Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-02 / 31. szám

XVI. évfolyam.

31-ik szám.

Nagy-Károly, 1900. augusztus 2.

Társad-S-lnmcLi, szépIroö-Sulrxxl és isncieretterjesztő

NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjelen minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt.

Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.)

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 15 kr.

Bérmentetlen leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza.

Újítsuk föl az aratási ünnepeket.

Mily bájos, mily költöies volt hajdanában az aratási ünnepségek tarka szokása. Nem hirdette a kalendárium veres betűkkel, s mégis a nép akarata ünneppé avatá. Mikor a gazda nép egész évi fáradságos munkálkodását látja a jó termés alakjában; mikor lehűlt az utolsó rend is és megolvasták a kötéseket, kijelölték a részt s gyönyörködve legeltették szemeiket az ég áldásán, akkor még hátra volt egy dolog: a ricsaj. Arató legények, arató leányok hangos heje-hujával, az ég áldását dicsérő nótát dalolva vonultak be a gazda portájának udvarára, ott i felállottak szép sorrendben, elöl az „öregek“, utánuk a fiatalság, s tisztességtudással várták a gazda megjelenését. Mikor az aztán eljött, kiállott elibe az aratók egyike s ékes rigmusokban adta tudtára a gazdának, hogy immár az aratásnak vége s az ég bő áldást, jó termést adott. Bizonyságul átad a gazdának három szál búzakalászt. Ezután a gazda köszönti fel hűséges munkatársait s mindegyikkel paroláz.

Akkor aztán kezdődik csak az ünnep. A gazda szives vendéglátásra hivja őket s ök bizony nem nagyon kérettetik magukat. Illatosán párolog a hosszú lére eresztett birkapaprikás, folyik a gyönyörű édes nedű jó magyar bor, s valahonnan előkerül nehány szál füstös czigány. A fiatalok tánczra

perdülnek, az öregek edegélnek-idogál- nak s magukba dörmögik a nótát.

Hej, szép ünnep az aratási ünnep, csak az a kár, hogy kiveszni készül a maga régi módjából. Egyes helyeken még meg sem tartják. Pedig nem helyén való dolog. Minő nehéz verejtékes munka szüli meg az aratási időt, mennyi kétséggel kell a gazdának a jövőbe néznie, mikorra berakhatja a termést. Mindennemű elemi anyagi csapásoktól kell tartania. Aztán meg mikor vége az aratásnak, bö lett az áldás, még egy korty borra se teljék!

Hej, nem szép dolog ez, jó magyar népem. Újítsuk föl a régi módon az aratási ünnepeket. Arató leányok fonjatok koszorút búzakalászból. Kaszások, öltözzetek az aratás végén. Gyűljetek össze a gazda udvarán, keljen ajkaitokon fohászdal, dicshymnusz! S ti gazdaemberek, fogadjátok munkatársaitokat kellő régi jó magyar tisztességgel, nyissatok vendégszerető ajtót a munka sikerétől ittasait népnek s hallgassátok meg azok ajkán felhangzó dalt, mert ez a dal a munka áldásának dicsőítése.

Iskolai értesítők.

A tanügy legnagyobb fontossággal bír egy nemzet életében. Az ifjúság fejlődése, nevelése, a tanulásban elért eredmény, nem lehet közönbös senki előtt sem. Lapunk épen ezen szempontból indulva ki, városunk iskoláinak értesítőit rendesen bővebben szokta! a közönséggel megismertetni, mert az érte-j sitők tárják fel legjobban a tanítás belső1 eredményét, ezekből győződhetik meg a közönség legalaposabban arról, hogy az elért eredmény megfelel-e a kivánalmaknak és az ezrekre menő ifjú nemzedék nevelése, vezetése milyen kezekbe van letéve ? Az értesítők közül első helyen emlékezünk meg: A kegyes- tanitórendiek vezetése alatt álló róm. kath. főgimnáziumunk értesítőjéről, melyet a főgimnázium érdemes igazgatója Hám József közöl az 1899—1900. iskolai évről.

Az értesítő bevezetésképen közli a főgimnázium tanári könyvtárának lajstromát. A könyvtárt — értesülésünk szerint — Hol- czinger Imre tanár, könyvtárőr, nagy szakértelemmel, egészen újonnan rendezte, megfelelő csoportokba osztotta be s az értesítő is ily beosztásban közli. E szerint: a theo- logia 79 kötet. 11 füzet, a nyelvészet: a) magyar nyelv és irodalom: 313 kötet, 71 füzet; b) német nyelv és irodalom: 92 kötet,

10 füzet; c) classica philologia: 142 kötet.

