Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-25 / 43. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. október 25. 43-ik szám Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szánt 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 írt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-uteza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Altruizmus. (P.) Az ismert és sokat használt jelszavak között egy sincs nagyobb, szebb és hatalmasabb, mint az altruizmus. Mert van-e dicsőbb fogalom annál, mely czélul a mások boldogulását tűzi ki, még az esetben is, ha azaz én rovására történik? Sajnos e fogalom csak mint ideális dolog lebeg a mai egoista társadalom előtt és csak alig néhányan tudták annak magasztosságát átérteni. Rég letűnt idők dicső férfiúinak nagy példái, a ködös homályba burkoltan csak néha-néha csillannak fel, hogy annál nagyobb bámulattal, annál több ihlettel tekintsünk emberfeletti nagyságukra. És ime a legnagyobb szükség idején az uj század hajnalán közéletünk sivár tengeréből felbukkan egy újkori altruista, ki tettének káprázatos fényével elvakitja a kisszerű utódok homályhoz szokott gyenge szemeit. Oly fényes, oly káprázatos tett, a mit nincs toll, mely méltóképen dicsőíthetne. Gróf Pál ff y János e férfi u, kinek neve az újkori kultúrtörténetünkben arany lapon fog tündökölni, hogy ragyogó fényével bizonyságot tegyen a magyar szív fajszeretetéröl. Milliókat adományozott oly czélra, melylyel a legeszményibb altruizmusnak örök szobrot emelt és amelylyel több áldást áraszt hazájára, mint tö- rökverö ősei együttvéve. Nagy alapítványt tett, melylyel a középosztályra nehezedő gyermeknevelés súlyos gondját és terheit igyekszik megkönnyíteni, tehát gyökerén akarja támogatni a nemzet erejét, belátva a nevelés óriási kulturális fontosságát. Mert van-e fontosabb egy nép életében a nevelésnél? Nincs, és nem nevezhetünk egyetlen oly czélt sem, mely a haza felvirágoztatására hasznosabb volna, mint a nevelés megkönnyitése, a műveltség általánossá tétele. Nagy fontosságot tulajdonítunk ennek az alapítványnak továbbá azért is, mert megmutatta, hogy föuraink szivéből még nem veszett ki a haza- szeretet, a testvéri együttérzés magasztos érzelme s még mindig vannak köztük, ha csekély számmal is, kik felismerik int üdvös és hasznos s azt megvalósítják még áldozatok árán is. AJ>fekezeti torzsalkodás e szomorú koj^akában nem feledkezhetünk meg a nemes gróf alapító levelének ama kitételéről sem, hogy „felekezeti különbség nélkül“, — mert ez épen úgy bizonyltja jellemének hótisztaságát és gondolatvilágának fenkölt magasztosságát, mint maga az egész alapítvány. Nem osztályozza vallás szerint honfitársait, hanem magyarnak tekinti mindazokat, a kik vele együtt büszkén magyarnak vallják magukat, legyen bár különböző katekizmusuk. Ez az igazi altruizmus, mely nemcsak látszólag akar nagy garral hirdetett frázisok utján polgártársain segiteni (voitaképen pedig nem tesz semmit) — hanem csendben, minden feltűnés nélkül és hirtelen, mint a felhős égen előbukkant üstökös egy hatalmas tettel igyekszik honfitársai ügyét előbbre vinni. Büszkeség tölti el keblünket, hogy e férfiút magunkénak vallhatjuk. De nincs szándékunk öt dicsőíteni, hisz tette minden szónál szebben dicséri öt s ha sikerrel használják fel alapítványát azok, akiknek szánta azt ö, meg lesz elégedve s ennél többet nem kíván nemes nagylelkűségéért. Mi hisszük, hogy a magyar ifjúság eredménynyel fogja felhasználni jóttevöje e szép kedvezményeit s ha kultúránk a közel jövőben emelkedni fog, abban nagy része lesz gróf Pálffy Jánosnak is. A nők egyenjogáról. i Irta : Fröhlichné Móricz Paula. — Uram ! Brandes György uram! Önnek mindig igaza lehet, mint a hogy illik oly világraszóló elméhez, mint az öné és én mégis itt, a távol barbárországban fölemelem gyenge hangocskámat és „vigyázz“-t kiáltok: ne liigyjenek önnek! Mi itten távol a hangadó földektől, melyek után igazodik az emberiség, például a hol ön fejtegeti és ítéli az irányokat, hol egy Ibsen szerepelteti a „szabadszerelem“ apostolait és