Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-01 / 9. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. gos ipartestületi gyűlésen testületünk képviseletével Kolozsvártt lakó Ferenczi Ignácz urat bíztuk meg, melyről úgy a központi bizottságot, valamint Ferenczi Ignácz urat értesítve, elfogadtatott. A nagymélt. m. kir. ipar- és kereskedelemügyi miniszter urnák 39,136—99. számú leiratára, de meg az ipartestület zilált anyagi viszonyai is megkövetelték, hogy a hátralékos tagokon az amúgy is felszaporodott belépési és tagsági dijak hátraléka bevételezésére a végrehajtás megindittassék, a minek eredményéről a zárszámadásban foglalt bevételi rovat és vagyonmérleg bemutatása alkalmával ki-ki megszerezheti magának a kellő felvilágosítást. I. Ez évi működés kővetkező. Az 1899-ik évben tartatott egy rendes évi közgyűlés, melyben két határozat hozatott, melyek végrehajtattak. Elöljáróságunk 1899. év folyamán 5 rendes és egy rendkívüli gyűlést tartott, melyek folytán 36 határozatot hozott, melyek végrehajtattak és foganatosíttattak. II. Az iroda működése. 1. Beérkezett 1899. év folyamán 598 ügydarab, elintéztetett 598. 2. Békéltető-bizottság 1899-ik évben 3-szor működött és 5 ügyben hozott határozatot, melyekből 4 esetben egyenlő marasztaló és egy esetben az egyik panaszló felet marasztalta el ; ezek közül két egyénre kellett a végrehajtást kérni, melyek foganatosíttattak. III. Az ipartestületi tagok száma. 1. Az 1898. évi decz. hó 31-én maradt 701 2. Az 1899. évben iparigazolványt nyertek 32 Összes tagok létszáma 733 Azonban ezek közül eltávozás, elhalálozás és törvényesen lemondtak 95-en, taglétszám 1899. évi deczember hó 31-én 638, tehát 1899. év folyamán 9o-tel az ipartestületi taglétszám apadt. IV. Segéd- és tanonczszemélyzet. 1. Az 1898. évi deczember hó 31-én nyilvántartásban maradt segéd 284 2. 1899. év folyamán jelentkezett 400 Összesen: 684 3. 1899. év folyamán felszabadult 76 Segédek létszáma 750 4. 1899. évben eltávoztak 502 Nyilvántartásba maradt 1899. évi deczember 31-én 248 V. Tanonczok. 1. 1898. decz. 31-én volt nyilvántartásba beszegődött tanoncz összesen 307 2. 1899. év folyamán beszegődött 135 Összesen: 442 3. Ebből 1899. év folyamán felszabadult 76 4. Tanviszony felbontatott 44 Összesen: 120 Nyilvántartásba maradt 1899. évi deczember 31-én 322 tanoncz. Uj munkakönyv kiállíttatott 1899. év folyamán 85, másodlat 33, összesen 118. Végül megemlitendőnek tartjuk még a tisztelt közgyűlés előtt azt is, hogy 1898. év végével kitüntetett 12463 fit 61 kr. belépési és tagsági díjhátralékból 1899. évi január 1-től deczember hó 31-ig befolyt 2288 frt 49 kr., ha már most ezen összeget levonva a 12463 frt 61 krból belépési és tagságidéból kintlévőség 10175 forint 12 kr. névleges tetemes összeg, hogy mennyi ebből a behajtható, amennyiben a végrehajtás eredményét a hatóság ez ideig nem közölte, még határozottan tudni nem lehet, azonban vagyontalanság és elhalálozás folytán előre is jelezhetjük azt, hogy tetemes összeget kell leírnunk annyival is inkább, mert különben a jövőben sem tudhatunk az ipartestület vagyon állásáról határozott tisztaképet bemutatni, hogy pedig ezt tehessük, tisztelettel kérjük a tisztelt közgyűlést az elöljáróságot meghatalmazni, hogy az iparhatóság által igy törlésre ajánlott ipartestületi követelést megvizsgálva törölhessük, azon Ígéretünk hozzáadásával, hogy jövőbe ezen törléseket a közgyűlésnek tudomásvétel végett befogjuk mutatni azon reményben, hogy azon tisztelt tagok, kik még hátralékaikat be nem fizették, igyekeznek azt a végrehajtás mellőzésével pontosan megfizetni, mert ellen esetben az alapszabály 9. §-a szerint az 1884. évi XVII. t.