Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-11 / 19. szám

XYI. évfolyam.

Nagy-Károly, 1899. május 11.

19-ik szám*

x

MegjeleH minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt.

Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.)

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr.

Bérmentetien leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el Kéziratok nem adatnak vissza.

Városi közgyűlés.

Nagyfontosságu közgyűlést tartott e hó 7-én városunk képviselőtestülete Debreczeni István polgármester elnök-; lete alatt.

A gyűlésnek első tárgyát ugyanis Cs. Lázár Elemér mint a Nagy-Károly— Mátészalka—Csapi helyi érdekű vasút engedményesének azon kérelme képezte, hogy a vasút törzsrészvényeiből a város 25,000 frtot jegyezzen.

Azt hittük, hogy ezen — városunk jövő fejlődésére kiszámíthatatlan előnyökkel biró kérdés — szavazás tárgyát sem fogja képezni, s mégis nagy számmal voltak annak ellenzői.

Különösen az ipar és kereskedelem jelenlegi pangásából származó szűk pénzviszonyokra hivatkoztak s nem gondolták meg, hogy éppen ez az újabb összeköttetés van hivatva nemcsak a kereskedelmi és ipari forgalmat növelni, de városunk gyarapodása s szaporodása tekintetében is jótékony befolyást gyakorolni.

Szerencsére kisebbségben maradtak a kérelem ellenzői, s a részvény- jegyzést a közgyűlés elhatározta.

Maga a rendkívüli közgyűlés következőleg folyt le:

Debreczeni István polgármester a közgyűlést megnyitván üdvözölte a megjelent képviselőket, s elsőben is meleg szavakban emlékezvén meg Ekker Fe- rencz volt városi képviselő elhunytáról, indítványozta, hogy elhunyta felett a képviselet jegyzőkönyvileg nyilvánítsa

részvétét. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Bejelentette továbbá, hogy az elhunyt Ekker Ferencz helyére képviselőül az első póttagot Kallós Pált behívta.

Ezután a részvényjegyzés kérdése j vétetvén tárgyalás alá, elnöklő polgár- mester a tárgy fontosságára külön is felhívta a képviselőtestület figyelmét. Kiemelte, hogy a ma már kifejlett versenyben a városok mindent elkövetnek hogy központiságot nyerjenek. Ez a vonal lesz az, mely az eddigi áldozatoknak gyümölcsét meghozza, talán, ez az utolsó pillanat, melyben a minden irányban való összeköttetést biztosíthatjuk s városunk fejlődését előmozdíthatjuk. Kéri a képviseletet az ügy komoly elbírálására.

A kérdéshez először Kacsó Károly szóllott. Kiemelte az uj vonalnak szükségességét, előnyeit s különösen városunk fejlődésére vonatkozó nagy hord- erejét. Majd Serly Gusztáv, Dr. Adler; Adolf és Csipkés Endre szóllaltak fel mindnyájan a részvények jegyzése mellett. Ezután polgármester a névszerinti szavazást elrendelvén, a részvények jegyzése mellett szavazott 64, ellene 23 képviselő, s igy a törzsrészvények jegyzése 41 szótöbbséggel elhatároztatott.

Májéi Hermannak nyílt téren kö- szörüsbódé felállithatása iránti kérelmét elutasította.

Albanézi Mihály telkéhez csatolt 56*1 m2 terület értékét az ö telkéből

elfoglalt területtel kiegyenlítettnek nyilvánította.

Nasch Arnold Kölcsey-utczai telkéhez csatolt 3P16 m2 terület árát 100 írtban megállapította.

Lukácsovits János terem-utczai telkéből elfoglalt terület árát □ méteren- kint 50 krban, Tóth József fazekas- utczai telkéhez csatolt terület árát □ méterenként 50 krban, Lochmájer Márton, Roóz János, Véber Antal kálmánd- utczai, Hintalan Mihály majtény-utczai, Hetey Ábrahám nagyhajdu-városi telkéből elfoglalt terület árát □ méteren- kint 3 írtban; Hettig Mihály, Wieser Márton tábla-utczai, Rácz János árokparti telkéből elfoglalt terület árát □ méterenként 1 írtban, Fleisz János fényi-utcza telkéhez csatolt terület árát

□ méterenkint 1 írtban, Szolomajer Mihály fazekas-utczai ésSzobonya Antal somosközi telkéből elfoglalt terület árát

□ méterenkint 50 krban megállapította.

