Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-01 / 5. szám

Nagy-Kár oly, 1900. február 1.

5-ik szám.

TársadalrrLi, szépirocda-lxcLl és isasci.eretterjesztő 23.etlla.pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjeleli minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. j Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. j Egyes száiu 10 kr.

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.)

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr.

Bérmentetlen leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza.

A nagykároly—csapi vasút.

Mielőtt a megtévesztő hírek és informácziók a szivekbe fészkelnék magukat, úgy a magam, mint az elmúlt napok eseménye által kidomborodott közügyintézmény érdekében szükségesnek tartottam a nyilvánosság előtt a kérdést megszellőztetni és ezzel élét venni annak a programmba erőszakolt törekvésnek, a mely újabb anyagot nyerve most, az eszközökben már nem nagyon válogatós, hogy Nagy-Káróly felvirágzását ha a múltban lehetetleniteni akarta, a jövendőkben megbéníthassa.

Hogy mennyi józanszerüség és tapintat nyilatkozott meg abban az eljárásban, a melynek jogos volta felett az illetékes fórum kétségtelenül bíráskodni fog, ítéletet mondani nincsen szándékom; de a vastag önzés és el- vakultságra elmarasztaló tényekkel szolgálni ; felfogásomat megvilágítani; az ügy barátait megnyugtatni — kötelességemnek ismerem.

Az önzés sybarita-alakja készenlétben van a halandók földjén, valahányszor a kis tényező — legyen az egyes ember vagy nagyobb embercsoportból formálódott egyén — létjogát keresi s a létfeltételek birtokában ezt követeli. És akkor kezével, ezzel a Kain örökével belemarkol a szivek és agyvelökbe, hogy az ott felfakadó érzést a jó és igaz iránt már csirájában megfojtsa; álezázott külseje alatt, himes szavakkal, ha ébren nem vagyunk, meglop és akkor, a midőn erre nem is gondolunk.

így lettem én is kifosztva abban a hitemben, hogy: az igaz abszolút fogalom; de gazdagabb abban a tapasztalásban, hogy az emberi élet férfi és tisztes kora még nem biztosíték arra nézve, hogy a véletlen által kézbeadott fegyvert — jelén esetben békés eszköz: szavazatról van szó — igaz- talanul nem fogja valaki felhasználni egy embertársa megrontására, mikor pedig abból néki semmi haszna sincsen, hanem kára, — a mint alább látható. így történt ez. Heverd ki hát, székelyem !

Azok az embertársak, — közöttük igen magasan állók és kis lények, — egy zsebbevágó kérdés bukásán boronghatnának ma, ha erre ugyan okuk volna. De mert nincsen, hát méltóztas- sanak meghallgatni.

Minő szolgálatot tett tehát az, a ki ellene szavazott a töltés átadásának? Valóban nem épületest. Megmondom miért: A töltés átadásával megszabadult volna a társulat egy tehertől, a mely számokban kifejezve 50 ezer forintot helyez nyugalomba; pedig ez a summa 52 éven keresztül, kamatos kamattal, nem egészen megvetendő tartalékot képezhetett vala nem várt eshetőségekkel szemben.

A további szolgálat nem kisebb értékű, mert a töltés átadásával a biztonság jobb kezekben leendett és igy — bár elképzelhetetlen árvizveszélylyel szemben — tökéletes védgátképen szerepelhetett volna. Ez az előny számokkal ugyan a legjobb akarattal sem fejezhető ki ma és mindaddig még a láp eljövendő kultúrája felett végig nem söpör egy három méteres áradat. De minden ép agyvelövel biró ember előtt könnyen megértelmezhetö.

Tehát a hármas szolgálat értéke miben áll? Az, a ki ellene szavazott, megkárosított érzékenyen egy becsületes munkás kezet, a mely évek óta, nem ismerve fáradtságot, dolgozik; megkárosított egy testületet, a melynek maga is tagja és a melynek minden egyes részesedője érzi ezt ma és mindörökké; a biztonság érzetét cserébe adta az eshetőségért és ezenfelül önmagának ebből semmi csengő haszna. Mi tehát az értéke a szolgálmánynak ? Azt most az elmarasztaló tényekben, a józanság és emberies érzés ítélkezésére bízom.

