Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-02 / 44. szám
Tá,xsa,a-SLlx2Q.i. szép>iro<á.a-lxxxi és isxxxeretterjesztö Ixetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Halottak napján. A kegyelet az évnek egy napját a halottak emlékezetének szenteli. Vájjon van-e közülünk csak egy is kinek ne volna valakié a temetőben? Régi, mohhal lepett sirok, friss, alig felhantolt sirhalmok tanúskodnak arról, hogy itt végződik az emberi élet; a dúsgazdag örömteli élete, a szegény nyomorúságos pályája itt ér véget, az örök nyugalom hazájában. A rangkülönbség, az élet bántó ellentétei itt megszűnnek, mindenkinek egyforma neve van: halott! Mig az élet küzdelmeiben elfoglalt embernek eszébe sem jut a vég, — nincsen talán egyetlen oly fásult szív, ki, ha átlépi a halottak birodalmának küszöbét, ne gondolkodna azon, hogy eljön az óra, midőn ö is olyan csendes, nagyon csendes lesz, mint a temető lakói! A díszes sírok, az egyszerű kis sírhalmok mind, mind az emberi fájdalom tanúi. Nagy, büszke neveket hirdetnek a magas márványemlékek, egy nem is ismert szerény nevet az egyszerű fakereszt, — az egyiket egy egész ország kisérte utolsó útjára, — a másikat talán csak a zokogó anya, hitves, vagy a fájdalomtól megtört apa, — de azért a sir alatt mind egyforma, neve mindegyiknek: halott! És halottak napjának estéjén az élők felkeresik a halottak birodalmát. Az emlékezés elviszi koszorúit a sírokra. Kivilágítják a csendes sirhal mókát, — fényes beszédek hangzanak el a nagyok sírjánál, csendes zokogás az egyszerű kis sirhalomnál. Magasan lobog az egyiknél a fáklya fénye, a másiknál alig pislog egy-egy gyertyácska halvány világa, — de azért ott is, itt is csak egy halott a sírnak lakója. És ebben rejlik a teremtő végtelen bölcsessége. Fusson meg valaki bármily fényes pályát, legyen bár világra szóló hírneve; vagy üldözze öt a balsors bármily végzete, a temetőben ép oly joggal bir mint a többi, épen olyan csendes lakó az egyik mint a másik. És mikor kigyulnak a megemlékezés mécsesei a sírokon, felhangzik a fájdalom zokogása, — megcsendülnek a harangok, vájjon van-e oly fásult szív, kinek eszébe ne jutna, hogy: „porból lettünk — porrá leszünk!“-ó.Ipar-o-rxls:Nem oly régen volt, midőn egy polgártársam a következő kérdést intézé hozzám : „Mily módon gondolnám én a magyar ipart virágzásra emelni, hogy ez által a nemzet vagyonosodása meg- alapittassék ? Ámbár e kérdéssel közelebbről nem foglalkozván, teljesen kimerítő felelettel azonnal előállanom nem lehetett. A tárgy azonban általános érdekű lévén, vizsgáljuk azt közelebbről annál inkább, mert nagy összeg az, a mit hazánk különféle iparczikkekért évenkint külföldnek fizet. Hiteles adatok mutatják : a vasáruk, norinbergi- és manufaktur czikkek külföldről való behozatala értékben meghaladta az 1897-dik évben a 600 (hatszáz) milliót s ebből 500 milliót Ausztria vágott zsebre. Hogy annál világosabb legyen előttünk e tárgy, elősoroljuk az említett évben hazánkba behozott fontosabb czikkeket s azok értékét. Szög és csavar 2.790,000 frt áru kerül hozzánk. Aczél ekerészek és szántóvasak importja félmillióra rúg. Aczél villát Stájerországból 200,000 frt értékben. A kasza, sarló import ugyanonnan mintegy két millióra tehető. Fejsze, balta, szekercze behozatala 200,000 frt értékben. Az öntött aczélreszelők közel másfél millió írtban. Majdnem 3 millió frt értékű finom szerszám jött be, zár és lakat meghaladja az öt milliót. Kés, villa, beretva értéke 3 millióra tehető. Revolverek, pisztolyok behozatali értéke két millió írtra rúg. Fésűk, haj tűk két millió frt. Az évi gombszükséglet közel tiz millió frt. Keztyü 1.600,000 frt, a pipa két