Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-30 / 13. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1899. márczius 30. 13-ik száip. 77 NAGY-KÁROLY X^yfS^ bzt-x Tá.rpa.^ a.i m i szé:piroöLa,lxccxi és isrxxer etterjesztő Ixetila/p. NAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Hirdetések jutányos áron közöitetnek. Bórmöntetlen leveleket v Egész é Félévre vre 4 frt. j| Negyedévre 1 frt. . . 2 frt. Egyes szám 10 kr. Deák-Ferencz-uteza 40. szám. Nyilttér sora 15 kr. előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. K özségi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Hio-svét. A Megváltó feltámadásának szym- boliktumával összeesik a természet ébredése. Mindkettő életrekeléséhez az idén örvendetes esemény kapcsolódott: uj szellem tartja bevonulását hazánk társadalmi életébe. A közerkölcsiség hatalma az ádáz tusáktól, melyeknek az utolsó időben alig volt tétlen szemlélője, diadallal került ki. Uj aera következik s ha serény munkálkodásunkat Isten áldása fogja kisérni, tagadhatatlanul jobb idők küszöbén állunk. Két év óta csapás csapás után érte hazánkat s mint lidércznyomás nehezedett ránk a reménytelenségnek az a tudata, hogy a kellemetlenségek khaoszából alig fogunk nagyobb károsodás nélkül kilábalhatni. Egy gazdá- szati erőnket megbénító rendkívül rossz termés után belviszályok által meg- keresitett esztendő következett. A szomorú jelenségek nap-nap után halmozódtak, mesterséges utón összegabalyodtak és sok ideig hiába kerestük az Ariadne fonalat, mely a kin thoz vezethetett volna. Még nem vagyunk künn a zavarokból, még csak a kiutat találtuk meg. Még nem történt semmi különös, amit a rossz viszonyok abszolút javulásának lehetne nevezni. De felcsillog a reménység sugara, mert az ut nyitva előttünk — és fellélegzünk. És ha megkondul a Megváltó föltámadását hirdető harang, amely napokig nem szólt, arra gondolunk, hogy most vonul be a béke angyala, mely I egy ideig távol maradt tőlünk. Eloszlatva maga körül az egyenetlenség sötét felhőit, ismét kitárja fölöttünk fehér szárnyait. Békesség és egyetértés honol megint a hazában, mert Magyarország fiainak hazaszeretete mindenha erősebb volt és erősebb ma is bármely szubjektív érzésnél. A szép időt közvetlenül zivatar után élvezzük legjobban. A bősz har- czok után becsüljük meg igazán a békét s kétszeresen érezzük annak áldásait. És ezért tartjuk az idei húsvéti ünnepet szebbnek, mint valaha. Virágvasárnapkor áhítattal vittük a rügyezedö gallyacskákat megszentelés végett a templomba: ma nemzeti reménységeink bimbóit ajánljuk a Mindenható oltalmába, hogy erőteljesen fakadjanak ki és jó gyümölcsösé érjenek. Adja Isten, hogy úgy legyen!-A. szent irCizL Husvét szonbatjának reggelén, a katli. templomok közelében kis máglya tüze lobog. Aztán megjelenik kíséretével a pap, imádkozik a tűz előtt, s azt megszenteli. A szertartási szabályok utasításai szerint, előbb a régi tüzeket ki kellett oltani s újat rakni csak ennek a megszentelt tűznek felhasználásával szabad. De ez maga sem gyújtható fel másként, mint aczél, kova, tapló, — tehát nem gyufa, vagy régi tűz segélyével. Az egyház pedig a szertartást következőleg magyarázza. Krisztus halálával az ószövetség megszűnt, a régi tűz kialudt; de azonnal létrejött az uj szövetség, fellobogott az uj tűz; melegével az isteni szeretet melegét, fényével az emberiségre áramló uj világosságot jelképezvén. S kell-e kielégítőbb magyarázat annak, a kinek lelkülete különben is vallásos? Megelégedhetik azzal, sőt szépnek találhatja azt a költői kedélyű ember is. A búvárkodó szellem azonban, a melynek j jogát elvitatni szinte nem lehet, a szertartás okával, s igyen megokolt keletkezésével csak úgy egyszerűen meg nem elégszik, annak eredetét messzebb keresi, s a történelem kalauzolása mellett