Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-26 / 43. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. a Szabályrendelet korcsmák-, sörházak- és pálinkamérésekről. népiskolája V. és VI. osztályát még máig sem állították fel és hogy ezt a feltűnő hanyagságot nemcsak hogy az illető felekezetek iskolaszékei és tanfelügyelői, hanem az állam tanfelügyelője is eltűri ! ? 2. Hogyan van az, hogy az a nagyszámú polgárság, mely e tekintetben érdekelve van, a hiányzó két osztály felállítását, amihez kétségtelen joga van, nem követeli! ? Sőt hogy a polgárságnak még az a része is, mely e tekintetben közvetlenül érdekelve ugyan nincs, de mely az iskola hiányosságában a közérdek meg károsítását látja, ezt oly közönyösen veszi?! B. Hogyan van az, hogy a gimnáziumban minden év elején panasz van az ellen, hogy oda sokan tódulnak ... az iránt azonban, hogy az oda nem valókról az illető elemi iskolák V. és VI. osztálya által gondoskodjanak, — soha és senki fel nem szólal?! Miért nem keresik ott a hibát, a hol az van: az illető népiskolák csonkaságában... a mi nemcsak hogy a népnevelést fogyatékossá és elégtelenné teszi, hanem a gimnáziumra is teherként nehezedik ? ! 4. És mivel töltik az idejüket azok: a növendékek, kik a 4 osztályú népiskolát elvégzik, ha azok a gimnáziumba nem járnak . . . holott hat évig mindennapos iskolába járni azok is kötelesek . . . s holott azok a 12 éves kor előtt iparos tanonczoknak sem vehetők fel ?! Bocsánatot kérek az én kedves földieimtöl, hogy én ezt a dolgot — habár érdekelt fél nem is vagyok — és már nem is először — eszmecserévé tenni bátorkodom! — De én azt nemcsak szülővárosom, hanem egész hazánk jólétére, egységességére és jövőjére nézve is oly alapfontossá- gunak tartom, mely nagyon is érdemes lenne arra, hogy avval a legjobbjaink is szívesen foglalkoznának . . . Ne feledjük, hogy ez a föld, melyet hazánknak nevezünk, teljesen csak akkor lesz a mienk, ha azt az értelem és polgári erények segélyével megalapitan- dott általános jólét által még egyszer meghódítjuk! SerH Sándor tr. 1. §. Korcsmák, sörházak és pálinkamérések a szeszesitalok kimérésénél és kismértékben való elárusitá- sánál követendő egészségügyi rendszabályok és az azok áthágására kiszabandó büntetések, valamint a rendőri felügyelet gyakorlása iránt 1892. évi augusztus hó 11-én kibocsátott 53,236. számú pénzügyminiszteri körrendelet határozmáj nyai alá esnek. 2. §. Korcsmák, sörházak és pálinkamérések templomoktól, iskoláktól, kórházaktól és oly középületektől vagy hivatalos helyiségekül használt magán- épületektől, a melyekben elhelyezve levő intézetekre, hatóságokra stb. ezen üzletek közelsége zavarólag hatna, 300 méter távolságon belül nem nyithatók. Ezen korlátozás az ezen szabály- rendelet életbelépése idejében már létezett, fentebb elsorolt üzletekre nem vonatkozik. 3. §. Egyházi ünnepélyek és körmenetek közelébe?! és idejében a fentebb elősorolt üzletekben tilos a vallási érzületet botránkoztató zaj. 4. §. Korcsmák és sörházak reggeli 5 órától éjjeli 10 óráig tarthatók nyitva és azokban a zenélés a nyitva- ' tarthatásra megállapított óráig szabad. Ezen időn túl az üzlet nyitvatar- j tására és a zenélésre külön hatósági engedély szükséges, melyet szóbeli kérelemre a városi rendőrkapitány adhat meg. 5. §. Korcsmák és sörházak zárórái országos vásárok, megyei rendes és rendkívüli közgyűlések, képviselőválasztások és sorozás alkalmával, valamint farsang utolján hatóságilag kiterjeszthetők, nagyobb járványok vagy közveszély esetében ellenben megszoríthatok. 6. §. A pálinkamérések esti 9 órakor bezárandók és április hó 1-töl szeptember hó 30-ig reggeli 4 óra előtt, október hó 1-töl márczius hó 31-ig pedig reggeli 6 óra előtt ki nem nyithatók. Ezen általános rendelkezéstől való eltérés esetenként sem engedélyezhető. A pálinkamérésekben a zenélés mindenkor tilos. 