millió, porczellán majdnem két millió frt. Faostornyél 150,000 frt, pipaszár 2 millió, ostor 300,000 frt, iskolatáska 100,000 frt, gyapjufonal 3 millió, kötőpamut 3 millió, czérna 3 millió, kötött-szövött áruk behozatala 12 millió frt, pamutcsipke 5 millió frt, nyakkendő 3 millió frt értékben. Bizony reánk férne ez a sok külföldre dobott millió. Az elősorolt czikkeket nálunk is lehetne előállítani, van elég vasunk s minden a mi azon czikkekhez szükséges, csak képesség és vállalkozó szellem nincs. Mennyi pénz maradhatna igy az országban s mennyivel szaporodnék a népesség száma 1 Mennyivel vagyonosabb, erősebb volna az ország! Ezekből látjuk mennyire érdekes ezen tárgy s hogy a feltett kérdést meg- világosithatjuk keressünk oly országot, melynek ipara virágzik s kérdezzük, hogy jutott ahhoz? El van ismerve, hogy Csehország az osztr. magyar Monarchiában aránylag legtöbb adót fizet, mit fejlett ipara és földinivelése hoz elő. Ezen jó eredménynek a magva még I. Ferdinánd idejében lett elvetve. Többféle iparjogi szabadalmak adattak fejlesztésére. A már nagy tökélyre vitt üveggyártását Walthaimbi Schürer nemesi család már 1500. körül gonddal ápolta. I. Ferdinánd idejére esik egy másik keresetág a csipkeverés meghonositása, melylyel Utmann Borbála 1514—1575. ajándékozta meg az országot. Nagy előnyére volt az ipar emelé- lére Mária Terézia, a cs. kir. örökös tartományok normális, főelemi és triviális iskoláinak általános szabályzata, mely 1774-ben deczember 6-án kelt. Mert az ipart kétségtelenül valamelyes felvilágosodásnak kell megelőznie. Sötétségben ugyan vagy sehol sem telepedett meg, vagy ha valami véletlenül elvetődött is valahová, a helyen nem tarthatta magát. A cseh iparnak ezután támadtak buzgó és hatalmas pártfogói, kik minden erejükkel azt támogatták, erősítették. Ilyen volt a többek közt Kinszky József Miksa gróf, valóságos lázas munkásságot fejtett ki az ipar emelésében. Birtokain egyre-másra keletkeztek az újabb nagyszabású vállalatok, úgymint: gyapot- nemü-szinnyomó gyárakon kivül állítottak egy közönséges és viaszos vászon-, egy tükör- és foncsor-, egy csinvatszövő- és egy festő-gyárat. — Mindezen vállalatokra személyesen ügyelt fel. 1763. óta a csehországi kereskedelmi tanácsnak elnöke volt s mindenütt ösztönözve, buzdítva és támogatva szorgoskodott. Wald- stein grófot rávette, hogy Kinszky Ferencz gróffal a Waisswasser kastélyt ipariskolává alakítsa át, a hol egyelőre a szegényebb néposztály gyermekei nyerjenek kiképzést, hogy ez utón „az ország és népe a vagyontalan és kicsapongó elemek fölburjánzásától megmeneküljön.“ Az intézet 1765-ben csakugyan mégis nyílt. A hol ilyen hatalmas pártolói vannak az iparnak, a kik nemcsak szép szavakkal, hanem szép tettekkel is gyámolitják azt, ott az nagyban kifejlődik, megerősödik, TARCZA. Halottak estéjén. Hallgassatok ma: ez a holtaké, Ez a gyászfátyolos, bús őszi este, A temetőt egy sóhaj rezgi át, Mikép ha minden sírnak keble lenne. Meglebben egy-egy gyenge gyertyafény, Talán fölötte elsuhant egy szellem, Hallgassatok ma, ez a holtaké, Legyen ima az ajkon, könny a szemben. * Hallgassatok ma, ez a holtaké, A holtak ma a hant alól kiszállnak És bús gyönyörrel láthatatlanul, Ma élni-élni ünnepelni vágynak. Egy évig ott a sírhalom alatt Elég idő van álmodozni újra, De ma övék az élők szelleme, S kihűlt szivüket égi lángra gyújtja ! * Hallgassatok ma, ez a holtaké, Felejtsétek, hogy van gazdag, van árva, Hisz odalenn nincs fény, nincs csillogás Mindenki eped ott egy szent imára. Felejtsétek ma: mi a gyűlölet, Majd oda lenn, de nagyon jól fog esni, Ha érzitek a meleg könynyeket Hideg koporsótokba beperegni. * Hallgassatok ma: néma ravatal A földnek minden kis tere, halomja, A „dies irae“ méla hangjait, Halljátok ! Még a lég is elsusogja. Hallgassatok ma: ez a holtaké, A vigság, a mosoly óh ! hadd pihenjen Mikor anyjáért zokog a fiú Ott abban a magányos, néma kertben! * Hallgassatok: én is imádkozom, És akaratlan szemem könnybe lábad Pedig nincs megsiratnom senkit sem És mégis, mégis rám szakad a bánat. Imádkozom, esdőn tekint szemem, Könnyén keresztül a ragyogó égre : Anyám! Te érted szól igazán imám: Oh! légy soká még lelkem hü vezére! (Debreczen.) FHesz Henrik. Árverésen. Első tétel: egy ócska fringia. Csorbult. Egy forint a becsértéke. Harsány hangon szól a kikiáltó : „Itt van a tárgy, ki ad többet érte?!“ Kézről-kézre jár a rozsdás jószág És mosolyog a hyena-sereg: „Szép gescheit! Adok érte tiz krajczárt, Megörvend neki a Dolfi gyerek“. „Húszat adok s én leszek vevője, Hadd csüngjön otthon konyhámnak falán; Ha ezt meglátja a feleségem, Egy kissé respektálni fog talán“. De az alperes ősz, öreg ember, Bár büszke fenség ragyog szemében, Könyörög, kezeit összetéve : „Jó uraim! ezt hagyják meg nékem. Ne vegyék el legszentebb kincsem is, Mert ez a kard az életem fele . . . Mondhatatlan drága, dicső emlék: A szabadságért küzdöttem vele! A harczmezején villogott kezembe. Midőn hajam még hollószinü volt. Valahányszor lesújtottam véle, Mindannyiszor egy ellen maradt holt...“ „Színházba való érzelgős beszéd. Nyugdijt kap, ha küzdött a hazáért. Első a gscheft . . .“ És a rozsdás kardot Megveszik egy fényes koronáért. S aztán mintha mi sem történt volna, Nem gondol reá többé senki sem; Pereg a dob... s tovább árvereznek . .. Csak az öreg zokog keservesen. fíósenfe/d Zsigmond. A kéz története. I. Kedves olvasóm ! Ne vedd szerénytelenségnek, ha elmondom történetemet. Őszinte leszek, mint az igazi bűnbánó, a ki, hogy lelkét a bűnök terhétől megszabadítsa, gyóntatójának lefesti belsejét úgy, a mint van. Meg fogod ismerni jó és rósz oldalaimat, erényeimet és bűneimet, áldásaimat és átkos cselekedeteimet, csak hallgass meg ! Én öregebb és tapasztaltabb vagyok, mint te, történetem olyan régi, mint az emberiség-é, dicső és véres tetteim ép úgy fel vannak jegyezve a történelem lapjaira, mint az emberiség-é, veled vagyok mindenütt, legengedelmesebb szolgád vagyok, csak tőled függ, hogy jót vagy rosszat tegyek. Én vagyok legjobb barátod, de legnagyobb ellenséged is, ha kell. Sokan nem ismernek, talán te se gondolod, hogy ki vagyok, azért bemutatom magamat: én a kéz vagyok. Történetem megírására azért határoztam el magamat, mert tapasztalom, hogy ti csak a szemmel, füllel és érzékekkel törődtek, csak nekik kedveztek; őket kellemesen kielégíteni manapság a ti főtörekvéstek. Igen, a mai korban csak a szem, fül és az érzékek kielégítése a ti legnagyobb boldogságtok, mig rólam egészen megfeledkeztek vagy bemocskoltok. Sokszor szégyenkeznem kellene miattatok, de legnagyobb átkom a vak engedelmesség. Mivel tudjátok, hogy mindenkin segíthetek, csak magamon nem, azért éltek ti annyiszor vissza jóságommal. A meg nem érdemlett kicsinylés és velem való visszaélés egészen elkeserítette szivemet. Köny- nyiteni akarok rajta, azért mondom el neked, kedves olvasóm, mit köszönhet az ember nekem: a kéznek. Még csecsemő voltál, mikor ápolásodban szerető anyádnak 1 segítségére voltam. Anyád szeretető kezembe helyezett, én emeltelek az életet fen tartó és erősítő emlőihez, hogy gyarapodjál, hogy szeretetét, önfeláldozását, türelmét és hűségét magadba szívjad. Megerősödvén, lábra állítottalak; legnagyobb örömem abban telt, mikor kezedet anyád kezébe téve vezettelek, megtanítva téged járni édes apádhoz. Mily nagy örömet okoztál
