Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-07 / 49. szám
•r ? NAGYKÁROLY és VIDÉKE. Kluger Henrik fiirészgyári intézőnek a község kötelékeibe leendő felvétele iránti kérvénye folytán a felvételt kilátásba helyezte. Végre Csorba Gyula alkapitánynak neje hosszas betegségére tekintettel gyógyítási költségekre a segélyezési alapból 40 frtot megszavazott. Ezután Dr. Serly Gusztáv interpellálta a polgármestert a vasút melletti két gödör közegészségellenes volta miatt s kérdést intézett, mikor lesznek azok betöltve, mire a polgármester azt válaszolta, hogy neki is gondoskodása tárgyát képezi e kérdés, már utána is nézett, hogy alkalmas földet kapjon honnan a betömést eszközölhesse s hiszi, rövid időn kedvező választ adhat e kérdésre. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Cservenyák Antal, Zaják Antal, Spitz Antal és Csipkés Endre képviselőket felkérte s a közgyűlést berekesztette. ISTag'37- László alispán jvi'bile'u.ma. Szatmárvármegye közönsége november 30-án ünnepelte meg Nagy László alispánságának 10 éves jubileumát. Szatmárvármegye intelligens közönsége igaz rokonszenvének oly impozáns módon adott kifejezést, amely feljegyzésre méltó. Az ünnepély a vármegye közgyűlésén d. e. 11 órakor vette kezdetét. Az alispánt küldöttség hivta meg a közgyűlésbe. Mikor az alispán a meghivás folytán megjelent a teremben szűnni nem akaró éljenzés és taps fogadta. Csakhamar ezután megjelent gróf Hugonnai Béla főispán is, a kit szintén lelkesen megéljeneztek. A főispán elfoglalva az elnöki széket, szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyben végül azt kivánta, hogy a megye köztiszteletben álló alispánja a megye örömére és családja boldogságára még számos éven át a legjobb egészségben éljen! A többszöri éljenzéssel félbeszakított elnöki megnyitó beszéd befejezte után felhangzott a szűnni nem akaró éljenzés. Ezután Luby Géza országgyűlési képviselő méltatta az alispán érdemeit és tette meg az indítványt aziránt, hogy azok jegyzőkönyvileg megörökittessenek. Az elhangzott beszéd után szűnni nem akaró éljenzés és tapshivar tört ki. A közgyűlés elfogadta az indítványt azon hozzáadással, hogy a főispán megnyitó beszédét is jegyzőkönyvbe vétetni határozta. Ezután Nagy László alispán köszönte meg a vármegye impozáns óváczióját. Ezzel véget ért a közgyűlés a főispán és alispán éltetése mellett. A közgyűlés befejezte után a vármegyeház egyik kistermében a küldöttségek tisztelgése következett. Az első küldöttség a vármegyéé volt Kölcsey Antal vezetése alatt. A második küldöttség Szatmár szab. kir. város törvényhatóságáé volt, majd a a róm. kath. papság küldöttsége következett Kosztra Ignácz esperes vezetése alatt, a kiket a szatmári, nagybányai és nagykárolyi ev. ref. egyházmegye küldöttsége követett, Biky Károly esperes vezetése alatt. A közigazgatási bizottságot Kende Zsigmond vezette az alispán elé. A beszéd végeztével a szónok emlékül átnyújtotta a közigazgatási bizottság tagjainak csoportos arczképét. