Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-23 / 34. szám

XVI. évfolyam.

Nagy-Károlv, 1900. augusztus 23.

Társadalmi, ssépirocda-lxxxi és is2rxs.eretterjesz.t0 iretile^rNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjeleni minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. j Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. | Egyes szám 10 kr

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Magyar mulasztás.

A magyar nemzetnek soha sem jutott eszébe, hogy az országban lakó, vagy ide beköltözött népek nemzetisége ellen küzdjön. Bizonyítják ezt ama számos különajku néptörzsek, melyek hazánkban föltalálhatok s még ma is ugyanazokat a nyelveket beszélik, melyeket elejétől fogva sajátjuknak neveztek.

Ez a magyar nemzet önzetlen becsületességéről tanúskodik. De ha a dolgot nem ideális, hanem gyakorlati oldaláról tekintjük, meg fogjuk látni, hogy mily nagy kárunkra volt már eddig is ez az engedékenységünk.

Más nemzetek éltek hatalmi jogaikkal s innen van, hogy például Poroszországban hiába keresnök ama különböző szláv törzseket, melyeknek vegyülékéböl a porosz nép formálódott.

Nálunk az idegen népfajok megőrizhették nemzetiségi sajátságaikat. És mi a jutalmunk ? Hogy ellenségeink maradtak.

Megbocsáthatatlan mulasztást követtek el őseink, hogy lovagias nagylelkűséget alkalmaztak ott, a hol az önfentartási ösztön a politikai előrelátás csak a czélszerüség törvényének tekintetbe vételét követelte volna.

A magán életben egyesek önfeláldozása másokért olyan erény, melyet nem lehet eléggé dicsőíteni, de népek, nemzetek életében vétek, melynek büntetésétől az utódokat meg nem mentheti semmi hatalom.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.)

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 15 kr.

Bérmentetlen leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza.

„Kereskedés és kereskedők“ czimti igen szépen megírt értekezése. A tudós tanár a kereskedésnek nemcsak Magyarországot és városunkat érintő történelmi adataira terjeszkedik ki, de párhuzamot von az idegen országok és különösen Anglia fejlett kereskedelmi viszonyai között. Nagyon helyesen mutatja ki, hogy nálunk az ipar és kereskedelem még mindig nem foglalta azt a pozicziót, mely megilletné, mert nálunk még mindig bizonyos előítélet uralkodik ezen foglalkozási ágak iránt, a mely pedig már idejét múlta, mig Angliában — mint azt a tanár ur példákkal is igazolja — már a legmagasabb arisztokraczia tagjai is foglalkoznak ipari vagy kereskedelmi vállalatokkal. Igaza van, hogy a munka nem szégyen, munka és munka között nincs különbség és helyesen jegyzi meg, hogy még az nem baj, ha a hivatal kicsiny az emberhez, sokkal nagyobb baj, ha az ember kicsiny a hivatalhoz.

A tanoncziskolai bizottság és tanítótestület névsora után a végzett tananyag van felsorolva, melyet a tanulók érdemsorozata követ.

A statisztikai adatok szerint: bejegyzett tanulók száma volt: 67, kimaradt vagy beteg volt: 9, osztályoztatott 58. Előmenetelt illetőleg jeles 3, jó 16, elégséges 18, egy tárgyból elégtelen 4, kettőből 1, több tárgyból 16. Mulasztott tanórák száma: igazolt 605, nem igazolt 90.

Az értesítő még köszönettel adózik azoknak, kik az iskola fentartásához anyagi segélylyel járultak. így a vallás és közoktatásügyi minisztérium és a város 800—800 koronával a helybeli pénzintézetek is kisebb- nagyobb összeggel igyekeztek az iskola költségeit fedezni. Az iskolai év történetéből vett adatok felsorolása után a jövő iskolai évre nézve ad utasítást az értesítő. A beiratkozások a főgymnasium helyiségében tartatnak meg a következő sorrendben: szeptember

6- án délután 4 órakor a III. oszt. lépők,

7- én délután 4 órakor a II. oszt. lépők és

8- án délután 2 órakor az I. oszt. lépők.

A magyar nemzet nagylelkűségéből és jószívűségéből az ellenség fegyvert kovácsolt magának s a hibás mértékkel osztott szabadságban keresi magának azt a jogalapot, melylyel jótevőjének jóságát, szabadságát, méltóságát és tekintélyét megtámadni elég vakmerő.

Nem volt helyes a magyarságnak ez a nagylelkűségből származó mulasztása, mert nemzetek életében az erősebbnek nem szabad erejét léhán elfecsérelni, különben önmaga adja fel a hivatást, melyet a gondviselés az emberiség fejlődésének érdekében neki szánt.

