Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-12 / 2. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1899. január 12. TábXssLclsilmcLi, széjpirocLalami és isxza.exetterjesz'tó ixetila/p. NAGYKÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Wlegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferenez-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. NyiIttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 8-án rendkívüli közgyűlést tartott Deb- reczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, mindenek előtt az uj évben először tartott közgyűlésen jó ki- vánatait nyilvánítja úgy a képviselőtestület tagjainak, mint a város összes polgárainak. Ezután bejelenti, hogy dr. Adler Adolf és Rooz Samu, választott képviselőtestületi tagságukat tartván meg, helyettük a póttagok közül Csikós Bálintot és Kinczel Jánost, — továbbá minthogy özv. Gönyey Gáborné, elhalt Báthory Bertalanná pedig megbízottat nem nevezett, ezek helyett: Ujházy Istvánt és Miklóssy Mártont rendes képviselökül behívta. Ezután a napirend első tárgya, a Hungária épületnek polgári leányiskola és óvoda czéljaira átalakítására vonatkozó tervek és költségvetések vétettek tárgyalás alá. Ezt megelőzőleg elnöklő polgár- mester előadta, hogy az erre vonatkozólag a képviselőtestület által még május havában jóváhagyott terv miniszteri jóváhagyást igényelt; a köz- oktatásügyi kormány kiküldöttje azonban a terven iskolai szempontból több módosítást eszközölt, azon indokból, mert a kormánynak föczélja a tantermek jó és czélszerü elhelyezése; s ha a város ragaszkodnék a májusi tervhez s nem fogadná el a módosításokat, nem ajánlhatná a miniszternek a jóváhagyást, ö a tervet ennek megfelelőig átdolgozta, minthogy azonban költségtöbblet merült fel, ezt a képviselőtestület elé kellett hoznia, ennek feladata, hogy a májusi tervet fogadja-é el vagy a miniszter által ajánlottat. A költségtöbblet oka az, hogy az összes ajtóknak kifelé kell nyilniok, mert esetleges tüzilárma esetén a befelé nyíló ajtók veszélyesek lennének és mert a tervbe egy uj tanterem illesztetek be, melyet esetleg énekteremnek használhatnak, esetleg miután két osztályos tanfolyammal kézimunka tanfolyam felállítására van kilátás — e czélra. A 150,000 frtos kölcsön felvételekor a polgári leányiskola czéljaira 10,000 frt volt előirányozva, a költségelés igy 11,417 frtot tesz. De miután a 10,000 frt két év óta kamatozik és mert az árlejtésen is engedményre van kilátás, az előirányzott összeg elég lesz. Az óvodánál csupán azon kikötés tétetett, hogy miután folyosója északra nyilik, az egészségi követelmények czéljából beüvegeztes- sék. Az építészeti bizottság és tanács a terv elfogadását ajánlják, maga részéről tehát kéri, hogy a tanács az árlejtési hirdetmény kibocsátására fel- hatalrnaztassék, hogy a beérkező ajánlatok között a képviselőtestület még február elején választhasson, mely esetben az óvoda május 1-én, a polgári leányiskola pedig szeptember hó 1-én rendeltetési czéljának átadható lesz. A közgyűlés a tervezetet és költség- vetéseket elfogadta s az árlejtési hirdetmény kibocsátására a tanácsot felhatalmazta. (Az épület következőleg lesz átalakítva: a homlokzat 50 cm. magas párkányzattal emeltetik, uj ajtók és ablakokkal láttatik el, külcsín tekintetében díszesebb lesz. A polgári leányiskola az óvodától egészen el- különittetik. A polgári leányiskolában lesz egy munkaszoba, négy tanterem, egy diszterem, egy tanári szoba, egy szertár és könyvtár, egy igazgatói iroda és egy 4 szoba, konyha és kamrából álló igazgatói lakás. — Az óvodában egy munkaterem, egy játszóterem és egy 2 szoba, konyha és kamarából álló óvónői lakás. A kert egészben az óvónő s óvodás gyermekek használatára fog állam, a Zaják-telek melletti sikátor pedig — csupán gyalog-közlekedésre —- megnyit tátik. Szerk.) A közgyűlés ezután az 1890. I. t.