Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-14 / 50. szám

XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1899. deczember ^L4. 50-ik szám. NAGY KÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNY Megjel en minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. 25 %. (A pénzintézetek részvényeseinek figyelmébe.) A helybeli Kereskedelmi és Ipar­bank e hó 10-én nagyfontosságu köz­gyűlést tartott, melynek tárgyát az alapszabályok módosítása képezte. A módosítások egyik leglényege­sebb része az volt, hogy az intézet az évi tiszta nyereményből az igazga­tóság és felügyelőség részére alapsza- bályszerüleg kötelezett 25% jutalékot 15 %-ra leszállította. A nevezett pénzintézet ezzel azt dokumentálta, hogy a jutalékoknak ily magas százalékban való megállapítása ellenkezik a pénzintézetek czéljával és a részvényesek érdekeivel. A kereskedelmi bank által indított eme kezdeményezés folytán mi is fog­lalkozunk a kérdéssel. Városunkban az igazgatósági ju­taléknak 25 %-bah való megállapítását a legrégibb pénzintézet kezdeményezte s ez utón haladva a többi pénzintézet is ily összegben állapította meg s ily összegben áll fenn ma is. Másszóval az évi tiszta nyere­ménynek egy negyed része az igazga­tóságot és felügyelőséget illeti s csak azután következnek — a részvényesek. Hát mi a pénzintézeti alapszabá­lyoknak ezt a rendelkezését helyesnek és méltányosnak nem tartjuk. Megvolt annak régebben az értelme, midőn a pénzintézetek még oly nagy számban nem alakultak s a verseny oly nagy nem volt, midőn tehát a magas jutalék daczára is a részvényes­nek oly osztalék jutott, mely nemcsak befektetett tőkéjének busás kamatait hozta meg, de a részvény névértékét többszörösen meghaladó forgalmi érték növekedés által is nagy hasznot nyúj­tott, de ma, midőn az újabban ala­kult intézetek a részvénytökének csu­pán tisztességes, de nem busás kama­tait nyújtják osztalék gyanánt; a 25 % igazgatósági jutalék határozottan túl­in agas. S a mi áll az újonnan keletkezett intézetek részvényeire, az áll a régibb intézetek részvényeire is. Mert ezen részvények már ele­nyésző csekély számban vannak az eredeti tulajdonosok kezében, a jelen­legi tulajdonosok pedig ahhoz már forgalmi értékben jutván, joggal vár­hatják, hogy részvényeik után oly osztalékot kapjanak, mely azok forgalmi értékének megfelel. De eltekintve ettől, kétségtelen, hogy az intézetek nem azért alakultak, hogy az igazgatóságnak magas juta­lékot biztosítsanak, hanem első sorban azért, hogy a részvényesek érdekeit előmozdítsák. S bár kétségtelen, hogy az igaz­gatóság és felügyelőség, mely munkája által a részvényeseknek a jövedelmet tulajdonképpen megszerzi, a dijjazásra kétségtelenül igényt tarthat és érdemes, mindazonáltal a megváltozott viszo­nyok, a nagyobb verseny s különösen a pénzpiacz ingadozása folytán hova­tovább bizonytalanabbá váló jövedel­mezőség tekintetbe vételével, eme ju­talék oly összegben határozandó meg, mely minden bekövetkezhető esetleges­séggel szemben is a részvényesek ér­dekeit tartja első sorban szem előtt. Nem czélunk az egyes intézetek beléletével foglalkozni, nem kívánunk a jövedelmezőség tekintetében statisz­tikai adatokat felhozni, sem a jutalék leszállítás czéljából tanácsokat oszto­gatni, — csupán a felmerült konkrét eset alkalmából hívjuk fel arra a pénz­intézetek részvényeseinek figyelmét. Mert a mint a kereskedelmi bank módját találta annak, hogy az igaz­gatósági jutalékot 25 %-ról 15 %-ra leszállítsa, úgy bizonyára a többi in­tézetek is megtalálják a módot, hogy a jutalék leszállítása által is előmozdítsák részvényeseik érdekeit, ennek folytán nagyobb osztalékot adhassanak rész­vényeseiknek s ekként emeljék a rész­vények forgalmi értékét. És ezt az adott példa után joggal elvárhatják a többi pénzintézetek rész­vényesei is. —P>— g'stzd.