Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-30 / 13. szám
NAGYKÁROLY és VIDÉKE. A brahmannak is van tűzhelye, melyen a tüzet éjjel-nappal ápolni köteles; neki is éleszteni kell azt fával folytonosan, habár vallása nem is Írja elő a fanemet, mint a hogy előírja a görög vallás. Ezt a tüzet valami isteni dolognak tartották keleten is, nyugaton is. Imádták és valóságos isteni tisztelettel illették. Adományokat hoztak számára. Olyanokat, a mikről hitték, hogy neki mint istennek kedves lehet: virágokat, gyümölcsöt, tömjént, bort és áldozati marhákat; a hindu erjedésbe ment és soma-nak nevezett italt. Kérték védelmét, mert azt hitték, hogy hatalmas. Imákat intéztek hozzá, hogy megnyerjék tőle az emberi óhajtás örökös tárgyait: az egészséget, gazdagságot, boldogságot. Ezeknek az imáknak ( egyike, mely az orphykai hymnusok j gyűjteményében megvan, igy hangzik: „Tégy bennünket mindig virágzókká, mindig boldogokká, oh tűzhely; oh te, ki örökkévaló, szép, mindig fiatal vagy; te, ki táplálsz, te ki gazdag vagy, vedd jó szívvel adományainkat és add meg nekünk viszont az egészséget és boldogságot, mely oly édes.“ A tűznek ez istensége a hinduknál gyakran Agni név alatt fordul elő. Rig-Veda számtalan hymnust foglal magában, moly hozzá van intézve.1 Az egyiknek tartalma ez: „Oh Agni! te vagy az élet, te vagy az ember megvé-! dője. Tiszteletünk jutalmául adj a család atyjának, ki hozzád folyamodik, dicsőséget és gazdagságot. Agni! te gondos védelmező és atya vagy; neked köszönjük az életet, mi vagyunk családod“. A veszély idejében menedéket kerestek nála. így a tűzhelyben a jótevő istent látták, ki az emberek életét fen- _tartja; a gazdag istent, ki azokat adományaival táplálja, a hatalmas istent, ki a házat és családot védelmezi. Mikor a görögök Triamos várába benyomultak, Hekuba maga után vonszolta az agg ki- j rályt a tűzhely közelébe, és igy szólott hozzá: „Fegyvered nem lesz képes megvédeni téged, de emez oltár meg fog védeni mindnyájunkat.“ Ha a tűz tiszteletének minden indoeurópai népnél való létezése sem bizonyítaná eléggé annak ősrégiségét, találunk' még más bizonyítékokat a görögök és rómaiak vallási szertartásaiban. A férfiú sohasem távozott el házából anélkül, hogy imával ne fordult volna a tűzhelyhez; visszatértekor pedig, mielőtt nejét viszontlátta és gyermekeit' megölelte volna, a tűzhely előtt kellett meghajolnia s azt segítségül hívnia. Minden áldozatnál, még azoknál is, melyeket Zeus és Athene tiszteletére hoztak, min- j dig a tűzhely volt az, melyhez első imáikat intézték. Olympiában az első áldozat, melyet az összegyűlt görögök hoztak, „Nem játszom tovább“, mondd rekedtes hangon felemelkedve. Künn, mig a bérkocsi végig robogott vele a kihalt utczában, a hideg téli szél kijózanította. () a gazdag ur, koldus, koldusabb az utszéli csavargónál, vagyona elmerül az adó- ságok tengerében, becsületét eladta a kár- j tyán. Mi lesz most? Eh! . . vége mindennek. * * * S reggel szétroncsolt koponyával találták szobájában. ■ * * * S mi történt azután ? A szép leány fejében összekuszálódtak az eszmék, a beteg nő fájdalmasan sóhajtott, nyögött, odament hozzá s megsimogatta lázban égő homlokát. Valamikor furcsa nevelőnője volt, megtanította várni, foltozni ; akkor nevetett rajta ; ő Tarkői Bedő Irma a gazdag az ünnepelt hölgy várni foltozni tanul, hát nem nevetséges ez, hanem azért megtanult jüxból s dicsekedett vele a fényes zsurokon, s most — kegyetlen végzett, ez adja azt a mindennapi éltető kenyeret. Fájt szive, midőn apját a ravatalon látta, fájt midőn