Bár soha ne tévesztette volna el szem elöl a magyar nemzet, hogy midőn ide, e különböző népek s nemzetiségek közé ékeltetett, nem a meg- türetés missziója bízatott reá, hanem vezérnek szemeltetett ki.

A mint őseink a mulasztás, úgy a jelen nemzedék a tévedés hajójába esett.

A mai magyar ember azt hiszi, hogy a szabadság az a hatalmas fegyver kezében, melylyel mindent kiegyenlíthet. E képzelődésben a leghajmeresz- több engedményekre vetemedik, kaczér- kodik a kozmopolitizmussal; konok és irigy ellenségeinek, kik szeretnék egy kanál vizbe fojtani, fehér lapokat osztogat s nem tud eléggé csudálkozni, hogy a rajongók által kommendált ilyetén ajánlott orvosszer egészen ellenkező hatást szül. Az adott szabadság a gyűlölet nyílt kimondásával, a türel- messég a legvadabb türelmetlenséggel,

a lojális elbánás fenhangon hirdetett árulással fizettetik vissza.

Ki ne szeretné a szabadságot, ki ne óhajtaná azt az emberiség közt meghonosítani. De létünk olyan feltételekhez van kötve, hogy szabadságot rendszer nélkül gondolni nem lehet.

A hol pedig e rendszer mellőzhetetlen, ott a helyes mérték és arány felismerése a legfőbb bölcsesség, a mely ellen a tévedés sokkal károsabb, mint maga a mulasztás. A mérték pedig, melylyel nálunk a szabadságot konok ellenségeinknek osztogatják — bizony nagyon el van tévesztve.

Első sorban magyarok vagyunk, első sorban kötelességünk magyar nemzetünk hegemóniájának megtámad- hatatlanságát ez országban biztosítani és igy mindazok az engedmények, a melyek Magyarországon élő idegen fajoknak nemzetiségük ápolására adatnak saját biztonságunk alapja alá ásott aknák, melyeknek felrobbantására a gyutacs ellenségeink kezében van.

Magyarországnak csak magyar polgárai lehetnek. A ki vonakodik azzá lenni, távozzék tölünk, körünkből, hiszen bőséggel megálldott vidékeink találnak majd akárhány lakót, ki a dús földdel örömmel vállalja magára a magyarságot is.

Iskolai értesítők.

VII. A nagykárolyi kereskedő tanoncziskola értesítője. Közli: Dr. Lúcz Ignácz igazgató.

Az értesítőt bevezeti Dr. Lúcz Ignácz- nak, az iskola nagyérdemű igazgatójának

TARCZA.

Még egy hét . . .

Még egy hét a haldoklásból,

Aztán minden jóra válik.. . Megnyugszik e lázongó szív, Lecsöndesül mind halálig.

Talán enyhül a szörnyű kín,

A vérző seb talán heged;

Melyet az örök elválás,

Okozott fájó szivemnek.

így biztatom egyre magam, így biztatom egyre jobban.

Minden egyes biztatásra,

Árva szívem félve dobban.

Félek, hogy hiú biztatás,

Nem gyógyúl e gyötrött lélek,

Mert feledni, őt feledni Kevés vön egy örök élet!

Tóth Erzsiké.

A kiválásról.

Irta: Frölichné Móricz Paula.

Megállapították a természettudósok, hogy ősidőkben a virágok valamennyien egyszi- nüek: zöldek voltak. Azonban a természeti ösztön dolgozott bennük és idők folytán, életezéljuknak jobban megfelelendő, kezdettek színesedni, kivállani és átalakulások folyamán létre jöttek a csodálatos szépségű teremtések, melyeket mi orchidea, chrysant- hem, rózsa elnevezések alatt ismerünk.

Lgy elnézem őket.. . Milyen fáradságos, hosszú munkája kellett a természetnek ahhoz, hogy ez a „Maréchal Niel“ ilyen buja, fényes zöld levelekre és bimbói ilyen aranysárga, illatosán nedvdus szirmokra tegyenek szert! Mennyi művészet és esztélika vegyült a természet őserejéhez, mig ennek az orchideának kelyhébe a zöldet a sárga színnel ilyen szeczesszionálisan elkeverte és ezeket a sötét pettyeket lehelte a szirmok fehéres testére. . . .

Mennyi finom találékonyság érvényesült, a mig a chrysanthem ezer szirmai oda nemesültek, hogy a kehely körül kaczéran borulnak össze, mig ellenben a széleken élvetegen tarják csillagként szét bársonyos felii- letöket. Ügy tetszik nekem, a kiválásnak ez a legnemesebb ösztöne nincsen meg eléggé az emberekben.

