Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-04 / 18. szám

NAGY KÁROLY és VIDÉKE.

kiadott borravalók összege tízszer, sőt húszszor, harminczszor nagyobb, mint a ránk kirótt állami adó.

Hogy fog ez végződni ? Ha a borravaló-rendszer a legvégső határig fog érni, önmagától meg fog szűnni, mert aztán a viszonyokkal és a szükségszerűséggel számolva oly berendezések fognak létesülni, melyek a borravalót teljesen szükségtelenné teendik.

Már is egy igen emlitésreméltó mozgalom indult meg ez irányban. Az utazót leginkább a szállodai borravalók molesztálják. Ha a szállodába 1 frt 50 krt fizetünk a szobáért, ez nem sok. Joggal megbotránkozik azonban az utazó, hogy egy éjjelért, még azonkívül borravalót kell adnia: a portásnak, a szobapinczér- nek, a bérszolgának, a szobaleánynak és a szállodai kocsisnak. Ez majdnem any- nyira rug, mint a mennyit a szobáért kell fizetnie. Még a kereskedelmi utazóknak is, kik folyton utón vannak és kik hosszas utazói gyakorlattal és a szállodák gondos megválasztásával a borravalókiadást lehetőleg szűkre tudják szabni, igen tetemes összegeket kell borravalókra szánniok. így például Németországban kiszámították, hogy ott 60,000 utazó kereskedő van, akik évente 144 millió márkát költenek lakásra és élelmezésre. Ez a 144 millió tetemesen redukálódnék, ha nem kellene az utazóknak borravalókat osztogatni. Feltételezhető, hogy a borravaló-rendszer megszüntetésével évente összesen tiz millió márkát lehetne Németországban megtakarítani. Ez a megtakarítás a czégfőnökökó volna, akik az utazókat kiküldik s igy megpendítették azt az eszmét, hogy7 a czégek főnökei egyletet vagy szövetkezetét alakítsanak, a mely keresztül vinné, hogy a k ereske delmi utazóknak borravalót egyáltalán ne kelljen adniok, vagy a mely nagyobb városokban saját költségen szállodákat építene, a hol nem létezik borravaló és a melyek kitünően kifizetnék magukat, minthogy a kereskedelmi utazók évenként tetemes összegeket adnak ki. E kiadások nagy része azután az egyleti tagok zsebébe vándorolna vissza.

Látva a borravaló-intézmény ellen irányuló e praktikus mozgalom niegindu lását, nem kell félnünk, hogy a borravalóadás szokása nagyobb kellemetlenséggé fog fajulni, sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy a borravaló-rendszer önmagában hordozza a halál csiráját, mely talán csak évek múlva megölője lesz.

HÍREK.

— Meghivás. A képviselőtestület tagjait a folyó évi május hó' 7-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1899. május 2. Debre- czeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Gs. Lázár Elemér vasúti engedményes kérvénye Nagy-Károly—Mátészalka illetőleg Nagy-Károly-Csapi helyi érdekű vasút törzs- részvényeiből 25000 frt értékű részvény jegyj zése iránt. 2. Mayer Herman nagykárolyi I lakos kérvénye városi nyilt téren köszörűs- bódé felállithatása iránt. 3. Albanézi Mihály m.-teremi utczai telkéhez csatolt 56* 1 m2 terület árának elengedése iránti kérvénye. 4. Bizottság jelentése Nasch Arnold Kölcsei- utczai telkéhez csatolt 3H6 m2 terület árának megállapítása iránt. 5. Városi mérnök jelentése Lukácsovits János telkéből a m.-teremi-utczai részen a város részére elfoglalt 89T m2 terület árának megállapítása iránt. 6. Városi mérnök jelentése Tóth József fazekas-utezai telkéhez az utczai részből elfoglalt U215 m2 terület árának megállapítása iránt. 7. Lochmájer Márton, Roóz János, Véber Antal kálmánd-utczai, Hettig Mihály, Wieser Márton tábla-utczai, Hintalan Mihály majtény-utezai, Hetey Ábrahám nagyhajdu- város-utezai, R.ácz János árokpart-utezai telkéből elfoglalt terület árának megállapítása iránti intézkedés. 8. Városi mérnök jelentése Szolomájer Mihály fazekas-utezai telkéből elfoglalt 392 m2 terület árának meg- állapítása iránt. 9. Városi mérnök jelentése Szobonya Antal somosközben levő telkéből utczai részhez elfoglalt 50 6 m2 terület árának megállapítása iránt. IC). Városi mérnök jelentése Fleisz János fényi-utezai telkéhez a város területéből csatolt 45 9 m2 terület árának megállapítása iránt. 11. Városi tanács javaslata a Könyök-utcza jobb oldalának asphaltjárdával való ellátása, a mezőteremi- utczának a közkórházig gyalogjáróval való ellátása iránt. 12. Január havi pénztárvizsgálati jkv. bemutatása. 13. Február havi pénztárvizsgálati jkv. bemutatása. 14. Már- czius havi pénztárvizsgálati jkv. bemutatása. 15. Április havi pénztárvizsgálati jkv. bemutatása.

