Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-16 / 46. szám

NAGY -KAROLY és VIDÉKÉ.

gazdálkodásnak, mint az előbbi. Lehet valaki ugyancsak ügyes gazda, produkálhat elegendőt anélkül, hogy rablógazdálkodást űzne, ha csak 1 frttal költ többet, mint amennyi a tiszta jövedelme, úgy biztosan hátra felé fog haladni. Igaz, hogy ez esetben munkájának gyümölcse — habár más kézbe vándorolt, megmarad közvagyonnak, de igy a vagyon egyeseknél halmozódik össze. A nemzet erőssége pedig azt kívánja, hogy nagyon elenyésző %-ot képezzenek a teljesen vagyontala- : nők, mert azokat nincs, ami hazánk szent rögéhez kötné s a veszély pillanatában hősies ellenállásra és védelemre indítaná. S minthogy a vagyontalansággal nélkü- | lözések is járnak, nem is nevelhetnek oly erős s egészséges ember anyagot a haza védelmére.

A mértékletlenség leginkább megnyilatkozik a túlhajtott ház és konyha- tartásban s a felesleges ruhára való pazarlásban. Csak figyeljük meg községein- i két — melyek haladnak s melyek ha- nyatlanak; s ez utóbbiaknál az okokat, köztük a rnértékletlenséget hamar felfe- jdezhetjük. „Hasonló okok pedig hasonló eredményeket szülnek.“ Kérdem: Solont, Athén bölcs törvényhozóját mi vezethette, amikor törvénybe kimondta, hogy 3-nál több öltönyt a nők nem viselhetnek?

I Az ékszer s fényűző ruha is megvolt tiltva, mert ebben a nemzet meggazdagodásának megakadályozását látta. Gr. Andrássy meg igy szól: A magyar köny- nyelmü, meggondolatlan a költekezésben; ezt gavallérságnak mondja, de lényegében nem más, mint pazarlás.

Ugyanazért a néptanító igyekezzék pontosan előreszámitó s egyszerű ember lenni; a kor által megkívánt külsőségeket lehetőleg betartani, de szeme elől ne tévessze e régi közmondást: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.“ Igyekezzék már az iskolában is egyszerű, de tiszta gyermekeket nevelni; a feleslegesen, tulczifrán előállított ruházat felett jóakaró rosszallását a gyermekek előtt, de alkalomadtán a szülők előtt is fejezze ki.

Többek gazdálkodására nagyon bé- nitólag hat a perlekedésre való hajlandóság. Egy-egy kétes kimenetelű s talán semmit nyerő per, amily éveken áthúzódik sokszor többet vesz ki a gazdálkodó zsebéből, mint amennyit összes egyéb kiadásai tesznek s azért nem egy Ízben teljes tönkre jutást eredményezett. Azért, ha a néptanító oly súrlódásokról értesül, amelyek perlekedésre adnak okot, igyekezzék maga, vagy az illetőkre befolyással biró egyének által az ügyet békés utón kiegyenlíteni. Tapasztalásból beszélek. Ha a nép, tanítójában a valódi önzetlen s részrehajlatlan jóakaróját felismerte, sokszor nem kevesebb bizalommal áll előtte egyik-másik szülő felvilágosítást kérve, mint gyermeke az iskolában.

Hogy mily romboló s embertelen munkát visz véghez egy lelketlen korcs- tnáros, felesleges festenem. Hisz jól tudjuk, hány verejtékes krajczár és forint, mennyi búza s más egyéb vándorol az éj sötétjében a korcsmárosokhoz; hány forint kerül ott a játékasztalra. Ily emberi szörny üzelmeit is ellensúlyozhatja a néptanító. A törvény a zárórák be nem tartását s a hamis játékosokat szigorúan bünteti; s bármiféle bűnös cselekedet elfojtásában a hatóság segédkezet szivesen nyújt.

Az uzsorás sem sokkal szebb firma. Igaz, hogy e ravasz rókák oly óvatosan koppasztják áldozataikat, hogy alig lehet hozzájuk férkőzni, de mégis, ha látják, hogy van aki gonosz cselekedeteiket figyelemmel kiséri, nem űzik oly vakmerőséggel. Nagy szolgálatot tesz a néptanító, ha csakugyan megszorult s a hitelt megérdemlőknek azt akár pénzintézetnél, akár egyeseknél kieszközli részükre.