7. §. A zárórák be nem tartása esetén az 1879. XL. t.-cz. 74. §-ának rendelkezései irányadók és az annak alapján kiszabott pénzbüntetésekből befolyt összegek az 1892. XXVII. t.-cz. 3. §-ban jelzett czélokra fordítandók. 8. §. E szabályrendelet határoz- I Hiányaiba ütköző cselekmények vagy I mulasztások kihágást képeznek, mely ! egy koronától negyven koronáig terjedí hetö pénzbüntetéssel büntetendő. A pénzbüntetések befizetés esetében a város köz- egészségügyi alapja javára fordítandók, behajthatatlanság esetében pedig az 1879. XL. t.-cz. 22. §-ának rendelkezései szerint elzárás büntetésre változtatandók át. Súlyosabb beszámítás alá eső körülmények között, vagy a kihágás ismétlése esetében mindkét büntetésnem együttesen is alkalmazható. 9. §. A kihágások felett elsöfok- ban a városi rendőrkapitány, másodfokban a vármegyei alispán, harmadfokban a belügyminiszter bíráskodik. 10. §. Ezen szabályrendelet felsőbb jóváhagyás és kihirdetés után azonnal életbelép s az ezzel ellentétes 1882-ik évi zárórák iránti szabályrendelet — mely 1884. év február hó 13-án a m. kir. Belügyminisztérium által 9389—II. szám alatt megerösit- tetett, — hatályon kívül helyeztetik. Kelt Nagy-Károly város képviselő- testületének 1897. évi junius hó 13-án tartott közgyűléséből. Hetey Ábrahám, s. k. Debreczeni István, s. k. főjegyző. polgármester. Magyar királyi Belügyminiszter. 112,922—1897. V. G. sz. Jelen szabályrendeletet az 1879. évi XL. t.-cz. 5. §-a alapján megerősítem. Budapesten, 1898. január 11-én. A miniszter helyett: Latkóczy Imre, s. k. államtitkár. Kihirdettetek Nagy-Károlyban, 1899. évi október 1-én tartott képviselőtestületi közgyűlés alkalmával. Hetey Ábrahám, főjegyző. HÍREK. — Egyházi ének. Vasárnap délelőtt a 11 órás misén igen szép egyházi énekben volt alkalmunk gyönyörködni. Király Józsefné szalontai gimnáziumi tanár neje és Demidor ígnácz rendőrkapitány énekeltek három szép egyházi éneket, és pedig „Ave Mária“ duettet, „Nagyasszonyunk, hazánk reménye“ és | „Boldogasszony anyánk“ régi magyar egyházi énekeket, az előbbit Király Józsefné ő nagysága, az utóbbit Demidor ur — szóló gyanánt. — Kinevezés. Az e hó 22-én megjelent „Budapesti Közlöny“-ben olvassuk, hogy Ő Felsége Dr. Blum Ödönt, városunk fiát, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére miniszteri segédtitkárrá nevezte ki. E hó 24-én sógorának, Rooz Samu ügyvédnek látogatására városunkba érkezett. — A Kölcsey-egyesület felolvasó-estélye. A Kölcsey-egyesület f. hó 29-én vasárnap délután 6 órakor tartja ez idei első felolvasóestélyét a következő programmal: 1. Nagy László egyesületi elnök megnyitó beszéde. 2. Táby Dóra kisasszony szavalata. 3. Poór János felolvasása „Az emberi test arányairól, különösen a fej szépségéről“ czimmel. 4. Demidor ígnácz és Letlinger Béla urak duette éneke. Az első felolvasó-estélyre felhívjuk a közönség figyelmét, megjegyezve, hogy az ünnepély a régi kaszinó dísztermében lesz megtartva, külön meghívók nem bocsáttatnak ki, belépő-dij nincs, r észtvehetnek azok is, kik nem tagjai az egyesületnek. — Esküvő. Ghriastelyi Árpád zilahi állami polgári iskolai tanár szombaton esküdött örök hűséget városunkban Kemény Gizella kisasszonynak, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató kedves leányának. A polgári kötést Debreczeni István polgármester végezte, mely után a fényes nászmenet a róm. kath. templomba vonult, a hol az egyház áldását Tímár Péter kegyesrendi áldozár adta az uj párra. Násznagyok voltak : Viezner Károly Veszprémből és a vőlegény testvére Ghriastelyi Károly uradalmi tiszttartó Pozsonyból. Koszorús leányok voltak: Darvai Szeréna és Erzsiké Zilahról, Obholczer Margit és Kimer Anna. Vőfélyek voltak: Ko- vássy Illés p. ü. titkár, Merk Dezső és Kelen Jenő p. ü. fogalmazók. Délben az örömszülék házánál ebéd volt, a melyen szép pohárköszöntők hangzottak el. A fiatal pár a délutáni vonattal Zilahra utazott. Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak! — Beigtató ünnepély. A kath. legényegyesület újonnan kinevezett elnöke, Tietz Sándornak állásába leendő beigtatása folyó hó 29-én vasárnap délután fog megtörténni, a legényegyesület fényi-utczai helyiségében. A beigtató beszédet Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, a legényegyesület védnöke fogja megtartani, mely után az uj elnök foglalja el elnöki székét. Este 7 órakor társasvacsora lesz ugyancsak az egylet helyiségében, egy felől azért, mert olyan lovak futnak, a melyek a nagy pályákon is megállhatnak. És nem annyira a gyors iram, mint az erős akadályok vétele kitűnő, olyan ugratás.is produkáltatván, a melynek ive 47j méter. A szünetek alatt virágos kertté alakul a táj: a fagyos szél csupa rózsákat csalt elő a hölgyek arczára, hajnalt a férfiak orrán. Hajnal és rózsaszín sportképen szeczessio. Tehát Lipthay Béla körül is tökéletes rózsa szinü a világ, még akkor is, a midőn a lova kitör. Hiszen a sport ember öröme háttér csak az apai öröm mögött, mert ő most egy remek gyermeket, egy 12 éves, ma még erőtlen, de jövendő bajnokot, fiát mutatja be. A Jármyak urlovas — trainenrje hol vezet, hol értelemmel spekulál, mig bejön egy érdekes versenyen elsőnek, vivén gróf Forgách. László remek szép ajándékát. És csupa ragyogvány most ez a 48 klgrm mos jó fiú, aki ennek az életnek páratlan szenvedéllyel él. Ez a nap Jármy Imre napja igy is és ha 10 nappal tovább trainiroz, minden verseny szám az övé. Gratulálunk. Lipthay és ő különben olyan hivatást teljesítenek azon a vidéken a melyet uralnak, a mely feltétlen elismerést érdemel. A szünet alatt meghúzódva a vitorla mögött, aliansot köt kettő egy harmadikért; a harmadik, bár Szatmár egy képviselője féltérden hódol előtte, bele néz a nagy fagyos világba és még alig élt, mégis tudja, sejti, hogy Bora nélkül is megfagyhat a szív; véle bár, lánggal felloboghat. Jármy Miklós mindenütt látható a hol asszony tekintet uralkodik és bár meglátszik arczán, hogy otthon levő virágos kertjére gondol, — a karcsú főispánnal a csillagvizsgálatban osztozkodik. A vasutas egy részvénysarkot elhelyez becsületből a totalizatörnél. Mindenki cselekszik valamit az észbontó hidegben és vár az utolsó futamig, a melyet a nyertes körülbelül háttal előre tesz meg, — ez az ő privileguma évek óta. — Aztán az északi szél megfujja a takaródét és van drága dolog a mig megtalálja mindenki a helyét, a nélkül, hogy másnak a kocsijába és másnak az ölébe telepednék s rohan egymáshátán az összegabalyodott kocsiáradat be Várdába forró italt szomjuzván és addig hiába küldi pará- zsát, itt egy barna, amott egy szőke napsugár a megdermett keblek felé, mig a társasebéd-vacsora tüzes nyiribora, hatalmas menüje fejet, szivet fel nem dérit. Előbb kisértetes csönd, majd aczé- lok pengése ala Solingen, harang hangok felhívása után ala Herend, -- mint lavina omlik a toaszt. A ki a turfon leszólja ellen felét, a küzdelem végén lelki harmóniával szivet ajánl cserébe, mert hiszen az ember társaslény és szeretve egyik kezében gyil- kot a másban kancsót emelni kész. A szó áradat megtolul, az érzelem árja kicsordul; más öröm kell; nincs több „szállók az úrhoz“ . . . soupee-csárdás 1 Itt vannak ehez a megye szine-java illustrálva három példány, szatmárival. Amott van Ferenczy Émilné, báró Vay Hedvig; Ferenczy