Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-08 / 45. szám
TárssLÖ.sj-xxxi, szé^iroclals^cxi és isxxxerettexjeszt;© Ixetila/p. NAGY-KÁROLY VÁROS) HIYATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 fit. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utczíi 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. J<f cw i i»n tn lr npni flílflllialc VlSSZíl. Életuntak. (P.) A halálozási statisztikának van egy rubrikája, mely évröl-évre ijesztő mértékben növekedik. E rubrika az öngyilkossági esetekről összeállított kimutatás. Ha ezt a százalékos kimutatást kissé figyelmesebben szemügyre vesszük, úgy azt látjuk, hogy az összes haláleseteknek majd 4 %-a az önkéntes halottaké, azoké a szerencsétlen embereké, akik meghasonlot- tak a világgal és önmagukkal s akik önakaratukból dobták el maguktól az életet, örökre leszámolva azzal s az egész társadalommal. Szomorú tanúsága ez a napról- napra emelkedő sötét szám a magyar társadalmi élet hanyatlásának, amihez némileg a mostani nehéz megélhetési viszonyok is hozzájárulnak, s az öngyilkosok ezen egyre emelkedő százaléka maholnap utói fogja érni a tüdö- vészben kimultakét, mely pusztitó kór pedig, mint köztudomású, sajnos, nagyon is nagy számban szedi hazánkban áldozatait. És ha vizsgáljuk, hogy a társadalom, mely osztályából kerül ki a legtöbb öngyilkos, még elszomoritóbb eredményre jutunk. Mert amint a ragadós betegségek a legalsóbb néposztályt tizedelik meg rendesen, azonké- pen az öngyilkossági mánia is jórészt egy osztályát pusztítja a magyar társadalomnak és pedig a legszámottevőbb és legszorgalmasabb osztályt, a müveit középosztályt A legtöbb öngyilkossági eset az intelligens emberek sorában konstatálható. Az öngyilkosság korunk nyavalyája és pedig bátran állíthatjuk, hogy épen olyan ragadós betegség, mint akár a kolera, vagy a difteritisz. Esetek igazolják, hogy ahol öngyilkosság fordul elő, csakhamar az öngyilkos jelöltek egész tömegével gyűlik meg a dolga a hatóságoknak. Mintha csak a levegőben úszkálna az a milliónyi apró miazma, mely az embereket öngyilkosságra készteti, olyan ijesztő arányban szaporodnak manapság az öngyilkossági esetek. A jelenkor jellemző sajátsága az életnek semmibe vevése. Az öngyilkos nem törődik azzal, hogy meggondolatlan tettével egész családok boldogságát dúlja fel s hozzátartozóit igazságtalanul a legrettenetesebb fájdalomba dönti. Nincs benne szeretet, mely a szív szaván, s erős akarat, mely az ész jogán meggyőzné szándéka téves voltáról s visszatartaná sötét terve keresztülvitelétől. De nincs benne hazaszeretet sem. Nincs, mert ha volna, az megtanítaná, hogy életével nem rendelkezik egyedül és függetlenül, hanem tartozik azzal a hazának is, mely fiának fogadta, s a társadalomnak, mely jövendő munkássága reményében felnevelte. Azonban morális szempontból is nagy visszaesést mutat az öngyilkos- sági esetek gyakorisága, mert az a gyávaság és az erkölcsi elzüllés terjedésének megczáfolhatatlan bizonyítéka. Elmúlt már azaz idő, mikor az öngyilkosokat bősöknek tekintették, mint a kiknek oly nagy fokú bátorság lakozott sziveikben, hogy a bizonytalan létből önként omlottak a biztos .enyészet karjaiba. A modern pszihológia kimutatta, hogy az öngyilkosság a gyávaság legnagyobb foka, mert az öngyilkos megijedve az élet küzdelmeitől ez elöl menekül a halálba. S valóban mi is azt tartjuk, hogy gyávaság az életet egyszerűen eldobni akkor, midőn annak terheivel a legférfiasabb kötelesség volna megküzdeni. Tagadhatatlan, hogy vannak esetek, mikor az öngyilkosság indokoltnak, sőt elkerülhetetlennek látszik, voltaképen azonban ezek az indokolások is csak álokoskodások magyarázatai, mert az ember soha és semmi körülmények között nincs feljogosítva arra, hogy a legfőbb biró, az örök Isten hatáskörébe beleavatkozzék. Az öngyilkosságok