De, mélyen tisztelt közgyűlés! Mint elül emlitém, nem czélom az ide vágó néptanítói teendők teljes részletezésébe bocsájtkozni; e rövid felolvasás nem terjedhet annyira s felesleges is. Ezúttal csak figyelmüket akartam felkölteni s az általam felvett tárgyra irányítani. Hisz tudom, hogy minden néptanító ember s igy hajlamának is kell lennie akár a föld- mivelés, ló, szarvasmarha, sertés vagy más házi-állat neveléséhez; egyik örömét leli a konyhakertészet, a fanevelés, szőlőművelés vagy méhészetben, mig a másik iparvállalat, bérletkötés stbiben leli fel munkaterét. Szóval száz meg száz alka- ; lom nyílik, ahol a néptanító jóakaró törekvéseit a nemzetgazdálkodás érdekében,

| hazája s embertársai javára érvényesítheti, csak akarnia kell.

Mélyen tisztelt közgyűlés! Amidőn ez alkalommal t. kartársaim b. figyelmét felhívni bátor voltam, engedjék meg, hogy lelkem óhajának s reményének kifejezést adhassak. Őszintén óhajtom, hogy hazánk

bárki is belátja. De van még egy ok, melynek okozatja majdnem elviselhetetlenül nehezedik e föld lakóra, még pedig annyira, hogy már koronás fő is gondolkozóba esik s e végsőig erőltetett ólomsulyu nyomáson segíteni akarván, békeajánlattal lép a világ elé. Igen, legtöbbe kerül az államoknak a katonaság, a közrend s közbiztonság közegeinek fen- tartása, s hogy ezek létezésének költsége az egyesekre hat vissza, azt eléggé érezzük. De mit tévők legyünk ? A korral, a kor uralkodó irányában kell minden államnak haladnia, különben a tespedés, a pangás állapotába esik s könnyen elnyomás, elpusztulás juthat ki osztályrészül. Ugylátszik, ma az államok alapkövei nagyrészt a szuronyok hegyein, s a golyók sokaságán nyugszanak. S ha az „Ezerszemünek“ igaza volt, amikor azt mondotta: „A sikeres háborúhoz három kellék kívántatik, u. m.: pénz, pénz és pénz,“ mennyivel inkább való ez állítás ma, amikor a személyes bátorság, vitézség mintegy megszűnt, amikor csak a legkomplikáltabb technikai hadviselési szerektől s a legjobb katonai fegyver és felszereléstől, — melyek pedig nagyon sok pénzbe kerülnek — várják a biztos sikert.

Hisz olvashattuk a legutóbb: Jap pánnak China, az Egyesült államoknak Spanyolországelleni háborúit. A dunaiakra vonatkozólag tudta a világ, hogy a kor haladása elül elzárkózott emberek, tudta a világ, hogy nincs kellő fegyver és felszerelésük; mig a spanyolokról előre kürtölték, miszerint alig van számba menő tengeri haderejük (hajórajuk) s bár oroszlánokként küzdöttek, nemde a végeredményt, mivel a fogyatkozásokat nagyrészt pénzhiány okozta, előre tudták.

Pénzt kell ma előteremteni, hogy az egyesek által az állam saját házfentar- tását rendezve, azt egészséges fejlődésben megtarthassa; az életerejét úgy kifelé, mint bent növelhesse, hogy a megpróbáltatás nehéz pillanatában mint ke- j mény szírt verhesse vissza a kívülről \ jövő csapásokat, de egyúttal elég ereje r legyen, a belső megrázkódtatásokat is, i f minden komolyabb baj és utóhatás nélkül c elviselni. ^

Midőn ezt mondom, talán valame- g lyik kartársam igy gondolkozhatik. Pénzt c teremteni! Pénzt kívánni — tőllünk sze- r gény tanítóktól!? Igaz, hogy mi hazánk I leggyengébben díjazott napszámosai va- 1 gyünk, de nincs kizárva a lehetőség, r hogy hazánkért sokat ne tehetnénk, vagy r hogy a legjobban ne szerethessük. Sas családnál is, nemde a legkisebb magza- 1: tok ragaszkodnak a legtöbb szeretettel j 1: édes anyjukhoz? S mi e drága hon ne- 1 künk? Felvett tárgyamtól eltérni nem s akarván, kérdem: Miben leli fedezetét a d pénz? Kedves kartársaim ! A munkában, j d Mert: „Az emberi munka ama forrás, g amelyből a magánjavak és közjavak, a s természet termékeinek tökélyesbülése és d a találmányok erednek“. Ha tehát pénzünk t: nincs, munkálkodásunkra számit hazánk, é Lelkes s fáradhatatlan munkásságunk ál- 1 tál támogathatjuk legjobban s munkánk i által sok pénzt áldozhatunk hazánk ol- t tárán. 1

