Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-21 / 25. szám
■ 'Xs.rsa.cLsuLjaa.i, szépirodalrai es isrcxier etterj észt® ü.etila.pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. | Megjelen minden csütörtökön. Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Előfizetési árak: Negyedévre 1 frt. Egyes .szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztösegi iroda es kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szára. (A római katk. elemi iskolával szereiben.) Hirdetések jutányos áron közöltéinek. K . Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk: ismeretlentől nem fo’gadüiTk §T. Kéziratok reem adatnak vissza. Izr. Nőegylet — Népkonyha. Rövid két esztendő telt el azóta, hogy a városunkban már régebben áldásosán működő izr. filléregylet alap- szabályszerüleg újjá szervezkedvén, megalapitá a Nagykárolyi izr. Nöegyletet!! Rövid két esztendő pergett le az idők mélyébe, hogy a jótékonyság szolgálatába szegődött uj vezetőség átvette fenkölt elődeitől a humanizmus magasztos zászlaját! Az uj vezetőség férfiakhoz illő erélylyel sorakozott a legnemesebb harczban dicsőséggel lobogtatott zászló alá, s ez a két esztendő csendes munkálkodásban hosszú, hosszú — aranynál értékesebb lánczo- latát képezi az emberbaráti cselekedetek sorozatának, melyet az egyesület a közjótékonyság terén nemes buzgalommal és példás önfeláldozással méhsze- rüen összekovácsolt. Vettük az egylet múlt évi működését (1899. május 1-töl, 1900. május 1-ig) feltüntető jelentést, — ragyogó tanúbizonyságát annak a páratlanul sikerdűs eredménynek, melyet városunk eme áldásos intézménye rövid fenál- lása óta embertársainak gyáinolitására kifejt. Különös örömmel constatáljuk, mily lelkesen sietett városunk közönsége az egyesület támogatására; — a nemes czélhoz méltó áldozatkészségével hathatósan hozzájárulván, hogy magasztos hivatását a város szegényei érdekében teljes sikerrel érvényesithesse. A jelentés a Nöegylet működéséről következőkép számol be. Bevétel: kor. flip Vagyonáthozat a múlt évről . . . 2080.80 Tagsági dijakból .................................. 709.72 Elhelyezett tőkék kamata.......................99.92 Gy űjtések és adományok......................125.82 Tombolaestély jövedelme.......................31.42 Ös szesen: 2997.18 Kiadás. kor. fin. Segélyezések készpénzben, tűzifában 575.60 Szolgának (népkonyhával együtt) . . 124.— Rendkívüli segélyek és egyéb kiadások 41.— Egyenleg mint tiszta vagyon . . . 2256.58 Összesen: 2997.18 Vagyonszaporulat: 225.78 De nem elégedett meg az egyesület azzal, hogy a segítségére szorultakon pénzbeli adományokkal és tűzifával könnyítsen! Az egylet újjászervezője és her- vadhatlan érdemű elnöknöje Kaufmann Mártonné úrnő — áthatva a magasztos társadalmi missiótól, melyet az egylet szent czélul maga elé tűzött; — megemlékezett a társadalom ama mostoha gyermekeiről, kik a zord tél szigora ellen védtelenül, megfosztva minden keresetforrástól a legszörnyübb nyomornak — az éhségnek vannak kitéve. Fenkölt lelkülete lankadást nem smerö munkával látott hozzá, hogy a társadalom eme páriáinak a legszükségesebbet, — a mindennapi kenyeret nyújthassa! A minden szépért és nemesért lelkesülő választmány a legnagyobb készséggel azonositá magát elnöknöjével, s erejét meghaladó áldozathozatallal felállította a népkonyhát. Ámde az egylet szerény erejéből nem lett volna képes az emberi jótékonyság eme áldásos intézményét fentartani; csakis a helyi társadalom példátlan áldozatkészsége tette neki lehetővé, hogy a zord tél szigorában szűkölködő embertársaink enyhülést nyerjenek a legkegyetlenebb nélkülözésre — az éhségre. A népkonyha folyó évi (decz.