Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-16 / 7. szám
Tá-xsa,d.sul3rcL3.. szé;pirocLa.l:r30.i és ismexettexjesztő 3zLetlla/pNAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. NIegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 írt." Félévre . . 2 írt. Negyedévre i frt. Egyes szára 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Önsegély. Régi, az emberiséggel egy idős az a baj, hogy mig az emberiség kisebb része gond, fáradtság, terhes munka nélkül könnyen élheti végig az életet, addig az aránytalanul nagyobb rész csak nagy küzdelmek, gyötrő gondok és szakadatlan nehéz munka mellett is alig-alig tudja életét fenntartani. Ugyanilyen régi a törekvés is, a meglevő egyenlőtlenségek kiegyenlítésére. Évezredek folyamán sokat haladt az emberi művelődés, sok minden, mondhatnék csodával határos felfedezésre jutott, de azt a módot, amelynek segítségével a társadalmi különbségeket megszüntethetné, fel nem fedezte s a jelekből Ítélve nem is fogja soha. Ennek oka, röviden szólva, az emberi természetben rejlik. Az ember vágyai, hajlamai, tehetségei oly sokfélék, hogy azokat meghatározott szabály szerint idomítani, szigorú korlátok közé szorítani nem lehet. Hogy minden ember ugyanazt tartsa helyesnek, ugyanazt szükségesnek és ugyanazzal érezze magát kielé- gittetnek, teljességgel lehetetlen. A mint nem lehet minden embert a műveltség egyenlő magas fokára emelni, úgy hogy azokból mindenki egyenlően részesüljön. Ha ma felosztanák a földet a rajta élő emberek között úgy, hogy mindenkinek egyenlő rész jusson, holnap már ismét elöállana a gondolkozás, a hajlamok s vágyak szerint a különbség. A pazarló többet használna fel, mint a mennyire szüksége volna, a takarékos pedig gyarapítaná a mije van; az ügyesebb többet szerezne mint az ügyetlen, az okosabb kiforgatná a balgát. A vagyonnak közössé tételéről, melynek jövedelméből idöröl-idöre mindenki megkapná a szükségeseket, le kell mondani azért, mert az egyértelmű volna az emberi társadalom végfelosztásával. Nagyon kevés ember akadna, aki tudva azt, hogy az öt megillető rész neki kijár s annál többre nem számíthat, mégis teljesen megfelelne kötelességeinek. Szükségképpen a teljes elvaduláshoz s az emberi társadalom teljes elzülléséhez vezetne ez. Gyökeresen kiirtani ezen bajt nem lehet soha, de enyhíteni igen. A fennálló társadalmi rend keretén belül kell keresni az orvosságot e betegség gyógyítására. A lehetőségekkel szemben áll a szegények sokasága. Vannak munka- képtelen szegények s olyanok kik munka hiányában nem dolgozhatnak. Az előbbiekről a jól rendezett társadalom jótékonyság által köteles gondoskodni. És elmondhatjuk, hogy a müveit világban az államok, törvényhatóságok s egyesek részéről oly nagy összeg áll a tehetetlen emberek részére, hogy kellő körültekintéssel s czélszerü beosztással nyújtva a segélyt, majdnem teljesen megszűntnek kell e bajt tekinteni; a munkanélküliek foglalkoztatása pedig olyan kérdés, mely a legélénkebben érdekli a társadalom irányadó elemeit s remélhető, hogy mihamarább gyógyítva lesz ez a baj is. Vannak azonban még oly szegények is, kik dolgozni tudnak, dolgoznak is, de mert munkájuk jövedelme oly csekély, hogy a legszigorúbb takarékosság mellett is olyan keveset tehetnek félre, hogy mihelyt valami oknál fogva a kereset szünetel, azt a csekély tartalékot felhasználják azonnal Ínségnek s nyomorúságnak néznek eléje. A munkás osztályba tartartozók óriási száma lehetetlenné teszi hogy akár az állam, akár egyesek bőkezűsége segíthessen e bajon. Itt csak egyetlen egy mód van s ez az