Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-27 / 17. szám

áldást nyújthat azoknak, kik reászorulnak ; mikor ágai támaszt, segítséget adhatnak a gyengéknek.

Becsületes polgárcsaládból a bihar- megyei Margittán született. Előbb a debre- czeni kath. konviktusban, majd a nagyváradi internátusbán kapja meg azt, amit a szülők anyagi helyzete neki meg nem adhat; szorgalmasan végezvén itt gymnasiumi tanulmányait is. Azután piarista lesz, s mint ilyen a felsőbb tanulmányok végeztével Rózsahegyen foglalja el a kathedrát, két év múlva pedig városunkban, hol kilenczedik éve hintegeti szerzett tapasztalatait, bő szaktudását.

Mint tanár azon szerencsések közé tartozott, ki a keresett népszerűség fogásai nélkül, sőt sokszor erős, de helyesen alkalmazott szigorral, tanítványainak osztatlan sze- retetét megtudta nyerni és velők mindenkor oly sikeres eredményt elérni, hogy feljebb valóinak teljes elismerése nyílt kifejezésre jutott vele szemben mindenha. Mint társ páratlan jó tulajdonságokkal volt megáldva. Nem voltak sikereinek irigyei, nem személyének ellenségei. De nincs a rendben csak egy is, ki, habár rövid időre, haragosa lett volna. Mindegyikkel szemben megtalálta a hangot, a felmerülő ellentéteknél a kellő argumentumot. És az az aranyos kedély, az az örökösen mosolygó derült görög ég, csak jó barátokat, csak „c z i m b o r á k a t“, mint ő szerette mondani, szerzett neki. Szüleit korán elvesztvén „magam neveltem fel magam“ hangoztatta többször. S erre vezethető vissza az, hogy jellemében meg volt az a határozottság, az az önállóság, mely a csak saját személyét érintő ügyeket mindenkitől függetlenül intézi el. De meg volt az a zárkózottság is, mely az édes anya beczézgető szeretetének hiányában fejlődik ki rendesen, hogy magát egész mivoltában, lelkének, belsejének minden oldalát csak nagyon kevés választottainak mutatja be.

Beszéljek-e róla, mint a társadalom egyik tagjáról P Hiszen aki ismerte őt, szerette is. Már pedig ismerte őt mindenki fent és alant. Mert ő egyformán szives volt mindenkihez s hozzá egyformán vonzódott mindenki.

És ez a kedves társ, ez a jó barát, ez a derék tanár nincs többé.

A kór magva, orvosi vélemény szerint, nem uj keletű. Visszavezethető egész a bölcsőig. Pár év előtt fellépő baja ezt csak kifejlesztette, megerősítette. Válságossá azonban csak egy-két hete alakult ki, a vesét támadván meg, mikor is az orvosi konzílium kimondotta a ránézve végzetes, ránk oly fájdalmas szót „menthetetlen“. F. hó 25-én d. e. elrendezvén anyagi ügyeit, délután példás ájtatossággal készült el a nagy útra, honnan nincs többé visszatérés, inig aztán esti 8 órakor fájdalmas agónia után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

Tied Uram az élet és halál felett az uralom, de bocsáss meg nekünk, ha szivünk nyugalmát, hitünk megnyugvását erősebb hullámok korbácsolják és talán csak nehezen, lassabban, később pihennek azok ismét el, mint kellene, mint szabad volna.

Te pedig elköltözött kedves társ, jó barát, ki elvitted, talán igen sokára vitted el magaddal örömünket, tekints vissza égi honodból s lásd vigasztalanságunkat, lásd az űrt sziveinkben, a sebet, melyet halálod ütött ott, lásd érzelmeink igaz voltát s halld a fájdalmas jajkiáltást: Isten veled, Isten veled!

Holczinger Imre.

* *

*

A kegyesrendi társház a következő gyászjelentéssel tudatta veszteségét:

„A kegyesta ni tó rendiek nagykárolyi testületé legbensőbb fájdalommal tudatja szeretett rendtársának, NÉ Majoros Endre áldozópap s oki. főgymnasiumi tanárnak, f. hó 25-én esti 8 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után korának 37-ik, szerzetes életének 18-ik évében rövid szenvedés után bekövetkezett elhunytét. A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 27-én délután 4 órakor fognak beszenteltetni s a Mesterrészi temetőben levő társházi sírboltba a feltámadás reményében elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok a kegyestanitórendiek plébániai templomában f. hó 28-án reggel 9 órakor fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Nagy- Károlyban, 1899. ápril hó 26. Nyugodjék békében !

