Isten, áld meg e kezet!. . . Serdül a gyermek, kél a vágy szivében Tanulni szépet, tudni azt. mi jó. Erényt növelni, szívnek a virágát, Minél a földön nincs előbb való. ízlelni a tudásnak édességét, — S minő ezen virágnak illata, — Hogy megtanítson, gyöngén von magához j S ölel keblére im ez iskola! . . . i Mint jó anya megvédi drága kincsét, Éber szemekkel úgy vigyáz reánk, Segít, ha lábunk gyönge még az útra, És fölemel, ha kőbe botlanánk. Hol annyi jóban részesül a lélek, Hol a műveltség fénye hatja át, Imánk azért száll fel, fel a magasba Óh áld meg Isten, áíd ez iskolát! Még egy anyánk van, anyja millióknak, Gyöngén szerető, drága jó anya. Kit meggyaláztak és meg is tagadtak De ő nem volt egyhez sem mostoha. E szép hazának áldott földje éltet Kicsinyt, nagyot, szegényt és gazdagot, Ó annyi jót tett! érte, — óh de sokszor, — Önös szivektől rut viszályt kapott. Midőn e perczben érezzük, valóban Áldó kezed hatása száll reánk, Örömtelt szívvel valljuk meg te néked, Te vagy a mi legkedvesebb anyánk! Fogunk dolgozni, és áldozni érted Ha kell talán egy hosszú élten át, Imánk naponkint száll fel a magasba, Oh áld meg Isten, áld meg a hazát! vázolni óhajtom a divatos szó vonatkozását az uj képzőművészetre, melynek komplikáltságából nehéz a kibontakozás még azoknak is, kik a dolgok állását és fejlődését figyelemmel kisérik. Ha csak egy kissé belemélyedünk modern művészetünk világába, csakhamar egy művészeti chaos közepette találjuk magunkat, mely a plein-airizmus, szimbolizmus, pre- rafaelizmus, impressionizmus, verizmus s egyéb irányok összeségéből áll. De valamennyi egy kalap alá, a szecesszionizmus kalapja alá vonható. E szerint a szecesszió, mely kiválást, szakadást jelent, nem bizonyos stylre vagy irányra vonatkozik, hanem a modern törekvések összeségére. Kifejező fogalma annak a forradalmi pro- czesszusnak, melynek végkifej lése az uj művészet. A szecesszionisták tehát a különváltak csoportja, mely szakítva a száraz akadémikus felfogással, abból a helyes elvből indul ki, hogy a művészetnek, ellentétben a tudománynyal, nem az elemző észre, hanem a szívre, az érzelemre kell hatnia. Ereje tehát az érzelem világában gyökerezik. A figurális festészet újabb stílje mellőzi az üres, teatrális pózolásokat, csekély súlyt helyez a cselekvés külsőségeire, de annál nagyobb bensőséggel festi valamely lelki állapot nyílvánulását arczban és mozdulatban. A tájképfestés kerüli a tárgyak és helyzetek túlságos változatosságát. Mert, mig ezelőtt a romantikus festő egy-egy képén összehalmozott hegyet, völgyet, erdőt, vízesést, rablóvárat, addig a modern tájfestő a természet egyszerű, hangulatos motívumait Szecesszió. Irta : Jenser (£ elöl vastatott a Kölcsey-egylet e hó 7-én tartott estélyén.) A századvég törekvéseit jelző jelszavak közül talán egyik sem örvend oly nagy keletnek, mint az általánosan ismert Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. | Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. j Egyes szám 0 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. I Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöitetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. szó: szecesszió. Nemcsak az uj irodalomban és művészetben, de a társas élet különböző nyílvánulásában is gyakran halljuk, sőt szeretjük alkalmazni mindazokban az esetekben, midőn valamely dolog szokatlanságának jellemzésére nem találjuk meg hamarosan az alkalmas jelzőt. De hogy is tudnók úgy sebtiben más szóval találóan jellemezni korunk szellemi és társadalmi életét: szövevényes útjait, finom árnyalatait avagy éles kontrasztjait, ha nem ismernők e kedves s mindent kifejező szót: Szecesszió'? A divat is szárnyaira kapja s csak úgy hallatja a szecessziós zseb- és nyakkendőket, nap- és esernyőket s nem tudom hányféle változatait a szükséges és szükségtelen divatczikkeknek. A újszerű gondolkodás vagy lezser modor; egy különös helyzet vagy érthetetlen fordulat immár ép oly szecessziós, mint a szokatlan módon formált tárgyak sokfélesége. De a legkülönösebb a dologban az, hogy a szecesszió átka olykor a szegény élő állatokra is I lecsap. Egy jó barátom egyszer, kinek különben a művészetek iránti érzéke dicséretes, egy furcsa külsejű, igen hosszú- ; szőrű borjú láttára igy kiáltott fel: ni-ni, légy szecessziós borjúi Szecesszionálnak a czigarettázó hölgyek s a házasodni nem akaró fiatalemberek. Az Engel-féie bor szecessziós, vala I mint a kalaber is, ha ultiinóval játszók, i Egyszóval minden és mindenki szecessziós, | ha modernnek akar látszani. Ily körülmények között nem csoda, j ha magam is felcsapok szecesszionistának, I midőn a tisztelt hallgató közönség előtt