Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-09 / 10. szám
NAGY-KAROLY és YIDEKE. ezt a régi kultúrintézményt a bukástól megmentse s a szükséges kölcsönt rendelkezésére bocsássa. A mi pedig a baj gyökeres orvoslására vezethet, nem egyéb, mint az, hogy a tagdijjat 4—5 éven át oly magas összegre emeljük, a melyből — háztartásunkban is a szigorú takarékosság elvét követve — nemcsak a kölcsönnek kamatait pontosan fizethessük, hanem a kevésbbé vagyonos tagok által évi tagdij czimén fizetett többletből a többi tagoknak kölcsöneit is visszafizethessük. A tagdijj emelésétől tartanunk nem kell. Hiszen mindenik tag tudja azt, hogy az intézmény érdekében áldozatot kell hoznia, csupán az áldozat nagysága ellen van anyagi körülményeire hivatkozással kifogása. Ha tehát ez áldozatot évi részletekre felosztjuk s tagdijj czimén vetjük ki, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ami pedig azt az aggályt illeti, hogy a tagdijj emelés miatt kilépések történhetnek — ettől nézetünk szerint szintén nem kell tartani. A kaszinó ma intelligens emberre oly életszükséglet, a melytől egy pár forint miatt megválni nem fog. De ha lesznek is sporadiee kilépések, ez olyanforma lesz, mint mikor a kormány a szivarárakat felemelte. A legtöbb szivaros ember elhatározta, hogy most már csak azért sem szivja a drága szivarokat. Mégis tartotta egy pár napig, de azután csak bement a trafikba, — mert hát hiába, az neki életszükséglet volt — megvette s azóta is folyton szivj a a drágább szivarokat. így lesz az a kaszinóval is.-p.HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja e hó 5-én hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett, s a f. hó 9-én tartandó megyebizottsági gyűlésen elnökölni fog.- Tíz év. Meszlényi Gyula szatmári püspök a múlt év ápr. hava 29-ikén töltötte be püspökségének tizedik esztendejét. Ezen alkalomból a folyó évi első számú körlevelében visszatekint az elmúlt tiz esztendő eseményeire, melyekből egyetmást közölni jónak látunk. A körlevélben jelenti, hogy Hám János szatmári püspök boldoggá avatási pőre megkezdődött, a tanúvallomások iratai már Rómában vannak. Tervbe van véve Hám 30 évig tartó emberbaráti cselekedeteit emlékszobor felállításával megörökíteni, melyre 3028 frt 90 kr. van már együtt. Örömmel említi a missiókat, melyek az egyházmegyében tartattak, itt különösen kiemeli a nagykárolyi és erdődi esperesi kerületeket, a hol majdnem minden plébánián volt missiő. Nagy-Károlyban 1892. januárjában, fölemlíti a vallásos és társadalmi egyesületek örvendetes gyarapodását és virágzását. Ezek között a nagykárolyi legény- egyletet. Papjai jövedelmének javításához 53800 írttal járult. Gondja volt a templomok építésére és jókarba hozására, ezek között első helyen a szatmári főtemplomra. A tiz év lefolyása alatt 14 templom lett részint újonnan épitve, részint tetemesen átalakítva az egyházmegyében. Szivén feküdt a szertartásos tárgyak javítása is, miért is 156 rézkelyhet szedett be és ezek helyett aranyozott ezüstöt küldött, a megrongált oltárköveket újakkal cserélte be. Szemé előtt tartotta az iskolák fejlődését és szívesen hozta meg az áldozatot