* *

*

Mi, a kik benne szintén legjobb barátaink egyikét vesztettük el, sajgó szívvel osztozunk társainak, barátainak fájdalmában s gyászoló szivünk egész melegével álljuk körül annak koporsóját, ki életében annyi meleg barátsággal viseltetett irántunk. Áldás lengjen porai felett!

N A G Y^KÁ R 0 L

2v<£e g'li.i'rró• A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt jövő hónap 8-án (szerdán) este 7*9 órakor a polgári olvasókör helyiségében értekezletet tart, — melyre a párt összes tagjait ezennel meghívjuk.

Nagy-Károly, 1899. ápril 2*2.

Lubi Géza Bródy Lajos

elnök. jegyző.

HIRE IC.

— Személyi hir. Károlyi István gróf Öméltósága, kerületünk orsz. gyűlési képviselője, a tegnap esteli vonattal városunkba érkezett.

— Főispánunk ő méltóságának kedves nejét Hugonnai Béláné grófnőt a budapesti szegény egyetemi hallgatók javára legközelebb rendezendő jótékony bazáron, mint a Budapesti Hírlapban olvastuk, —az egyetemi ifjak küldöttségileg kérik föl a bazár védőasszonyának.

— Beköszönő. Veres Gusztáv a nagykárolyi ref. egyház uj segédlelkésze f. hó 23-án d. e. tartott lélekemelő szép beköszöntő beszédet, 1. Mózes 45, 4. „Én vagyok a ti atyátok fia“ szent igék vezérnyomán, mely teljesen lebilincselte a nagyszámmal megjelent buzgó hívők figyelmét. Örömmel mondjuk: „Isten Hozott!“

— Asztalos Kálmán a nagykárolyi ev. ref. egyház volt segédlelkész-tanitó és vallástanára folyó hó 20 án mondott Isten hoz- zádot Nagy-Károly édes szülőföldjének s ment uj othonába Fábiánháza községbe, hogy elvonultan a világ zajától magasztos hivatásának élhessen. Kisérje Isten áldása munkáját.

— Névnapok. A lefolyt hét alatt a helybeli kegyestanitórendiek vendégszerető házát sokan keresték fel, hogy a rend három tagját üdvözöljék névnapjuk alkalmából. Vasárnap Nádor Béla és Hollóssy Béla, kedden pedig Gsóti Márk tanárok tartották meg névnapjaikat. A közszeretetben álló tanárok számos ismerősei és jó barátai azzal az igazi szívélyes vendégszeretettel lettek fogadva, melyről a piaristák híresek! — Ugyancsak sokan keresték meg György napja alkalmával Asztalos György ev. ref. lelkészt és Serly György városi pénztárnokot is, hogy kifejezzék jó kivánataikat. Mi is csatlakozunk a jó kívánók seregéhez üdvözletünkkel !

— A vármegyei közigazgatási bizottság folyó hó 29-én, szombaton, rendkívüli ülést tart.

— Jubileum. A magy. kir. államvasut nagykárolyi állomásának tisztikara, főnökének Tóth Kálmánnak a köztisztelet és becsületben álló állomási főnöknek 25 éves szolgálati jubileumát f. évi május 1-én lakomával ünnepli meg az állomás éttermében. Kezdete este 8 órakor. Egy teríték ára 1 frt 80 kr. A résztvevők felkéretnek, hogy részvételi szándékukat pár nappal előbb Merk Albert hivatalnokkal legyenek szívesek tudatni.

— Áthelyezés. A pénzügyminisztérium Kató Gyula segesvári pénzügyi titkárt hason- minőségben ezen kir. pénzügyigazgatósághoz áthelyezte.

