Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-23 / 12. szám
TárssiöLsLlicn-i. szé:pix©<5.a,lxxxi és isxxD-erettexjeszt© Ifcxetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.. Nlegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. j! Egyes szám 10 kr. Községi jegjzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) ... Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Felhivás. Az élelmiszer-lörvény revíziója. Végre rájöttek az illetékes körök, hogy a közegészségről szóló törvény nem nyújt már kellő védelmet a közélelmezés terén elharapódzott visszaélések ellen. Rájöttek, hogy a mostani | törvény pasziv védelme alatt a különböző nyavalyák csiráit könnyű elültetni, anélkül, hogy a bűnösöknek megtorlástól kellene tartaniok. Előbb csak statisztikát csináltak bámulatraméltó szorgalommal. Konstatáltak, hogy Magyarország halálozási! tekintetben sajnálatosan előkelő helyet foglal el, a minek föoka a tüdövész elterjedésében keresendő. Pedig Magyar- ország klimatikus viszonyai nem olyanok, hogy öldöklő betegségek melegágyává kellene lennie. Maga a főváros természetadta szépségével és kedvező klímájával párját ritkitja az összes kontintensbeli fővárosok között. Csak most kerültem haza Üél-Tirolból és mondhatom, hogy Arco-Meranban sem volt olyan állandóan szép, enyhe idő olyan tiszta friss légárammal, mint Budapesten. És mégsem egészségesek a fővárosiak! Sem pedig a vidéki nagyobb városok lakói! Hogyan is lehetnének /kor étel- j ben-italban mennyi méregau, igot vesz-1 nek magukba. A tejet vízzel hígítják, aztán keményítővel sűrítik és e manipuláczió í után csak a falusiak mernének abban tamáskodni, hogy ez nem igazi tej- sürüség. Boraink? — Uram bocsáss! — Már Engelék előtt is tudta mindenki, hogy sehol a monarchiában nem kapható olyan irtózatos kotyvalék, mint a ni agyarországi vendéglőkben, még a hires tokaji borvidéket sem véve ki. A Hegyalja egyik hires vasúti vendéglőjében olyan bort tettek elém, mely teljesen élvezhetlen volt. Hogy mennyire ártalmas az ilyen bor egészségünknek, arra kár szót vesztegetni. A mi végül az élelmezést illeti, ugyancsak megdönthetlenül áll, hogy nálunk nemcsak az alsó, de a közép- osztály táplálkozása rosszabb, mint a nyugoti nemzetek bármelyikénél. Áll ez különösen a nagyobb városokban, ahol a táplálkozás fogyatékosságát nem pótolja a tápszerek hamisítatlan és erősítő volta, sem pedig olyan tiszta levegő, amely különböző kipárolgások által meg nem fertöztetett volna. Sietni kell tehát a közegészség- ügyi törvény revíziójával s a hatóságoknak szorgosan kell ügyelniök e törvény pontos végrehajtására, különösen pedig arra, hogy hangos reklám utján ne kerüljenek olyan tápszer szurrogátumok a forgalomba, melyekről előzetesen vegyelemzés utján meg nem állapították, hogy ártalmatlanok és igazán megfelelnek annak a czélnak, amelyre készítője és árubabocsájtója ajánlja. Scheff er jfJih.su. A jelen évi szeptember hó 3—7-én Szegeden tartandó I-ső mezőgazdasági országos kiállítás egyik fontos csoportját i a mezőgazdasági termények és magvak kiállítása képezi. A legtöbb gazdasági kiállításnak e része szokott legegyhangubb és legkevésbé tanulságos lenni, mert igen gyakran nem egyéb, mint üvegben vagy zacskókban kiállított magminták gyűjteménye; minden közelebbi tájékoztatás nélkül a kiállított