Más oldalon az elvakultság cselekménye volt. Lássuk. Az elvakultság egy neme a lélek betegségeinek és mert mindnyájunknak van kisebb- nagyobb része benne; gyanitom, hogy Kain és Ábel vérének összetalálkozásából, valahol az emberoczeánban származott le; tehát nem annyira elítélendő, mint inkább szánalomra méltó ott, a hol mint aggasztó kórtünet jelenik meg egy nagyobb embercsoportnál.

Az elvakultság csak részleges fogyatkozás, mely az agyban fészkel és úgy nyilatkozik meg, hogy a midőn a szemérzék tisztán látja, teszem fel: a magyar tricolort, ugyanakkor az agyvezeték hajlandó ezt taliánnak mondatni. Pedig a mi az egyiknél a fej, az a másiknál láb csupán.

Szatmár mikor leszavazta a töltésátadást, igy gondolkozott, helyesebben | látott (már bocsánat, de e perezben odavaló szemüveget használok) ha le- | szavazom a vasutat, hát akkor ez a vasút kétségtelenül megholt. Requies- cat! Én meg megépítem azt a szivem- töl szakadott eszmét, — a mi mellesleg mondva e sorok írójának gyönge agy- velejében szülemlett 1896-ban, mikor még a helyi viszonyokat nem ismerte — és aztán hogy lássa a világ, mire vagyok képes: adok a szamosközi tutti-frutti vonalra kerek 50 ezer forintot pengő pénzben. így csak már köny- nyü lesz, a Szamos vidék köves úttal biró közönségének frenetikus lelkesedését pénzértékre felváltva, a többi csekélységet, mindössze 3 millió 950 ezer forintokat összehozni! Nagy-Károly pedig, mint vetélytárs, ezzel a ténynyel szintén megholt és megholttá fogok tenni, igenis, minden létjogot formáló kisebb testvért; mert hiszen csa.t ha magam kihizlalódtam, — lehet nagvgyá a közös anyánk: a haza.

Lehet, hogy mindezt másképen is képes más ember kifejezni, de érezni, innen Nagy-Kárólyból tekintve bele a széles világba, — bizony, mondom, nem tudok. ítélkezzék hát ebben is más, nem én.

Igen tisztelt megkárosító felebarátaim ; kétes barátai a közjó és önnön, kebli érdekeiknek ! méltóztassanak megmondani, hogy én a kicsiny, de a munkának kemény kezű napszámosa, honnan menthetnék igazabb hangokat, ha nem abból a gazdag forrásból, a mely a négy éves benyomások után, ezen a sok álmatlan éjszakák átvirasz- tása árán megszeretett földön önök által felfakasztva most megnyilatkozik?

Mert ezek igazak. Igazak abból a szempontból is, hogy a történelmi tapasztalat világosan rámutat annak a fejlődési proczedurának helyes voltára, a mely a kis emporiumok parallel keletkezésében kereste és találta meg a nyugaton a nemzeti megizmosodást.

Azzal, hogy pl. Szatmár hatalmas vidéki várossá fejlődik, inig körűié egy rakás létért küzdő kisváros kiemelkedését megakadályozza, végzetes hord- erövel bir a jövendőkben, a minek bekövetkezni nem lehet. Hiszen nemzeti fennmaradásunk egyik alapfeltétele, hogy ne 10 vagy 15, de 150 vidéki város emelje magasra a kultúra lobogóját, a mely alatt a poliglott állam széthúzó elemei, kényszerítő intézkedések nélkül, természetes ösztönt követve, sorakoznak egygyé forrani.

Követelmény tehát, hogy a városok közelségében a verseny minél magasabb számát a szétszórt eröténye- zökuek vonhassa cselekvési körébe; tehát felszívhassa azt az óriás számarányát az emberanyagnak, a mely amúgy a „Cívis romanus sum“ tes- pesztö érzetében parlagon maradna.