— A nagykárolyi játéktársaság 1899. évi ápril 23-án tartott közgyűlése Nemestóthi Szabó Antal elnökének az 1898-ik évről beterjesztett számadását 110 frt 42 kr. kiY és VIDÉKE.

adással és 88 frt 50 kr. bevétellel elfogadta s a 21 frt 92 kr. hiánynak az elnök részére való megtérítése iránt a Kölcsev-egyesület elnökét megkérni határozta; egyúttal megállapította, hogy addig is, inig a helybeli kaszinó kerti helyiségében a Tennis-játékra alkalmas pályatér el fog készülni, a játékot a gőzfürdő korcsolyapályáján folyó évi május hó 1-én délután 5 órakor megkezdi. Egyúttal a folyóügyek vezetésére szervezett az elnök mellé egy négytagból álló bizottságot, melynek tagjaiul Ilosvay Aladárnét, Domahicly Elememét, Domahidy Elemért és Gallasz Ödönt megválasztotta. Felkért 10 tagot, név- szerint: Kovács Dezsőt, Péchy Pétert, Gallasz Ödönt, dr. Kőszeghy Andort, Schönpflug Bélát, Szoboszlay Józsefet, Elbel Bélát, Bródy Miklóst, ifj. Vetzák Edét és Nemestóthi Szabó Albertet, hogy egy-egy hétig mint hetibiztosok (inspektios) működjenek, mely minőségben kötelességük lesz az időszakhoz képest azon órákban, melyekben rendszerint játszani lehet, folyton jelen lenni, a pályát felállítani, leszámolni s általában a szerekre és labdaszedőkre felügyelni. Végül kimondotta, hogy a régi tagokat benn maradottaknak tekinti, s a kik még a társasághoz csatlakozni akarnak, eziránti szándékukat dr. Kőszeghy Andor pénztárnoknál bejelenthetik, a hol egyszersmind a játékokban való részvétel előtt a tagdíj azonnal befizetendő, mely dijak a játékokban résztvevőkre személyenkint 2 frtban és kísérőikre nézve 1 frtban állapíttatott meg.

—• Czimmermann János kegyesrendi ál- dozárt, ki múlt évben főgimnáziumunknál rövid ideig tanároskodott, Madarasra plébánosnak lett kinevezve. Gratulálunk!

— Ismét egy távozás. A legújabb hir szerint Szabó Ignácz helybeli gör. kath. s. lelkész és főgymn. gör. kath. vallástan tanára e tereken tanúsított lelkiismeretes működése elismeréséül az üresedésbe jött nagyváradi gör. kath. püspöki titkári állásra első helyen emlittetik. Sajnálattal vennők a népszerű és közkedveltségnek örvendő lelkész távozását.

— Dalestély. A nagykárolyi dalegyesület 1899. évi május hó 6-án a polgári olvasókör nagytermében terített asztalok mellett, saját pénztára javára jótékonyczélu dalestélyt tart, melyre Nagy-Károly város és vidéke n. é. közönségét tisztelettel meghívja. Műsor: l. Népdalfüzér, Wagensommer Jánostól. 2. Czimbalom szóló, előadja ifj. Papp Endre. 3. Ossián, férfikar, Beschnis J.-től.

4. Felolvasás, tartja: főtisztelendő Holczinger Imre tanár. 5. Dalramagyar, férfikar Érkeltől. 6. Népdalegyveleg, férfikar Méder Mihálvtól. Belépődíj 1 korona. Kezdete pontban 8 órakor. Élőadás után táncz.

— Gyászeset. Egy nemes lelkű úrnő hunyt el f. hó 20-án d. u. 3 órakor városunkban, élte 78-ik évében. Jelinek Rozália, néhai Jelinek Ignácz volt gyógyszerész húga.

sok lett később oka a tiz évig tartó trójai háborúnak és Trója pusztulásának.

Verseny-biróul ugyanis az akkor Ida hegyén pásztorkodó Páris trójai királyfit kérték fel És hogy az Ítélet annál részrehajlatlanabb (?) legyen, az istennők, az úgy látszik már akkor „nem szokatlan módjához“ folyamodtak az igazságkore- sésnek, hogy a mérleg serpenyőjébe mindegyik „némi csekélységet“ dobott. Héra ugyanis hatalmat, Athéné bölcseséget, Afrodité pedig a világ legszebb asszonyát ígérte neki, ha a szépségdijat megkapja. Az utóbbi győzött s az ő segítségével szöktette meg Páris Menelaos spártai király feleségét, az akkori világ legszebb asszonyát, Helénát, aki miatt azután kitört a görög-trójai viszály.