-cz. értelmében a közutak hálózatáról bemutatott térképet és törzskönyvet elfogadta s egyben a tanácsot utasította, hogy a dülöutak rendszeres fenntartására a szükséges tárgyalásokat tartsa meg. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Brezanóczy Sándor, Pozsonyi László, Spitz Antal és Rooz Samu képviselőket felkérte s a közgyűlést berekesztette. Nagy-Károly rendezett tanácsú város szabályrendelete a hús-, bor-, szesz-, szeszes italok és szeszes folyadékok “ után fizetendő városi fogyasztási pótadó behozatala tárgyában. (Elfogadtatott a városi képviselőtestületnek 1898. decz. 26-án tartott közgyűlésében.) (Folytatás.) 15. §. A városi fogyasztási pótadó körletén belül alkohol tartalmú — s városi szeszfogyasztási pótadó alá eső folyadékot termelők kötelesek a termelés kezdetének időpontját annak megkezdése után egy óra alatt, befejezés időpontját annak megtörténte előtt legalább egy órával, — a termelt szeszes folyadék literenkénti mennyiségét, alkoholfok tartalmát — a városi fogyasztási pótadó befizetése mellett — a termelés után egy óra alatt, vagy ha azon idő az éjszakai időre esnék, a legközelebbi nappali idő beálta után egy óra alatt a városi szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosítottnak bejelenteni. A termelt szeszes folyadék a bejelentéstől számított hat órán belül a város szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosítottnak vagy megbízottjának engedélye nélkül el nem raktározható, — illetve a termelés helyéröl el nem szállítható. 16. §. A városi szeszfogyasztási pótadóról — a megilletékelt szeszes folyadék megnevezését, mennyiségét, a fizetett pótadót, a fizetés napját, hektoliterfok szerinti illetékelésnél az alkohol tartalom fokát is magában fogTÁRCZA. Ha elborong . . . Ha elborong fájó lelkem Boldogságom sírján, S eszembe jut, az a halvány, Szép szenvedő kis lány : Szivem fölé száll a kínok Sötét hollószárnya, S rám borul a szenvedések Hideg éjszakája. Míg rajtam csügg felhőszárnyként E nyomasztó bánat, Keblemben egy fájó érzés, Bús sejtelem támad : Hasztalan már minden könnyem, Esdő sóhajtásom, Föl nein éled soha többé Megtört boldogságom ! Szendrői Holozsnyay Cyirill. Tarlórúl fú a szél . . . Az első hosszú ruhának örült és az első vármegye-bálba vitték. Jól sikerült fellépés volt. Azokban az években fiatal lányok még nem viseltek selymet, de gyöngyvirág csokrokkal ékített fehér öltözéke habos volt, mint egy lenge bárány-felieg. Arcza üde, homloka derült. A kedves szép lányt ünnepelték. Legjobban Lamberth főjegyző, kit a test- I vérbátyja mutatott be neki. Együtt jo- gászkodtak volt s a szerényebb Géza már akkor bizonyos bámulattal adózott ragyogó barátjának. A hires nőhóditó akkor egész este és azután is mig csak a városban maradtak, egész odaadással udvarolt Ettá- nak. A jégre és a színházba kisérte, suttogva szólt hozzá, pillantását leste. Egészen az iskola szabályai szerint. Egészen azzal a virtuozitással a melylyel úgy tudott egy tour-táncz alatt húsz leánynyal flirtelni hogy rnindenik külön-külön azt hitte magáról ő az igazi. Miért, lett volna csak hozzá igaz, egyedül csak hozzá hü ? És mégis! Az a barna fürtös fej, az