Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-12 / 2. szám
laló bélyegmentes bárczát kiszolgáltatni. 17. §. A város területén városi szeszfogyasztási pótadóval már megrótt alkohol tartalmú szeszes folyadéknak ugyancsak a város területén eladása, illetve egy helyről más helyre száltitása esetén az elszállítás után legalább két órával a szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosított, a városi fogyasztási illetéktárgy uj tulajdonosa által értesítendő. Ezen bejelentés — magán fogyasztóknak — nem ismételt eladás vagy kimérés czéljából történt elszállítása esetén csak azon esetben kötelező, ha az elszállítás legalább 50 liternyi mennyiségben történik. 18. §. A 9. §. értelmében a városon csak keresztül szállított szeszes folyadékok városi szeszfogyasztási pótadómentesek. Azonban — ha a keresztül szállítás alkalmával a városban pihenő tartatik — ezen körülmény a szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosítottnak a megérkezés után egy óra alatt bejelentendő a tartózkodási idő s hely megjelölésével. 19. §. Jelen szabályrendelet 8. §. alapján városi szeszfogyasztási pótadó visszatérítését igénylő tartozik a szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosítottnak — az elszállítás előtt legalább három órával a pótadó körleten kívül szállítandó szeszes folyadék mennyiségét, alkohol tartalmát bejelenteni s a vevő nevét és az elszállítási helyet megnevezni. Az előzetes bejelentés nem kötelező az esetben, ha az elszállítandó városi fogyasztási pótadótárgy a városból kiszállítás előtt a pótadó beszedésére jogosítottnak — annak üzleti — illetve hivatalos helyisége előtt bemutattatok. Vasúton szállításnál a szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosított a feladóvevény bemutatását követelheti. Tengelyen szállításnál az illeték beszedésére jogosítottnak joga van követelni, hogy az elszállítás előtte vagy megbízottja előtt eszközöltessék s az igy kiszállított szeszes folyadék mellé az illeték körlet határáig kíséretet rendelhet. 20. §. A városi fogyasztási pótadó beszedésére jogosított a visszatérített pótadó összegről nyugtát követelhet. 21. §. Azon alkohol tartalmú szeszes folyadék tulajdonosok, kik a jelen szabályrendelet 8. §-a értelmében pótadó visszatérítési igényeiket bejelentet-1 ték és azon alkohol tartalmú szeszes folyadék termelők, akik a városi fogyasztási pótadó körletén belül szeszes folyadék termelésével foglalkoznak, felügyeVégig esett a virágos szőnyegen hogy kisírja fájdalmát. Olyan szive szakadtából zokogott, hogy összegyürött, elázott kendőjére pillantott önkénytelonül; azt hitte vérkönnyeket kellett sirnia. Ezzel vége volt. Mikor újra kijött nem látták rajta nyomát a mérhetetlen fájdalomnak mely végig húzott fölötte s nem látták azt később se soha. Nyájas volt és derült, jó kedvvel résztvevő az ifjúság minden mulatságán. De magától távol tartott minden udvarlót. Akadt nem egy a ki bátorságot vett egyenesen megkérni őt, de csak kosarat kapott. Szép volt, kedves volt, de lassankint az idegen mamák is megszokták nem tekinteni Őt többé leányaik vetélytársának. Azok pedig úgyis mindig szerették. Bizalmasává tette sorra mind. Neki panaszolták el apró keserveiket, neki dicsekedtek első udvarlójukkal, tőle kértek jó tanácsot. És ő tanácsolt, segített, vigasztalt, de maga nem panaszkodott soha sem, szentnek tartotta titkos bánatát; szóval profanáim azt nem engedte. Bátyja, a ki mégis gyanakodott egyszer kifakadt epésen; „Pedig kár magad epeszteni azért a kinek nem kellettél.