Ganymédes. Ivó társaságban, aki a töltögetés munkáját végzi, nevezik a társaság Ganimédes-ének. — Trós trójai király fia volt, akit Zeusz, szépsége miatt annyira -megkedvelt, hogy sas alakot öltve, mikor az Ida hegyen pásztorkodott, felragadta őt az istenek székhelyére, az Olympusra, hol azután az istenek pohárnoka lett.

H á r p y i a. Főleg a veszekedni szerető anyósok (mert a hasonló „szeretetreméltó“ tulajdonsággal felruházott feleségeketXan- tippé névvel — aki szegény Szókretészuek volt a felesége — tisztelik meg) díszjelzője. — Pedig helytelenül. Ezek ugyanis — mert hárman voltak — a bűn igazságosan boszuló istennői; különben leány- fejű, madártestü, erős karmu szörnyetegek, kiknél a szárnyak azt a gyorsaságot jelentik, melylyel a bűn megboszulására sietnek. így büntették meg Phineüsz királyt, ki két fiát mostoha anyjuk hamis vádjára szemök világától fosztotta meg. Bo- reasz, a fiuk nagyapja, a kegyetlen Fineüszt is megvakitotta, az istenek pedig a Hárpiákat küldték rá, kik ételeit elragadták tőle és felfalták, s amit nem tudtak megenni, úgy bemocskolták, hogy élvezhetlenné vált.

H e r k u 1 e s i tér m e t. A hatalmasan megtermett és kifejlett embert, az

egészségtől duzzadó férfierőt értjük alatta. Eredeti görög neve Héraklész. A legnagyobb görög nemzeti hős, ki halála után az Olymposra jutott atyja Zeusz, anyja Alkinéné, thebai király felesége volt, kit Zeusz férje alakjában látogatott meg, mig az a háborúban volt. Héra Athéné hamis tanácsa folytán megszoptatta, de a gyermek oly erővel kezdte színi, hogy azonnal elrántotta emlőjét s az ekkor kilövelő tej az égig hatott, hol a tejút képződött belőle. De az, mit Heraklés (Herkules) magába szívott, elég volt arra, hogy isteni erővel és halhatatlansággal ruházza fel. Már a bölcsőben két hatalmas kigyót megfojtott, gyermekkorában tanítóját agyonütötte, ifjú korában egy oroszlánt fojtott meg. Mikor végre elérte a férfikort, tizenkét ember feletti munkát végzett. így a többi közt A u g i a s istálló íját, melyben háromezer barom trágyája volt már sok idő óta összehalmozódva, egy nap alatt kitakarította. Vagy A nte- ü s z t, ezt a hatvan rőf magasságú óriást, ki mindenkit eddig legyőzött és megölt, a levegőbe fölemelvén, nehogy anyjához, a Földhöz érhessen, a mikor is ujerőre kapott, megfojtotta. —- Felhozta az alvilágot őrző három fejű kutyát a Cerberust.

S ez a szörnyű erő, ez a hatalmas óriás egy asszony féltékenységének esett áldozatul. Felesége Dejaneira ugyanis, hogy férje hűségét biztosítsa, egy kentaur vérbe mártott köntöst szerzett, inelyői azt hitte, mig férje viselni fogja, hü lesz hozzá. Pedig ez a vér méreg volt. Úgy, hogy mikor Herkules azt gyanútlanul magára vette, őrjöngeni kezdett s ily állapotban az Oeta hegyén saját maga által készített máglyán pusztította el magát. Halála után istenné lett.

Adón is. A lányos arczu, nőies gömbölydedségü tagokkal bíró férfi szép ségre mondják : ah! igazi Adónisz! — görög mythologia szerint Afrodité (Vénusz) istenasszony kodvencze, ki isteni férje mellett (aki különben a legrutabb isten volt. Hephaistos (Vulkán) a halandó szépségeket sem vetette meg. Így a szép

Adónisz iránt is oly nagy szerelemre gyuladt, hogy még isteni kedvesét Arést (Mars) is féltékenynyé tette. Ez asztán bosszúból egy hatalmas vadkant küldött szép halandó vetélytársára, moly Adoniszt halálosan megsebezte. Afrodité e hírre hozzá sietett. Útközben a tövisek felszaggatták lábát, melynek vére örökre pirosra festé a rózsát. De már későn érkezett, a haldokló Adoniszt nem menthette meg.