magvak termelési viszonyairól. A kiállítás rendező-bizottsága azt tűzte czélul, hogy a termény kiállítást a czélnak megfelelőleg tanulságossá tegye, amit csak úgy érhet el, ha a gazdaközönség támogatását e téren sem nélkülözi, j A rendező-bizottság a gazdák támogatásának megnyerése és biztosítása ezél- jából úgy intézkedett, hogy a kiállítókra költség ne háruljon, a gazdák tehát tér-I dijat e csoportnál nem fizetnek, a rendezési költséget a kiállítási bizottság fedezi. A kiállító gazdának egyéb te n- n i v a 1 ó j a nincs, minthogy a te r-! m é n y ni i n t á k a t beküldi és a t érmé s e r e d m é n y e k e t közli. A rendezőség a legtöbb terményt a jelen évi termésből fogja összegyűjteni, a későbben érő vagy rendesen későbben csépelt magvakat azonban már most kell összegyűjteni, minthogy a kiállítás szép tember elején tartatik meg. Ilyen növény mindenek előtt a tengeri. A szegedi kiállításon óhajtanánk a hazánkban termelt tengeriféléknek lohe- j tőleg teljes gyűjteményét bemutatni. Továbbá szeretnénk egy összeállítást rendezni, mely feltüntetné, hogy az egyes megyékben mely tengeriféleségek termeltetnek, ezenkívül tájékoztatni kívánnék a gazdaközönséget aziránt, hogy az egyes tengerifélék különböző viszonyok között mily terméseket szolgáltatnak, e czélból lehetőleg számos gazdaságból kell tengerit szerezni. Azon kéréssel fordulunk ez okból t. gazdatársainkhoz, szíveskedjenek a gazdaságban termelt tengerifélék mindeniké- ből 15—20 drb. teljesen benőtt tengericsövet az orsz. in. kir. növénytermelési, kísérleti állomás czimén Magyar-Óvárra küldeni. A tengeri-minta beérkezése után a termés-adatok közlése czéljából termelési kérdőivet fogunk küldeni. Mivel a zabot helyenkint csak augusztus hó végén vagy szeptemberben csépelik, abból is már most gyűjtünk mintákat. Arra kérjük tehát t. gazdatársainkat, hogy ha esetleg olyan zabféleséget termeszt melynek egy vagy más jó tulajonsága miatt terjesztése kívánatos, szíveskednék abból 3—4 kg-mot a tengerivel együtt küldeni. A magyar gazdaközönség önzetlen szives támogatását e hazafias és közérdekű mozgalomnál újból kérve, maradunk Magyar-Óvár, 1899. márczius hó. hazafiui tisztelettel Cserháti Sándor fíázsó Imre csoportbiztosok. A „Nagykárolyi Vívó- és Torna-Club“ tagjai a clubnak f. évi márczius hó 25-én d. u. 3 órakor a „Régi kaszinó“ dísztermében megtartandó I-ső évi rendes közgyűlésére tisztelettel megliivatnak. Tárgysorozat: 1. Az alapszabályok belügyminiszteri láttainozásának tudomásul vétele. TÁRCZA. Lelki gyötrelem. Sötét, viharzó éjen által Fetrengek gyötrő, néma vágygyal S a lélek senyved, ég : Kisértő álom csalfa képe Szivem nyugalmát összetépte És kínoz egyre még. Az éj nekem csak szenvedést ad, Hiába esdek írt, irgalmat, Visszhangra nem lelek. Kórágyam minden kis atomja Egy könypatakká válva mondja, Hogy mennyit szenvedek. Ha karjaim kitárva tartom Besurran pajkos, csábos phantom Nyugágya szivemen : És álmaimban csókját érzem Lelkem fellobban kéjtüzében. Ha által ölelem! És ott szivem a menyországban. Egy édes-kéjes rabigában. Az álom börtönöm. Hattyú kebel az én bilincsem, Fölé szerelmem árját hintem Az ár: a csóközön. S ha felcsillan a nap sugára Szivem is felkél árvaságra, Zokogja álmait... A zord való kegyetlen ujja Könyörtelen széttépi, dúlja Szivem hő vágyait!.. Úgy szenvedek ... te álom képe Vezess a boldogság révébe Maradj óh ! légy velem, Karodba vágyom, szép karodba, Hogy átálmodjam csókba fojtva Szétzúzott életem. Fliesz JJenrih. Korhadt fakeresztek.