áils: "biztositó szöT7-etls:ezete­Líipunk folyó évi november 9-én megjelent 45. számában foglalkoztunk a gazdák biztositó szövetkezetének kérdé­sével, mely kérdés élénk támogatásban részesül a kormány és hatóságok részé­ről is. Vármegyénk főispánja megkereste a vármegye területén lévő főszolgabirákat és polgármestereket az iránt, hogy a szö­vetkezetet üzletrészek jegyzése és szer­zése által támogassák. Legutóbb városunk közgyűlése jegy­zett két üzletrészt, s miután azon nézet­ben vagyunk, hogy az eszmét városunk polgárai s különösen a gazdaközönség is meleg érdeklődéssel fogadja, közöljük a „Gazdasági Egyesületek Országos Szö­vetsége“ által kiküldöttek erre vonatkozó felhívását, mely igy szól: Az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület, úgy is mint a Gazdasági Egyesüle­tek Országos Szövetsége erkölcsi támo­gatása mellett, általunk, mint alapítók által Budapest székhelylyel „Gazdák Biz­tositó Szövetkezete“ czéggel tűz- és jégkár ellen biztositó szövetkezet létesül. A szövetkezet biztosítási alapja ala­pítványok (összevont üzletrész) és üzlet­részek jegyzése után szereztetik be. Tet­szés szerint jegyezhető alapítvány, vagy üzletrész, vagy mind a kettő. Egy alapítvány 1000 korona (azaz 50 üzletrész.) Az alapítványok száma kor­látlan s mindenki tetszés szerinti számú alapítványokat jegyezhet. Az alapitváy összegének 40°/0-a készpénzben, 60%-a kötelezvényben fizettetik be. Ha a tartalék - alap az egy évi díjbevételt meghaladja, az alapítványoknak kötelezvényeikkel befize­tett része sorsolás utján visszaadatik az alapítóknak. A készpénzzel befizetett 40% azonban állandóan a tartalék-alapban marad és annak legfeljebb 5%-os kamatai az üzleti tiszta jövedelemből az alapitó okirat szelvényeinek beváltása mellett fizettetnek ki az alapítvány tulajdono­sának. Az alapítványok tulajdonosait kü­lönleges jogok illetik meg, melyüket az alapítók gyűlése utján gyakorolnak (ha- sonlólag mint a Magyar Földhitelinté­zetnél). Az alapítványok a szövetkezet igaz­gatósága, illetve az alapítók gyűlése enge­délye nélkül másra át nem ruházhatók s T A RÓZA. Fényes utcza sarkán Fényes utcza sarkán Gazdag, rakott bolt van : Meleg téli ruhát Árulnak a boltban! Künn az utcza sarkán Didereg az árva: Várja, talán akad, Lesz a ki megszánja! Naphosszanta veszik, Ki olcsót, ki drágát: De észre sem veszik Az utszéli árvát! . . Sóhajtva tekintget Be a fényes boltba: „Istenem ! ha nekem Édes szülém volna !“ (Csenget'.) Baka Elek. Hivatalvizsgálat. Megyeszerte folynak a hivatalvizs­gálatok, a melyekről a lapok igy értesí­tik olvasóikat : „A főispán titkárja kísé­retében megvizsgálta az x-i szolgabirói hivatalt és mindent rendben talált.“ No hát ez édes-kevés. — Hogy mi­ként folynak le nálunk a hivatal vizsgá­latok, azt egyelőre nem árulhatom el; de hogy mint estek meg azok Pityeré vármegyében: arról szól e közlemény. A főispán titkárja kíséretében ren­desen reggel 7 óra tájban érkezett meg a vizsgálandó hivatalba, a hol ajtó, ablak tárva-nyitva volt, — sepertek. A megriadt hajdú szaladt fellármázni az urakat. Mig ezek előkerültek, a főispán fejét csóválta s a titkár szintén. Az előkerült főszolgabíró óriási fej - görcsökről panaszkodott s a szolgabiró hat lépésről jelentette, hogy gyermekei dyphtherytisben feküsznek. A főszolga­bíró — ha akart, — jelen lehetett, a szolgabiró azonban feltétlenül haza kül­detett, igy aztán a vizsgálat az Írnok s dijnok jelenlétében a következő ered­ménynyel foganatosíttatott. A határidőnaptár pontosan vezette­tik. Hogyne, mikor még a váltólejáratok s a birkanyirás ideje is fel volt a kalen­dáriumban jegyezve. A kihágási iktatóba 173 ügydarab van bevezetve; az indexben azonban csu­pán az O betűnél van bejegyezve „Összes iratok 1-173.