önsegély, vagy jobban kifejezve, az önsegély szövetkezés által. Nem uj dolog az, hogy az emberek az oly csapások ellen, melyek mindenkit érhetnek, szövetkezés által védekeznek, úgy, hogy t. i. aránylag csekély összeget egy meghatározott helyre befizetnek s az igy összegyűlt összegből a csapás által sújtott tagot segélyezik. így keletkezett a tűz-, jég-, élet s több féle biztosítás. A kenyerét nap- ról-napra kereső munkásosztály különösen ki van téve egy gyakori csapásnak a betegségnek. A földművelőnek, az iparosnak, a gyárimunkásnak, a szolgálatot tevőnek s mindenkinek a kinek nincs annyi vagyona, hogy annak jövedelme élete fenntartására elegendő volna, rettegve kell arra az időre gondolnia, melyben öt valamely betegség meglepi mikor is a felmerülő kiadások a nyomorúság szélére taszítják. Vegyünk egy családos önálló iparost, a ki rendes körülmények között 6—10 frtot keres hetenként. Élelmezés, házbér, ruházkodás, adó stb. any- nyira kimerítik azt a csekély jövedelmet, hogy bizony nagyon, de nagyon keveset tehet félre. Érje most betegség a család valamelyik tagját, vagy éppen a kenyér- kereső családfőt, mi lesz akkor? ! Orvos, gyógyszer, megfelelő táplálék, honnan kerül ki mindez? Hátha még a kereset is hiányzik! Irtózatos még elgondolni is, hogy az az iparos, vagy egyéb munkás, a ki munkája után tartja fenn családját, a betegségtől leveretve munkaképtelenné lesz. Síró, éhező gyermekek, az orvosi segélyt nélkülözni kénytelen beteg, kinek baja a megfelelő gyógyszerek alkalmazása nélkül a legtöbb esetben csak súlyosbodik, szivet rázó képet nyújtanak ! A szükséges költség hiányában még az értelmesebb iparos vagy munkás is kénytelen magát a mindenhol jelenlevő „tudós“ asszonyok tanácsára bízni, a minek nem ritkán életével, de majdnem mindig hosszú tespedéssel adja meg az árát. Nincs megrenditöbb, mint mikor a különben becsületes, szorgalmas munkás, tőle nem függő ok miatt jut ily nyomom helyzetbe! Ennek elhárítására csak egyetlen eszköz van: a szövetkezés. Aránylag csekély heti befizetéssel el lehet érni azt, hogy a fillérekből összeg lesz, melylyel a meg- szorultakon segíteni lehessen. Az a pár krajezár, melyet a legkissebb heti keresményből is be lehet fizetni, megmenthet mindenkit attól a nagy, súlyos aggodalomtól: „mi lesz velem ha megbetegszem ?“ Soha semmi féle jótékony alaTÁRCZA. Kihalt a remény is... A remény is kihalt Már szivemből régen, Midőn megláttalak Édes üdvösségem. Midőn megláttalak Mégis szerettelek, Feléledt szivemben Bálványnyá tettelek. S feléledt szivemben Újra zeng az ének, Mégis jó, mégis szép Édes ez az élet. Édes ez az élet Ha ajkad ajkamon, Te meg ölemben vagy Imádott angyalom. Vári 0/vaszthó Ferencz. Reminiszczencziák az egyetemi életből. Irta: Dr. Cservenyák Károly. III. Epizód. Nyelvbonyodalmak. II. Ott állott már a gyönyörű tubarózsából művésziesen rendezett csokor, ott tündökölt fényesen klack és lack, hogy tükör sem kellett arezomnak vidám hangulatát visszasugározni, ámde ez arcz mind sötótebbé, mind komorabbá vált, a mint a perczek és negyedórák múltak, anélkül, hogy az az átkozott szabó frakkommal jött volna. Na de még van idő, gondolám, most fél négy s ha egy órát késett is, a hires bécsi fiakker hamar oda röpít majd. Eljött a négy óra is, de frakk még mindig nem, s az indulás a templomba fél hatra volt kitűzve. Nos hát hajts fiakker a szabóhoz. Ez nagy hajlongással kérdi, miben lehet szolgálatomra? — Vigye cl az ördög magát a szolgálatával, adja elő inkább a megrendelt frakkomat. Bocsánat uram, frakkja még nincs készen, nem kellett vele sietnem, hiszen