a tanítók fizetésének javítására, ily czélra évenként 2184 frtot ad ki saját pénztárából. Az iskolák szaporodása örömmel tölti el keblét, itt különös sen fölemlíti a nagykárolyi róni. kath. elemi fiú- és leányiskolát, hálásan ismeri el, Cse- konics Margit grófnő, Palczer Ernő és Eősz Ferencz fáradozásait, kik a létesítésnél örök érdemeket szereztek. A szt. Vinczéről nevezett irg. apáczák szatmári rendtartománya! is (mely a püspök joghatósága alatt áll) örvendetesen gyarapodott. Most egy anya- és 51 fiókházban működnek. A lefolyt 10 év alatt 8 uj házban nyertek alkalmazást, ezek között Nagy-Károlyban 1892-től áldásosán működnek a nőnevelés terén. Kegyeleti és jótékonyczélra 389,803 frt 60 kr. folyt be az egyházmegyei pénztárhoz. Névleg fölemlíti azokat, kik az emberbaráti szeretet oltárára áldozatokat hoztak. Ezek között Irsik Ferencz kanonok 120 ezer frtot. Lóra János kanonok 40 ezer forintot. Bugyis András ungvári plébános 110 ezer frtot. Pohl, Szabó és Kádár kanonok mintegy 20 ezer frtot. Maga a püspök félmilliónál többet adott a tiz év alatt jótékony, emberbaráti, közművelődési és vallási czélokra. A püspöki könyvtár 15 ezer kötet könyvet számlál. Elismeréssel emlékezik meg papjainak irodalmi munkálkodásáról. A körlevél végén kegyeletes szavakkal emlékszik meg az elhunyt 45 lelkészről, őket névleg fölemlíti s a hívek imáiba ajánlja. Legvégül a hívek imáiba ajánlja önmagát s Isten áldását kéri egyházmegyéje minden tagjára. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége mai napon d. e. 11 órakor közgyűlést tart, melynek az uj Széli kormány üdvözlésén kivül a következő városunkat érdeklő ügyek lesznek tárgyai: A kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata Spitz B. nagykárolyi lakos kézijelzálog üzletének engedélyezése tárgyában. A rn. kir. belügyminiszter leirata Hetey Ábrahám Nagy-Károly városi főjegyző és Néma Gusztáv aljegyzőnek a vármegyei jegyzői nyugdíj-intézetbe beléphetése ügyében. Nagy-Károly város képviselőtestületének a kövezetvám terhére esz- közlendő utcza-kövezések költségeinek fedezetére 150,000 frt kölcsön vétele tárgyában, ingatlanság eladása tárgyában, utcza kövezet, illetve kiszélesítés tárgyában és kisajátítási jog engedélyezése tárgyában kelt határozatai. Végre Nagy-Károly r. t. város szabályrendelete a hús, bor, szesz, szeszesitalok és folyadékok után fizetendő városi fogyasztási pótadó behozatala tárgyában. — Márczius 15-ike városunkban. A függetlenségi és 48-as párt állandó rendező bizottsága, az idén nemcsak a polgári olvasókörnek e czélra megválasztott bizottságával, hanem az összes városi közművelődési egyesületek kiküldötteivel is egyesül, hogy az ünnepet minél látogatottabbá és fényesebbé tegye. A bizottságok, illetve a kiküldöttek f. hónap 4-én gyűltek össze közös tanácskozásra, hol elhatározták, hogy a közművelődési és társadalmi egyesületek az idén külön ünnepet rendezni nem fognak, hanem a városi összes polgárság együttesen a megjelölt templomokban és folytatva a polgári olvasókörben fog ünnepelni. Az ünnepség sorozata a következő: Márczius 15-én d. e. 9 órakor ünnepi istenitisztelet a róm. kath., — 10 órakor a református és 11 órakor a zsidó templomban. Este 7 órakor a polgári olvasókörben. 