A városok közelsége azt a sok millió kezet, a mely megélhetési alap hián, fizikuma tökéjére van utalva, — ellátni képes munkaanyaggal; mig az emporiumok egymás közötti nagy távolsága magas százalékát a munkaerőnek meddőségre kárhoztatja és ezzel a mi specziális veszedelmünk: az agrár - proletáriát sokfejü hydrájának jövendő uralmára számolhatunk, a melynek, hogy összemorzsolja, — a százkapus Babylon kártyavár.

Viszont a nagyszámú vidéki városok légkörében természetszerűen felolvad az a nyugaton szülemlett és magyar földön a helyi érzésekbe bele- forrni készülő feltörekvés az irigyelt felső 10,000 fölé és a nyugati ipar- mező góczpontján méregfogát hullató szocziális árnyalatok, ha valahol, úgy itt minálunk csendesen folyó medrüket ezekben fellelik.

Tehát a közjóiét és közveszély érzetének kell lenni annak a mozgató rugónak, a mely a vidéki városok köteléke nagy érdekkörébe tartozó egyesnek jövendő felfogását, cselekvé-1

sét irányítani fogja. Minden olyan törekvés, a mely a lokálérdeket felülrendeli a közérdekének: elfajzás, a mely méhében veszélyt hordoz és ennek a világosságra jönni nem szabad.

Most pedig igen tisztelt vonalmenti érdekeltség!

A társulati határozat súlyos véletlene, — mert a diformis eljárásra valóban nem voltam elkészülve — csak engem ért, a kitől az ügy, bár egyedül állok és egész vagyonommal érdekelve, most újabb áldozatot igényel.

A vonalmenti érdekeltségnek ebből az inczidensböl csak előnyök származtak, a melyek a vonal létesültét, most már — abból a körülményből, hogy az uj vonalozásban elsőrangú vasuttá tehető, tehát az állam tényleges támogatására számolhat — kétségtelenné tették.

Méltóztassanak tehát megnyugodni abban, hogy ez a vasút, — feltéve minden esetre, hogy a hozzájárulás arányos mérvű, — hacsak valamelyik ! Szatmár vármegyében, úgy bizonynyal létesülni fog még az esetben is, ha kiérdemelt munkáin jutalmát fel kellene áldoznom.

Az uj vonal szatmármegyei szakasza a napokban végbemenendö traee- revizió alkalmával közforgalmi szempontból kijelölve, felvétele márczius közepéig szerzödésszerüleg be lesz fejezve.

Előnyei az előállott fordulatnak ki lettek használva és abból állanak, hogy a töltések mellőzésével a vonal rövidebbé vált 7 kilométerrel, valamint feleslegessé válván egy vashid-átkelés, 160 ezer forint megtakarítást mutat. Másfelől haladási irányába nagyobb vidéket kapcsolván be, kanyarulatok nélküli alakjában közforgalmi szempontból az államvasutak hálózatába elsőrangú tényezőként beilleszkedhetik.

Az uj vonal Károlyból Kálmándon át, Börvelynél átmetszi a Krasznát; innen a láp területén halad Nagy- Ecsedig, a hol az uradalmi tanya és Fábiánháza között közvetlen Nyir- Csaholy alá jut, majd Máté-Szalkára; innen Ó-Pályi nyugati felén Parasznya és a paposi utak közötti állomással; végre Nagy-Dobos alatt elhalad Vitká- nak. Ezentúl a vonal változatlan. Tehát Kocsordon kívül, a mely egészen kiesik forgalmi köréből, egyetlen községet sem vészit, sőt Fábiánháza, Nyir-Csaholy, Nagy-Dobos közvetlenebb közeibe jut, Máté-Szalka meg forgalmi góczponttá alakul.

Mindezek kapcsán tehát ezen az utón is kérem mindazokat a tisztelt érdekeltségi urakat, az ügy állását tudomásul venni és azokat, a kiknek a vasutat támogató jegyzése ez ideig be nem érkezett, a fennt jelzett irányítás előmozdítására nagybecsű elhatározásukat, annál is inkább tudomásomra hozni, mert csak az anyagi