-cz. 138. §-a alapján is behajtás utján eszközöltetni fog. Ezek után kérjük az igen tisztelt tag urakat, hogy jelen számadásunkat tudomásul venni s netalán kellőleg meg nem értett adatokról beszerzendő bővebb felvilágosítás végett a jegyzői hivatalhoz fordulni méltóztassanak. Kelt Nagy-Károlyban, 1900. február hó. Mély tisztelettel az elöljáróság Járay József, Serly Ferencz, ipartest, jegyző. ipartest, elnök. Értesítés. A Kölcsey-Egyesület legközelebbi felolvasó-estélye nem most vasárnap márczius 4-én, hanem márczius fll-én lesz. A márczius 25-iki estélylyel pedig a felolvasások sorozata záródni fog. Kelt Nagy-Károlyban, 1900. évi márczius 1. Poór János, az irod. bizottság elnöke. HÍREK. — Személyi hir. Főispán ur ő méltósága múlt vasárnap este érkezett városunkba. Hétfőn a folyó ügyeket végezte és elnökölt a fegyelmi választmány ülésen. Kedden fogadta Gsanálos község öt tagú küldöttségét és vizsgálatot tartott a miniszter által elrendelt hiányok mikénti rendezése tárgyában. Ma ismét visszautazik Budapestre. — Márczius 15 ikét városunkban az idén is kellő fénynyel és hazafias lelkesedéssel fogják megülni. Az első értekezletet már megtartotta a függetlenségi és 48-as párt választmánya karöltve a polgári olvasókör kiküldötteivel Bródy Lajos ügyvéd elnöklete alatt. Elhatározták, hogy az összes városi közművelődési egyesületeket bevonják a rendezőségbe, megkeresték tehát az egyesületek elnökségeit, hogy a mai napon (márczius 1.) este 7 órakor a polgári olvasókör helyiségében tartandó értekezletben magukat képviseltessék s oda hassanak, hogy a nagy jelentőségű napot együttesen ünnepelhessék meg. Az ünnepség sorozatát legközelebbi számunkban fogjuk közölni. — A régi Caszinó társasestélye e hó 24-én az egyleti helyiségben tartatott meg és igen jól sikerült. Nem nagy számú társaság jelent meg, de a megjelentek egy kellemesen eltöltött kedélyes est emlékével távoztak. Az estély társasvacsorával kezdődött, melynek befejezte után tánczra perdültek a jelenlévők s általános jókedv mellett a kora reggeli órákig áldoztak Terpsichore- nek. Különösen az asszonyok vették ki részüket a tánczból úgy, hogy méltán nevezhetjük az estét az asszonyok mulatságának. A jelenlévő hölgyek névsorát a következőkben közöljük: Asszonyok: Almássy Ignáczné, Barkóczy Ferenczné, Baudisz Józsefné, Do- mahidy Elemérné, Holozsnyay Gyrillné, Dr. Jékel Lászlóné, Killer Nándorné, Dr. Lúcz Ignáczné, Moson Györgyné, Makranczy Józsefné, Nonn Jánosné, Nonn Ferenczné, Papp Béláné, Pécsy Lászlóné, Reök Gyuláné, Dr. ! Serly Gusztávné, Szabó Józsefné, Zanathy Blanka. Leányok: Antal Teréz, Balogh Terka, Baudisz Janka, Fodor Viktoria, Lúcz Berta, Makranczy Ida, Szabó Bella, Tattay Irén. — Változás a honvédségnél. Ő felsége a király Vukovics János ezredest az eszéki 28-ik hondvéd gyalog ezred parancsnokának ezredének létszáma fölött való vezetése mellett a Szatmáron állomásozó 78-ik honvéd gyalog