1. „Talpra magyar“ énekli a dalegyesület. 2. „Márczius 15-én“, költemény Poór Jánostól, szavalja: Zili Rezső. 3. Alkalmi felolvasás dr. Czirbusz Gézától, felolvassa Bródy Lajos. 4. „Szózat“ énekli a dalegyesület. — Ezután 8 órakor, társas vacsora ugyanott, belépődíj nélkül. Egy teríték ára 1 frt 20 kr. Óhajtják és remélik, hogy városunk polgársága mely már évtizedek óta nagy lelkesedéssel ünnepli a kegyelet által nemzeti ünneppé emelt ezen nagy napot, mint a sajtó- és gondolat szabadság megszületésének évfordulóját, tömeges megjelenésével az ünnepség fényét az idén is emelni fogja. — A délelőtti istentisztelet alatt az üzletek bezárására vonatkozólag tett indítvány fölött a rendező-bizottság napirendre — Megengedjen uraságod, de kénytelen leszek kedves társaságát nélkülözni. Sürgős dolgom akadt itt a vendéglőben és be kell menni. A viszontlátásra! — Nix viszonládára 1 Bemehetni én is, úgy mint maga. (Hogy törne ki a lábad, a hogy belépsz.) Bementünk és leültünk. Volt benn egy pár törzsvendég is, a kik nagyon elcsodálkozhattak Zintán uron, mert folyvást nézték, sőt ez az általános csodálkozás én felém is átfordult. Végre megjött a pinczér. — Vaszkan ich dienen? ugrott elébem. — Gar nix szemtelen — kiálték rá mérgesen. Hát még egy tősgyökeres Buzogányt mer németül megszólítani. Oh hogy... — Aber vasz! Ein liter Weinl sza- kitá félbe Zintán tépelődésemet, mire az asztalkendő és frakk megindult, borjú szemeit hol rám, hol Zintánra meresztve. A bor valahogy lecsillapította mér gémét. — Jó bor, jó bor! Kellner noch ein halb liter! kiáltá Zintán. — De én nem iszom már többet ! — Mit nem iszok ! Muszáj! Na hiszen szép magyar, nem tudni bort sem inni. — Mit! Én nem tudok? Akarja az ur látni, hogy iszik a magyar? — Szó, vie i — mondá s felhajtott egyszerre két pohárral egymásután. — Az semmi sem! kiáltám és felkapva az egész üveget jót húztam belőle. — Megtudni tenni én is! morgott Zintán vállvonitva, pedig a szemeim is könnybe lábadtak az erőlködéstől, csakhogy ne hagyjam cserben az ősi virtust. Addig-addig becsméreltük, biztatgat- tuk egymást, mig totaliter helyre voltam állítva. Az ölelkezést, tetu ivást, csókolózást, meg a Zintán ur tudja már mi mindent, minek Írjam le? Nemsokára a friss levegőn voltam kedves Zintánom karján. — Zintán te? Hogy ég az a lámpa? — Vasz veisz i. — Zintán te? Nem vagy szomjas? — De igen vagyok szomjas. — Hát menjünk be valahová. — Nem bánok. — Zintán te részeg vagy! — Vasz zagszt du? Nem vagyok én részeg. — Hát akkor vigyél. — Aber hová? — Hát inni I , — De mit? Én nem inni több bor. — Én sem ... Te talán gugyit! ? — Vasz gyugyit? —Teufel! Cham- pagnie. — A biz’ Istók! — Ejnye hát mért nem mondtad előbb. És Zintán bevezetett egy kávéházba. — Pezsgőt! — kiáltám már az ajtóból a pinczérnek. Ma pezsgőt iszunk. Bondson két üveggel. Zintán igyál, neked muszáj berúgnod. — Nem beszélni már annyit — suttogd Zintán és leültetett az asztalhoz. Te Buzgány ... — Buzogány komám, Buzogány! Bánok is én akármi. Nekem nincs annyi pénz champagniet kifizetni. — Mit fizetni? Azt