még egy hét idő van reá. Már hogy lenne egy hét, mára rendeltem. — Engedelmot kérek, 28-ra tetszett parancsolni, ma meg csak 2l-ike van. így van a könyvbe Írva. — O ördöngős németje, az einundzwanzig helyett neunundzwvanzigot mond tam neki bizonyosan. — De most már mindegy, ha nincs saját, frakk, van a raktárán kész is, próbáljunk fel hamar egyet, de gyorsan, mert tűkön állok. A frakk meg lett találva, meglehetős jól is állott, tehát kocsis hajts mint a villám a Weyprecht-utcza 15. számhoz. Lesz jó borravaló! Fiakkeresem ki is tett magáért; nem kellett hozzá egy negyedóra s már letett a megjelölt ház előtt. Én meg lélekszakadva a lépcsőn fel, mely azonban és az egész környezet nem oly ismerősnek tűnt fel, mint Katinkáék házánál, de a csalódást felizgatott állapotomból eredőnek tartva, csak törtem előre a második emeletre, akkor látom, hogy a padlás ajtó előtt állok s hogy annak a háznak második emelete nincs is, tehát nem jó helyen járok. No most csak vissza, bizonyosan tévedett kocsisom s nem a helyes szám előtt állott meg s hogy leggyorsabban s a legauthentiknsabb fórumnál útbaigazítást nyerjek, a házmesterétől kérdeztem meg, hol vagyok? mire a czerberus nagy komolyan tudtomra adja, hogy ez a Reinprecht-utczai 15. szám. — Lehetetlen, hiszen Weyprekht utczát mondtam kocsisomnak. — Nem igen uram, látszik, hogy idegen, én is inkább Reinprecht utczát értettem volna kiejtése után. — Ördög és pokol, hát minden összeesküszik ma ellenem, épen ma. Elmúlt hat óra s most egy jó félórái távolságban vagyok a Weyprecht-utczától. Az a szerencsétlen kocsis is elhajtott bizonyára s ebben az Istentől elhagyott negyedben mármost hol kapok hamar mást? — Bizony uram, a legközelebbi állóhely meglehetős messze van, ha akarja, elkísérem, hamarább ráakad s megmondom a kocsisnak az én jó széles bécsi dialektusommal, hová vigye, nehogy úgy járjon vele, mint a másikkal s még egyszer vissza hozza ide. De a mint látom, egy szép bukéta is van a kezében, bizonyosan névnapra vagy lakodalomra való. —• Arra, arra, csak ne kérdezgessen sokáig és siessen. Bár elküldtem volna hordárral, de látja, olyan egy szép bukéta, hogy nem mertem hordár kézbe adni, nehogy valami baj essék rajta. Az utczán minden ember utánunk bámult, hova rohanhat egy elegánsan öltözött fiatal ember a feltűnő csokorral kezében, az öreg kék kitlis házmester meg sarkában, mintha Belzebub űzné, mig végre eltűnhettem a kocsiban, mely óriási ezikezakokban vitt a Weyprecht- utcza felé s kocsisom most akarva sem téveszthette volna el a házat, mivelhogy előtte sorfalat képezett a mindenféle osztályból összeverődött csődület, mely szokásos kíváncsisággal bámulta a lakodalmi menetet, haj de nem az elindulót, hanem az épen visszatérőt, a mint azt a tömegnek bokrétámra irányzott gúnyos megjegyzéseiből és óriási kaczajából kivehettem. Oly elementáris volt ez a hahota, hogy a másodemelet ablakai is rögtön megnyíltak s most már az a reményem sem maradt, hogy a nyoszolyó leányt, lakodalmat ott hagyva, haza hajtassak, mert Józsi éles szeme azonnal felismert, s leküldött egy pár ismerőst, hogy a pályájáról lezökkent bolygót diadalmasan felczipeljék. A többi násznép is rohant a lépcsőn lefele körülvettek száz kérdéssel, mi történt velem, mért késtem, mi baj ért? — Jaj kérem, hagyjanak el, nem is tudom hirtelen elsorolni, annyi nyelvA modem therapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan Ferencz József keserüvizet ajánlják. A Ferencz József keserüviz már több mint húsz év óta van használatban s egy családban sem szabadna annak hiányoznia.