dandárparancsnokságának ideiglenes vezetésével megbízta. — Hrabovszky József dandárparancsnok betegség okából állásától fölmentetett. — Ebéd. Főispán ur ő méltósága hétfőn, múlt hó 26-án a városunkban időző Popp György kir. tanácsos, nyíregyházai kir. pénzügyigazgató tiszteletére ebédet adott, melyen a jelenlevő fegyelmi választmány tagjain kívül Kemény Alajos pénzügyigazgató és Steinkogler János főispáni titkár vettek részt. — A honvédség köréből. A helybeli honvéd zászlóalj tisztikarában az áthelyezések egész sorozatát látjuk a legutóbbi napokban. Bauer Lajos őrnagy, zászlóalj parancsnok, ki még alig 1 és fél éve, hogy ezen zászlóalj parancsnokságát átvette, Lúgosra vezényel- tetett, a zászlóalj parancsnokságával pedig Barkóczy Ferencz törzstisztjelölt százados bízatott meg. Bruck Jenő százados, ki még csak pár hete van városunkban Jászberénybe helyeztetett át. —Telman Gyula főhadnagy kezelőtiszt Pozsonyba nyerte áthelyezését. Az áthelyezettek búcsúztatására Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes, ezredparancsnok az ezred törzstiszti karával hétfőn este az állomásra érkezett s az állomás tisztikarával töltötte az estét, szép beszédben mondván búcsút a távozó baj társaknak, kik az ezred kötelékéből kiválnak. Jelen volt Hám József fő- gymnasiumi igazgató is s meleg hangon vett ő is búcsút a távozóktól. — Előléptetés. Az igazságügyminiszter Papp Kálmán szatmári kir. törvényszéki bírót a VII. fizetési osztály első fokozatába léptette elő. — A protestáns társaskör felolvasóestélye. A helybeli protestáns társaskör vezetősége nem elégszik meg azzal, hogy tagjai részére kellemes otthont teremtett, ahol a tagok szabad idejüket nemes szórakozással töltik el. Különös súlyt fektet arra, hogy felolvasó-estélyekkel részint a társas érintkezést, részint pedig a tagok önképzését és önművelését fejlessze. Hogy a közönség mily rokonszenvvel kiséri az ifjú egyesület tevékenységét, eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy a múlt hó 25-én megtartott felolvasóestélyen a kör termei, de még a felügyelő lakosztálya, sőt még a folyosó is oly zsúfolásig megtelt, hogy a későbben érkezett vendégek kénytelenek voltak visszatérni. A műsor ügyesen volt összeállítva és minden egyes száma élvezetes szellemi szórakozást nyújtott a megjelenteknek. Először Nagy Elek kórházi gondnok szavalta a nála megszokott élénk temperamentummal Sárossy Gyula kedélyes költeményét a „Számadásit. Azután Csillag Aladár a kereskedelmibank segédkönyvelője olvasta fel humoros dolgozatát „Fiuk meg ne nősüljetek“ czim- mel. Egy kétszer volt vőlegény és harmadszor nagynénjéhez férjül ment úriember tragicomikus életét festvén le ötletesen. Majd Keszi Etelkák, a. szavalta elTárkányi Béla költeményét: „A nándori fogolynő“-t. Szabatos előadásával a költeményen végig vonuló lyrai hang érzésteljes kidomboritá- sával méltán kiérdemelte a jutalmazó tapsokat. A műsor negyedik száma volt Veres Gusztáv felolvasása „A hajhászók természetrajza“ czimen. Pompás humorral caracteri- zálta a különféle gyűjtők szenvedélyeit, élénk derültséget keltve egyes megjegyzéseivel. Az estély fénypontja Tóth Lálika k. a. előadása volt, ki a „Férjhez menjek-e“ ez. monologot adta elő. Kedves megjelenésével, játszi modorával, egészen elbájolta a közönséget úgy, hogy