megakadályozása első sorban a társadalom és nem a hatóság kötelessége. S ez a kötelesség anyagi és erkölcsi kötelesség is egyszersmint, mert az öngyilkos amellett, hogy korai elhalálozása folytán nem teljesíti azokat a szolgálatokat, melyeket a társadalom minden tagjától jogosan megkövetelhet, még erkölcsi kárt is okoz, mert tettének hírével megmételyezi a fiatalság minden rossz iránt olyannyira fogékony, erőtlen lelkét. Nem szándékunk jelen sorainkkal a ballépéstől visszatartani azokat, akik önhibájuk folytán hasonlottak meg a világgal, mert aki nem tartja méltónak magát arra, hogy tovább is a társa-, dalom tagja maradjon, nem érdemli meg, hogy a társadalom csak egy mozdulatot is tegyen megmentésére, hanem azoknak az érdekében emeljük fel tiltakozó szavunkat, akik a társadalom mai téves felfogásának áldozatai gyanánt egyedül és kizárólag azért akarnak megválni az élettől, hogy a gyávaság megszégyenítő bélyegét a homlokukra ne süssék. Remélhetőleg a közel jövőben mind nagyobb tért fognak hódítani, a modern pszihológiának az öngyilkosságról hirdetett fentebb ismertetett tanai, s akkor azután hovatovább ke- vesbedni fog azoknak a szerencsétlen embertársainknak a száma is, akik meggondolatlanul önkezűleg dobták el maguktól az életet. Közegészségügyünk. IJgy látszik, hogy az állami közigazgatás behozatalával mégis testet ölt nálunk valahára az állami orvosi intézmény szerve- ' zése is. Ez azonban csak kezdete lehet a mi közegészségügyünk általános fellendítésének. Mert habár ezen fontos berendezkedés által nagy lépést fogunk is az általános közegészségügy mezején tenni: az eredmény csak akkor lesz igazán érezhető, ha a közegészségügy érdekében nemcsak az orvosok, hanem maga az érdekelt nagyközönség is megteszi mindazt, a mit az ügy tőle megkövetel ; ha az a nagyközönség és különösen a közvetlenül érdekelt családfők kezükre járnak az illető orvosoknak, hogy elérjék azt, a mi elérhető. Mert természetes, hogy csakis az ily egyetértő közös munkától várható az óhajtott siker és eredmény. TARCZA. w Úgy szeretném . . . ügy szeretném megkérdeni, Van-é neked édes anyád? Ki aggódó édes vágygyal, Szeretettel gondol reád. ügy szeretném megkérdeni Mért vagy mindig oly szomorú ? Homlokodon, szép szemedben, Méla bánat, sötét ború. ügy szeretném megkérdeni, Szerettél-é már valaha ? Volt-é már az életednek Boldogságos szép tavasza ? És ha volt, mért nem ragyog már A fényes nap élted egén? ... Óh ne búsongj, égő lánggal, Örök hévvel szeretlek én! Tóth Erzsiké Egy hajóban. Irta : G. Diószeghy Mór. Reszketeg vonásokat vetek a papírra, mikor ebbe a megrázó históriába belefogok. Nagyon gyenge természetem van. Mikor a feleségem a legnagyobb lelki nyugalommal metszi el az ártatlan csirke nyakát, én ideggörcsöket kapok. A múltkor két hétig lelt a hideg, midőn véletlenül szemtanúja valék, hogy a szomszéd egy árvatölgyfa bottal szoktatta a feleségét. — Én beteg lettem pedig a szomszédasszony maga sem vette olyan komolyan ezt a dolgot, mert egy jó félóra múlva ugyancsak jó tüdővel danolta a sza- puló mellett a konyhában : „Ki az urát nem szereti, Sárga répát főzzön neki. Jól megsózza, paprikázza, Hogy a hideg- jól kirázza." Én irtóztam a megrázó esetektől, ebbe az elmondandó históriába sem fogtam volna bele, ha bizonyosan nem tudnám, hogy — bár a történet nagyon szomorú — ember- halál nem esik. Csak szinte. * * * * * A legrosszabb nyelvű szomszédok is elismerték azaz, hogy úgy tartották, hogy az öreg Ducsekné a legboldogabb anya a földhátán. Hogy boldog volt-é igazán? Én abba nem elegyedem, de hogy egy bokorban voltak mindnyájan, azt tudom. És ez határozottan az öreg Ducsekné érdeme volt. Mikor az öreg Ducsek meghalt (becsületes hivatalszolga volt az adóhivatalnál) a hátramaradt élettárs igen komoly viszonyok között maradt. Nem éppen