A Könyök-utcza jobb (megyeháza melletti) oldalának 1 20 méter széles aszfalt járdával, a mezöteremi-utczának a közkórházig részben aszfalt részben kőjárdával ellátását elrendelte.

A január, február, márczius és ápril havi pénztárvizsgálatokról felvett jegyzőkönyveket — miután rendkívüli intézkedést igénylő körülmény fel nem merült — tudomásul vette.

Végre Makai József és Dr. Adler Adolf felszólalásai folytán a Ill-ad osztályú kereseti adónak túlságos mérvben javasolt kivetése és egy városi tisztviselőnek ugyanezen kivetési ügyben elkövetett visszaélése tárgyában

tett interpellácziókra az interpellálókat is megnyugtató választ adott a menyiben kijelentette, hogy az adókivetés tárgyában személyesen fog egy erre választott bizottságot a pénzügyigazgató ur elé vezetni a városi tisztviselő ellen emelt panaszt pedig megfogja vizsgálni.

Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Makai József, Dr. Adler Adolf, Csipkés Endre és Roóz Samu képviselőket felkérte s a közgyűlést berekesztette.

Szabályrendelet

a peronospora viticola nevű penészgomba (szölöragya) elleni kötelező védekezésről.

(Megállapittatott az 1898. évi október 14. és 15-ik napján tartott rendes bizottsági közgyűlésen 512. bjkvi. sz. a. hozott határozattal; jóváhagyást nyert a m. kir. belügyminiszter urnák 1899. évi január hó 9-én 89705—VIII/1. sz. a. kelt intézkedésével.)

1. §. A peronospora viticola novü ! penészgomba (szölöragya) káros hatása el- I hárítása szemponljából Szatrnárvármegye

területén minden szőlőbirtokos köteles : minden művelés alatt álló szőlőtőkét az előirt és a gyakorlatban jónak bizonyult ! rézvegyületü anyagokkal permeteztetni.

2. §. A védekezési eljárás, vagyis a rézvegyületü folyadék elkészítése és alkalmazása a nagyméltóságu földinivelésügyi m. kir. miniszter ur által kiadott, vagy még később kiadandó utasítás szerint teljesítendő.

3. §. Ezen szabályrendelet hatályba lépte után kötelesek a vármegye területén lévő Nagy-Bánya és Nagy-Károly rendezett tanácsú városok rendőrkapitányai, valamint mindazon községek elöljáróságai,

TÁRCZA.-Á*. r n y a k.

I.

Oh ne sirasd a múlt üdvét, Mit sem érsz el könyeiddel! A virágot., ha már hervad,

A harmat sem éleszti fel.

Kiégett a keblünk lángja,

Rég elhamvadt szenvedélye; Vonjon fátyolt a feledés Szívünk átkos szerelmére !

II.

Mint hervasztó ősz a tájat, Lelkernet a néma bánat,

Ha megszállja csöndesen : Rám borul a múltak árnya lépelődve, sírva, szánva,

S én szótlanul könnyezem.

Hosszú, kínos éjszakákon,

Ha szenvedő képed látom S hallom méla keserved : Letűnt múltam árnya lebben. Fölsír fájó, tépett, lelkem S szívem újra ég, szeret.

Ha emléked szerte téptem, Mért zavarod szenvedésem?

Köztünk vége mindennek! A valónak titka tárva,

Felém már csak sírom árnya, Bús szelleme integet.

III.

# Ne mondd, tudom, fáj a vétked

A mért üdvöm összetépted ; Sóhajtásod ölő bánat,

Reád szórja a sok vádat.

Oh, de hidd — bár szivem szakad — E seb ajka mélyen hallgat ;

Hulljon rám a vád, az átok,

Én aldlak — és megbocsátok. —

Szendrői Holozsnyay Cyrill.

A görög mythologia zenész- dalnokai.

Felolvastatott a nagykárolyi dalárda május 6-án tartott dalestólyón.

A zeneművészet iránt való hajlam, akar a szózenét, vagyis a dalt és éneket, akár a hangszeres, tehát a szorosan vett zenét értjük alatta, olyan valami, amely több-kevesebb tehetséggel velünk születik, elkísér a bölcsőtől a sírig, ott van magán(oglaIkozásainkban, ott egyházi és világi nyilvános szertartásainknál. így az egyes ember.