— Május. Elérkezett az év legkedvesebb, legkellemesebb hónapja az illatárral, madár füttyel és zöld lombokkal kedveskedő május. Május hónapját a katholikusok Mária tiszteletére szentelik. Bevonulnak ilyenkor a templomokba is a tavasz legszebb virágai, zöldiombozatu díszfái, melyek illatával egybe folv a hívek imádsága és száll fölfelé az oltárra s onnan az égbe. Városunkban májusi ájtatosság tartatik naponként az apácza- zárda kisded kápolnájában délután fél hat órakor.

— Jubileumi ünnepély. Ritka szép és családias jellegű ünnepélyt rendezett folyó hó 1-én a helybeli vasúti állomás tisztikara, főnöke Tóth Kálmánnak tiszteletére közszolgálatának 25 éves jubileuma alkalmából. A mai időben, midőn oly ritka az őszinte becsülés és ragaszkodás, jó volt látnunk, hogy egy kis összetartó testület, a vasúti tisztviselők mily szeretettel, mily barátsággal veszik körül érdemes főnöküket. Es ebben nagy érdeme van Tóth Kálmánnak, ki városunk közönsége előtt is osztatlan tisztelet és szeretetnek örvend, melynek eklatáns bizonyítéka azon díszes vendégkoszorú, mely megjelent a jubileumi ünnepélyen, hogy kifejezést adjon mély barátsága és tiszteletének. Mintegy 80 tagból álló társaság hölgyekkel vegyesen volt résztvevője az ünneplésnek, mely az állomási vendéglő éttermében folyt le. — 9 órakor vette kezdetét az ünnepély társas vacsorával melyen az állomási és vidéki hivatalnokokon kívül városunk inteligens

! polgárai közül is számosán jelentek meg. A megjelenő ünnepeltet és családját szűnni nem akaró éljenzés fogadta, mely láthatólag meghatotta a szerénységéről ismert férfiút.