— ápril) működéséről szolgáljon az alábbi statisztika. Bevétel: kor. fill. Vagyonáthozat az első évről . . . 1973.06 Nőegyleti részesedés........................ 79.04 Tőke utáni kamat ................................100.14 Ad ományok.............................................186.20 Gyüj tőiveken befolyt........................ 626.38 Városi subventió................................ 300.— Ös szesen: 3264.82 K i u d á s . kor. up Élelmi czikkek....................................516.68 há zbér.....................................................120.— Sz akácsnő......................................... 72.—Bé lyeg és portó................................ 4.76 Eg yenleg mint tiszta vagyon . . . 2551.38 Összesen: 3264.82 Vagyonszaporulat: 578.32 Ugyancsak a kimutatás szerint a lefolyt téli időszakban 97 napon 40—50 városi szegény nyert ingyen meleg tápláló eledelt 4943 ebédadagban. Naponta legkevesebb volt 18 étkező, legtöbb 63 ; még pedig felnőtt 11, gyermek 39, férfi 29, nő 21. Az előterjesztett kimutatás ékesen hirdeti, hogy az egyesület, mig egyrészről szerény anyagi viszonyaihoz mérten ez évben (605.60 + 516.68) 1122 kor. 28 fillért forditott a hozzá forduló szegények és nélkülözök gyá- molitására, másrészt a gondos takarékosságot is észszerűen szemelött tartja, hogy minden jövendöbeni eshetőségre készen, nagyobb tökével rendelkezzék. (Jelenlegi vagyona: 2256 kor. 58 fill, -f 2551 kor. 38 fill. = 4807 kor. 96 fill.) Vajha az egyesület, mely nemes emberbaráti missiót teljesit, oly helyzetbe jutna, hogy a hozzá fűzött igényeket és várakozásokat minden irányban kielégíthesse. Ajánljuk mindkét intézményt a közönség további támogatásába, s az egylet működését az Isten áldása kisérje. Csillag Aladár. A legelő-erdőgazdaság s ezzel kapcsolatban a „legelő-erdők berendezése, kezelése és hasznosítása.*) írta : zsarolyáni Márton Sándor m. kir. erdőmester. A növényi termékek, az emberek élet- szükségleteinek fedezésében főszerepet játszottak, úgy valaha, mint ma. Az ős ember főleg gyümölcsökkel, magvakkal táplálkozott s fadorong és fanyelű kőbalta volt első eszköze, mostani eledelünk nagy része is *) Szerzőnek fenti czimii 100 darab aranynyal jutalmazott pályamunkájáról irt értekezése és vázlatos ismertetése, a mely francziára lefordítva a műnek egy példányával, a mostani párizsi kiállításon államköltségen van kiállítva. »» Osszetevesztve. Három jó barát, Féréol, Jacques és Blanc-Minot, a boulognei erdőben sétálgat. Egyszerre szemközt jön velők egv ur, aki udvariasan köszönti őket. A három barát kalapot emel, amint ez jól nevelt férfiakhoz illik. Az ur tovább megy. Féréol (Jacques-hez) : Ki volt ez az ur? Jacques: Azt hittem, hogy neked köszönt Féréol ? Féréol: Nem ismerem. Talán Blanc- Minot ismerőse. Blanc-Minot : Én sohasem láttam. A három barát bámulva tekintet egymásra, végre abban állapodnak meg: „Bizonyosan összetévesztett minket más valakivel. Nagyon kellemetlen, ha az embert valakivel összetévesztik “ Blanc-Minot: Csakugyan nagyon