a sugár alak szive mélyét illette meg. Szerette őt igazán. Igazán — csak nem eléggé. Kétségbeesve hallgatta, a mint jónkaratu és rosz- nyelvü ismerősök siettek neki elmesélni, hogy a család birtokát erősen fojtogatja már az a bizonyos furcsa betegség, a melynek hosszú bélyeges papírra Írják az orvosságát, de az öröklött föld mindig betegebb lesz ettől az orvosságtól. Megtudta, hogy is ne tudta volna meg! hogy ennek a mostani farsangolásnak az ára se futotta ki az idei termésből, hanem egy újabb be táblázás örökíti meg az emlékét. A leánynak vannak ugyan kilátásai — holmi vén különcz nagybátyja — de milyen bizonytalan kilátások! Az öreg ur az Etta ifjan elhalt anyjának a bátyja, már a testvére házasságát is ellenezte, örökös haragot tart, soha nem érintkezik sógorával s annak gyermekeivel s hangosan hirdeti hogy az akadémiára hagyja vagyonát. Az elkényeztetett Lamberth sóhajtva esküdözött hogy a sors szörnyen igazságtalan iránta, a miért hogy ilyen kegyetlen akadályt vet elébe. Az ő nőiesen finnyás kedélyében, az ő századvégi puha jeliemében nem volt elegendő férfias keménység, nem elég szilárd erély hogy szembeszálljon az élet küzdelmeivel azért, a kit szeret. Visszariadt az úri szegénységtől a melyben tiszt-társait látta élni, a kik egyedül a vármegye szűkén kimért kenyerét bírták. Irtózott a gondolattól hogy ő is magyar pezsgőt igyék, apró pénzt adjon a czigánynak s honvéd-lovakat fogasson a kocsijába. Még egy kicsikét küzködött. Levélváltást kezdett barátjával, az időközben haza utazott család fiával, többször kilátásba helyezvén látogatását. Egyszer aztán hirtelen elhatározással hogy fölégesse maga előtt a hidat, megírta az utolsó levelét ... Géza iszonyú dühbe jött, a mint azt megkapta. Nyomorultnak, alávalónak szidta, fegyverei után nézett és szertelen haraggal dobta oda a levelet húgának. Etta végig olvasta. Rövid volt. Egykét vármegyei újság után áttért a lényegre:...,^ héten lánynézőbe voltam. Egy bácskai milliomos disznó-kupecznél a kinek a másik libácskáját, Rom százados veszi nőül. Volt pompás vadászat; a lányra nézve még nem határoztam végleg“. „Kegyetlen 1“ Ez az egyetlen szó, mely a leány ajkaira tolult. — Ezt az egyet se mondta ki. Nem fájdalmat érzett, hanem azt, hogy a szive megáll egy pillanatra s más verést vált aztán. Soha, soha nem fog az úgy feldobogoi többé ! Szeme- égett, de könnyet ne lássák ejteni 1 Fiatal leány volt s a mint fejét fölemelte annyi hősies nyugalmat mutatott mint egy bátor hit-vértanu, a ki mosolyog az izzó parázs fölött. El nem pirult, el se sápadt. Nyugodt hangon szólott: „Lamberth elég cynikus, de miért kell azért te néked haragudni?“ Géza el bámult. „Etta?! Hát te ilyen nyugodtan tudod venni ezt a dolgot?“ — „És mi okom volna nekem másként venni ?“ „Nincs hát semmi köztetek ?“ — „És honnan gondolod hogy van valami?“ kérdezé a leány és tudott a hangjának büszke nyomatékot adni. Bátyja szinte zavarba jött. — „Honnan, honnan! Nagyon is világos volt. Lamberth tényleg udvarolt neked; ha társaságban voltunk mindenki látta azt, s ha egyedül, maradtam vele, csak to rólad beszélt. És milyen lelkesülten 1 Szerelmes volt mint egy kis diák. “ — „Hát ez egészen az ő magánügye lehetett“ jegyzó meg rá Etta. A jó fiú bele nyugodott. Örült hogy nem kell össze vesznie csodált barátjával. Még egy kételkedő pillantást vetett testvére felé, de az csöndesen ült ott még egy ideig aztán lassan fölállt hogy ’szobájába térjen. Még arra is volt gondja hogy az ajtót jól bezárja belülről és azután . . .