“ A leány fölemelte tiszta homlokát büszkén: „Senkinek nem adtam jogot hogy ezt higyjo felölöm.“ Igaz volt. Lamberth nevét ő ki nem ejtette soha s ha említették, némán hallgatta. Hallott pedig eleget. Úgy tetszik, NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. let alatt állanak, ennélfogva a beszedésre jogosítottnak vagy megbízottjainak jogukban áll a felügyelet alatt álló helyiségekbe bemenni, a szeszes folyadék készletet megvizsgálni. A szeszes folyadék tulajdonos köteles kívánságokra úgy maga, mint alkalmazottja vagy cselédje által a szükséges segédkezést teljesíteni s bárminemű utasítást vagy felvilágosítást adni arra nézve, mely ellenőrzés szempontjából szükséges. 22. §. A felügyelet alatt álló egyének alkohol tartalmú szeszes folyadék készleteiket a városi fogyasztási pótadó kifizetését igazoló bárczákkal igazolni kötelesek. Azon szesz, szeszes italok és szeszes folyadékok, melyek ily ille- tékbárczával igazolva nincsenek, gyanú alá esnek. (Folyt, köv.) HIRE IC. — A Károlyi család gyásza. A gróf Károlyi család egyik tagja, gróf Károlyi Tibornak, a főrendiház elnökének fia, Ferencz gróf e hó 7-én Londonban agyonlőtte magát. A huszonhárom esztendős gróf, a ki a londoni osztrák-magyar nagykövetségnek volt az attaséja, legutóbb Párisban tartózkodott s onnan a legjobb egészségben utazott Londonba. Hazaérkezve, szobájába zárkózott és főbe lőtte magát. Halálának okát gyógyíthatatlan betegségben keresik. A szerencsétlen ifjú gróf holttestét Londonból a kaplonyi családi sírboltba szállítják. A holttest szombaton vagy vasárnap érkezik városunkba s beszentelés után egyenesen Kaplonyba szállíttatok. A temetés részletei még ismeretlenek. A legmélyebb részvéttel osztozunk a nemes grófi család gyászában. — Estély. A helybeli „Kölcsey-Egylet“ e hó 6-án estélyt tartott a régi kaszinóban, a melyen nagy közönség vett részt. Az estélyen először Nagy László elnök tartott szellemes felolvasást az 1898. évről, azután Gsetényi Juliska k. a. szavalta „A gyermek bizalma“ czimü költeményt hivatásához méltó preczizitással s a legnagyobb hatást keltve. Majd Nemestóthi Szabó Hedvig k. a. olvasta fel „Hangulat“ czimü szerzeményét, melyben egy 25 éves leánynak báli élményeit festi elég ügyesen és közvetlenséggel. Min- denik előadót megtapsolta a közönség, de a legnagyobb sikert mégis Dreyfus vigjátéka „Egy kis vihar“ aratta, melyben a perlekedő asszonyt Jászy Alice k. a., a szóhoz jutni nem tudó férjet pedig Baudisz Jenő adta. Baudisz egyike a régi műkedvelők gárdája legjobbjainak s igy róla nem is kell nyilatkoznunk, de annyival inkább meg kell dicsérnünk Jászy Alice kisasszonyt, ki nehéz szerepét nemcsak kedvesen, közvetlenül, de igazi bravúrral adta. Szóval a programra minden számában jól összeállított s kitünően sikerült volt. Ezután a társaság az étterembe vonult, a hol a kedélyes vacsora közben tombola volt és annak befejezte után táncz következett, a mely eltartott reggeli 3 óráig. Az estély a mérsékelt belépti dijak daczára is szép jövedelmet hozott a kaszinó-egyesületnek. — Esküvő Péchujfalussi Péchy Sándor m. kir. honvéd huszár főhadnagy január hó 7-én tartotta esküvőjét Péchujfalussi Péchy Klárával, Péchujfalussi Péchy Pál és neje urai Uray Vilma leányával Nyíregyházán. — Egyházi bál. Múlt