Margit, mint egy karcsú őz nézvén a világba; Gencsy Béla családjával képviselvén az államfentartás fogalmát; Jármy Imre családjával bizonyítva, hogy milyen sokoldalú lehet egy család s milyen jól érezheti ott magát a vendég, a ki előtt ez a fogalom becses. Gróf Forgách Margit özv. Salamon Ti vadamé, leányával gróf Lónyay Pálmával egy sylphid alak, szőke kék szemű leányfej egy fejezet élet a mesevilágra emlékeztető, hordva magával egy darab ábrándvilágot, — képzelt jelent, sejtelmes jövendőt, talán a csalódás magvát vagy a menyország előálmait? Mivé foszlik mindaz, ha az élet dere majd beköszöntött. Aki borongva a múltba tekint, önmagát kérdi itt az örök problémában: ifjúság, élet, sir, — mire valók? Ott van Lipthay Béla, a turfon veszedelmes ellen, a parquetten versenyen kívül s mint a gazdakör elnöke itt is a rendre ügyel, capacitál, egészséget sugge- rál annak a kivel beszél. Liphay Béíáné Terpsichore tanyáján souveren hatalom. Amott báró Lübbe-né önelégülten szemléli huszárfőhadnagy fiát, egy alak Nagy Frigyes gárdájából, a legjobb utón arra, hogy fajunkba olvadjon. Szalánczy Bertit iszonyú nagy családja gondjai nem hagyják pihenni s mikor nem tánczol, akkor azon spekulál, hogy hány árvát fogadjon örökbe. E felett szeretetre méltó nejével külön véleményen vannak. Szögyényi nővérek és Thuránszkyakról s 'egy nehány más névről mint a csillaghullás időtartamáról emlékezhetem én az idegen. Jármy Miklós, a ki a turfon nem nevez, kivágja itt a parquetten a magáét és igazolja, hogy a mellett mert mint gazda és ember közbecsülésnek örvend, bírva ezt, bírja az alkotmányos ropogós és pecsovics valzerben karcsú termetét is. Recseg is alatta a padló ha szaporáz s lobog utánna a villám lángja is midőn silhouettje, pompás tánczosnéjával Lipthay Bélánéval végig suhan a gyarló föld felett. _ Élet, pezsdülő, lüktető egészséges élet zsong a teremben. Az egyetlen számban menő zsidó-czigányprimás kitűnő zenéje mellett iramlik a frakk, ragadva a hév ifjút és örök ifjú Nozdrovitzky Gyurkát, mígnem pirkad a hajnal s véle tűnvén a csillogó szemek 19 bajvívó Bachust dicsérve addig szeretkezik, a mig az őszi , nap delelőn áll Várda felett. A bajnok sereg leolvad 6-ra, mig az óra 12-őt kondul, nem lélekjáró éjféli, de déli időt s mint álmos csillagraj riad szerte minden irányba a végső csapat, ígérve erősen viszontlátást Nagy-Károlyban a, megyei bálon. És valóban ideje, hogy ez bekövetkezzék. A rossz szomszéd, az önző local- patriotismus rideg fogalmai, a mi a con- servativ múltból ma is kisért, tűnjék el örökre. A kis érdekek olvadjanak fel a nagy hazai érdekben ; Szabolcs, Szatmár vagy bármely más önkormányzatú földdarab ne a sonvereintásra, de közös hazai munkára törekedjék ; a társadalom pedig ne kutasson és ápoljon faji jelleget a törvényhatósági nevek alatt, mert nincsen ilyen, csak egy van : magyar faj, egységes, egyet érző nemzet. A megyék székhelyét annak kell tekinteni a mi valóban; vendégszerető háznak. Ez a tudat fejlesztheti ki a vidéki társadalmat azzá, a milyenné alakult a franczia provintia. A várdai—szatmári versenynapnak nem szabad exclusivnek lenni, hanem közös találkozónak a társadalom számára; a károlyi megyebál ünnepsége a kedélyvilágnak, a mire hivatalos minden közeli vármegye. Bármi közintézményt, a mely szomszédos vármegyéket is érint, ha egészséges az, közös közkincsként kell tekinteni, a mit közerőnek kell támogatni, úgy, miként a nyugati continens ezt köztudattal cselekszi. Midőn ezek és az a felfogás, hogy Erdély, Szamosköz, Nyírség már nem mint isoláló, hanem csak mint földrajzi fogalom fog élni, — akkor beszélhetünk czélismerő magyar culturáról, a magyar benszülött elsőszülött jogáról, — előbb nem. Sicu/us.