Néptanítók vagyunk. S e névnek megfelelőleg nem elég csak az iskola falai t

— a Pegazus. Valóságos király ő, mikor 1 a hátán ül. Csak mikor leszáll róla, ak- i kor kicsiny és boldogtalan. De hát minek száll le? Hja, mert kell, mert épen a boldogtalanság az a rét, a hol a lovacska i legelni szeret. !

így folytathatnám a különbségeket ' a két foglalkozás közt, felsorolhatnám azokat a kedves bohóságokat, a melyek- < kel a mi fekete kenyerünk körül van czifrázva, a fejedelmi többest és a külön- 1 féle praerogativákat. De minek? Az ol- 1 vasó már ebből is láthatja, hogy a fan- 1 tázia országa és az úgynevezett „hetedik nagyhatalom“ különböző szélességi fok alatt fekszik, elütő éghajlati viszonyokkal s hogy egy kalamárisból igazítani a kettőt talán sok is egy embernek.

Hát persze sok, de nem lehetetlen. Teringettét, tart az ember magának a két képzeletbeli országra, képzeletbeli minisztereket. . . ez az egész. Nekem magamnak is két ilyen ficzkóm van, egy irodalmi és egy ujságminiszter. Ezek keresik ki a thémáimat, propositiókat tesznek, intrikálnak nálam egymás ellen, kontrakar- rirozzák egymást s beletanácsolnak egyik a másiknak a dolgaiba, azonfelül dicsérik a szakmájukat.

Az ujságminiszterem igy szól:

— Nincs nagyobb boldogság, mint súlyos argumentumokkal összerombolni egy hatalmas embert.

— Ugyan menjen ! Szilágyi azt állítja,

között vallásos, a nemzet testével együt érző, s úgy a haza, mint a nagy ember társadalom részére, a szükséges tudorná nyokban jártas és hasznos polgároka nevelni, hanem e falakon kívül — a néj között — a néppel érintkezve oda hatni hogy azt mindennapi szükségleteinek fe dezésében jóakaró tudásunk által segít sük. A néptanítói teendők keretébe ez igen beleillőnek látom, s ennek lelki- ismeretes betartásától a családok, ezek által az egyes községek s ezeknek, min államalkotó elemeknek a jólététől, hazánk boldogulását illetve, sokat lehet várni mert az egész csak akkor lehet tökéletes erős, ha annak alkotó részei kellően ed zettek, ha a nép szegény, nem lehet as állam gazdag, nem lehet tetterős.

Hogy hazánkban az életfentartó elem az előállító erő túlnyomóan a mezei gazdálkodásból ered, azt jól tudjuk — hisz őstermelő ország vagyunk. Mi oka lehet mégis, hogy ez a mezei gazdálkodás, melyet méltán mondhatunk nemzetgazdálkodásnak — már alig birja fedezni, alig bir annyit előállítani, amennyi a munkás életszükséglete s a közterhek mérlegét egyensúlyban bírná tartani? Szerintem ezt a nehéz állapotot, az elül említett megterlieltetésen kívül, nagyban előidézi: a hiányos, egyoldalú mezei gazdálkodás, a köznépnél is lábrakapott pazarlás, mértékletlenség, párosulva a helytelen beosztással; ide sorolható még a perlekedésre való hajlandóság s községenkint egy-egy elketlen uzsorás, vagy korcsmáros. Ezekjei szemben pedig tenni való vár, a hivatása magaslatán álló néptanító részéről.

