Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-11 / 41. szám
TársecialozcLi, szépir©ö.alm.i és ismeretterjesztő 3z.etila.pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. i Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. ! Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöitetnek. Nyiittér sora 15 kr. A művészet vidéken. Messze nyugatról száll felénk a szellő, s hozza az eszmék kultuszát. Úgy érezzük, mint ha a XX. század lehellete volna, mely lassan bár, de mégis csak belopódzik a szivekbe s egyre tanitja azokat a szép, a nemes, a művészi szeretetére. A nagy nyugati kulturállamok, melyeknek régi tradi- cziókon alapuló fejlett művészetük van, újabban még nagyobb erővel és még nagyobb lelkesedéssel fogtak ahoz az akczióhoz, hogy a művészet iránt való igaz, őszinte szeretetet mindinkább ter- jeszszék s otthont adjanak neki minden családi tűzhelyen. Ilyenfajta akcziók indultak meg nálunk is. Az emberek belátják, hogy műveltségünk hiányos marad mindaddig, mig kultúránk virágát a művészetet nem becsüljük meg. Reformok dolgában még természetesen a kezdetkezdetén vagyunk. A művészet népszerűsítésének nemcsak a fővárosra kell kiterjedni, hanem első sorban fel kell venni programmjába a vidéket is. Mert igenis van érzék és érdeklődés a művészet alkotásai iránt a vidéken, csak fel kell azt kelteni. Hogy a magyar faj a művészetre hivatott s annak minden ágában elsőrangú dolgokat produkál, azt művészeink megmutatták. A magyar genie alkotásaival kell tehát felkeresni a vidéket s meghódítani a művészet Számára. A művészet erejével hosszú, évszázados álomból keltjük fel a nemzetben rejlő kultureröt, s általa szunyadó erők pezsdülnek életre a magyar társadalomban. Kiirthatjuk a durva önzésnek és anyagiasságnak fekélyeit, a társadalom közszellemének betegségeit, s helyébe bevihetjük — a művészeti lelkesedést. Ez a lelkesedés megtanit szeretetre, altruizmusra. Ledönti az érdekek anyagias bálványát, s a szép, az eszmény kultuszát állítja helyére. A tisztán aestbetikai gyönyör mellett hatásának még szociális jelentősége is van, mert megtisztítja a tár sadalmi felfogást, elviselhetőbbé teszi a létért való ádáz küzdelmet. A művészet harmata által felüdül az örökös munkában kifáradt emberiség, s szivét megnemesitik a művészet szépségei. Az együvétartozás érzetét kelti fel az emberekben. S vájjon hol van erre inkább szükség, mint a szétdarabolt magyar társadalomban? Meg kell tehát hódítani a vidéki magyar közönséget a művészet számára. Az akczió, mely ezt tűzte ki feladatául, már eddig is szép eredménynyel működik. Nem egy vidéki kulturális gőczponton rendezett sikerült kiállítást s a legszebb eredményt Szegeden érte el, hol képzőművészeti társulat is alakult. Hazánkban a művészetnek eddig csupán egy központja volt — Budapest. Ez továbbra is megmarad ennek, de emellett az ország egyes vidékein is kell teremtenünk a művészet számára góczpontokat. A vidéki közönség nem ismeri képzőművészetünket, legfeljebb csak a napilapok tárczáiban olvas róla. Művészet kedvéért alig megy valaki Budapestre, azért tehát a magyar művészeknek kell java munkájukkal felkeresni a vidéket. A fővárosi elszigeteltség különben káros hatásokat is hozhat létre, mert a művészek az országnak csak kis töredéke elé viszik lelkűk ideáljait s igy teljesen annak Ízlésére vannak utalva. Ellenben ha a vidéki társadalomban is meg lesz a művészetért való spontán lelkesedés, s vérévé válik a müpártolás, úgy művészetünk, — mely különben sem ment az idegen hatásoktól — az uj életerőtől felfrissül, s mindinkább kifejlődnek majd benne a nemzeti vonások. H. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 7-én rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, előadta, hogy mindenek előtt szomorú kötelességet kell teljesítenie, midőn j bejelenti, hogy Zanathy Mihály, a képviselő- testület érdemdús tagja, ki e városnak a régibb időben — midőn még nagyközség1 volt — központi főszolgabirája volt s e mi- I nőségben a város iránti jóindulatát többször tanúsította s mint ilyen, a városi közkórháznak úgyszólván megalapítója volt, s nyug- : dijjaztatása után is a város ügyei iránt élénk érdeklődést tanúsított — elhunyt. Indítványozza, hogy az elhunyt halála felett fejezze ki a képviselőtestület mélyen érzett részvétét s ezt jegyzőkönyvében örökítse meg. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Ezzel egyidejűleg bejelenti elnöklő polgármester, hogy a Zanathy Mihály halála Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. folytán megüresedett képviselői helyre Kalos Pál póttagot behívta. Bejelenti továbbá, hogy a mezőgazda- sági iskolai bizottságba ugyancsak Zanathy Mihály elhalálozása folytán egy tag választandó. A közgyűlés Csipkés Endrét választotta meg. Ezután a közgyűlés napirendre tért, melynek első tárgyaként az 1897. évi házi- pénztári számadás megvizsgálása tárgyában hozott 403. sz., — az 1897. évi szegényintézeti pénztári számadás megvizsgálása tárgyában hozott 404. sz., — az 1897. évi kórházi pénztári számadás megvizsgálása tárgyában hozott 405. sz., — az 1897. évi Ágoston-alapitványi számadás megvizsgálása tárgyában hozott 406. sz. és az 1897. évi gróf Károlyi-féle kórházi alap számadásának megvizsgálása tárgyában hozott 407. számú törvényhatósági határozatok kihirdettettek, s miután a törvényhatóság ezen számadásokat jóváhagyta s a felmentvényt a számadóknak megadta, tudomásul vétettek. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 66154.1.—1900. sz. leirata, mely szerint a kövezetvámszedés megkezdése 1900. év október 1-től engedélyeztetett, tudomásul vétetett s a vámszedés e napon tényleg meg is kezdetett. A város nevének megállapítására vonatkozólag azon határozat hozatott, hogy a város „Nagykárolyának neveztessék (kötőjel nélkül kis k betűvel). Lamarche Albert nagykárolyi fűrész- gyára vezetőségének kérelmét a kövezetvám- dij mérséklésére vonatkozólag elutasította, egyben polgármestert utasította, hogy a vámkiterjesztést az iparvágányokra is kiterjesztő- leg kérelmezze. A folyó évben tartandó népszámláláshoz kiküldendő népszámlálási biztosok napidiját 4 koronában megállapította. Tattay Irén polg. leányiskolái igazgató kérelmére az általa elhasznált tűzifa árát elengedte. A bordélyügy mikénti gyakorlatára voTÁRCZ A. Százados fa . . . Százados fa áll magában Elhagyatva, egyedül. Lombja között kis madárka Párját várva fészken ül. A nap immár nyugovóban, Szerte hinti bíborát. Kis madárka kicsi párja Tér haza a légen át. Úgy elnézem, mint csevegnek Összebújva, boldogan, Kicsi szivük szerelemmel, Boldogsággal telve van. Fájó sóhaj kél szivemben És remegve kérdezem: Megtalállak-é valaha Üdvösséges szerelem? Lesz-é nekem kicsi fészkein, Leszek boldog valaha? Kérdésemre esti szellő Búsan súgja : nem, soha! Tóth Erzsiké. Vetéskor. Irta: G. Diószeghy Mór. Amint elvégeztem reggel az újságolvasást, azon veszem észre magamat, hogy a fejemnél ott ül a feleségem, mert én — mint rendesen — végig nyúlva voltam a díványon. Gondoltam, hogy most éppen nincsen semmi dolga és itt akar tölteni nehány perczet a közelemben. Megkezdtem hát a beszélgetést a világ sorjáról, úgy amint az imént olvastam az újságból. ■— Hát mégis csak vége a búr szabadságnak! Éppen mint nekünk 48-ban. Az öreg Krüger menekül, éppen mint Kossuth Lajos. Hej, mert az erős mindig rátérdepel a gyöngére. Vártam valami megjegyzést, de nem kaptam. Más dologra tértem. — No, Vilmos császár majd csak elbánik azokkal a boxerekkel. Majd