megtudta, hogy szegényebb a konyha-szolgálónál, — de hiszen a vőlegénye a nemes jó Keresztesy nem hagyja el, hiszen százszor esküdte lábai előtt, az megvigasztalja rettenetes helyzetében. Megvigasztalta. Zokogás re megtette meg keblét az emlékek könyet csaltak szemébe s azok finom fehér arczán, hosszú fényes barázdát vonva hullottak alá a rozzant padlóra. Mit tett a nemes báró ? A bácskai birtok elúszott, a leány, az a nélkül, még hozzá, elhomályosított névvel nem illik, báró Keresztesy Simonhoz, hanem a leány az mégis gyönyörű teremtés valóságosszenvedőangyal, kötelessége neki „volt“ vőlegényének segíteni rajta, letörölni köny- nyeit. a tűzhelyé volt s csak a második Zeusé. Hasonlóan Rómában is az első imát Ves- tához intézték, s mint Ovidius mondja, Vesta nem volt egyéb, mint az élő láng. Mert a régi vallásnak jelképei az idők során módosultak. Midőn Görögország és Itália népei szokásba vették az isteneket személyeknek képzelni s mindegyiknek nevet és alakot adni, a szent tűznek oltárát is személyesítették. Ezen személynek estia, Vesta volt a neve. Ugyanaz a görögben és latinban, s az oltárt, a tűzhelyet jelentette. Asszonyi alakban ábrázolták, de a soha el nem törölhető, az eredeti hit oltártüzét jelképezte. Aztán hova tovább a Vesta jelentése is mindinkább eszményiebbé lön, s azt olyan egyetemes léleknek képzelték, mely a világ különféle mozgalmait ép úgy szabályozza, mint az emberi lélek az emberi test egyes szerveit. De mindezt nem általánosan. A nagy többség megmaradt az eredeti az ősi hit mellett, a mit Olymposnak fényes vallása sem volt képes kiirtani, s logfölebb csak annyiban engedett, hogy a tűz mint első rendű házi istenség mellett helyet adott a Lareseknek, Penateseknek, s a többi házi isteneknek, a melyekkel azt, mint Plautus, Cicero s Vergilius bizonyítják, néha össze is zavarta. S csakis megint jóval később, mikor már a mythologia a lelkeket ki nem elégíthette, dönthette meg ezt az istenitiszteletet; a kerestyénség, de ez is csak úgy, hogy a gyöngébbek, vagy ha úgy vesszük a régi hitben erősebbek kedvéért, egyben másban engedményeket adott. A tűznek magának mibenlétét azonban csak az újabb időkben fejtette meg a tudomány; kimutatván, hogy az nem egyike a négy alapelemnek, amint Aristoteles nyomán, a keresztyén korszakban is, hosszú évszázadokon keresztül tanították, hanem egyszerű tünemény, egyszerű vegy folyamat. lir. Emez Iynácz. A legényegylet közgyűlése. Lapunk múlt heti számában már említést tettünk a legényegyesület közgyűléséről, de e mellett szükségesnek látjuk, hogy annak beléleléből is közöljünk egyet mást s igy alkalmat nyújtsunk a nagy közönségnek és a pártolóknak az egyesületi ügykezelés felülvizsgálására. A közgyűlés az előre megállapított tárgysorozat szerint folyt, melynél különösen ki kell emelnünk az elnöknek felolvasását, melyben „Ki a munkás népek igazi barátja“ czimen tanulságosan értekezik; bemutatja a vad socialismus vallás, haza és emberbarát ellenes munkálkodását s az ifjúságot az Isten, király és hazához való hűségre S az ezer csapás által okozott fájdalom mind enyhe volt ahhoz, mit akkor érzett ő a szerencsétlen leány midőn azt a finom illatos kis levélkét olvasta. Minden betűje aljas élvsovár lélekre, érzéketlen rideg szívre vall, arcza elpirult, szive összeszorult midőn elolvasta, hát ő Tarkői Bedő Irma ide jutott? hát neki is lehet már ily „ajánlatot“ tenni hát... De azért nem ájult el, a finom idegzet mely nem bírta volna ki a legparányibb sértést, megaczélosodott, átértette a helyzetet: ő Bedő Irma