Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-04 / 1. szám
Nagy-Károlv, 1900. január 4. XVII. évfolyam. Í3T sza Társa.d.a.lrxxi, szépiroca-a,lzxxi és isa^o-eretterjesztő Ixetilstp. NAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK* KÖZLÖNYE. s.Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztösegi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Mértékletesség. Olyan mértékig élvezni a földi javakat, amint azok elénk tárulnak, vagyis az élet nyújtotta összes élvezeteket fenékig kiüríteni: ellankasztja idegeinket és blazirttá tesz. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a szegénységből hirtelen jólétre vergődött ember ezt a jólétet okosan és mértékletességgel fölhasználni nem tudja s a hosszú idő óta epedve várt gazdagságba belevész. Amit a legnagyobb áldásnak tartott, sülyedésének kezdetévé válik és hova-tovább idö- elötti enyészetbe viszi. A tisztességes munka ára jóval alább szállt nehány év óta. Nem csoda, hogy a szegény ember fantáziája élén- kebb lett és ez a fantázia ma, inkább, mint valaha, bízik a véletlen szerencsében. Lélektani magyarázata ennek igen egyszerű: minél rosszabb a sorsunk, annál több a reményünk, annál inkább várjuk, hogy a múltnál és jelennél jobbat fog hozni a jövő. S minthogy ez a jobb a tisztességes munka révén alig látszik elérhetőnek: bízunk a véletlen szerencsében. Mindenki hirtelen szeretne meggazdagodni s ennek az égő vágynak oltására megragad minden eszközt. Természetes, hogy az eszközök az illető egyének becsületérzetéhez képest váltakoznak. A becsületes szegény ember összes reményét sorsjegyéhez fűzi. Elhallgattatja bensejében az ész- szerüséget és szívesen csodálja a főnyeremény szingazdag déli bábját, amely után csak nyúlni kell — hogy meg ne foghassa. A becsületet nélkülözök kevésbbé válogatósak eszközeikben, aminek következménye az a számos szélhámosság, csalás, lopás, rablás, gyilkosság meg egyéb bűn, amelyeknek száma folytonosan növekszik. A lélekbúvár tudósok ezt a bajt a moral insanitiv veszedelmes terjedésének tulajdonítják. Lehet, hogy igazuk van. De én nem szeretnék ennek a ténynek konstatálásánál megállni. Nem elégedhetünk meg a baj konstatálásá- val, hanem ha szanálni akarjuk, tudnunk kell, honnan származik, hogyan keletkezik? Az erkölcs betegségének baczillusa: a mértéktelenség. Ez okozza, hogy sorsunkkal megelégedve nem vagyunk, ez serkent a földi javaknak tulos össze- halmozására, ez visz sokakat a bűn útjára. A jobb sorsért való küzdelem — amig a tisztesség és becsületesség határain belül marad — nemes tulajdonságnak: az ambicziónak következménye. De mihelyt ez a küzdelem nemtelen fegyverekkel folyik: elveszti jogosultságát. Ha szorosan szemügyre vesszük a bünkrónika lapjait s kutatjuk a bűnök eredetét, rá fogunk jönni arra, hogy a legtöbb esetben a bűn elkerülhető lett volna, ha az illető egyén megtanulta volna a mértékletesség nagy művészetét. Mert valóban művészet az élet nyújtotta előnyöket csak bizonyos mértékig kiaknázni; lemondani arról, hogy a tehetségünkben álló élvezeteket teljesen kihasználjuk. Ez a művészet testi és lelki egészségünk fökelléke s aki ért hozzá, megközelítheti a földi boldogságot. A fölhozott okoknál fogva a külföld, különösen Anglia és Amerika már régen nagy gondot fordítanak a mértékletesség minél szélesebb körökben való terjesztésére. Számosak most a mértékletességi egyletek, melyek működésűket különösen a szegényebb néposztályoknak szentelik. A szegény ember szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább pálinkával többet a garatra, hogy elfelejthesse mámorában az élet keserveit s nem gondol azzal, mennyit árt az neki. Számos család jut a feleslegesen ivott pohárka pálinkákkal a tönk szélére. Hazánkban is van már mértékletességi egylet, melynek czélja az iszá- kosság ellen küzdeni. Ez az egylet a minap kávéházat nyitott, melyben szeszes italok helyett — népszerű felolvasásokat és könyveket adnak. Vájjon nem-e követésre méltó ez a kezdeményezés? Sok bajt lehetne elkerülni, ha a mértékletesség művészetét minél többen tanulnák meg. A kisipar pang. Pápaszem nélkül, ép, egészséges szemmel fogjuk vizsgálni, hogyan áll a magyar ipar ügye. A magyar kormány Baross minisztersége idején, kezdte az iparfejlesztés ügyét fölkarolni és azóta évről-évre nagyobb összegeket vesz föl e czélra a költ- I ségvetésbe, a mit mutat a következő kis táblázat: 1892-ben 137,451 frt 1895- ben 356,820 „ 1896- ban (kiállítás) 564,409 „ 1897- ben 435,528 „ 1898- ban 512,237 „ Ezeknek az összegeknek négy ötödrésze a gyáripar fejlesztésére fordittatik, úgy hogy a gyáripar mellett a kisiparnak csak alamizsna jut. De ha ennek fejében legalább virágzó nagyiparunk volna, akkor talán azt mondanánk : hát Isten neki, legyenok a kisiparosok az áldozati bárányok, pusztuljanak el, ha drága hazánk a nagyipar által virágzóvá és nagygyá lesz. Azonban tudjuk, hogy a kisipar pang, a nagyipar pedig nem tud megszületni ; e helyett Ausztria gyáripara uralkodik piaczunkon és az veszi ki a magyar kisiparosok szájából a falat kenyeret. És nemcsak egyes szakmákban van ez igy ; nem fejlődik gyáriparunk semmiféle ágban sem. Amellett, hogy az állami támogatás évről-évre emelkedik, az újonnan keletkező gyáripari vállalatok száma és a beléjük fektetett tőke évről-évre csökken. Érdekesen mutatja ezt a következő táblázat : Uj vállalat. Befizetett tőke. 1893- ban . . . 52 . . 17.931,800 frt 1894- ben . . . 47 . . 17.066,000 „ 1895- ben . . . 67 . . 28.879,000 1896- ban . . . 31 . . 12.025,904 „ 1897- ben . . . 31 . . 8.356,900 „ 1898- ban . . . 42 . . 15.218,980 „ Kivételt itt csak az 1895. év képez, mely megelőzte a milleniumi kiállítást; külömben állandó a csökkenés. Az 1898. év emelkedése csak látszólagos, mert a keletkezett vállalatok fele nem uj vállalat, hanem részvénytársasággá átalakult régi TÁRCZA. T7"eisek a, fal'anlsz'ból. A városban. A városban tegnap előtt Két gavallér egymásra lőtt; Megtudja az egész ország, Hírül hozza minden újság!.... Hálunk ha két paraszt legéng Össze is tűz egg lány kezén : Nem kerül az újságokba, Legfelebb a falu tudja!.... Láttam egy csillagot... Láttam egg csillagot lefutni az égről, Láttatn egy ifjút is megválni a léttől. A csillag ragyogott fényesen az égen, Lzt is ünnepeltek, még nem is oly régen .. . A csillag lefutott, — eddig volt a pálya. Az ifjú elbukott, — alig lépett rája! (Csenget-.) Baka Elek. A sarok-asztal. (Kávéházi életkép.) Félkilánsz . . és még üres a „Magyar Király.“ Képzeljenek egy olyan kétlábú, tollas állatot, a melynek egyedüli büszkesége, hogy nincs semmi, a minek a neve olyan betűkkel kezdődnék mint az övé s képzeljék el azt, hogy ez állat egy leendő kakast vagy jérczét rejtő alkotmányt készül leejteni és ha mindezt kellő élénkséggel tudják elképzelni, úgy előttök áll, illetőleg tipeg Sugár azon töprengve: hol maradhatnak a sarokasztal vendégei 1 A kaszirnő csendesen kötöget, a fő- pinczér szájában a szivar kialudt, — a piccolo a kávés lánynyal forralja a feketét, Fátyol Józsi unottan pöfékel, Bandi