Mint minden tanítás és nevelésnél, így a helyes és okszerű gazdálkodáshoz való szoktatásnál is a leghatalmasabb irő: a példaadás. S minthogy mi népta- fitók, majd kivétel nélkül mezei földmi- veseket nevelünk s minthogy a néptanítói lletmények egy részét szántóföldek képe- ;ik, igy a néptanítónak egyrészt önérdeke s, de alkalma is van, hogy a földmive- és, s a mezei gazdálkodás — mint a íemzeti vagyon, s nemzetgazdálkodás — őtényezőjénok tökélyesbitése körül minien tőle telhetőt megtegyen. P. o.: Hogyan beszélhet a trágyázás szükségességéről az olyan néptanító, akinek földjeit isak a madarak zsírozzák? „Trágyázás léikül pedig a gazdász, végzett gazda.“ logyan beszélhet a föld szakszerű mive- éséről, ha a silány termés és rósz meg- nunkálás miatt a néptanító földei ipar nessziről kiválnak. Ha a néptanító belsősége a legrendetlenebb, ha háziállatai litványak, várhatja-e az ilyen néptanító, logy az állattenyésztés érdekében eme- endő szavait valaki bizalommal hallgatja követni is fogja? Pedig a mezei gaz- lálkodás, állattenyésztés nélkül, egyol- lalu törekvés. Itt örömmel üdvözlöm a gazdasági ismétlő-iskolát, de tőle nagyon okát — kivált ahol nyomásos közgaz- lálkodás dívik — nem reméllek. Mert, nig a tagos birtok kezelője kimutathatja, írvényesitheti gazdasági tudományát és íelyes beosztását a gazdálkodás minden zében, addig a közgazdálkodásnál kényeién a többség intézkedése szerint cselekedni s ahhoz alkalmazkodva gazdálkodni.

A pazarlás, mértékletlenség s helytelen beosztás ép úgy szárnyát szegi a

:iogy a legsúlyosabb vezérczikknél többet íyom a mázsáién egy szúnyog teste.

A szépirodalmi miniszterem igy szól:

— Semmi se ér fel az alkotás gyönyörűségével. Scott Walter egyszer igy kiáltott fel: „Ha szép leány kell, irok magamnak egyet.“

— Hja, az Scott Walter voltl Lássa, Jókai már nem tartotta elegendőnek.

Csak képzeletbeli miniszterek ugyan, de azért mégis megvannak bennük a valóságos miniszterek rossz tulajdonságai s már néhányszor estem áldozatul, annak, hogy egymás rovására törekszenek érvény resül ni. Itt van, hogy messzebb ne menjek, a „Kis prímás“ czimü regényem. Egy helyütt úgy kavarog a mese, hogy egy névtelen merész ifjút nemességre emel I. Mátyás király s minthogy a szi- tuáczió, amelyben a jutalmazandó vitézi aktus történik egy most élő nemesi család nevéhez vágna a legjobban, a jelenlevő ujságminiszterem, a kinek mindig vannak protegálni való emberei a Nemzeti Kaszinóban és egyebütt és a ki bomlik egy kis aktualitásért, hozzám hajlik s azt súgja, vegyem csak bátran az illető most szereplő család nevét és előnevét. igy még sokkal érdekesebb lesz a történet. Úgy is lett. Persze gondoskodtam, hogy legyen hozzá földterület is: úgy egész gavallérosan, egyik folyótól a másikig.

(Vége köv.) Mikszáth Kálmán.

tanítósága karöltve, válvetett szorgalommal munkálkodjék a mezei, mind nemzeti gazdálkodás emelésén ; s habár az anyagi jutalom csekély, legyen előttünk hazánk, s nemzetünk elismerése drága jutalom, drága kincs. Munkájukért mily fönséges, mily örökbecsű jutalmat kaptak a német „Schulmeisterek“ Moltke e pár szavában : „A háború sikerét nem a német fegyvereknek, hanem a német tanítóknak Ítélem oda, akik hazafias, kitartó, áldozatkész honfiakat neveltek“. Hogy pedig édes hazánk szorgalmas tanítóival szemben szűkkeblű lenne, azt gondolni sem merem. Egyúttal erős a reményem, ha csakugyan odaadással végezzük munkánkat, úgy a gazdálkodás lendülni, vele a jólét emelkedni fog s még teljesedésbe mehetnek lánglelkü, halhatatlan költőnk eme szavai: „Ha a föld Isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta“.

hírek.