apostolnőit, távol Buskin nemes példájától, Bau*) Brandes György czikket tett közzé „A. jövő század asszonya" czimen, melyben a nőkérdésről értekezve, ama óhajának ad kifejezést, hogy a jövő században a nő munkájáért ugyanolyan jutalmat kapjon, mint a-férfi ; hozzájárulhasson a család szükségletéhez, külön tulajdonnal, bírjon, a féltékenységet ne ismerje, s végre, hogy a nem férjes anya se legyen kizárva a társadalomból. — Eme czikkre reflexió szerző e tartalmas fejtegetése. delaire mérgétől és Zola szókimondó igazságától ; távol az olasz veristáktól és az orosz szenttől (Tolstoj), itten mi nyugodtan nyito- gatjuk a szellemi ajtaját a nemzetnek, hogy ez a különféle, nagy levegőáram, melyet ön és az önhöz hasonlók élesztenek, beáradjon rajta, de ha azután a hatás kellemetlen, éles és nem nekünk való: egyszerűen bezárhatjuk a szellemi ajtókat. Bizony az eszméket, melyeket ön a „nőkérdésben“ hirdet, nálunk sokan nem veszik be! Ön, a mint magáról állítja: „szerény“, a mit bátran fel is tételezhetünk önről, a dán napról, (hiszen nincsen szüksége pöf- feszkedésre, mint a La Fontaine békájának), de igy aztán engemet annál vakmerőbbnek, szerénytelenebbnek fog Ítélni, ha ugyanis valaha tudomása lenne létezésemről. Mindegy ! a ki igazságot érez, annak túl kell tennie magát sok mindenen... És eszembe jut az a triviális közmondás: „sok lúd disznót győz“ ; — már pedig én — úgy lehet — sok lúd nevében szólok . . . Először is ön „kívánatos“-nak mondja, hogy a nő ugyanolyan bért kapjon munkájáért, mint a férfié. Helyes lenne, ha az asszony fizikuma oda erősödnék, mint a férfié, hogy képes lenne a férfiével egyenlő munkát akár mennyiség, akár minőségre szolgáltatni, azonban erre nem lévén kilátás, igy az asszonyokra lehet ugyan „kívánatos“, de férfiakra nézve teljesen igazságtalan lenne. A nők többnyire „tisztességnek tekintik“ már most is „hozzájárulhatni a háztartás kiadásának fedezéséhez,“ de csak annyiban tehetik, a mennyiben a „család“ fogalmát meg nem sértik vele. Mihaszna van egy oly nőnek, a családi morál szempontjából, a ki kötelezve magát a háztartásra eső költségeknek felét a házon kivül megkeresni, egész napját hivatalának szenteli és konyháját, lakását, ruhaneműit, gyermekeit kénytelen másra bizni ? Persze, amerikai vendéglő, Rendszeres életmóddal ezen gondok fele megsemmisül, azonban megmarad a legfontosabb : a gyermek. Sokkal célszerűbb, mert egyedül természetes, azon nemzetTARCZ A. Még semmi czél . . . Még semmi czél, pedig öregszem, Ködös, kietlen a jövő, Agyamban mégis léha eszme, Duhaj, bolond kedv lángja nő. A holdba nézek, a madárdalt Naphosszat tétlen hallgatom, S az emberek titáni harczát Magamba1 jól kikaczagom. A legutolsó filléren is Kenyér hely’t papirost veszek, Látnoki szemmel egyre írom, Hogy én még boldog is leszek. Mig élek gondtalan, kaczagva A lányt, az asszonyt szeretem, S a bor, a mámor újabb álmot Idéz fel léha lelkemen: Nem látom, mint mered élőm be Egy czéltalan, setét jövő, Nem hallom, mint suhog mögöttem Egy durva rongy — a szemfödő. Fliesz Henrik.-Hrf'Sr*Coetus-élet. Ne méltóztassék megütközni rajta, hogy ezt a félig idegen hangzású szót bigygyesz- tettem ide czim gyanánt. Tettem ezt azon okból, mert magyarul úgysem tudnám egy szóval helyesen kifejezni. Mindazáltal megkísérlem definiálni a „coetus“ szó jelentését. De mielőtt ezt tenném, szives figyelmet kérek, mivel talán kissé homályos lesz a meghatározás, a melyet pedig én több szál gyertyának a világa mellett igyekeztem e papíron világításba helyezni. Coetus azon négyszögletű alappal hiró, debreczeni diákok tanyázásául szolgáló szerény, de hangos (közbe legyen mondva: télen kétszeresen hangos!) kollégiumi helyiség, mely vagy az első, vagy a második emeleten szokott lenni. Avagy: coetus a debreczeni kollégiumban az a hely, mely egy és ugyanazon időben a bagoly-diáktól kezdve a kiérdemült veterán diákig mindegyiknek kellemes üdülő otthont, kaszinót, pipatoriumot, hálókabint, ebédlőt, olvasótermet, s ha úgy tetszik, — szalont képez. Halavány a kép, magam is belátom. Kezdjük hát