“ A közigazgatási iktatókönyv indexe is helyes vezérszavak szerint vezettetik, a miről alapos meggyőződés szereztetett. Igaz ugyan, hogy Ripinye községnek ebadótartozása a P. betű alatt tartatik nyilván azon indokolással, hogy a veszett ebek által megmartak a Pasteur-intézetbe szállíttatnak. A kihágási ügyekről vezetett nyil­vántartás a kihágási esetek szabatos mi­nősítéséről tesz tanúságot. Egy kihágás például igy volt megjelölve: „Saját pén­zének eltagadása.“ Az eset az volt, hogy egy kofának egy suhancz lyukas hatos­sal fizetett s a feljelentésre előhívott ficzkó azt konokul tagadta. Egy fegyelmi ügyet kizárólag egy ügyvéd tárgyalt be, sőt a kiszabott bír­ságot is lefizette. Szerencse, hogy fegyelmi utón szabadságvesztés nem szabható ki; mert még talán ezt is leülte volta az ügyvéd ur. Egy éves önkéntesekre s póttarta­lékba való áthelyezésekre vonatkozó ügy­iratok női kezek által szerkesztvék. A dajkaságba adottakról vezetett nyilvántartásban négy bitangsángban ta­lált fecskehasu malacz is szerepelt. A mozgósítási iratok záros helyen s rendben őriztetnek. E szekrényben két kilogramm szűz dohány s egy bütykös törköly ügyelt arra, hogy az iratok ne nagyon keveredjenek össze. A tanügyi statisztikai adatok a leg­kisebb részletekre is kiterjednek. Megle­hetett tudni azt is, hogy a járásban 1 tanítónőre 3'7 tanító esik. Az utak adminisztratója kívánni valót nem hagy fenn. Sub rosa meg kell jegyeznem, hogy a vasúti állomástól a hivatalba könnyebb eljutni gyalog, mint kocsin. Az elkobzott hamis mértékek elár­verezéséből befolyt pénz szabályszerűen van elszámolva; különben pedig a hamis mértékeket ugyanaz a szatócs vette meg, a kitől a csendőrség elkobozta. Az adóbefizetés kedvező eredményt tüntet fel, a miben nagy része van a fő­szolgabíró amaz intézkedésének, hogy kidoboltatta, hogy a járásban hamis koro­nák vannak forgalomban s mindenki sietett túladni rajtok, de csak adóban fogadtat­tak el azok. Az adóbehajtási tevékenység állan­dóságát s éberségét jellemzi a következő eset is. Samu Dánielnél úgy szaporodott az adóhátralék, mint a gyermek. Egyszer oly időben jelent meg a végrehajtó exe- kutióra, a mikor Samuéknál nagy taka­rítás volt s hogy az apróságok ne lá- batlankodjanak, a Samu felesége az egy sarokba halmozott dunyhákba két-három gyermeket befektetett. Miután fizetni nem tudtak ; a végrehajtó elvitette a dunyhá­kat s az azokban alvókat is. Samuék csak este vették észre a vacsoránál, hogy 3 tányérhoz 3 gyermek hiányzik s csak ekkor szaladtak lelkendezve a község­házához reclamálni a dunyhában még mindig nyugodtan alvó csemetéket. Egy néhány ebmarási esetben ki­szabott Ítéletben enyhítő körülményül következetesen ki volt tüntetve, hogy azért volt a büntetés enyhén kiszabandó, Olcsóbb, mint bárhol! m r OS -ujeTT-i s-ja-rid-efeofc továbbá női- és férfi-ingek, nyakkendők, olcsó téli ruhák, keztyük, erszények, kézimunkák és hozzávalók, kalapok, sapkák, muffok és sok itt fel nem sorolható czikkek 3W“ a ley olcsóbban csakis Friedmann ém FolH*er-czégnél kapható Nagy-Károlyban, Eigner Simonná házában. SŰST* Folyó hó 24. és 31-én vasárnap az üzlet egész nap nyitva! ‘“•»Tg;

Next

/
Thumbnails
Contents