szétinarczangolt toliseprőkön fekszik . . . álmos, az egész kávéház. Ólomlábon halad az idő. Egyszer csak belejt egy rósz doctorral s arczán egy jól sikerült végrehajtás érzésének kinyomatával Lojcsy a fiskális-csemete, a millieu azonban nagyon unalmas: a jövevények csupán unatkozni segítenek a várakozóknak. Most egy vízre mérges ur vetődik be, Blime bácsi, aki „Budapesti Hirlapu-ot kér. Csak természetes, hogy a társaság élénkülni konokul vonakodik. Oly szerényen lép be Czinpér, mint egy eltévedt bárányka, bekoczog Hrágyel a nagy ragadozó, a komoly Prikuiics s besurran egy pár katona bácsi is. Némi élet kezd erőre kapni a kávéházban; de a mint szigorúan köhögve lord Böbröt becsoszog s az embereket rossz viczczekkel gyötrő Kublerstein bácsi bebiczeg, olyan hangulat lesz rögtön uralkodó, aminő requiem kor a templomban van. A katona bácsik flirtelni kezdenek, de mindig csak a czakkumpakk jut eszökbe,1 Czinpér s a leendő ügyvéd billiárdoznak, ám szüntelenül gixert ad a dákó; az olvasók előtt a betűk összefolynak, nem megy semmi, kialudni készül az acetylen. Tízkor benyit Truby. Bandi vig csaholással rohan eléje, a piccoló extra-csészéért kiabál, a főző lány siettében feldönti a kávés ibriket, a főpinczér helyet csinálni siet, a kasszir- frájla a legbájosabb mosolyt meneszti az érkező elé, Sugár bácsi oly önelégült, mint egy jubilált adós egy sikertelen végrehajtás után, a dákók a kettétörésig hajlonganak, a golyók kánkánt járnak, a macskák Sulamit-inelódiákat nyávognak, a libák gágognak, a kacsák sápognak, a tyúkok kodácsolnak, a tücskök czirpelnek, az egerek czinczognak, a lovak az ólakban tombolnak, nyerítenek, a kapus csenget, a szobagondnoknő tiszta törülközőkkel futkározik, a lángok nagyokat lobognak, a kártyák tánczra perdülnek, mozog az egész ház, a vendégek karban üdvöz- lik az öreg tökéntetest, . . . általános derű ömlik el az egész üzleten. Sugár bácsi azonnal újságolja Truby- nak, hogy a délutánt Jancsi bácsinál töltötte a szőllőben, megevett egy vaggon retket s egy hajónyi bort ivott reá, a vasúton sok vendége érkezett, szerencsére volt a szobapinczérben annyi obstruc- tió, hogy mindenkit megfelelelőleg elhelyezett. Miért nem mondja: volt a pinczérben elég dynamit. Dynamit is úgy illik oda, mint az obstructio. Előáll Kublerstein bácsi is, a társaság lantosa legújabb sütetü verseivel, ízelítőül álljon itt néhány dythiramb. Egy hadnagy nejével deszkaszálon úszva A vizen lebegtek; de ki lettek huzva. Más : Mivelhogy a sors összehozta mink : Üdvözli tégedet a Mafeking. Vagy: Szomorgányos hangászattal zúg a szentély, ko* [lompolnak, Pénymázgányolt hullatartaszt eraeltyüznek gyász[ifjonczak Hullatartasz üregében hosznyafekvő bájlényeg, Központi hő dobbantyuját egy csalódás ölé meg. Eláll-eláll, zúgja a tömeg, a melynek különben minden tagja nagy előszeretettel beszél olyan dolgokról, a mikhez nem ért s használ oly kifejezéseket, a melyek után hiába kutat a nyájas olvasó a világ bármely lexiconjában. Maga Truby is nagy hatással szokta alkalmazni a plebiristicus szót. Egyszer négyszem közt megkérdeztem tőle, hogy mit jelent a plebiristicus szó ? Nem tudom én, mondja ő. Hát akkor hogy merészled használni ? Annak története van. Halljuk! Van nekem egy nagy bátyám, egy előkelő államférfim Volt idő, a mikor összes vágyai abban csúcsosodtak ki, hogy a képviselőtestület közgyűlésében egy beszédet mondhasson el. Igen jó alkalmul kínálkozott erre a körjegyzői fizetésemelés kérdése, a mely kérdésben az egész kupaktanács a fizetésemelés