kellemetlen ! Ilyen módon a legfurcsább helyzetbe juthat az ember, mint azt az én esetem is bizonyítja. Elmondjam? Jacques: Halljuk! Blanc-Minot : Egyszer egy omnibuszon kocsikáztam. Kevéssel rá egy öreg, rövidlátó hölgy száll be. aki velem szemközt foglal helyet. Néhány pillanat múlva az öreg hölgy, aki bizonyára egyik ismerősével tévesztett össze, kezét nyujta felém és szívélyesen üdvözöl. Szórakozottságomban elfogadtam a felém nyújtott kezet s könnyedén meghajtottam magamat. Az öreg nyomban egész rakás kérdéssel esett nekem, még pedig olyan személyeket illetőleg, a kiket még névleg sem ismertem : S Pératon ur! S la Fanétré asszony? Hát Van der Baeden kisasszony? S Cabassol abbé? A grófné? A vicomte ur? Mivel a rövidlátó asszonyságot nem akartam a többi utazó előtt tévedéséről fölvilágosítani, nem maradt egyéb hátra, minthogy kézmozdulatokkal s könnyed Ah ! vagy Oh !-val feleljek. De ő nem elégedett meg ezzel, hanem az aggkor makacsságával bővebb részleteket akart tőlem kicsikarni, így aztán abba a kellemetlen helyzetbe jutottam, hogy vis-á-vis-mnak el kellett mondani, mennyire jól cselekednék Pératon ur, ha jobban vigyázna egészségére; La Fenétré asszony bölcsen tenné, ha jobban ügyelne gyermekei nevelésére; Van der Baeden kisasszonynak igaza van, hogy óvatos leendő férje megválasztásában; Cabassol abbé igen derék ember, de prédikácziói kissé unalmasak; a grófné nagyon is sokat tart őseire, de a vicomte ur se bánná, ha mint herczeg jött volna a világra. Mindezen találomra adott felelet helyesnek bizonyult, mert az öreg asszonyság meg volt velők elégedve ; ami újra bizonyítja, mennyire banálisak a társaság mindennapi beszélgetései. Bárki részt vehet bennök anélkül, hogy ismerné a helyzetet, vagy a személyeket. Magától értetődik, hogy az öreg asz- szonyság fecsegése és kíváncsisága nem sokára terhemre volt s elhatároztam a dolognak mielőbb véget vetni. — Rég nem látta már — fuvolázott kiál Ihatatlan hangjával a vén asszonyság — a jeles Barbouillet urat? — Oh istenem! — kiáltottam fájdalmas arczkifejezéssel — hiszen a szegény meghalt! — Meghalt!? Szent isten! de hiszen ez irtózatos! Csak tegnap reggel láttam! TÁRCZA. Emlékszel-e ? Em lékszel-e, midőn Először láttalak A kies erdőben Hajlongó fák alatt? Reám tekintettél S szemed szép tükrében Benn feledtem szivem, Szívedért epedtem. Emlékszel-e később ? Zöldellö mezőben Bohó játékok közt Ültünk — kéz a kézben . . . Kezed érintése Mint a villany szikra Gyújtott, s akkor lettem, . Szerelemnek rabja. Emlékszel-e később, Midőn a művészet Oltárán áldozva Csodáltalak téged ? Mindn yájan rajongtak, Mindnyájan dicsértek S én csak a távolból Titkon szerettelek. Emlékszel-e aztán, Midőn szívem lángja Áttörve a gátat, Nyitó ajkam szóra ? S én lázas szavakkal Bevallóm szerelmem, S remény és kétely közt Válaszodat lestem ? S emlékszel-e, midőn Kimondád az igent ? Minő boldog valék . . . Csókolám kis kezed . . . Igaz szerelmünknek Más tanúja nem volt, Csak az a csók, melyben A szívünk összefort. Emlékszel, tudom jól, Én is emlékezem, Es e boldog múltat Soha nem feledem. A jövőre pedig lm szent esküt teszek: Örökké szeretlek, Csak te érted élek. Életemnek minden Elmúló órája, Szívem minden egyes Dobbanása, vágya Csak egy czélt, ismer majd. Csak egy czélért dobog, Hogy kis feleségem Legyen nagyon boldog. se-tt.