! Vacsora alatt, az első fogás után felállott Szemerédy Béla vasúti hivatalnok és mélyen átérzett beszédben tolmácsolta, a tisztviselői kar meleg szeretetét, őszinte vonzalmát azon férfiú iránt, ki, mindenkor humánus főnök kiváló tisztviselőtárs és példás családfő. — Éltette a jubilánsot és számos jó kivánatát tolmácsolta az állomási személyzetnek. Lelkes éljenzés közben, nyújtották át, az állomási összes személyzetnek igen szépen sikerült I és díszes fakeretbe zárt csoportképet. Utána Tóth Kálmán, az ünnepelt szólalt fel, szerényen elakarva hárítani magáról minden érdemet, mely őt az ünneplés tárgyául méltóvá tenné. A tisztviselőkar odaadó buzgalmában, törekvésében, a közönség részéről tapasztalt jóakarat« támogatásban látja, — ha vannak ilyenek — sikereinek támpontját. Megköszöni a megjelenését a díszes társaságnak. — Majd Gzóbel Károly a debreczeni üzletvezetőség ellenőre szólalt fel, elhozva — úgymond — azt, a mi igen kevésnek jut osztályrészül — a felsőbb hatóság elismerését és üdvözlését, Mert a felsőbb hatóság csak az érdemeseknek fejezi ki elismerését s örvend, hogy ő lehet az ki Tóth Kálmánnak e megtiszteltetést tolmácsolhatja. Merk Albert hivatalnok — a megjelent vendégekért, Dr. Jékel László szép pohárköszöntőjében Tóth Kálmánért, Baudisz Jenő tréfás toasztban szintén az ünnepeltért, Tímár Péter mint régi jó barátért Tóth Kálmánért ürítették poharaikat. Simkó Géza és Gsóti Márk az ünnepelt családjáért, Koritsánszky László Tóth Kálmánért mint előzékeny tisztviselőért mondottak pohárköszöntőt. — Gsóti Márk ismét a rendező-bizottságot, Platz Ferencz kút- mester, Tóth Kálmánt, Bródy Lajos szellemes köszöntőben szintén Tóth Kálmánt éltették. Brichta Miksa Debreczeni Istvánért emelt poharat. A kedélyes vacsorának éjfél felé lett vége, mely után az ifjúság Fátyol Józsi kitűnő zenéje mellett tánezra perdült s a társaság egész reggelig a legkedélyesebb hangulatban maradt együtt. Számosán fejezték még ki jókivánataikat távirati úton is, melyeket a vacsora alatt Pongrácz Antal hivatalnok felolvasott. Mi is hozzájárulunk üdvözletünkkel ajókivánók seregéhez kívánva, hogy sokáig éljen a mi igazán érdemes szeretett állomás főnökünk Tóth Kálmán!

— A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye f. hó 3-án tartotta tavaszi rendes közgyűlését a vármegyeház dísztermében Segesváry József esperes és Domahidy Elemér gondnok elnöklete alatt. A közgyűlést esperes magassan szárnyaló imával nyitotta meg, melynek elhangzása után Domahidy Elemér gondnok üdvözölte a megjelent tagokat. Ke- gyeletes kötelességét rótta le az egyházmegye Tóth Sámuel debreczeni theol. tanár és egyházkerületi főjegyző iránt, a kinek az egyházkerület életében hosszas időkön keresztül emlékezetes nevét múlt hó 28-án történt elhalálozása alkalmából — jegyzőkönyvileg örökítette meg. Ezután az üresedésbe jött egyházmegyei tisztviselői állásokra ! beadott szavazatok eredménye hirdettetett ki, mely szerint egyházmegyei papi tanácsbirónak Berey József nagyecsedi lelkész, világi tanácsbirónak Kacsó Károly és köz- igazgatási pénztárnoknak Kincses István választattak el, kik közül az egyházmegyei tanácsbirák az esküt letéve, lendületes beszédben köszönték meg a bizalmat s ajánlották fel erejüket, tehetségűket a közügy oltárára. Az esperesi évi jelentés felolvasása és letárgyalása után egyházkerületi képviselőknek LTjlaki Gábor és Domahidy István urak választattak el. A közalapi bizottságba Tukacs Lajos nyirmegyesi lelkész. Nevezetes intézkedése volt ezen egyházmegyei közgyűlésnek az egyházmegyei tanügyi-bizottság szervezése, mely bizottság elnökéül Vityi Bertalan béréi lelkész választatott el. Ezen bizottság működéséből az egyházmegye a tanügy felvirágoztatása tekintetében a" legszebb eredményeket várhatja. A nagykárolyi ev. ref. egyháznak, valamint a nagyecsedi egyháznak is az iskolák fejlesztése ügyében beterjesztett egyháztanácsi javaslatát kedvezőkig intézte el. Délben a régi kaszinó üvegtermében az egyházmegyei közgyűlés tagjai közebédre gyülekeztek össze, mely ebéd lefolyása alatt az egyházmegye elnökeire, valamint az újonnan választott két tanáes- biróra több szívből jövő lelkes pohárköszöntők hangzottak el.

— A vármegye közigazgatási bizottsága

szombaton április 29-én délután 5 órakor rendkívüli ülést tartott gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. Az ülés egyedüli tárgya volt a Nagy Ákos főszolgabíró fegyelmi ügyében leérkezett belügyminiszteri határozat folytán szükséges intézkedések megtétele.