a kis magánjelenet bevégeztével szűnni szakában, se kinn se benn éreztem magam. Végre a száz nap világitó képességével tündöklő égbolt és a megnevezhetlen se- tétség collosalis contrasztjának bóditó hatása alatt — szemeim a helybeli városi acetylen világításhoz alkalmazkodván, megtagadták a szolgálatot és innen kezdve én csak homályos sejtelmével bírok annak, a mi körülöttem végbe ment. Végre éppen egy félórai utazás után, valami végtelenül jóleső melegség vett körül; orromba balzsamos illat szállott; füleim hangokat vettek be, a melyek végig futottak egész valómon és egy ismert hang megszólalt: — Helyben vagyunk, ott, a honnan a nő származott . . . Egy lökést éreztem és ezzel hanyatt fekve találtam magam, zöld pázsiton, mosolygóíi alátekintő kék ég alatt, madárhangok között. Fejem felett ezüst szár-, nyain libegett pegazusom, s távoztában a képzelő erő elhagyott, de még hallottam az ismert hangot, a mint monda: — Ez itt az Ur második könnycsepje, az, amely elkerülte Sátán kezét Felette áldás, végnélküli kegyelem, könyörület lebeg, az Ur akaratából. Keresd itt a nő származását, mert itt kell annak lennie, a hol szent fia is született. Ezzel tova tűnt a végtelenben. Behunytam szemeimet, mert a reárn szakadó emberi érzések megbénították gondolkozó képességemet, a mely felett perczekig a szív vette át uralmát. Midőn újra felnyíltak szemeim, mit gondolnak, hölgyeim, mi volt az, a mit legelőbb megpillantottak ? Mernék fogadni, hogy nem fogják kitalálni, tehát megkísérlem elmondani: Oh ti nagy festők, minden színeitekkel; ti szobrászok, vésőitekkel és ti klasz- szikus és modern múzsák valamennyien; — jertek segélyemre, mert kezeim erőtlenek, elmém szegényebb sem hogy visszaadni képes volnék, a mi itt szemeim elé tárult! Mi volt tehát az? — kérdik? Egy bájos, igen-igen bájos ifjuhölgy, — asszony vagy leány, lám meg sem tudom mondani; különben az nem is tartozik a dologra, — a mint ott a gyöpön feküdve eszmélni kezdettem, a legbájosabb hölgy, a milyen csak képzelhető, hajolt felém, fél térdre ereszkedve és a részvét bensőségteljes hangján kérdezé: — Hogy van, uram ? Oh borzasztó 1 Láttam önt alábukni jármüvéből, a melynek alakját is csak homályosan láthattam, mert azonnal nyomtalanul eltűnt fejem felett. Ön bizonyosan léghajós, a ki pórul járt? — Milyen iszonyú is, hogy önök, férfiak, nem tudják beérni azzal, hogy itt a földön maradjanak velünk ; nem, hanem kell nekik valami magasabb eszmény a földi boldogságnál, a melyet a mi természetes birtokunkon kívül, álmok kergeté- sében^akarnak megtalálni. És mindezt a legédesebb hangon szavalta el és a legnagyobb bámulatomra a zengzetes anyanyelven: magyarul. Aztán okos szemeivel, kipirult arczával mint egy haragos Seraph tekintett le reám. — Persze hogy léghajós . . . léghajós? . . . az ám . . . Hogy elszédültem egyszerre ennyi kápráztató látományra, a mi két szemből sugárzott felém 1 Valami benső erő vonzott, hogy talpra ugorjára, mert hiszen semmi bajom sem volt és soha jobban nem éreztem magam. Hanem az Ígéret fogva tartott és aztán jobbik eszem is azt mondotta, hogy ilyen bájos gyógy kezelésben nem egyhamar fogok részesülni. Ugyanis a kedves teremtés összetapogatott, hogy melyik csontom ép, melyik a törött. — Hiszen ön felett a légi hatalmak terjesztők ki védő