fogok én. Elég ha megengedted, hogy a bort is ketten fizessük ki. — Darum zág i. És azután ittunk. Ittunk mint egy magyar meg egy szerecsen. Micsoda? Sze- recsen? Magyar? Ez nem illik össze! Mit nem illik? Igyunk a magyar szerecsen szövetségre. Szervusz Zintán. Te! hát igyál mert beléd öntöm! Zintán nézd ott a tükörbe van egy másik Zintán is. Hát nézzed már! Nézd csak téged néz éppen! — Aber vasz! Hagyni engem békén ! Mein lieber Karolin! sóhajtá aztán zokogásba fojtva szavait és leborult az asztalra. — Zintán! csókollak édesem hát ne sirj. Nézzed hát légy ember. — Ember nem tudni kiállani, mit Karolin had mir gemacht. — Hát igyál édesem! Felejtsd a hütelent. — Hát szervusz! — Szervusz! — Ejnye szemtelen majma! — kiálték fel a mint épp kiakartam poharam üríteni. Hát az a másik mindig azt csinálja a mit mi. Az nem járja. Hé pinczér! Mondja meg annak az urnák, hogy ne utánozzon benünket. — Kérem ássan nincs ott senki se. A tükör... — Hát már maga jobban tudja mint én ? Zintán te mit csináljunk. Az a másik isszonyu szemtelen. Te szomorú vagy. Igyál édes Zintánom. — Na ez már alávalóság! — kiáltám poharamat a másik Zintánhoz vágva és egyszerre csrm csrm! eltűnik a másik szerecsen. — Kérem ássan ... a tükört... — Mit tükört? Mondtam, hogy kergesse el azt a másikat onnan, de ha nem akarta, hát... — Kérem alássan, hisz nem volt ott senki. — Hát azt hiszi, hogy részeg vagyok, hogy nem látom! — Kérem alássan én nem bánom, csak a tükört tessék megfizetni. Még jó hogy nem a nagyot tetszet beütni — Hát csak tessék itt sokat beszélni, még azt is befogom. Néze meg az ember. Hát mit szólsz hozzá Zintán ? még azt mondja, hogy nem volt ott a másik. Ugye hogy volt? Hát beszélj már! Ugye hogy igazam van? Hát hogy vagy? Zintán ne bolondoz ! Pusztában elhangzó szó volt minden megszólításom. Zintán nem volt sehol. Eltűnt mintha a föld nyelte volna el. — Hol van Zintán ur? Nem látták? Megyek én is, hátha még utolérem. — De kérem ássan előbb tessék kifizetni az összeget. — Miféle összeget? Hisz nem vásároltam én semmit. — Igen de inni méltóztatott. — Tán azért a kotyvalékért fizessek ? — Igenis kérem ássan, meg a tükör! tért ugyan, de az eszme mint óhajtás fen- maradt kinek-kinek tetszésére bízatván, hogy maga és alkalmazottjai részére a hazafias kegyelet lerovásának megkönyitésére üzlete bezárásával azon nehány órát feláldozza. — A Kölcsey-eyylet választmánya e hó 8-án ülést tartott Nagy László elnöklete alatt. Az ülés első tárgya a helybeli függetlenségi és 48-as párt megkeresése volt márczius 15-ének megünneplésére vonatkozólag. Nagy László elnök kijelenti, hogy a Kölcsey- egyesületet, mint tisztán társadalmi egyesületet tekinti hivatottnak a márczius 15 és ápril 11 napjain tartandó ünnepélyek rendezésére, mert ha mindkét nap megünnepléséről ugyanazon egyesület gondoskodnék, megszűnnék gz a gondolat, mintha e két ünnep egymással ellentétes álláspontot fe: jezne ki. Sőt ellenkezőleg, igy mint egy nagy | alkotmányos küzdelem kezdő és végpontja egymást egészítené ki, az ellen sincs kifogása, hogy ha már egy bizottság alakult az egyiknek megünnepléséről gondoskodni, ugyanezen