elölről. Megérkezik a rózsás reményekkel várt szeptember hónap. Az újdonsült „érett“ ember büszke önérzettől dagadó kebellel lép a százados múltú „alma mater“ várnégy: szögébe. Beiratkozik hallgatónak ; a mely elnevezéssel járó hallgatási kötelezettségének azután szigorúan is megfelel, amennyiben még a kollokviumokon is következetesen ragaszkodik „hallgatói“ mivoltához és a vizsgáló tanár kérdéseire nagy bölcsen —hallgat. Beiratkozás után, hóna alá csapva indexét, egyik kezében tekintélyes pálczával, szájában czigarettával, vagy szivarral, bodros füstöket eregetve, kicsinylő pöfékelések közt töri át magát az „éretlenek“ tömegén, hogy feljusson a felsőbb régiókba, hol magának coetust válaszszon. Miután hat bagoly (igy szólítják az első éves theologust és jogászt: de milyen büszkék ám ezen elnevezésre!) vagy öreg diákkal vegyest hat ember elfoglalt egy-egy coetust lakóhelyül: költői rendetlenségben elrendezkednek. Egyik vén diák, a ki néha műn is 4-ed, de 5-öd, 6-od éves, elfoglalja az elnöki széket s az ünnepélyesség illő komolyságától áthatott szónoklatban ecseteli (már t. i. ecset nélkül) a nap jelentőségét. Testvéri összetartásra, főleg a kommunizmus elvének a ,,hazaiakéra vonatkozó megvalósulására figyelmeztetéssel kéri a „tisztelt“ tagokat a coetus megalakítására. Meg kell jegyeznem ugyanis, hogy itt már nem har- czolnak „pro et contra“ a kommunizmus felett! S a legnagyobb egyetértéssel párosult nézeteltéréseket tartalmazó, magvas szónoklatok után választanak: elnököt, jegyzőt, pénztárnokot, dohánytárost és végül a többieket közös akarattal megteszik választmányi tagokul, hogy azok se panaszolkodjanak. Ebben a tisztikarban az a legkülönösebb, hogy a pénztárnok kezén coetus-pénz nem fordul meg soha, a dobánytáros kötelessége pedig pusztán abból áll, hogy elegendő dohánya legyen, mivelhogy pipája kinek-kinek akad. Az igy létrejött egyetértés fentartásának hathatós élesztőse végett iramitják a dárdás- sereg egyik békés vitézét, kulacsot akasztva nyakára, karczosért. —- A félreértés elkerülése végett jónak látom felemlíteni, hogy a dárdások nem egyebek, mint kis diákok, a kik a coetusokat takarítják. Hogy honnan ragadt rájuk ez a sajátságos név, holott nagy részök talán még dárdát sem látott életében ? — elfelejtette feljegyezni Klió. Mikor a kulacsból kiszorult a „lélek“, kezdi az esetleg őshallgatóból lett elnök válogatott szavakkal, sztentori hangon magasztalni az „introitus“-nak, az uj tagok bevonulási felavatásának dicséretes és áldásos, a feledékenység homályába elveszni soha nem engedhető ősi intézményének létjogosultságát. Persze, a bagolyhad ezzel kezd tisztába ! nem jönni ! Erre- következik a theoretikus szónoklásnak épületesebb, alakban realizálása. Az újonnan választott, de a teli kulacs hajtogatásának mikénti gyakorlása folytán már is nagyérdemű elnök az üres kulacsot a dárdás vállaira akasztja s félremagyarázha- tatlan és félreérthetetlen módon folytatja beszédét. Ez sikerhez vezet. A baglyok megemberelik magukat s lesz annyi vinkó, a mennyit az a sok hóleesést jelölő Írással telefirkált, traditionális múltú coetus nem látott mostanában ! És isznak hajnalig, mint a csap ! dalolnak, süvöltenek, mintáz orkán ! fújják a rövid- szárú (a legtöbbé csupán egy méternyi) debreczeni pipából a szüzdohány nem épen illatos füstjét, akárcsak a török szultán ! Azután lassan-lassan, sorra egymásután elcsendesülnek, elalusznak. Hogy ki az asztalon, ki az asztal alatt, de alig egy-kettő s az is a felvetetlen ágyon: — ez nem tartozik ide! Csak déltájban dörzsölik ki szeÉrtesitjük a nagyérdemű közönséget, hogy az őszi és téli idénynek megfelelő áruczikkek megérkeztek, mit igen olcsón árusítunk. Nagy választékban kézimunkák, fegyházban kötött téli harisnyák, keztyük, meleg alsó ruhák, sapkák, fehérnemüek, kalapok és még sok itt fel nem sorolt czikkek. Ennek folytán el ne mulassza senki bevásárlásait nálunk teljesíteni, annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! (Üzlethelyiség: Deák Ferencz-utcza, Eigner-féle ház.) Friedmann és Politzer. Teljes tisztelettel