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, Nagy-Bánya és Felső-Bánya város közönsége Gellért Endre polgármester, Nagy- Károly város közönsége Debreczeni István polgármester vezetése alatt tisztelgett. A Széchenyi társulatot Szuhányi Ödön, a vármegyei Gazdasági-Egyesületet Domahidy István vezette, a ki mint a társulat alapitóját és vezéremberét üdvözölte az alispánt. Az ecsedi-láp lecsapoló társulat nevében Péchy László igazgató-főmérnök beszélt, a szatmári Termény és Hitelbank nevében pedig Szuhányi Ödön üdvözölte az ünnepeltet, mint a pénzintézet megalapítóját. A Nagykárolyi Kölcsey-Egye- sületet Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök és kormánytanácsos vezette és tartalmas nagy hatást keltő remek beszédben méltatta az alispán társadalmi érdemeit. Az alelnök beszéde végeztével arany- tollat és tintatartót nyújtott át emlékül az egyesület elnökének. A vármegyebeli országgyűlési képviselők : Luby Géza, Szentiványi Gyula, Kende Béla, Szuhányi Ferencz és Domahidy Viktor is tolmácsolták szerencse kivánataikat. A képviselők szónoka Domahidy Viktor volt. Ezután a vármegyei m. kir. állam- épitészeti hivatal Kacsó Károly főmérnök, a vármegyei orvosi és állatorvosikar Dr. Fekete Sámuel, a vármegyei községi és körjegyzők Bodoky Béla elnök vezetése alatt következett, a kik mindannyian az egyesület csoportos arczképével kedveskedtek. Az állami anyakönyvvezetők nevében MajosKároly anyakönyvi felügyelő beszélt. Ezután a vármegyei tisztikar következett, a melynek nevében Ilosvay Aladár főjegyző meleg szavakban üdvözölte a népszerű alispánt, a ki meghatottan mondott köszönetét. A tisztikar igen díszes albummal kedveskedett, a mely a vármegyei összes tisztviselők arczképét foglalja magában. A tisztikar előtt a községi bírók üdvözölték az alispánt. A küldöttség vezetője Nagy Ottó fehérgyarmati biró volt. Megemlítjük még azt, hogy az alispán az egyes küldöttségeknek igen sikerült választ adott, valamint azt is, hogy az alispán belső termeiben Bauer Lajos őrnagy is szerencse kivánatait tolmácsolta a honvéd tisztikar élén. Délután 2 órakor volt a jubiláris diszebéd a régi kaszinó összes helyiségeiben, amelyen 380-an vettek részt. Az ebéden megjelent gróf Hugonnai Béla főispán és kedves neje is. Az ebéden, amelyen a hangulat; kitűnő volt, az első pohárköszöntőt gróf Hugonnai Béla főispán mondta a királyra. A főispán beszédére, amelyet állva hallgattak végig, felhangzott az éljen és taps. A második szónok Böszörményi Sándor volt, ki a kormányelnököt éltette. | Ezután a hivatalos pohárköszöntők sorát megszakítva ismét gróf Hugonnai Béla főispán emelkedett fel, hogy az alispánt éltesse. A főispán ez a felszólalása egész jó hatást tett s a beszédet lelkesen megéljenezték. Ezután Gellért Endre Nagy-Bánya város polgármestere emelkedett fel, hogy a vármegye nevében éltesse a jubilánst. A szép és még szebben elmondott beszéd órási hatást tett. A felhangzott éljen os taps alig akart szűnni. Majd Domahidy István éltette szépen és hatásosan a főispánt. Majos Károly az alispánnéra emelte poharát és pedig ékes versekben. Az eredeti és szokatlanságánál fogva is vonzó pohárköszöntő köztetszéssel találkozott. Majd Nemestóthi Szabó Antal, a jubileumi rendező-bizottság elnöke mondta el az alispánt üdvözlő beszédét. Ezután Nagy László alispán emelkedett fel és meghatottan emelte poharát Szatmárvármegye közönségére, amely őt ilyen ritka és impozáns ünneplésben részesítette. A beszéd után kitört az éljenzés és taps. Nagy tetszést aratott Poór Jánosnak, a nagykárolyi Kölcsey-egyesület irodalmi szakosztálya elnökének