megmutatja, hogy kell kikezdeni Európával. Vártam és ismét nem kaptam semmi megjegyzést. Belekezdtem másba. — Hunczut a világ, egyik nap, mint a másikon történik valami sikkasztás. Most a nagy-disznódi takarékpénztárból emeltek el 16000 koronát. Az istene ne legyen, az nekem is jól fogott volna! Nehéz az élet, ugv akar boldogulni az agyon gyötrőtt ember, a hogy tud. Én sehogy sem tudok. Megint nem szólott senki semmit. Menjünk hát tovább. — Nagyszerű! Ilyen csakis egy borbéllyal történhetik meg. Megszökik a felesége egy honvédőrmesterrel, megöli magát bánatában és végrendeletében azt hagyja hátra, hogy a csábitó és a hütelen asszony énekeljék el a koporsója mellett azt a nótát: „Minek is van szerelem a világon.“ Azt hiszem, hogy ezek nem fognak vállalkozni erre a kántori functióra. Rá néztem az én hallgatómra, de semmi hatást nem észleltem, hanem inkább egész hidegen azt kérdezte tőlem, hogy elvégeztem ? — El. — No, akkor hallgasson ide, beszéljünk arról, amiből élünk. Azt hittem, hogy valami hiba esett a hivatalban, talán nem tetszett valakinek a vasárnapi tanítás, vagy elfelejtettem valakinek illendően köszönni és most kapni fogok egy kis utasítást a jövőre nézve. De nem. Egyéb következett. — Tudja maga, hogy holnap vetni fognak? Búzát vetni. Tudja? — Hogy ne tudnám feleség, hiszen arról prédikáltam (tetszik tudni, pap vagyok) vasárnap. Alapul vettem fel Jézusnak a magvetőről mondott példabeszédét. Nagyon szép az, feleség, elmondjam ? — Ne mondja. Most én akarok prédikálni. Tudja, hogy holnap a mi búzánkat fogják vetni ? —- Hallottam, feleség, jelentették a feles emberek. Tavaly is elvetettük, de bizony rosszul adott, nagyon rosszul adott. — Rosszul ugy-e ? Azért adott rosszul, mert nincs gazda. Szántanak, vetnek, úgy, a hogy akarnak, nem ügyel rájok senki. Maga ; egész nap itt végig nyúlva a díványon bámulja a padlást, vagy ott görbéd a mellett a rossz Íróasztal mellett. Aztán legalább okos dolgokat Írna, de össze-vissza hord' minden bolondságot, hogy a kutya se’ enné meg. Be sok haszna van belőle. Hanem aztán mikor semmije sincsen, akkor sóhajtozik egész nap, hogy a pogány is megszánná ; mikor szorongatják minden felől, aztán nincs miből csináljon egy fülért sem, hát itt ijjesztget benőnket, hogy leugrik a toronyból. Mikor ez is kéne, az is kéne, azután semmi sincs, hát azt mondja, hogy nem tud bankót csinálni, mert azt nem tanították Debreczenben a kollégiumban. Ugy-e igy szokott? így. No, hát holnap kimegyen vetni és ott fog ülni, a mig elvégzik. Úgy, úgy. Mert azt úgy szokta csinálni minden okos ember, nem hagyja csak úgy Isten számába a dolgot, hanem maga is utánna néz, úgy várhat valamit. Érti? — Ezt értem, feleség, de a vetéshez éppen semmit sem értek, jobban tudja azt a feles ember, mert annak az a hivatala; az sem tud prédikálni, én sem tudok vetni, hát mit csinálok ott akkor ? Mit ? — Hát nézi szemivei; tudja, hogy a gazda szeme mit ér? Mindent. — Jó, jó. De tudod, hogy mikor én egyedül vagyok, hát leszoktam a szememet hunyni és az eszem kitudja, hol kalandozik. Nem ér az semmit. — Hiába való okoskodás. Kimegy és ott lesz. Próbálunk igy is, aztán meglássuk, hogy mit ád az Isten. Aztán meglássa csak, hogy milyen szép dolog az! Megáll a föld végén és nézi, hogy milyen szép egyenes barázdákat hasit végig az eke, akár csak a maga öreg bibliájában a sorok. Aztán a puha barázdába bele áll a vető ember és hinti a szép tiszta magot, minden lépésre egy marékkai szór el. Felséges munka az. Az édes Kitűnő orvosi észleletek alapján immár dönthetetlenül megvan állapítva, hogy a szerencsés összetételénél fogva, az egyedül tartós hatású és kellemes ízű hashajtószer. A régi hirnevü Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják.