11 füzet; d) egyéb nyelv és irodalom: 65 kötet, 12 füzet. III. Történelem: a) világtörténelem : 189 kötet, 4 füzet; b) magyar történelem 91 kötet, 39 füzet; e) élet-, kor- és jellemrajzok, monographiák csoportja: 106 kötet, 23 füzet; IV. Földrajz, útleírások : 133 kötet, 10 füzet; V. Természettudományok: a) Terjpiészetcajz: 92 kötet, 42 füzet; b) természettan, vegytan, csillagászat: 60 kötet, 14 füzet; e) medica: 21 kötet, 21 füzet; VI. Mathematika : 27 kötet, 18 füzet; VII. Bölcsészet, paedagogia, aesthetika: 68 kötet, 53 füzet; VIII. Jog- és államtudomány, statisztika: 164 kötet, 155 füzet; IX. Vegyes- tartalmú müvek: 52 kötet, 118 füzet; X. Lexikonok, szótárak: 178 kötet; XI. Folyóiratok: 593 kötet, 32 füzet, az egész könyvtár tehát 1252 müvet tartalmaz 2466 kötet és 662 füzetben. Van még ezenkívül 587 tankönyv szakok és 4895 iskolai értesítő intézetek szerint rendezve.

Ha valaki szigoru birálat alá venné a tanári könyvtár állapotát, bizony elég gyengének találná, de tekintve, hogy főgimnáziumunk még alig pár éve áll fenn, s a város anyagi viszonyaihoz képest aránylag csekély összeget fordíthat a könyvtár gyarapítására.

a viszonyokkal ismerőst, nagyon is kielégítik a felsorolt adatok.

Az értesítő második része közli a tanári testület névsorát. A kötelezett tantárgyak előadói voltak: Hám József igazgató, Gsóti Márk, Holczinger Imre, Hollósy Béla, Jakab Gyula, Jenser Mihály, Kummergruber Emil, Lőrincz Gábor, Nádor Béla, Poór János, Priváry József, Rózsa István, Szabó Alajos, Szolomájer János, Tiinár Péter és Vittkó József tanárok. Hitoktatók: Boross János, ág. ev., Kohn Miksa izr., Liszer Jakab izr., Szabó Ignácz gör. kath., Veres Gusztáv ev. ref. A nem kötelezett tantárgyak közül : Csóti Márk a gyorsírást, Hollósy Béla a műéneket, Jenser Mihály a szabadkézi rajzot, Szabó Ignácz a román nyelvet és Vittkó József a franczia nyelvet tanították.

A III-ik részben: a tanitás anyaga és a tanításnál használt kézikönyvekről számol be az értesítő osztályonként csoportosítva. IV. részben: az Írásbeli feladatok czimei vannak közölve.

Az V. részben a „Kölcsey Önképzőkör“ számol be kilenczedik évi működéséről. Lapunk, mely mindenkor nagy érdeklődéssel kisérte az ifjúsági kör működését, annak idején részletesen beszámolt az önképzőkör ünnepélyeiről és a zárógyülésen kiosztott ’ jutalmakról, valamint a pályázatok eredményéről ; e helyen is készséggel elismerjük, í hogy Gsóti Márk tanár vezetése alatt álló kör nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy a hazafias ünnepeket megülje s a rendezett ünnepélyeken szép haladásáról, fejlődéséről, helyes irányú működéséről adott mindenkor tanúbizonyságot.

A Vl-ik rész a gimnáziumi segélyző- egylet negyedik évi pályafutását Írja le, melynek folyó évi márczius 26-ig Poór János tanár, majd annak megbetegedése után maga az igazgató volt vezetője. Az egyesület 60 tanulót segélyezett 393 drb könyvvel. Az iskolai évben 128 rendes, 20 pártoló, 3 alapító és 67 adományozó tagja volt. Vagyona: 520 drb könyv és 4470 korona 22 fillér készpénz, mely a helybeli pénzintézetekben

TÁRCZ A.

Tudj’ Isten egy idő óta . .

Tudj’ Isten egy idő óta Szomorúan szól a nóta; Szomorúan, búsan csendül Boldogtalan szerelemrül Zokogva.

Bégi nóta, régi bánat —

Sír a lelkem teutánad;

Síró lélek, tépett álom —

Oda lett a boldogságom Örökre!

Isten hozzád ! Isten veled !

Hej ne kérdezd, merre megyek'? Világgá űz a búbánat,

Tudom, többé sosem látlak Galambom!

Szendrői Holozsnyay Cyrill.

Zúg az erdő . . .

Zúg az erdő, hajlik a lomb.

Gerlepárra hajlik,

Szerelmesen búgó hangjok Messze, messze hallik.

Zúg az erdő, hajlik a lomb,

Szőke lányra hajlik,

Barna legény átöleli,

Csak a csókjok hallik.

Zúg az erdő, hajlik a lomb,

Bús fejemre hajlik,

Járok benne — elmerengve Csak sóhajom hallik.