pohárköszöntője is, amelyben Nagy Lászlóról, mint az egyesület érdemes alapítójáról és elnökéről emlékezett meg. Dr. Kovács Dezső, mint mindig, ezúttal is a nőket éltette. Kerekes Mihály N. Szabó Antalért, mint a rendező-bizottság elnökéért ivott, Dr. Adler Adolf pedig a fővárosi és vidéki sajtóért. Berekesztette a poliárköszöntők sorát Baudisz Jenő, a ki Gellért Endrét, a vármegye diszszónokát éltette névnapja! alkalmából és Brán Dénes, a ki a vármegye krónikására Baudisz Jenőre emelte poharát. Ebéd alatt Fátyol Józsi zenekara játszott. A jubileum a vármegye határain kívül is élénk visszhangot keltett, s a küldött nagyszámú üdvözlő táviratok igazolják alispánunk népszerűségét. A miniszterek közül báró Fehérváry Géza és dr. Darányi Ignácz üdvözölték a jubilánst. Üdvözlő sürgönyöket küldtek még Meszlényi Gyula püspök, Bartók Lajos a Petőfi-Társaság ügyvezető al elnöke a Petőfi-Társaság részéről, Láng Lajos és dr. Chorin Ferencz vármegyei képviselők, gróf Teleki Sándor, gróf Teleki János, báró Perényi Péter, Bernáth Elemér debreczeni kir. táblai elnök, stb. Délután 6 óra tájban a vármegye és Nagy-Károly város közönsége nevében fáklyásmenet tisztelgett a jubilánsnál. Kétszáz fáklyás vonult zeneszó mellett a megyeház elé. Itt először a nagykárolyi dalárda énekelt, majd az órási nagyközönség nevében Ilosvay Aladár üdvözölte az ünnepeltet. Az alispán meghatva köszönte meg az óvácziót. Befejezte az ünnepségeket a vármegyeház nagytermében rendezett bál, melyen nagyközönség gyűlt össze. A bálanyai tisztet Kende Zsigmondné és Nagy Béláné voltak szívesek elvállalni, a kiknek a rendezőség díszes csokorral kedveskedett. Hasonlóképen fogadták az alispán kedves nejét is, akinek két csokrot is nyújtottak át. A főispán kedves nejét a rendezőség küldöttsége hivta meg a bálra s megjelenésekor óváczióval fogadták. Eleinte lassan indult meg a táncz de csakhamar a szépen feldíszített terem egy sikerült bál képét nyújtotta. A bál reggel 7 órakor ért véget. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőleg sikerült összejegyezni: Asszonyok: Aáron Sándorné, Barkóczy Ferenczné, Bauer Lajosné, Böszörményi Sándorné, Bezerédy DezsŐné, Csaba Adorjánné, Dienes Lajosné, Fógel Kálmánná, Fogarassy Károlyné, Gyene Károlyné, gróf Hugonnai Béláné, Govrik Ödönné, Irinyi Istvánné, Ilosvay Aladárné, Ilosvay Endréné, Jékey Sándorné, Igaz Károlyné, Kende Zsigmondné, Kölcsey Sándorné, Kurcz Adolfné, Keresztszeghy Albertné, Ludmann Gyuláné, Latinovics Anna, Lucz Ignáczné, báró Luzsénszky Lajosné, Mangu Béláné, Nagy Béláné, Nagy Lászlóné, Papp Béláné, Rába Lász- lóné, Szuhányi Ödönné, Szányi Arpádné, Szuhányi Ferenczné, Szoboszlay Józsefné. Leányok: Balogh Terka, Bezerédy Ilonka, Bagossy Katicza, Böszörményi Berta, Csomós Erzsiké, Dienes Erzsiké, Gyene Mariska, Ilosvay Mariska, Ilosvay Blanka, Jánosy Jolán, Kölcsey nővérek, Kerekes Margit, Kurcz Erzsiké, Luby Piroska, Lucz Berta, Mikolits Szeréna, Ruttkay Jolán, Szuhányi Margit, N. Szabó Hedvig, Smilliár Róza, Ujlaky Sárika. HÍREK. — Személyi hir. Főispán ur ő méltósága tegnap a fehérgyarmati és csengeri főszolgabírói hivatalok megvizsgálása czéljából elutazott és ma este tér ismét vissza székhelyére. — A Kölcsey-Egyesület felolvasó-estélye. A deczember 3-ikára hirdetett felolvasó-estély nagy és