Hymen — rózsa lánczai, — hir. Nagyon ismeretes kifejezések. — Hymen eredetileg halandó volt, szép, de szegény athénei ifjú, ki reménytelenül szeretett egy gazdag leányt. Hogy kedveséhez közelebb férjen, női ruhában részt vett Dérnétér eleüziszi ünnepében. De akkor kalózok lepték meg a templomot, s a lányokat, köztük Hyinent is, elrabolták és az Archi- pelagus egy puszta szigetére hurczolták. Midőn itt az ittas rablók mély álomba j merültek, Hymen mindnyájokat megölte s hajójukon Athénbe sietett, hol az el- busutt szüléknek kijelenté, hogy visszahozza leányaikat, ha kedvesét, nőül veheti. Kívánságát teljesítették, s ettől fogva a menyegzői dalokban rendesen megemlékeztek nevéről, mely szokás végre Hymen istenitésére vezetett, s igy lett Hymen a házasság istene.

Horni o k o n c s ó k o 11 a a M u z s a. A hivatott jeles költőkről mondjuk; mig a ki csak időn kint követ el többé-ke- vésbbé sikerült költeményt, az csak megnyer gelte a Pegazust. A Múzsák Zeüsz és Mnémoszüné leányai, laknak a Parnaszus és Helikon hegyeken. Számuk kflencz a tudomány és művészetek különféle fajai szerint, melyeknek ők istenített személyesitői. Ismertebbek: Klió a történetírás múzsája. T h a 1 i a, a színművészet múzsája (innen a színészek és színésznők T hali a p a p j a i és p a p n ő i.) Uránia,, a csillagászat és Terpsichóré, a táncz múzsája. — A Pegazus, a szárnyas ló szintén isteni eredetű. Pozeidou és Medúza sarja. Akkor jött a világra, mikor Perseus Medúza fejét levágta. Medúsa fő. A feltűnően csúf és alaktalan férfi vagy női arczra alkalmazzuk. — Medúza és két nővére, kezdetben rendkívül szépek voltak ; de az istenek büntetésül hiúságukért irtóztató rútsággá változtatták szépségüket. Hajszálaikból kígyók lettek, fejőket sárkány pikkely fődé, nagy, hegyes fogak meredtek ki szájukból, füleikből szárnyak nőttek ki; szóval oly csúnyák voltak, hogy aki rájuk nézett, menten kővé változott.

Korifeus. Valamely ügyben főember, főkolompos. íukább szóethimolo- giából magyarázható meg. Korüsz = sisak, vagy maga a fej ; phainó = kitüntet, kutat: Tehát görögös kiírással korüfaios, aki egy sisakkal, fejjel kitűnik a többi közzül.

Ep i go n-o k. A nagy elődöknek törpe utódait jeleljük e névvel. Pedig nem is az igazságnak megfelelően. Mert az othi- mologia szerint epi és (gignomái-ból) gon = utóbb lett, csak annyit jelent: utód. A névhez fűződő história szerint pedig az epigonok, a tliébai hét vezér fiai, pláne épen kiköszörülték azt a csorbát, mit atyáik csináltak. Mert inig ezek nem tudták bevenni Thébát, addig fiaik, az epigonok, hatalmukba kerítették azt.

M Orfeusz karjaibadőlt = Elaludt. Az álom istenét nevezték a görögök Morpheüszuak, ki távol nyugaton lakik palotájában, melyet esténként elhagy, hogy nyájas, kellemes alakban meglepje az embereket. (A rósz álmokat az ő testvére Ikelos küldi.)

Nestor. Valamely társaság, család stb. igen öreg tagját illetik evvel a névvel. Pylosz királya, ki a trójai háborúban aggkora és nagybölcsessége miatt — már a harmadik emberkor! élte akkor, tehát 180—200 éves lehetett — a legnagyobb tekintélye volt a királyok tanácsában.

Prokrusztosi ág y b a s z o r i- t a n i = valamely thémát túlságosan meg- kurtitani, összetömöriteni, nem illő keretbe szorítani. Prokrusztos Pozeidon és Tlioóza nympha óriás fia, kinek az volt a szokása, hogy minden utast, kit a sors hozzá-