varróleány, semmi több, ki van vetve a világ elébe, tehetnek neki magas rangú urak sértő ajánlatokat, hiszen a többinek is tesznek, miért volna ő kivétel, mikor a többinél is nyomorultabb. — Most már csak az a kérdés elfogadja-e? Oh! irtózatos élet! borzasztó világ! S a „még finom“ hófehér kezecskék dühösen tépték apró darabokra azt az átkozott levélkét, melytől összeomlott szivében minden édes érzelem s megmutatta a maga szörnyű csontváz való képében a világot. Lehajtotta fejét a varrógépre s halkan siratta a múltat, azt a szép kedves múltat. És azóta már többször érkezett levél attól a nyomorulttól, sőt párszor midőn a kész munkát este hazavitte a divatkereskedésbe találkozott is vele, nem szólította meg csak midőn a nagy bérház kapuján besuhant súgta oda: „Jegyezze meg: Kerepesi-ut 22.“ Egy kulcsot is kezébe lopott ily alkalommal az a nyomorult, arczába akarta vágni s értésére adni, hogy ő még most is Tarkői Bedő Irma, a régi büszke leány, ki ha kell elvész, leroskad a sors csapásai alatt -- halva, de becstelenné nem lesz soha, lelke tisztaságát megőm, s tudja meg az a nyomorult léha, üreslelkü hölgyvadász, hogy a varróleány nem mind egyforma, hogy nem iepke minden bájos grisette. De keblét összeszoritóttá a feltörő keserv, ajka egy hangot sem birt mondani csak felrohant oda a szomorú kis szobába s arczát elrejtette a munka alatt levő habzó selyembe, hogy ne lássa az a kínlódó beteg! buzdítja. Az élvezetes felolvasást feszült figyelemmel hallgatta a nagyszámú ifjúság és lelkesült éljenekkel róta le háláját. Ä titkári jelentés számot ad az egyesület gyűléseiről, mely szerint 1898-ban tartatott: 2 közgyűlés, G választmányi, 4 rendezőbizottsági és 1 előljárósági gyűlés, melyeknek helyes és pontos vezetéséről meggyőződhetett a gyűlés minden tagja az asztalra tett, csinosan leirt jegyzőköny kötetből. A gyűléseknek feladata volt mindig az egylet jóhirét megőrizni, s azt virágzóvá tenni. E gyűlések hű képét nyújtották mindig a legnemesebb értelemben vett családi életnek. Az elnök mint egy atya, maga köré gyűjti fiait, hogy egyet mást megbeszéljen mi az egész szervezetnek előnyére, javára fog szolgálni. Nincs itt ellenmondás, visszavonás, hosszú egyenetlenség. Ilyenre gondolni sem mer senki. Mindenki előtt egy czél lebeg: az egyleti békesség, melyek előmozdítják a haladást. A dékáni jelentés az egyleti tagok számáról nyújt hü képet. Rendes tag volt: 133. Pártoló tag: 89. Az alapitó tagok száma 40-ről Németi Sándor, Tivadar József, Stróhmájer Ferencz, Holczinger Imre, Jaklovics György, Sarkadi N. Zsigmond, Guba Pál, Winterhalter Antal, Friedl János, Fleisz János, Gyur- csik János, Winkler József, Gróf Hugonnai Béla, Dr. Kádár Ambrus, Szabó Norbert, Hang Leo, Jordán Károly, Vagner Pál. Lukácsovics János, Eősz Ferencz, Fetser Antal, Meszlényi Gyula urakkal 62-re emelkedett. Ekként az egylet tagjainak száma 284. Ha háromszor ennyi volna, még akkor sem volna túlságos sok a tagok száma, mert tekintetbe kell venni, hogy mintegy 500 iparos segéd dolgozik városunkban 350 önálló iparosnál. Vajha, a távollévők megértenék az egyletnek az iparos ifjúság jövőjére való befolyását és sietnének az iparosok művelésének emelésére közreműködni. A pénztárnoki jelentés hű képét mutatja a szigorú és takarékos ügykezelésnek. Helyesen van ez igy ! A közművelődés oltárára letett áldozat-fillérekkel nem szabad könnyelműen bánni. A legényegyletnél a legszigorúbb és e mellett családias ellenőrzés van meghonosítva. A pénztári könyvek ki voltak téve a közgyűlés asztalára, abba minden tag