intelligens közönség jelenlétében folyt le a régi kaszinó nagytermében. Nagy László elnök nyitotta meg a programmot azzal, hogy bejelentette Domahidy Elemérné felolvasásának a jövő összejövetelre való elhalasztását, majd kérmozdul a sikon minden, még a mező virága is busán csóválgatja bánatos fejét. A szekértábor nyikorogva hagyja el megszokott helyét s hosszú sorokban nyit széles utat Balambér szürke sátorához. Még a szilaj barmok sem békétlenkednek a nagy napon; szelíden kérőzve lapulnak meg a vadvizes lapályokon és némán szemlélik a szokatlan tábori mozgást. A nap már erősen szórta tüzes sugárkévéit, mire elhangzott a harczi riadó, mire elhalt a Táltos ajkán a panaszos szó. Szerencsére hüs légáramlatot hozott egy szelíd északi szellő, legalább a sorakozó vitézek könnyebben tűrik a tikkasztó meleget. Leg- délczegebb közöttük Zelemér, kinek napsütötte barna arczát alig árnyékolja egy kevés sötét bajusz, szabályosan hajló sasorra határozott akaratra vall. Ügy üli tüzes paripáját, mintha rá volna nőve. Jobbjában a törzsfő hosszú zászlója lebeg, baljában a csuklóról aláhulló buzogány mellett széles kantárszár. A csatamén homlokán valóságos aczélszarv meredez. — A jól gyakorolt nemes állat ezzel döfte le nyergéből a támadó ellenséget. — A vitézek csapatonként lépegetnek a kerek- sik mező központja felé. Itt áll Balambér sátra, legnagyobb mindannyi közt. Ormán a Turul-madár alakjával hímzett fejedelmi zászló színtelen szárnyait alig érinti a kíméletes szellő. Jobb is annak, ha busán borul a halottas sátor sötétszürke ponyvájára. Az alvezérek csapatai szabatos rendben sorakoznak a gyászos hely előtt. A sötét sátor bejáratával szemben hosszú serényes fekete mén áll, hátán hevederrel, nyereggel, csillagos szép fejét szügyébe vágja s okos nagy szemeit oly reménykedve szegzi maga elé, mintha még mindig ura érkezésére várna. És reménye nem hiába való ! Zelemér egy csattanó szavára minden alvezér lepattan lováról s a halottas sátorba lép. A tábor kint marad ; a néma csöndet mi sem töri meg. De csak néhány pillanatig, mire a sátor ajtó vászon szárnyai föllebben- nek és hófehér hosszú ruháját végig meg- hasitva kilép azon az öreg Táltos, baljában még párolog a vezér átdöfött szive, mit magasba tartva igy kiált: Hadúr! e szív tiszta és igaz, méltó helye lesz égi csatáidon .. . Nemzetem! Zokogj és méltó utódra várj. Majd bus pergéssel megszólal a rézdob, miközben tölgykoszoruval fején, hószin ruhában lép elő a szép Zelma, Balambér meddő özvegye ; utján sarutlan lábai puha virágon járnak s körülte könnyű lenge öltözékben hat rabnő lejt halotti tánczot. A bájos özvegy balját könytől ázott szeme fölé tartja s jobbjával előre mutat. Nyomában két tegzes czifra csótáron vezeti az elhalt vezér csataménét, melynek nyergén alig látható szijjazással oda csatolva, — ki hinné ? ! — szilárdan ül maga az elhalt Balambér, kinek keze görcsös erővel látszik szorítani a súlyos csatabárdot. Utána néhány Táltos halad, kik mellükön keresztbe rakott karokkal s égre emelt szemekkel mormognak imát elhaló hangokon. Ezeket követik sastollas sisakokkal a kemény tartásu leventék, majd büszke sorokban a lovas és gyalogos harczosok, végül a siránkozó asszonyok és iaisatc ; gyermekek. A gyászoló kiséret, mire a nap delelőre száll, a térés mezőség emelkedett