számunkban már jeleztük, hogy az ev. ref. egyház f. hó 21-én tánczvigalmat tart, most közöljük, hogy erre az előkészületek folyamatban vannak s e napokban lett kibocsátva a következő meghívó. A nagykárolyi evang. református egyház iskolaépítés javára, Gróf Hugonnai Béláné Öméltóságának védnöksége alatt, a régi kaszinó termeiban, 1899. évi január hó 21-ikén, szombaton, jótékonyczélu zártkörű tánczmulatságot rendez, melyre czimzettet és b. családját tisztelettel meghívja a rendező-bizottság. Belépti-dijak: Szeinélyjegy 1 frt, családjegy 2 frt 50 kr. A nemes czélra felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hir- lapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók: Janitzky Albert, Nonn János és Rubletzky Ignácz urak kereskedésében. Rendező-bizottság: Domahidy Elemér, elnök. Kacsó Károly, alelnök. Koritsánszky László, alelnök. Janitzky Albert, pénztáros. Papp Lajos, ellenőr. Lukács Mihály, jegyző. Asztalos Kálmán, Bernáth István, Berényi József, Besnyő Lajos, Bornemissza Géza, Csőkör Lajos, Debreczeni István, Faragó Dezső, Fejes István, Fitos Ferencz, Foga- rassy Károly, Gőnyei István, Holéczy Gyula, Ilosvay Aladár, Jeney Géza, Jeney István, Joós Lajos, Juhász Lajos, Kallós Kálmán, Kiss Béla, Kiss József, Kovássy Illés, Kubi- nyi Bertalan, Matolcsy Sándor, id. Matolcsy Sándor, ifj. Mikó Lajos, Nagy Elek, Nagy László, Nagy Sándor, Nagy Tamás, Néma Gusztáv, Pallay Péter, Papp Kálmán, Pénzéi Mihály, Péchy Péter, Péchy István, Sarkadi N. Zsigmond, Sass Lajos, Soós Lajos. Szo- boszlay Papp József, Toóth Sándor, Torner Béla, Tömpe Bertalan, Tömpe Károly, Vaday Lajos, Varga Imre, Vida István, Vida Sándor, ifj. Wiezer Miklós rendező-bizottsági tagok. — A régi kaszinó közgyűlése. A helybeli régi kaszinó egyesület Vizkereszt napján tartotta az idén is a régi szokáshoz híven, évi közgyűlését. Ez volt az első rendes közgyűlés az uj helyiségben. A gyűlésen az egyleti elnök, gróf Hugonnai Béla elnökölt. — Megnyitó beszédében megemlékezett az országos mély gyászról, a mely hazánkat a királyné elhunytéval érte. És bár a választmány már kifejezte mély részvétét, mégis szükségesnek tartotta, indítványozni azt, hogy a közgyűlés is jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét. A közgyűlési tagok, a kik felállva hallgatták végig az indítványt, ezt egyhangúlag elfogadták. Ezután tárgyalás alá vették a tárgysorozatot. A választmány által megállapított és beterjesztett házszabályokat a közgyűlés tudomásul vette. Egy gazdai állást rendszeresítettek. A pénztárnoknak, az 1897. évi számadás tekintetében a közgyűlés a felmentvényt megadta és az 1898. évi számadást megvizsgálás végett kiadta a közgyűlés a számvevőnek. A pénztárnok számadását jelentéssel terjesztette be, a melyben rámutatott azon körüményre, hogy az egylet 27 ezer frt törlesztéses köl- crönt lesz kénytelen felvenni ; továbbá a telek megvétel és építése körül nagy érdemeket szerzett Kacsó Károly igazgatónak, az épület tervezéséért Bartha Mór kir. főmérnöknek és az építkezés vezetéséért Holéczy Gyula kir. mérnöknek jegyzőkönyvi köszönetét indítványozott, a mit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Ezután a közgyűlés elfogadta az idei költségvetést 7178 frt 79 kr bevétellel és 4912 frt kiadással. — A tagegész Magyarország egy nagy falu, a melyben minden ember ismer minden embert s egymásról beszélnek untalan. A főjegyző házasságáról