Vári Olvaszthó Ferencz

■*-£&+

Flóra házasodik.

— Irta: Sztankovics Adorján Emil. —

II.

Mi is történt hát vele? — Valami ne- í vetséges dolog, szinte felkaczaghatna. Kozma Károly megkérte a kezét ? — Mi jutott ennek az eszébe. Most — most! — mikor már mindennek vége — ugyanaz a Kozma Ká- roly, aki akkor, tavaly az ő gyönyörűséges i tündérálmának volt a királyfia. De mit akar I most vele, miután elhagyta múlni az időt,! azt a borzalmasan hosszú, mindenekre fá- í tyolt boritó időt, azután a tündérálomszerü bál után. Akkor eltűnt szeme elől, mint egy I csoda, amely megnyilatkozik az ember előtt, | h°gy ismét nyomtalanul elveszszen a lehe-; tétlenség ködébe, hogy azután hihetjük, meg | nem is, hogy volt, hogy létezett, hogy meg-1 történt velünk. Később, öszszel azután j találkozott néhányszor Kozma Károlyijai jourokon de akkor egy fiatalemberrel találkozott csak, aki olyan, mint a többi, szinte mintha az udvarló, jourozó, hálózó urfiakj egyenruháját látta volna rajta; oly közönségesnek tetszett neki. Kozma Károly ekkor már nem keltett benne semmi hatást. Lehetetlen, mondta magának váltig, hogy nem találom fel benne az első és második találkozás délczeg, regényes alakját. Ö változott meg ennyire, vagy én talán ? Nem ösmert benne rá többé az ideálra. Még csak nem is akart feljegyzést tenni naplójába a tegnapi bálról, pedig vele tánczolta a Souppé-csárdást majd egy óra hosszat.

A végzet különös furcsasága, hogy nem akkor — bimbófakadáskor jött érte az ideálja, — akkor, mikor lelke tele volt az első napsugár mosolyával, üde, harmatos frissességgel —- most jön, mikor már oly régen elmúlt az álom hosszú, kijózanító ébrenlét után. — Ostobaság — végre is paczkáztam eléget a többivel — most eljött, akire epedve vártam, aki után vágytam, aki nélkül minden oly színtelen, sivár, puszta volt és a sors tenyerén nyújtja elém a kivánt lehetetlenséget, hogy csipös gunykaczajjal nevethessen ki vágyaimért.

Mert hisz semmit sem örülök neki most már, oly józan, oly prózai fejjel.

Fájó mosolylyal nézett maga elé Flóra és hibáztatta azokat, akik őt erővel czipel- ték mulatságról mulatságra, hogy kivetkőz- tessék ártatlan naivitásából, hogy rávethessék a routinosság csillogó köpönyegjét, melyben elvész a fiatal leány lelki üdvessége.

Fölkelt és kiment az ebédlőbe. A mama, a fiuk kíváncsian néztek reá. Pali a jogászgyerek oda is súgta Flórának, amint leült melléje az asztalhoz :

„Hallod, Flóra, nem hittem volna, hogy ez a szép gyerek — — téged — — s in- cselkedően nevetett a szemébe.

Flóra vállat vont s gondolkozásba merülve kanalazta a levest.

Az asztalnál csak olyan elvont módon

beszéltek a tárgyról; a szülők halkan ejtettek el egy-egy kérdést, feleletet.

— Igen, apjával együtt jogászkodtam, — azóta ritkán találkoztam vele — főispán lett belőle, én meg csak fiskális maradtam.

— De hát vagyon volt mindig, könnyű annak Bálint.

— Hát könnyebb biz, mint a szegény embernek ; de meg a család is régi jónevü, az egyik leányát most adta férjhez egy márkihoz, Parisba.

Ekkor aztán a jogászgyerek egész merészen vágta oda a kérdést, úgy hogy a két kisebb gyerek is oda figyelt :-— És Flóra kérője mennyi vagyonnal rendelkezik ?

— Pali már megint kotnyeleskedel, utasította rendre apja.

Flóra pedig nem is hederitett reá, mintha nem fogott volna rajta az incselkedés.

Három nap múlt el azóta, a meggondolás ideje.

Flóra — igent mondott.

Ott ül megint iróasztalkája előtt, a naplóját nézte, meg a nedves betűket.

„1899. február 5.

Igent mondtam — hogy mért, magam sem tudom — egyszer férjhez kell mennem. Holnap jönni fog a válaszért. — Mily sablonszerű, mindennapos kérő — az apától kér meg, mielőtt nekem csak egy szót is szólt volna. A Souppé-csárdás alatt udvarolt ugyan, mint aki komolyan venné. — Mind egyforma - mind. S most szerelmes vőlegényem lesz, mint sok másnak, aki valamire való csinosabb leány. — Csak én nem értem még eléggé szerepemet, hogy hogyan lesz belőlem