beletekinthetett, és ha beletekintett, az egylethözi ragaszkodása, hűsége megerősödött. Az 1897-ik év végén 3102 frt 18 krajezárjuk volt. Bevételük 1898-ban 1854 frt 27 kr., összes pénzük 4956 frt 45 kr. Ebből kiadás (a házvételt, annak költségeit és az átalakítási munkákat is beszámítva) 4687 frt 74 kr. így maradt 1899-ik évre 268 frt 71 kr. Az önképzést a szószoros értelmében kultiválta az egyesület. A tél folyamán tartott 8 felolvasó-estély mindig azon fokon állott, hogy az elismerést kivívta. At önképzésnek hatalmas faktorául szolgált az egyesületi könyvtár, melyet az egylet tagjai szívesen használtak. Az elnök a vasárnap délutánokon tartatni szokott társalgás alkalaz arczán lefutó könnyeket, keble görcsös hullámzását. Mennyit is kell az élet alantas szerepű komédiásainak szenvedni, mily sebeket vágott érzékeny lelkén, midőn végigsietett a fényes utczákon egy-egy léha asztfaltkop- tató uracs megjegyzése; hányszor hallotta már a vérig sértő megjegyzést. „Enni való herczig grisette. Felállott a varrógép mellől, forró homlokát odaszoritotta a hideg ablaktáblához s úgy bámult a félhomályba burkolt utczára a gázlángok mintha integettek volna felé, mintha hívogatták volna, oda lenn egy bérkocsi állt meg a kapu előtt, talán érte jött, egyszerre mintha kitörölték volna eltűntek az édes múlt emlékei csak a szegény varró- leányt látta, ki a fényes utczán végigsiet a a készmunkával s nyomában felhangzik: „Ennivaló bájos grisette.“ — „Bájos grisette . . .“ hosszan csengett a fülébe. — Aztán ott látta magát egyedül „0“ vele, kényelmes szobában, az édes szókat suttogott fülébe, miért szenvedne? miért küzdene ? miért hervasztaná könnyekkel arcza rózsáit ő a — herczig grisette. — Segítve lenne egyszerre mindenen, s az édes anyja sem nyomorogna itt, nem hallgatná a varrógép idegizgató kereplését s ő nem görnyedne a varrógép előtt napról-napra, nem sietne estenként a divatkereskedésbe hol levonják a munkabért s megcsipkedik arczát, miért ne? hisz ő csak bájos grisette, semmi más. Hirtelen elhatározással feltette kalapját s lesietett az utczára. A gázlángok hívogatták, integettek felé, szivében száz érzelem zudult fel, viharzott, a mint megindult szorosan a fal mellett Egy bérkocsi robogott arra, intett neki az megállott s ő sietve lépett föl. „H óvá“ kérdezte a kocsis. Tarkői Bedő Irma, Tarkői Bedő László cs. és kir. kamarás, orsz. képviselő leánya, a büszke, ős nemzetség utolsó sarja pillanatig gondolkozott aztán csengő hangon szólt : „Kerepesi-ut. 22.“ mával a jó könyvek elolvasására buzdította az ifjakat. A könyvtárból száműzve vannak az érzék csiklandó, üres frázisokkal teljes regények, a komoly, tiszta, kedvre derítő és erkölcsnemesitő műveknek van ott helyük. Ilyenek szereztettek készpénzben s ilyeneket adtak a jóakarók is, kik között első helyen járt T. Schöberl Ferencz, aki Vas Gereben 10 diszkötésü munkájával, Glatz Endréné a Vasárnapi újság 12 évfolyamával, Sarkadi N. Zsigmond 8 kötettel, Meszlényi Gyula püspök 6 kötettel, Brugós Péter 5 kötettel, Palczer Ernő 7 kötettel, s még többen egy-két kötettel ajándékozták meg könyvtárunkat. A könyvtár szaporodott 96 kötettel. Az ifjúság művelésére 25 lap állott rendelkezésre ezeknél fősulyt a szak- és ismeretterjesztő képes lapokra fordították, de voltak politikai lapok is. Az egyletnek egyik jelszava igy hangzik: „Erény, vallásosság“ ennek megfelelendő súlyt fektettek valásosság istápolá- sára. Testületileg részt vettek az ifjak a kath. egyli. főbb körmenetein, igy liusvét, pünkösd, űrnapján, a feltámadási