A kultúrtörténet meg pláne amellett tanúskodik, hogy a nemzetek szellemi életének egyik fokmérője a zene, hogy a zeneművészet fejlődése mindig karöltve jár a népek szellemi életének fejlődésével. Nem is mutat fel a történelem oly népet, mely a zenét, akármilyen kezdet- ! leges fokban ne művelte volna.

Priskus Rhetor, aki mint a római császár követe Atilla udvaránál tartózkodott, leírja Atilla egy lakomáját, amelynél két barbár (igy neveztek a görögök és a rómaiak minden idegen nemzetbelit) jelent meg a király előtt és hadi erényeit „önkészitette dalokban“ énekelte meg. Ezek voltak a régi magyarok dalnokai, a hegedűsök, kik dalaikat mindig lant pengetés kísérete mellett adták elő. Ezen dalokban örökítették meg a nemzet legrégibb történetét és ezek a dalok szolgáltak kutforrásul a magyarok első történet Írójának : Béla király névtelen jegyzőjének, aki munkájának bevezetésében világosan hivatkozik a „hegedősök csacska énekeire.“

Az ó-kor kultúrájának zászlóvivői a görögök voltak. És az antik népek közt egy sem volt, melynek szellemi életében a zene oly nagy és fontos szerepet játszott és ebből kifolyólag oly magas színvonalon állott volna, mint a görögöknél. Plátó és Aristotelés kijelentése szerint a zene a jó nevelés és műveltség nélkülöz- hetlen kelléke volt. Sőt Plátó oly nagy jelentőséget tulajdonított ennek a művészetnek, hogy az Államról irt munkájában azt a tételt állította fel, hogy a zone hanyatlása maga után vonja a nép műveltségének és erkölcsösségének hanyatlását is.

De mi sem bizonyítja inkább, hogy a görögök mily nagyra becsülték a zeneművészetet, mint az, hogy a zenének és dalnak egyenesen isteni eredetet tulajdonítottak. Mythologiájuk (hitregetan) szerint, mely különben tele van erre vonatkozó regékkel, Apolló, az ő specziális nemzeti istenük, találja fel a lantot, a 1 y r á t.

Midőn ugyanis Apolló valami magán viszályból kifolyólag egy néhány Kyklopot megölt, atyja Zeusz őt száműzte az Olym- poszról a földre, hol is előbb Adrnétosz, thessaliai, később Leomedon, trójai királynál juhpásztor lett. Ez alkalommal a tengerparton biborcsiga héjat talált, erre juhbeleket feszitett, s kész volt az első lant, melyből ő oly fönséges hangokat volt képes kicsalni, hogy még a vadállatok is kíváncsian bújtak elő rejtekeik- ből. Sőt mikor számüzetési éve letelt és ismét visszatérhetett többi istentársai közé az Olymposra, ezeket is elbájolja és édes mámorba ringatja lantja pengetitésévei. Művészi képességének annyira tudatában volt, hangszere hatásának oly összehason- lithatlan erőt tulajdonított, hogy csúnyán megbüntette azokat, kik vele a zenében versenyre mertek kelni. így például egy M a r s z y a s z nevű Szilént.

Ez a szerencsétlen fiótás találta fel ugyanis a furulyát. Illetőleg tulajdonképen Athéné istenasszony. De mikor ez egy alkalommal a víztükrében meglátta, hogy arcza a fuvás alatt mennyire feldagad és eltorzul, felébredt benne az asszonyi hiúság és nemcsak örökre eldobta magától, de megtagadta még azt is, hogy valaha furulyát látott. Marszyasz az eldobott zeneszert megtalálván, mint saját találni á ny á t mutatta be, s oly tökélyre vitte a furulyázást, hogy utoljára nem átallott» már magát Apollót versenyre kihívni. Természetesen legyőzetik, s merész elbiKevés gyógyvíz küldetik oly távol Í1 X r fi 1 ## • miről a négy világrészben nyert 10 aranyvidékre és örvend oly közkedvelt- U A 1* ATI I A TJQ AT 7AŰA I*fl TT117 érem tanúskodik. A Ferencz József keserűségnek, mint a már több mint húsz T v/I U. V I_Jj* vízből, mint rendszeres adag, egy boros

év óta használatban levő / pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges.

ám- 2>T£LgyrToa.nl xaTstér IKZa.’u.f’rxi^ixixi TaT^a/to és ZETia czégnel 2Srag'37'-.IEsZIáxol37’'baxi-