— A polgári leányiskola ügyében a vallás és közoktatásügyi miniszter nagyfon- tosságu határozatot hozott. Ugyanis f. évi márczius 20-ról 20555—99. számú leiratával a tan felügyelőség utján értesítette a város közönségét, hogy ha megfelelő helyiség lesz, akkor az 1899—900-iki tanévre a polgári leányiskolával kapcsolatosan a női kézimunka tanfolyamot föl fogja állítani s a tanítás ellátására egy megfelelő képesítésű tanerőt fog alkalmazni. Tekintve, hogy az építés már folyamatban van s igy a megfelelő helyiség rendelkezésre fog állami, a tanfolyam felállítása immár bizonyos, mely az érdeklődő szülőkre nézve mindenesetre örvendetes hir. Felhívjuk azért a szülők figyelmét már most ezen nagyfontosságu tényre.

— A vármegyei függetlenségi és 48-as párt tegnap este tartott értekezletén elnök Luby Géza megállapította, hogy a mai vármegyei közgyűlésen semmi oly tárgy nincs napirenden mely a pártot kivállóan érdekelné, ennélfogva csak a párt belügyei lettek megbeszélve és szóba került a nagykároly— mátészalkai vasút kérdése is, mely egy legközelebbi rendkívüli közgyűlés elé kerül. A pártnak minden megjelent tagja ezen vasút hathatós segélyezése mellett nyilatkozott, határozatát azonban akkorra tartotta fen, mikor ezen ügy napirendre tűzetik.

— Főgimnáziumi ünnepély. Főgimnáziumi ifjúságunk „Kölcsey“ önképzőköre f. hó 13-án, vagyis a jövő hét szombatján fele részben a zeneegyesület, fele részben pedig a gimnáziumi segélyegylet javára jótékonyöltöztetni. Épp oly elismerésben fogja részesíteni minden olvasó a festőművészt, Mühl- beck Károlyt, aki ezt a nagy munkát kiválóan sikerült és k. b. 800 nagyon jellemző képpel díszítette. Továbbá a kiadót, a ki finom, ízléses kiállításban s mégis olcsó áron adja ki a munkát. A kiadók, hogy mindenkire hozzáférhetővé tegyék a Magyar Anekdotakincset, 25 kros füzetekben is kibocsátják, melyek minden hazai könyvkereskedésben is kaphatók.

Szerző, művész és kiadó finom együtt- munkálásának köszönhető, hogy ez a par excellence magyar családi könyv ily választékos formában és értékes, lelket tápláló és viditó tartalommal jelenhetett meg.

A sok száz anekdotáról lehetetlen egy tárcza keretében közelebbi ismertetést Írni. Inkább kiválogatunk néhányat a gazdag gyűjteményből és bemutatjuk olvasóinknak : következtessenek róluk a többire. Mutatóba, Ízelítőül álljon itt ez a néhány, alább következő:

Albrecht kir. herczeg és a kun ember.

Albrecht kir. herczeg vonatot várt a karczagi állomáson. Az állomás kerítésén, kívülről egy barna arczu kun könyökölt be, szájában a makrapipa, fejében a kis zsíros pörge kalap és nézegeti a fényes katona urakat.

Egyszer csak odalép hozzá Albrecht kir. herczeg és igy szólítja meg:

— Hány ember megvan a faluban?

A kun a legnagyobb flegmával felel:

— Megvan az mind, nem veszett el egy se.

— Azt kérdem hány lakosa van a falunak ?

— Nem falu ez, hanem város, felel a kún rendületlenül.

— Hát hányán laknak városban ? Nem érti ?

— Mit tudom én ! Nem vagyok én pap.

Mire Albrecht kir. herezeg türelmetlenül :

— Maga tán nem is tudja kivel beszél? Én Albrecht főherczeg vagyok.

Mire a kún szemére huzza a kalapot és igy felel :

— Mán én arrul se tehetek.

Rut dolog a háború.