kezüket! Önnek, uram, minden csontja ép, hanem bizonyosan nagy zuzódásokat szenvedett, nemde ? — szólott a legkecsesebb madárhangokkal. Én pedig dadogva rebegtem : Oh asz . . . bocsánat, talán kisassz . . . meghalok, meghalok bizonyosan. Kérem a kezecskéjét, ,hölgyem. És aztán ott feledtem a puha kezecskét a kezeimben és a parányiságon, a szemeimet, zavart állapotomban is megjegyezvén, hogy Fidiasz szebbet nem faragott. Végre kicsordult belőlem a beszéd: — Milyen szemek, milyen kezek, milyen alaki Oh mit érhet mindezek birtoka ! Isteni hölgy, mondd, ki vagy ? — No de még ilyet sem láttam, — vonakodott az isteni hölgy — nékem úgy tetszik, uram, hogy ön lázálomban beszél most és ilyeneket 1 Igen, igen, az az iszonyú esés! Ön mégis csak össze kell hogy legyen törve valahol! — Oh persze hogy összetörve, bizonyos vagyok benne, aztán ön is saját élő szemeivel láthatta, hogy a légből kerültem ön elé. Már pedig a ki onnan jut valahova és szárnyai nincsenek, annak csak van joga magát összetörni. Azt, hogy szörnyet nem haltam picziny lábai előtt (még nem is láthattam a picziny lábait) csak úgy magyarázhatom meg, hogy szemeinek valami varázshatalma van — (engedje, hölgyem, kifejezni csodálkozásomat isteni szemei felett) — a mely látva bukásomat, megmentette életemet. Egy élettel, igenis egy élettel vagyok adósa, bájos Istennő! — Micsoda beszéd, micsoda adósság? Ön, uram, semmivel sem adósom. És újólag haragra gyulva, kezdett készülődni a felálláshoz, — persze én nem engedtem. — Oh, Istennő, nincsen igaza. Én adósa vagyok kegyednek egy élettel és én ezt a tartozást elismerem, kötelezőnek tartom jogutódaimra is . . . Kérem, bocsánat, semmi kifogás; vegye úgy, miként egy haldokló vég akaratát, az pedig szent kötelesség: én fizetni akarok. No, már engedelmet kérek, én nem szoktam adós maradni, hacsak nem muszáj. Pedig most nem muszáj, miért volna muszáj, mikor nem az? Végre is ki meri ezt állítani? — Veszedelmes tüzbe jöttem, de egyszers- mint éreztem, hogy most mindjárt rossz vége lesz a dolognak s aztán kitől fogom megtudni e nő eredetét? A hölgy félbeszakított, midőn többet is akartam mondani. — De kérem, uram, mindenre, a mi szent, maradjon csendesen. Sohasem láttam ilyen mozgékony természetet. Ön fölemészti magát. Oh igen, én látom, hogy önnek valami belső baja van e perezben. — Természetesen hogy belső bajom van, hagytam helyben a kedves részvétet. — Igen, igen. És milyen esztelen is vagyok — aggodalmaskodott a hölgy — a helyett hogy beszaladnék a házba segélyért, erősebb kezekért! . . . — Ezt kifogásoltam : én ezekkel a kezekkel megvagyok elégedve. — Enyje, uram, ön igazán nagy bolond. No megbocsásson, de mindjárt helyre hozom, hanem hát én is annyira megvoltam lepetve, a midőn itt a kertben sétálva ön a légből elém csöppent, ösz- tönszerüleg, fajomban lévén már benne: az első segélynyújtásra gondoltam egyszerűen; aztán mert nem félek semmitől, hát önhöz jöttem. De most már megyek, tüstént küldöm a Jóskát az orvosért és a Hahn Jani patikája sincsen messze; ott minden a leggyorsabban készen szokott lenni. — Futni készült. — Oh! oh! várjon csak. Maga egy igen derék teremtés, de hát miféle Hahn Jánosról beszél? Én ilyen nevű patikust csak egyet ismerek a földön, valami kis magyar városban, ha jól emlékszem, Nagy-Károlyban.