közepére ér. A széles medrü hegyi patak csöndes csobogással fut tova e lejtős hely szomszédságában. Lapos partjára földet hántolták melynek alacsony kőoltárán füsttől tisztulvr 1 lobog az áldozat tüze. Az öreg Táltos fényié arany-edényt helyez föléje, melyben Balambér szive pihen. Aztán a Bodnár tisztafehér mént vezet elő, mely vad vihogással ágaskodik a bátor férfi balján, mig a jobbjában villogó karddal, az öreg Táltos egyetlen tekintetére, le nem döfi. Még tán kínosan vergődik az áldozati ló, mikor nemesebb részeit puszta kezekkel tépik ki s helyezik a már hamvvederré vált aranyedény helyére. Aztán a másik, majd a harmadik, végül a negyedik mén kerül elő és jut az első sorsára. A hamvvedert a gyászos özvegy keblére akasztják és ezzel a vallásos szertartás véget ér. De nem ám a vitézi temetés! Még most jön csak a szörnyű vég. . . Mialatt a gyászmenet közelgett, mialatt a Táltosok a lemészárolt mének beleiből az avar-nemzetnek fényes jövőt jósoltak és erőben, észben gazdag, hadvezért Ígérlek: azalatt az oltártól kevés távolságra csákányos emberek ásták Balambér széles és mély sírját. Minek ily mélyet, minek ily szélest? Mért nem viszik a Magúra, Réz vagy Meszes sziklái közzé? Avagy mért nem helyezik a folyam kavicsos medrébe ? Pedig szép is, jó is lenne a nagy vezérnek. Amott a hegyek tündére virrasztana álmai fölött, itt a vizek csobogó hullámai suttognának neki andalító regéket régi dicsőségről, szunnyadó ősökről. Nem ! Egy avar vezért más hely illet ; egy avar vezér úgy hal, mint élt . . . Már tátong az üres torkú sir. A vezérek Íjászai kettős sorokban állnak előtte. Zelemér az éhes sir szélére kap lovával, beletekint sötét gyomrába, lepattan nyergéből, egy nedves göringyet megrug sarkával, mely legördül a mély sírba és szótlanul visszatér, i „Nyugodjanak békében.“ Erre a Tegzesek levezetik a csatamént hátán Balambérral. Zelma elkíséri utolsó útjára. A hamvvedert szivéhez szorítja, háttal simul a nyugtalan paripához s szeme az ijjászok fegyverén pihen . . . Néhány pillanatig elhal a zaj. Kisvártatra azonban megperdül halkan a rézdob s bucsuzót zeng a harczi tárogató. E közben a vitézek csattogva emelik vállaikra a fölaj- zott ijjakat. „Rajta!“ hangzik el Zelemér kemény szava és a bánatos özvegy keblét halálosan járja át a gyilkos nyilak árja, az árván maradt paripa pedig horkolva rogyik össze . . . A nagy sir három halottnak ád nyugtot homokpuha kebelén . . . A csáklyások munkája ismét kezdetét veszi. Az elföldelés villámgyorsan halad. A hantokat pázsitos gyepszőnyeggel takarják le. A magas kereksir lábához különböző oldalakon négy magas póznát ásnak, ormán mindeniknek az áldozatra szánt fehér mének egy-egy fejévéi. Ez Balambér nyugvó helye; ez a hadverő vezér sírja ... — melytől ki-ki szótlanul ballag vissza elhagyott tűzhelyéhez. * * * Eddig a néprege. És a téren, hol a monda szerint a gyászos jelenet lejátszódott, hat falu határa fut össze hegygyei véggel. Közel háromezer hold sik-mező kellő közepén emelkedik két csoportban hat avar-sir. Alakj ok szabályosan kerek, egyikök mintegy 60 méter magas. Csúcsos ormaik mind behorpadtak, sőt egyen a kráterszerii nyílás alakja mutatkozik. Ez a tér, ez a hajdan buja legelő északról, keletről és délről a Magúra, réz és meszes hegységek által van bekerítve. Nyugat