*) | Sokat járkáltam szerteszét a világban. Álltam a San Genaro templom erkélyén, bámultam a dicső Nápolyt s kék tengeröblét, az olthatatlan tüzü Vezuvval, Sorrento sötétzöld olajfaerdőivel, Castel- 1 am a re és Posilippo piros-fehér házaival beszegve. A Szent Péter templom tetejéről hallgattam a harangok zúgását, melyek a feltámadást hirdették a'z örök város lakóinak. A Mont-Martre csúcsáról bámultam le a világ fővárosának lázas *) Ezt az elbeszélést a szerző Uákosi Vik- j tor szivességéből a „Korhadt Fakeresztek“ czimü kötetből, közöljük, mely most jelent meg Singer és Wolfner kiadósában, Budapesten. Ára 1 frt 40 kr. í nyüzsgésére. A norvég fjordok közt hallgattam az éjszaki szél üvöltését, mely tán azért fájdalmasabb ott fent, mert a szélvész testét az éles sziklák meg- tépik . . . És mégis, és mégis . . . Mikor hazatértem csendes otthonomba, éjszakai álmaimba nem lopóztak be Nápoly szépségei, Róma nagy emlékei, Páris gyönyörei s Norvégia vad tájai. Ébren, emlékem ben sokszor visszavarázsoltam a napokat melyeket ott töltöttem. De álmaim máshová vezettek. Évekkel ezelőtt a Hargitán, a nagy székely havason utaztam keresztül. Teljes pompájában állt az erdő, az ég felhőtlen volt s a hálás madarak legszebb dalukkal dicsérték a teremtőt. S mikor lassan kapaszkodtunk fölfelé, egyszer csak egy sirdombot pillantok meg, korhadt fakereszttel. Azután egy másik sirdomb, harmadik sir . . . negyedik sir . . . kereszttel vagy a nélkül ... A kocsis megemeli a kalapját. — Micsoda sírok ezek ? — Honvédsirok. — Kik vannak alattuk eltemetve! — Kitudná a nevüket megmondani ? Negyven esztendeje annak uram. Elestek a forradalomban. Isten nyugosztalja meg őket haló porukban. — Amen. Hallgatagon haladtunk odább, a vad- virágos sírok elmaradtak. Elmaradtak ébrenlétem óráiból is, de álmaimban ezek kerestek fel s nem a boulevardokon, a korzókon és a galériák alatt, hanem elhagyott temetőkben és széttaposott sírok közt bolyongtam álomvilágomban. ... És mikor a Branyiszkó csúcsán átkeltem, megint csak ott láttam a vadvirágos, elhagyott, besüppedt sírokat, a korhadt, félredőlt fakereszttel ... A fuvaros megemelte süvegét és keresztet vetve magára, imádkozott az ismeretlen halottakért . . . Hallgatagon haladtunk tovább, a vadvirágos sírok elmaradtak. . . . Egy holdvilágos tavaszi estén Nagy-Kátáról Pándra mentem parasztsze- kéren. Szalmán fekve szundikáltam, mikor a kocsi megállt. — Hol vagyunk ’? — A Tápió hídja elölt. . .. Ott áltunk a tápió-bicskei csata- sikon. A hold sárga fénye vonta be két oldalt a mezőt. És a mint fölemeltem a fejemet, a sárga fényben újra megjelentek a korhadt fakeresztek, a behorpadt sírok ... egy ... tíz . .. S mikor felugrottam és szétnéztem, szemem előtt, jobbra és balra, előttem és mögöttem a névtelen halottak keresztjeinek százai, ezrei sorakoztak egymás mellé . . . mintha tekintetem előtt megnyúlt volna a határ ... a végtelenségbe láttam ... az egész ország megnyílt előttem . . . s a meredek bérczekről, a csöndes völgyekből, erdők alól, patakok és zuhatagok mellől névtelen fakeresztek tárták felém száraz, fekete karjukat...