semmi jót nem mondtak. Azur könnyelmű és hűtlen; az asszony beteges és féltékeny. Etta nemes lelke sajnálattal vette e híreket. Eltűnődött rajta hosszan vájjon az az elhanyagolt nő boldogtalanabb-e mint ő? Avagy kárpótolta-e azt előre a mézes hetek rövid boldogsága? Van-e olyan drága emlék a mely megédesítsen egy bánatban elsírt életet? Azt hitte hogy van : azt hitte hogy a szerelem gyönyöre lebirja a házasság keservét s hosszú rideg éjszakákon siratta a vesztett boldogságot, melyet nem birt soha. így élt, mig külső sorsa fordulatához ért. Atyja meghalt s a különcz öreg nagybátya örült, hogy kibőjtölhette a vi lágból gyűlölt sógorát. Kijelentette, hogy csak erre várt már — 90 éves volt — most már vihetik őt is a mohos kriptába. Ki is vitték oda csakhamar és nem volt végrendelet az akadémia javára, a mint váltig hiresztelte volt. Erre mifelénk pedig tudvalevőleg a rokonok iránti haragból és csakis ez okból, szokták azt tenni. Azonban hát végrendelet nem készült s igy Etta örökölt. A vagyon pedig nagy volt. Elég lehetett volna még a nagyigé- nyü főjegyzőnek is. De ha akkor nem volt! Ma Etta alig tudott neki örülni. A társaságban egyszerre újra kezdték ünnepelni, új kérők léptek föl, de ő megmaradt elhatározása mellett. „Ha nem akartam férjhez menni akkor, midőn csak a bátyámra maradtam, annál kevésbbé megyek most, hogy önálló úrnő lehetek“. Az idő pedig eljárt az ő szűz-pártás feje fölött is. Nagy tágas házat vett s berendezkedett szépen a magános életre. Virágot ápolt, madarakat nevelt, kezdte magát vén lánynak érezni. Egyszer aztán uj hiroket hallott. A bácskai libácska nem volt már féltékeny. Meghalt. Az ura sajnálta — a mennyire illik — de hiszen tudta eleitől fogva hogy gyönge élet; talán számított is rá. Azután eszébe juttatta magának, hogy van egy szép lány, a kit ő egykor szeretett — a mennyire tőle telt — a ki gazdag örökösnő lett azóta s rá vár talán most is. Kapu rendül, ajtó csendül: kérő áll a házhoz. Eljött, itt van. Beszél halkan, melegen. A redőnyök lebocsátva, de az ablakok tárva, hogy a szerelmes violák édes illata üti meg a szobát. Etta hallgatja mélán a suttogó szavát. Dehogy volt ő vén lány, dehogy voltl Hiszen ime szeretve van. Számot vet magával. Tűnődve veti föl magát a gondolat, vájjon hűtlen lesz-e hozzám is s vájjon féltékeny leszek-e én is? A régi kérdés támad fel újra s gondolkodva emeli föl fejét. Ez az öntudatlan mozdulat szómé elé hozza az ódon tojásdad alakú tükröt, mely ott sági dijakat 8 írtról 10 frtra felemelték. Tekintettel a tetemes tagsági hátralékos dijakra kimondták, hogy jövőre az ügyész a rendes közgyűlésen igazolni köteles azt, hogy a hátralékosokat beperelte. Ezután az elnök a tisztikar nevében is leköszönve állásáról, kezdetét vette a tiszujitás. A szavazatszedő küldöttség elnöke volt dr. Serly Gusztáv, tagjai: Balogh Kálmán és Hám József. Az egyesület tisztikarának megválasztattak, elnök: gróf Hugonnai Béla, igazgató: Kacsó Károly, jegyző: dr. Kőszeghy Andor, pénztárnok : Nagy Sándor, könyvtárnok : Erdőhegyi Gyula, ügyész: dr. Kovács Dezső, gazda: Szoboszlay József, számvevő : Maresch Emil. Választmányi tagok : Balogh Kálmán, Barkóczy Ferencz, Debreczeni István, Gőnyei István, Ilosvay Aladár, Kaufmann Ignácz, Kőszeghy Gyula, Nagy László, N. Szabó Pál, Nonn Gyula, dr. Shönpflug Richárd, Schusz- terits Ignácz, dr. Serly Gusztáv. Wagner Lajos, id. Zanathy Mihály. Könyvtári