— Erzsébet gyászünnepély. A helybeli Kölcsey-Egyesület, a Dalegyesület közreműködésével folyó hó 19-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a vármegyeház nagy termében b. e. királynénk emlékére gyászünnepélyt rendez a következő programmal: 1. „Szentelt hantok“ énekli a dalárda. 2. Nagy László egyesületi elnök megnyitója. 3. Emlékbeszéd tartja dr. Péchy Péter. 4. „Gödöllői erdő“ költemény Pósa Lajostól, szavalja Veres Gusztáv. 5. „Gyászdal“ Erkel Ferencztől, énekli a dalárda. Dicsőült királynénk emlékéhez bizonyára méltó lesz ez az ünnepély, melyet városunk ezen elsőrangú kulturális egyesülete rendez.

— Nőegyleti mulatság. A helybeli nőegylet 25 éves fennállásának megünneplése czéljából e hó 26-án a régi kaszinó termeiben egy nagyobbszabásu mulatságot rendez. A mulatság, melynek élén gróf Hugonnai Béláné és Dr. Serly Gusztávné állanak, egyike lesz a szezon legszebb mulatságainak. A Programm akként lesz összeállítva, hogy az valóban művészi színvonalon fog állani. Lesz zene, szavalat, stb. Gróf Hugonnai Bélánénak sikerült ez estére Küry Klárát is megnyerni, ki nemcsak készséggel vesz részt a mulatságon, de fellépti diját is felajánlotta a jótékony czélra. A zongoránál Gönczi Mór kultuszminiszteri titkárt, városunknak valóban művészi tehetséggel bíró szülöttét, esetleg — mint halljuk — Kovács Leo nyug. ezredest fogjuk hallani. A hangverseny után közvacsora és tánczmulatság lesz. A programul különben még végleg megállapítva nincs. Az estélyen gróf Károlyi 1st vánné és gróf Károlyi Viktorné is részt vesznek. Városunk hölgyei és leányai egyenlő jelmezben fogják a háziasszonyok és felszolgáló leányok tisztét betölteni, de ha a háziasszonyok jelmezben nem óhajtanak megjelenni, e tisztet más öltözékben is teljesíthetik. A mulatság iránt már most is élénk érdeklődéssel viseltetik városunk közönsége s a múlt évi nőegyleti mulatság sikeréből s az előkészületekből Ítélve egyike lesz a legérdekesebb és legsikerültebb mulatságoknak. Előre is felhívjuk ez érdekes mulatságra a figyelmet. A meghívók most küldetnek szét, szövegük a következő: A nagykárolyi nőegylet huszonöt éves fennállásának megünneplése alkalmából saját pénztára javára a régi kaszinó termeiben Küry Klárának, a népszínház művésznőjének és dr. Gönczi Mór ur szives közreműködésével 1899. évi november hó 26-án, vasárnap hangversenyt rendez közvacsorával egybekötve, melyre czimzettet és családját tisztelettel meghívja: Gróf Károlyi Istvánná, egyleti elnök. Dr. Serly Gusztávné, I. alelnök. Dr. Áldor Adolfné, II. alelnök. Dr. Ivőszeghy Andor, jegyző. Beléptidij a hangversenyre: Ülőhely 4 korona, állóhely 2 korona. A vacsora-jegy ára 2 korona. Italok határozott árakban szolgáltatnak ki. A hangverseny kezdete este 7 órakor. Jegyek előre válthatók Nonn János, Hadnagy Ignácz és Pucser Károly urak üzletében.

— Nagy László alispán jubileuma. Nagy László, vármegyénk alispánja ez évben töltötte be 10 éves alispáni működését. Ez

I alkalomból a vármegyei tisztikar kebelében mozgalom indult meg oly czélból, hogy a jubiláns alispánnak egy, a tisztikar teljes arczképét tartalmazó díszalbumot nyújtsanak át. Az eszmét később a vármegye tekintélyesebb férfiai is magukévá tevén, mozgalom indult meg az ünnepélynek szélesebb körben leendő kiterjesztése czéljából. E tárgyban f. hó 10-én értekezletre hívta össze N. Szabó Antal a közigazgatási bizottság tagjait, több tekintélyes bizottsági tagot és a tisztikar értekezletében kijelölt megbízottakat. Az értekezlet elhatározta, hogy az ünnepélyt e hó 30-án tartják meg s annak programmját a következőleg állapították meg : 1. Közgyűlés. Az ünnepi szónok Isaák Dezső volt függetlenségi képviselő lesz. 2. Az alispán küldöttségeket fogad. A közigazgatási bizottság, a tisztikar, a körjegyzők egylete