diszkörmene- ten. Vizkereszkor egyházi beszédet hallgattak az egylet nagytermében s résztvettek a házmegszentelésén, megünnepelték mint egye- | sületi ünnepet Szt. József oltalomünnepét j husvét utáni harmadik vasárnap, mely alkalommal többen húsvéti gyónásukat végezték, mig mások körülményeikhez képest. : privátim tettek eleget ezen vallási köteles- 1 ségüknek. Az igazán vidám ember nem lehet rósz! mondja a közmondás. Tehát a vidám- | ságot ápolni fejleszteni kell bizonyos mederben. Mulatságaik úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerültek, melyeknek mindenikét a fesztelen jókedv és háziasság jellemezte. Az ifjúság dicséretére legyen megemlítve az, hogy nem volt közöttük egy sem, kinek viselete a bor túlságos élvezete miatt visszatetszést szült volna. Az emberbaráti szeretetet is gyakorolta, ameny- nyiben szívesen fogadta a tisztességes vándorlót és segélyt is adott az arra érdemesnek. Az egyleti szállót 63 iparos vándorló vette igénybe, köztük 22 róm. kath., 10 gör. kath., 20 ev. ref., 3 ág. ev. és 8 izr. Munkát kapott 12. Más legényegyletnek tagja volt 3. A kegyelet és tisztelet cselekedeteiben is gyakorolta magát az egyleti ifjúság az által, hogy elöljáróit és jótevőit újév vagy névnap alkalmából üdvözölte, haláleset alkalmával pedig részvétét a temetésen testületi megjelenésével rótta le. Három tagot kisért ki az örök nyugalom helyére: Paku- lár Mihály pártoló tagot, Peltz József pár- I toló tagot, a választmány örökös tagját, I Bringer Lajos választmányi tagot. Egyeseknek úgy, mint testületeknek íoczéljuk az is, ! hogy fennállásukat szilárd alapra fektessék. ! A legényegylet életében nevezetes év 1898 azért is, mert a jóakarók kegyes indulatától segittetve állandó otthont szerezhetett, melyet 1899 május 1-én teljesen elfoglal. „Kis ház nagy nyugalom. — Kicsi ház, de enyém“ közmondások buzditólag hatnak mindig. Az egylet életéből eltelt 10 esztendőnek van már maradandó emléke. Adja Isten, hogy minden év megtegye a magáét. — A közgyűlés jelentéseinek e rövid kivonataiból kitűnik, hogy a legényegylet valósággal a szülői házat, a baráti kört, a testvéries egyesülés csarnokát, a komoly élvezetek és a lelkes örömek szentélyét egy födél alatt adja az ifjúságnak. Éljen és virágozzék tehát a legényegylet! Minden tagjának szivét hassa át a hit lángja, vezérelje a barátság, a haza- szeretet, a kötelesség, a nemes örömeknek megszentelő érzete, mint ragyogó vezérfény az élet utain. Isten áldja meg a tisztes ipart! Isten áldja a tisztes ipar ifjú munkásainak pártfogóit! JE.— HÍREK. — Lapunk t. olvasóinak, munkatársainak és barátainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán e hó 29-én este rövid tartózkodásra székhelyére — városunkba — érkezett. — Láng Lajos valóságos belső titkos tanácsos, a nagybányai választó kerület országgyűlési képviselője e hó 25-én és 26-án tartotta beszámoló beszédét Nagy-Bányán és Szinér-Váralján. — Visszautaztában e hó 28-án kiszállott városunkban is, a hol Nagy László vármegyei alispán vendége volt. — Áz alispán ur fényes ebédet adott az illusztris vendég tiszteletére. — A nagyhéti és húsvéti ájtatosságok városunk róm. kath. templomában a következő sorrendben tartatnak meg: Nagycsütörtökön 9 órakor ünnepélyes nagymise, melynek glóriájakor a harangok és az orj gona elnémulnak. Mise alatt a papság és j hívők áldoznak s mise végén az oltárok és ja templom ékességeitől megfosztatnak. Délután 3 órakor Jeremiás örökbecsű művészi- dallamu siralmai énekeltetnek. Nagypénteken 9 órakor gyász csonka mise, a szt. kereszt