Ls ma jobban szemembe tűnik, mint bármikor, midőn Németország az ő nagy fiának, Goethének szentelt ünnepeket.

Mert hiszen bebizonyították (még az ellenséges érzelmű francziák is elismerték), hogy az emberi kiválásnak a legfokozatosabb, legegyenlőbb és épen ezért legtökéletesebb példánya Goethe volt. Ö maga, a ki a „virágok metamorfózisát“ irta, talán nagyon jól tudta ezt, mert különben nem élhette volna a legboldogabb életet le, melyet valaha ember élt. Hiszen még a halála is egy lépéssel előbbre vitte csak, a szellemi kiválóság utján; ezzel a szóval halt meg: „több világosságot!“

Visszanézve a múltba, szemem a magyar történelemben is megpillant egy feltűnő példáját az egyéni kiválásnak: Mátyás királyt. Az ö ősei is ismeretlenek, mint Goethe paraszt és kézműves ősei. Az apja, a nagy Hunyady olyan „maga csinált ember“ (salt made man) mint mai világban is akárhány. A fokozatnak is legfélsőbb lépcsője mindegyiknél az anya kiválósága. Szilágyi Erzsébet olyan legendás példánya a magyar gazdasszonyok okosságának, nagy szivének, mint a milyen Goethe anyja, a német bür- gerinek finom érzésű, szép erkölcsíi hölgyeinek. Mátyás király már a koronája a kiválóságnak : mint Goethe is. Benne remekel a természet, megáldva őt minden képességgel; a nevelés és környezet az ő egyensúlyt létrehozó viszonylagosságával tökéletessé teszi őket. Mindenik férfi, a király is, a költő is: sokoldalú. Egyformán értékesek minden szögletről nézve, mint ahogy a brilliánt is minden szögből egyenlően sziporkáztatja szivárványát. Ez emberek összes tevékenysége: befelé saját szellemükre, eszükre, szivükre és kifelé : más emberekre oda irányult, hogy tökéletesedjenek és másokat tökéletesítsenek. Lelkünk sokoldalúsága, a teljes egyensúly minden lelkitulajdon között megmutatja, mire kell mindenkinek törekednie, a ki szeret ideált látni maga előtt! Szülők! Tanítók! A pedagógiának e két tényezőjéré ébredjetek fel és lássátok, miként a németek megértették a Goethe életét és kiválásának okait és őt példányképül vették magoknak. Miért ne tennénk mi is hasonlóképen ?

És ha a nemzeti sovinizmus nem engedi a nagy német költő példájában gyönyörködnötök, nézzétek a legnagyobb magyar

királyok egyikét, Hunyady Mátyást és lelkesedjetek rajta s utánozására buzdítsátok az ifjúságot! Az erőszakos kilépés a születési körből, vagy a szellem átmenet nélküli, rohamos fejlődése ritkán szerencsés. Egy czi- pész fián, ha püspök, vagy miniszter is, mindig megérezni a gyermekkorát, mely rajta eltörölhetetlen nyomokat hagyott; ellenben egy müveit, bár szegény sorsból felemelkedett egyénnek sohasem kell küzködnie a múltjával, ha sorsa a tömeg felé helyezi.

— Az egyoldalúság (a modorosság) Európában nemsokára magyar speczialitás lesz — mondá nekem egy külföldön forgolódó ismerősöm.

Megdöbbentem, védekeztem. Mindnyájan ilyenek vagyunk, ha a külföldről visszatérünk : megvetjük a fajtánkat. Azután fontolóra vettem a dolgot és végül beismertem, miszerint igaza van.

Nagyitó üveggel kell nálunk keresni a kiválóság tökélyeit, a kik egyenletesen müveitek, felvilágosodottak, mindent megértenek és önmagukba felszívnak minden nemeset és szépet.

Feltűnt előttem egy történelmű nevű, impozáns férfi megáldva az égtől sok művészi tehetséggel, a ki elbuvik s nem mer kimozdulni megszokott kis köréből, mert félszegsége miatt nem képes sok emberrel érintkezni.

Feltűnik az ellentéte is, egy másik, a kinek a neve (beh ritka Magyarországon) egész Európában ismeretes: ő maga tökéletes világfi; egyszer megfordulván itthon, bemutattak neki egy fiatal urat, a ki tisztviselő volt; akadozva kérdezgette tőle, vájjon rokona-e a hasonnevű püspöknek, fő-