Hogy milyen rut dolog a háború, kézzel foghatóan bizonyította be 187ű-ben az eperjesi minorita atyáknak egy Valentin nevű huszárkáplár. A páterék, miután jól tartották a káplárt étellel, itallal, azt kívánták a bortól hevült katonától, hogy mutassa meg nekik szinrül-szinre, milyen volt a porosz háború? A káplár minden szentre kérte a pátereket, hogy ezt ne kívánják tőle, mert rut dolog a háború. De mikor a kiváncsi páterek csak annál jobban unszolták, felkötötte kardját, fejébe tette csákóját, — azután kardot rántva, eleinte lassan vagdalkozni kezdett a mohón váró minoriták felé: Holblinks, Holbrechtz, rechtzumkerdaj, hajnarum, faj er, sapperment! Majd szörnyű sebesen hadonázott mindenfelé: potzhundert, tausend million, ke diablo, elkora, alkom, elumi, kosthumi, avendo vettudo, viandra belle la person, battalions karc, strela, jaszna, okuvana, paraj- huvana, tüzes, lánczos! és nemcsak derekasan elkardlapozta a minoritákat, hanem összetört minden poharat, kancsót, ablakot is. Mikor a minoriták panaszt

tettek az ezredesnél, az ezredes kijelentette, hogy a káplár nem bűnös, mert a háborút szinröl-szinre, a mint a páterek kívánták, nem mutathatta meg másképpen.

A Kemény Zsigmond szivarai.

Fáik Miksa egyszer Kemény Zsig- mondhoz ment, hogy elkísérje valami gyűlésre. Indulás előtt a báró egy pillantást vetett Íróasztalára, melyen egynéhány szivar hevert. Aztán belenyúlt a zsebébe, kivette szivartárczáját s a benn- lovő havannákat oda rakta az asztalra a többihez.

Fáik nem értette, hogy az erős dohányos Kemény szivar nélkül indul útnak.

— Ennek az a nyitja, magyarázta a báró, hogy inasom az éti szivarjaimat szívja. De ha csak három-négy marad az asztalon, a szegény ember zsenirozza magát — nem mer elvenni belőle.

Es aztán útközben látta el magat szivarral a jószivü nagy ember.

A szerző.

Tóth Kálmán „A Király házasodik“ vigjátékát adták először, 1863. telén a Nemzeti Színházban. A költő estefelé barátaival előre áldomást ivott lakásán a darab sikerére. Hét óra tájt aztán jó kedvvel indultak a színházba. A lépcsőn lefelé haladó társaságnak Tóth Kálmán régi hű inasa, Pista világított a nagy karos gyertyatartóval.

— No Pista, nevetett a költő és egy bankót vett elő a zsebéből, gyere el ma te is a színházba, aztán ha hívnak engem, hát majd kiabálj te is.

Az első felvonás után tetszés zajával volt teli a színház. „Szerző! szerző!

Tóth Kálmán!“ hallatszott a teli ház minden zugából. De egy stentori hang, fent, a kecskeméti páholyban, győzedelmeskedett a többi ezer torkon ; azt kiáltotta :

— Tekintetes ur! Tekintetes ur!

A löwenbund.

A középkori német löwenbundnak volt egy paródiája 1848 ban Erdélyben a szászoknál. Egynéhányszáz szebeni, med- gyesi és szelindeki szász ifjú, löwenbund névén fölfegyverkezve, az osztrák hadsereg és oláh lázadók mellett a magyarok ellen harezra kelt. Az első csatában azonban már vad futásnak iramodtak. A magyar huszárok egynéhányat elfogtak közölük és Bem elé vitték, közöttük vezérüket — egy öles termetű szász ifjat — is, ki annyira meg volt ijedve, hogy hangosan sirni kezdett.

Bem igy vigasztalta :

— Weinye nyicht, Löwe, weinye nyicht, geh zu Haus es geschieht dir nyix.

Deák Ferencz présháza.

Mikor már Schmerling és miniszter- társai is érezték, hogy politikájok a csőd szélén van, Deák Ferencztől megkérdezte egy német jó ismerőse és tisztelője: Meddig tarthat még ez az állapot?

— Messziről kell kezdenem, hogy erre a kérdésre válaszolhassak. — Volt nekem valami birtokom, azon egy domb és a dombon egy régi présház ; vén rozoga épület; diiledezett, általában igen siralmas állapotban lévő. Mivel a birtokot elakartam adni, az uj présház költségeit pedig szerettem volna megtakarítani, hát fölkértem egy építőmestert, hogy