köny- nyen ki is deriti, hogy az említett szertartás egyike azon számosaknak, a melyeket az egyház, mert ki nem irthatott, a régi vallásokból átvett, s aztán czél- jainak megfelelőleg, módosított és másként értelmezett. A tűz mint természeti tünemény is megkapó. Hozzá, az emberre nézve végtelenül hasznos, áldásos. Nem egyszer azonban kegyetlenül pusztító hatalom is. Csoda-c azért, ha az ős, a gyermeteg kedély i ember iránta bizonyos szent tisztelettel és félelemmel viseltetett,^ s hogy azt, megmagyarázni nem tudván; élő valaminek és természetfelettinek, istenségnek gondolta? A történelem előtti időkből határozott emlékeink nincsennek, azokból Írott bizonyítékokat nem állíthatunk elő; de a görög és római magánjog tanulmányozása elég világos képet tár elénk arról, hogy mi volt a tűz azokban az időkben és ezeknél a népeknél. A görög vagy római ház közepén oltár volt, s ezen folytonosan parázsnak kellett lennie. A görögöknél sokféle név alatt fordul elő ez az oltár, de annak leggyakoribb neve mégis estia volt, a melytől később Vesta istenség vette nevét. A latinoknál ezen oltár neve ara vagy fokus. Szent kötelessége volt minden ház urának, az oltáron égő tűzet éjjel-nappal ápolni. Veszedelem és szerencsétlenség éri a házat, melyben a tűz elaludt. Minden este hamut hintettek a parázsra, hogy az magát teljesen fel no eméssze. Felkeléskor első gond vala föloleveniteni a tűzet és azt faágakkal ápolni. De a vallás szigorúan előírta a fanemet is, a mit erre a czélra használni szabad volt. A tűz nem szűnt meg égni az oltáron mindaddig, míg a család minden tagja el nem pusztult. A kihalt tűzhely, a kihalt család, a régieknél egyértelmű kifejezések valának. Csak egyszer egy évben oltották ki e tűzet a rómaiak. Tavaszszal, márczius- ban. De aztán rögtön fel kellett gyujta- niok az uj tűzet is; s ez a felgyujtás bizonyos szertartások mellett történt. Nekik sem volt szabad erre a czélra a régi tűzet használniok, hanem két fadarabot kellett meghatározott módon összedörzsölni mindaddig, mig azok lángra nem kaptak. Világos, hogy az örök tűz ápolásának szokása régi hitre vonatkozott. Megkellet annak lennie már azokban a me- séses régi időkben is, a mikor a közös árja eredetű ind, hellén és latin népek még együtt éltek Közép-Ázsia térségein. Ezek Európába a Földközi tenger mellékeire jutottak, amazok ott maradtak Ázsiában; de a tűznek tisztelete megvolt azoknál is. Maiiunak törvényei ama szerkezetben, melyben reánk szállottak, a már egészen megállapított Brahma-vallásnak szabványait mutatják, s még ezekben is akadhatni oly nyomokra, melyek korábbi hitre mutatnak. A Brahma-vallás ugyan a második rangba helyezte a tűznek tiszteletét, de nem volt képes azt mellőzni. TÁRCZA. Feltámadunk! Megjövél a szellő szárnyán Szép, virágos, enyhe tavasz, A szunnyadó természetben Napsugarad éltet fakaszt; Erdőn, mezőn, hegyen, völgyön Újraébredést láthatunk, Mely hitünket erősiti: Nem halunk meg, feltámadunk ! A holtnak vélt alvó földről. Mint kimondott parancsszóra, Lehullott a pusztulásnak Szemfedője, takarója S rajta minden új díszt ölte. Lépten-nyomon mit hallhatunk? Susogva a szellő mondja: Nem halunk meg, feltámadunk! Az elhagyott, puszta berek Benépesül hamarosan, A visszatért vándormadár Lankadatlan munkában van. És ha jön a piros hajnal, Vagy alászáll fényes napunk, Mindegyre csak azt dalolja: Nem halunk meg, feltámadunk! Az erdőnek minden fája, Kis virága a mezőnek Mind ezt mondja, ezt hirdeti Az ingatag kétkedőnek. Halld, hajnaltól alkonyatig — Mit megértni bár nem tudunk — Azt suttogja a lomb neked : Nem halunk meg, feltámadunk ! Mit remegsz hát a haláltól Gyarló ember! gyáva lélek! Ki magadról azt állítod, Ura vagy a mindenségnek ?! — Szállj magadba s velünk együtt, Kik e hitet hangoztatjuk, Hirdesd fennen mindenfelé : Nem halunk meg, feltámadunk ! (Debreczen). Tóth Tajos. A varróleány. Ixts.: "V"áxi Ol-vsisztixó Feren.cz. Közönyös fehér arczczal hajolt a gép tőié s finom vékony ujjai alatt gyorsan futtatta végig a habzó selymet, sietett a munkával: mennyasszonyi ruhát készített; neki is így készítette szegény leány régen ... eh! jobb arra nem gondolni . . . Hanem azok az egyhangúan kereplő kerekek felébresztették a régen alvó emlékeket, s azok könyet csaltak a szép szemekbe, sóhajt fakasztottak a finom metszésű ajkon. A szegényesen bútorozott szobában egyik ágyon halkan nyögött, sóhajtozott egy beteg nő: az édesanyja, testi lelki fájdalmait csak növelte a varrógép untató kerep- lése, de hát az keresi a kenyeret, az enyhítő gyógyszer árát, ha az elnémul, helyébe la nyomor ijesztő ábrázata emelkedik. A kicsiny utczai ablakon a nagy város zaja egyhangú mormolássá olvadva hatolt be; már alkonyodott; a nap visszavonta sugarát a nagy bérház apró ablakairól, künt a külvárosi utczán sietve haladt végig néha egy-egy ember, vagy robogott el egy bérkocsi, megrezegtetve az ablaktáblákat. A leány abbahagyta a munkát, fejét lehajtotta a gép hideg asztalára, s úgy figyelt a keblében zsongó emlékek beszédére. * * * Még nem is olyan régen, alig féléve, la főváros ünnepelt szépsége volt Tarkői Bedő Irma. — Úgy hitte a világ, hogy a bácskai 2000 hold prima minőségű fekete földnek ő az egyetlen örököse, hogyne bálványozták volna hát a szép rózsaszálat, a bácskai tündért. Az öreg Tarkői Bedő László cs. és : kir. kamarás volt. Orsz. képviselő még a I régi fajból való volt, költött pazarul s ha j elfogyott, a pénz, megnyíltak azok a szörnyű források, mik elnyeléssel fenyegették az ősi birtokot, aláírta a váltót meg sem nézve, hogy mennyi is van rajta tulajdonképen: mit törődik egy igazi magyar ur azzal a rongyos kis papirkával ha pénz kell. És pénz volt, ki tudja mennyi úszott el a füstös kártyaszobában, hová minden | este ellenálhatlanul vonzotta az öreg Bedőt | az ős öröklött szenvedély, de hát, — azt hitte a világ — bírja az áldott, aranykalászos föld, mely minden aratáskor bőven ontotta a kincset, — ki tudja azt, hogy a I roulette-bank kitől mennyit seper be, a kártya barlangok titkait csak akkor tudja a! közönség, midőn egy-egy felvonást fegyver- dörrenés rekeszt be. Az öreg Bedő kártyázott, a szép Irma pedig a fin de siede minta-lánya mulatott, a feleség az anya? no hát ő meg kisérgette leányát, a bálokra, estélyekre, csolnakázni meg mindenfelé, a hol szórakozni lehetett. A főváros legkitűnőbb sport férfia volt a bájos Irma állandó udvarlója; báró Keresz- tesy Simonnak tetszett a gyönyörű bácskai leány s az a kincstermő remek birtok, mi éppen elég lett volna arra, hogy meggyengült anyagi helyzetét újra megerősítse, s a homályos családi czimer újra teljes fényben ragyogjon. Már ki is tűzték az eljegyzés napját, Irma is szerette a deli férfit, igazán, nem juxból s boldog, igen boldog volt. * * * A rendes kártyázó társaság együtt volt, pár hideg nyugodt arczu stréber, pár remegő kezű svihák, s az aranyos bácskai ur. Az öreg Bedő kissé izgatott volt, két váltóját megóvatolták, a zsidók Bácskában nyugtalankodnak, némelyik perléssel is fenyeget. Kedvetlenül rakta a tételeket, vesztett, újra vesztett. Nagy halmaz bankó tűnt el előle, a hatalmas ember arczárói eltűnt az élet szine, Még volt nála nagy összeg 10,000 frt, de azt holnap ki kell fizetnie becsületbeli tartozás! De már nem hagyhatja igy el a játékot ez valóságos rablóbanda, biztosan hamisan játszanak már csak megfigyeli. Kivette az első ezrest az idegen pénzből. Rövid óra múlva mind a tiz oda volt. Aki egészségére vigyáz, igy ék a melyet 20 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy inille- niumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják.