választmány: elnök Papp Béla. Tagok: Baudisz Jenő, Kovássy Illés, Hám József és Kemény Alajos. A megválasztott elnök megköszönte az egylet bizalmát. — Dalestély. A helybeli dalegyesület folyó hó 7-én tartotta meg farsangi tréfás estélyét a régi kaszinó termeiben a Vartyogi nagy dalnok verseny tréfás dalmű előadásával. Ezen estély — daczára azon körülménynek, miszerint a Kölcsey-egylet éppen előtte való napra tűzte estélyét — minden tekintetben remekül sikerült, mert az estélyen megjelent díszes közönség nagyszáma fényes bizonyítéka annak, hogy a nagy- közönség a dalegylet iránt valóban melegen érdeklődik és el is kell ismernünk, miszerint egy testület sem érdemli meg annyira a párt fogolást, mint a dalegylet, mert egy testület sem nyújt csekély díjért annyi élvezetet és bármely testület által rendezett mulatságon sem élvez annyi szivet- s lelket gyönyörködtető kellemes szórakozást, mint a dalestélyen ; a ki pedig ezen estélyen részt- vett, örömmel tapasztalhatta, hogy az a haladás, melyet dalegyletünk az elmúlt 5—6 év alatt elért, valóban meglepő, sőt kijelenthetjük, hogy ezen estélyen az előadást megfigyelve azon meggyőződésre jöttünk, miszerint az egyesület, a külcsinra is sokat adott, amennyiben a felvonulás és magatartás fegyelmezett és elegáns volt, az előadás egészen élvezetes és helyesen felfogott, az egyes hangosztályok beosztása arányos, az összhang kifogástalan, szóval oly szép előadást mutattak be, melylyel bárhol dicséretet arattak volna, pedig ha ők dicséretet aratnak, abban mi is osztozunk, mert hiszen a dalegylet Nagy-Károly városáé, a dalárok pedig a mi fiaink, tehát az ő örömük a városé is, és ha teljesen őszinték akarunk lenni, azt is ki kell jelentenünk, hogy egy testület sem képes a társadalmi különféle elemeket oly szépen összehozni estélyeire, mint a dalegyesület és hogy ezen állítás teljes beigazolást nyert ezen estélyen is, azt mutatta a társadalom minden osztályából megjelent szép és intelligens közönség nagy száma és az elért anyagi siker, de hiszen ez természetes is, mert ezeken az estélyeken valóban átalakulnak a kedélyek, s a legkellemesebb kedélyhangulatra keltenek minden jelenlevőt, hiszen jól tudjuk, miszerint az ember, hogy gondolatait közölhesse, megtanul beszélni, hogy túláradó érzéseit kifejezze, megtanul énekelni, dalolni és hogy ez valóban ez alkalommal is érvéfügg magasan a falon. Egy képet lát meg abban ; a Lamberth kópét. Nyoma sincs rajta az izgatott várakozásnak. Nem lesi nyugtalanul a választ; biztosra veszi azt s mosolygó el bizottsággal simogatja szép bajuszát. A leány föllázad e látványra. Hát ilyen könnyűnek hiszi ő a maga győzelmét? Hát ilyen biztos a férfi a nő gyön- gesége felől 1 Lássa meg hát hogy csalódott 1 Hiszen lemondani a szerelemről, a boldogságról könnyű. Olyan régen teszi már aztl Lemondani a büszkeségről — lehetetlen. Megfordult és szembe néz egyenest. „Sajnálom kedves Lamberth, nem szándékom férjhez menni.“ Hah ! az elhízott férfi-ai ez hogy vonaglik meg a megdöbbenéstől. Minő elégtétel ez a hosszú évek keserűségéért. Most már szinte remegve, könyörögve kérdi: „De én hozzám, Etta ? 1“ — „Senkihez sem; sohasem.“ # % Az emberek gyakran kérdik a mindig érdekes, szép, gazdag leánytól: mi az oka, hogy nem ment férjhez soha? Etta jókedvűen szokta rá felelni: „De ha nem kellettem senkinek!“ Azt pedig nem hiszi el senki 1 Somoftsy jfMihlósné.