azért, hogy az öreg .meghalt, mert hiszen a penziót nem vitte a sírba, hanem azért, mert a két felnőtt gyereknek sötét homály fedte a jövendő sorsát, amennyiben Rudolfnak nem volt semmi stá- cziója, a Pepike pedig kezdett túlságosan soká várni a főkötőre. Ducsekné azonban nem sopánkodott, hanem dologhoz látott. A Rudit beszusza- kolta a mértékhitelesítő hivatalhoz, (kvalifi- kácziója megvolt, amennyiben nem régen csapták ki a boltból), a Pepike számára meg kipéczezte Sóhaj urat, a kanczelláriából, a honnan nem a munkája arányában járt ki a kosztra valója. (Nyolczvati krajczáros diur- nista volt.) Ezt a gyengéjét használta ki Ducsekné, hogy megkaparinthassa. Elhivo- gatta ebédre, vacsorára s ugy-ugy jól tartotta, hogy Sóhaj ur egészen neki gömbölyö- dött és a mi fő, pezsdülni kezdett a vére és kedvet kapott az élethez. Egy jó vacsora után, lágy sóhaj alakjában önkéntelenül röppent el ajkairól: óh bár csak mindig igy lehetne ! Az öreg Ducsekné megkapta a szót, a míg meleg volt: így lehet lelkem, mindig igy lehet, a inig csak meghal, mindig éppen igy lehet! Egy intésre Pepike is ott termett Sóhaj ur mellett, odahajolt orczájával éppen a fülihez, keze odatévedt a kezéhez, égő lehellete a bajusza körül lengedezett s inig ez a helyzet teljesen forrásba hozta Sóhaj ur vérét, azalatt Ducsekné ékes szavakkal szépen kiszínezte a jövőt. És nyélbe ütötte a dolgot amúgy melegibe. Mondhatni pedig, hogy csak a félkezével, mert a másikkal Rudit boronáit a össze a lapádi özvegy Mol- nárné leányával, a kinek volt egy kis aprópénzecskéje és bolondul örült neki, hogy téns- asszony lesz belőle. Így esett meg, hogy az öreg Ducsek halálának évfordulóján Ducsekné asszonyság rendbe hozta minden földi dolgát és anyós lett duplán és mind egy fészekben laktak. Hogy boldogok lettek volna — mint mondám — nem tudom; de hogy a dráma szálai ettől a percztől kezdenek szövődni, azt határozottan állítom. Mert hiszen azt tetszenek tudni —- ha én nem mondom is, hogy az anyós állapot (pláne duplán) ki forgatja az asszonynépet a maga valóságából és tigrist csinál a jámbor tehénből is. Igaz dolog ez. A mézes hetek után Ducsekné is, szinte minden átmeneti állapot nélkül, igazi anyóssá vedlett. Tömör, rövid, szigorú szavakban fejtette ki elveit, a melyhez mindenkinek feltétlenül alkalmazkodni kell. — Vejem uram minden prímán beszolgáltatja a 25 ílórest, vagy, hogy többet mutasson 50 koronát. Minden héten kap 4 vasat (8 fillért) egy pakli dohányra. Este hat órakor pontosan haza jön és hogy jól essék a vacsora, meg hogy a sok üléstől aranyeret ne kapjon, fát hasogat holnapra. Menyem asszony mosogat, padlót súrol és nyáron által kapálgat a kertben, mert ő az ilyen munkához van szokva. Egyebekre nézve majd időről-időre intézkedni fog. És elveiből Ducsekné egy hajszálnyit sem engedett; de hogy mi fejlődik ki belőle, nem hiszem gondolta volna. Annyi ugyan már kezdett látszani, hogy Sóhaj urán megint iszonyú plötyögősen áll a nadrág, az is igaz, hogy az orra is megÉrtesitjük a nagyérdemű közönséget, hogy az őszi és téli idénynek megfelelő áruczikkek megérkeztek, mit igen olcsón árusítunk. Raktárunkon nagy választékban vannak: kézimunkák, himzöselymek és pamutok, fegyházban kötött harisnyák, keztyük, muffok, meleg alsó ruhák, béllelt és himzett fehér alsó szoknyák, téli pamutok, sapkák, kalapok, női és férfi fehérnemüek, gallérok, nyakkendők, szappanok, illatszerek, esöernyök, fűzök, csipkék, szalagok, kosarak, pénzerszény, menyasszonyi fátyolok, koszorúk, gyermekkocsik, stb. stb. Ennek folytán el ne mulassza senki bevásárlásait nálunk teljesíteni, annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! Teljes tisztelettel Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. 2) FrÍ6dlH{Mlll ©S POÜtZSr. (ÜV.lethelyisóg-: Doák Forencz-utcza, Eignor-féle ház.)