bizottság vegye át a másik nap megünneplésének gondját is, mert az egyedüli czél az, hogy e két nap megünneplése összhangba s ne ellentétbe hozassák egymással. Hosszas eszme csere után, melyben Bródy Lajos mint a márczius 15-iki ünnepélyt rendező függetlenségi és 48-as párt bizottság elnöke kijelentette, hogy a bizottság sem a márczius 15-iki ünnepély rendezését nem hajlandó átengedni a Kölcsey-egye- sületnek, sem az a bizottság nem hajlandó az ápril 11-iki ünnepély rendezésére, hatá- roztatott, hogy a Kölcsey-egyesület nem vehet részt, természetesen ez által nem akarja korlátozni tagjainak szabad elhatározását, — továbbá, nehogy félreértésekre adjon alkalmat s tüntetésnek tekintessék, márczius 15-én semmi nemű felolvasást nem tart, nehogy e napnak más bizottság által rendezett megünneplésére esetleg zavarólag has- ; son, továbbá elhatározza, hogy miután a fenn előadottak miatta márczius 15-ik napjának megünneplése rendezéséről, sajnálattal kell lemondani, felhívja az elnököt, hogy ápril 11-ének megünneplésére a kellő intézkedéseket tegye meg. A Kölcsey szoba és muzeum részére a vármegyei közgyűlés 500 frtot megszavazván ennek felvételére a szakosztályi elnököt felhívja. Egyben a szakosztályok elnökeit az ügyrendek mielőbbi elkészítése tárgyában sürgős intézkedés iránt megsürgeti. Utasítja az irodalmi szakosztályt, hogy a jutalmak és pályadijjak tárgyában mielőbb tegyen a váíaszmányhoz jelentést. Végül az ünnepélyes közgyűlés határnapját f. évi ápril 3-ik napjának d. u. 5 órájára kitűzte. — Kinevezés. Schuszterits Ignácz ügyvédet a pénzügyminiszter a budapesti kir. pénzügyigazgatósághoz segédtitkárá nevezte — Na hát mit fizetek ? — Négy üveg pezsgő ... — Mit beszél? Négy üveg? Hisz ez most is majdnem félig van. — Az mindegy kérem. Tessék akkor meginni. — Hát tarajos gőde vagyok én, vagy kefekötő, hogy mindig csak igyam 1 Nem szoktam én annyit inni. — Látom kérem. — Ugyan ne fecsegjen már annyit. Mit fizetek ? — Négy üveg pezsgő 32 frt, egy tükör 30 frt, összesen 70 frt. — Hát aztán milliomos vagyok én ? 70 frtot fizessek? Hát a koszt, kvártély, mosás, tandíj meg a könyvek mi az ördögből lesznek kifizetve ? — Hát akkor ne tessék pezsgőt inni, meg tükröt törni. — Azt iszom a mit akarok. Érti? De hogy felesel itt maga, mintha valami viczispán lenne... Itt van a rongyos 70 forintja. Nini! Hisz itt volt a tárczám a belső zsebben. Most meg nincs. Vájjon nincs a külsőben? Nincs. Talán a nadrágzsebben? Ott sincs. Hisz elhoztam magammal. Nézze csak nem lyukas a zsebem ? Ne is nézze, úgy is tudom, hogy nem. De hát akkor, hol van? Uram Is- j ten, csak nem Zintán? Nem, az nem lehet. De mégis. Megállj add vissza a pénzemet s akarok rohanni ki az ajtón. — Megállj ! ordított, a pinczér és nyakon csípett. Nem fogsz rászedni beí nünket. Tóni menj a rendőrségre. Tóni elment én meg elkezdtem ri- i rnánkodni. — Hát csúffá akar tenni! Hisz látja, hogy kiakarom fizetni, de ha ellopták a pénzemet. — Ismerem az ilyen fogásokat, csakhogy most nem fognak ki rajtam. Mit csináljak ? Lekönyököltem az j asztalra és vártam, hogy mi lesz? Nemsokára jött Tóni egy rendőrbiztossal. — Na mi baj van ?
