Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-20 / 29. szám

A Páli szent Vinczéről nevezett irgalmas nénék vezetése alatt álló „Margit“ leánynevelő intézet értesítője az 1898—99. évről.

Az iskolaszék és igazgató azonos a fiúiskolával. — A tanítótestület egy hitoktatóból, öt irgalmas nővérből állott s ezenkívül rnég egy világi tanítónő tanította az éneket, kézimunkát és zenét. Beiratkozott 367 tanuló, kimaradt 42, elhalt 1 s igy az év végén maradt 324. Ebből kitűnő 41, jeles 49, I. r. 166, II. r. 60, nem vizsgázott 8.

A nagykárolyi kereskedő-tanoncziskola értesítője. Közli dr. Lúcz Ignácz igazgató.

Az értesítőt Peiszner Lajos értekezése nyitja meg a kereskedelemről és a kereskedői hivatásról. Majd a kereskedő- tanoncziskolai bizottság és tanítótestület névsorát közli. Dr. Lúcz Ignácz igazgató vezetése alatt Jakab Gyula, Majoros Endre és Poór János fogymnasiumi tanárok, Peiszner Lajos a kereskedelmi bank és Schmidt József a népbank főkönyvelői tanítottak. Ezután közli a végzett tananyagot, a tanulók létszámát és névjegyzékét. Beiratkozott összesen 73 tanuló, kimaradt 8, osztályzatot nyert 65. Ebből jeles 1, jó 11, elégséges 33, egy tantárgyból elégtelen 3, kettőből 4, többől

13. Köszönetét mond az iskola segélyzői- nek. A kereskedő társulat 100 írttal, a közoktatásügyi kormány 400 írttal, a város 400 írttal, a debreczeni kereskedelmi és iparkamara 150 írttal, a takarékpénztár 15 írttal, a kereskedelmi bank 10 írttal s a népbank 10 írttal segélyezték az iskolát. Közli az iskolai év történetét s a jövő évre szükséges tudnivalókat.

A nagykárolyi iparos tanoncziskola értesítője.

Közli Lukács Mihály igazgató.

Az értesítőt Riesenbach Mór értekezése vezeti be. „Elmélkedés a rajz birodalmából11 czimen. Közli a tanoncziskolai bizottság és tantestület névsorát. Tanított 7 tanító és 7 hitoktató. Ismerteti a tananyagot, a tanulók névsorát és előmenetelét. Beiratkozott 337 tanuló, ebből felszabadult 46, kimaradt 18, osztályzatot nyert 273 tanuló. Jeles volt 28, jó 109, elégséges 144, elégtelen 41. Iskolai ünnepély tartatott november 20-án Erzsébet királyné emlékére, május 21-én pedig ezredéves emlékünnepély rajz- és munka- kiállitás megnyitásával egybekapcsolva. Ismerteti a rajz- és munkakiállitást, az évzáró vizsgákat, s a nyert jutalmakat; majd közli a jövő tanévre szükséges tudnivalókat.

A nagykárolyi gör. kath. román ajkú elemi iskola értesítője.

Igazgató Dr. Brán Feliczián, működött egy hitoktató és két tanító. Beiratkozott 168 tanuló, 105 fiú és 63 leány. Az előhaladás megfelelő volt.

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

A nagykárolyi gör. szert. kath. (orosz) elemi iskola értesítője.

Igazgató Pazuchánits Ignácz. Működött egy tanító. Beiratkozott 76 tanuló, 41 fiú, 35 leány. Az előhaladás megfelelő volt.

Az ev. ref., ágostai és izraelita elemi iskolák értesítőket nem adtak ki.

HÍREK.

— Petöfi-ünnep. Az erdődi Petőfi- ünnepben leendő részvétel czéljából Nagy László, a Kölcsey-egyiet elnöke már kibocsátotta a felhívásokat. A kik az ünnepélyen résztvenni szándékoznak, a Kölcsey-egyiet bármely választmányi tagjánál aláírhatják az aláírási iveket. Hisszük, hogy városunk közönsége nagy számban fog ez ünnepélyen résztvenni.

— A rendőrkapitányi állásra a lapunk múlt számában kimutatott pályázókon kívül következők adták be pályázati kérvényüket: Benitzky Sándor nyug. honvéd-százados, nagyváradi lakos. Chrisztó Miklós nyug. árvaszéki ülnök, szeghalmi lakos. Hegedűs Sándor nyug. honvéd-huszár százados, m.-szigeti rendőralkapitány. Mihálovics Árpád nyug. honvéd-főhadnagy, ungvári lakos. Markovszky Sándor ungvári rendőr-tanácsos. Dunai József czeczei jegyző. Molnár Lajos budapesti rendőrségi Írnok.

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Vida Elek riagykárolyi telekkönyvi betétszerkesztő segédtelekkönyvvezetőt a X. fizetési osztály 5-ik fizetési fokozatába jelenlegi alkalmazási helyén telekkönyvvezetőnek nevezte ki.

— A Nagykárolyi Dalegyesület f. évi

julius hó 23-án, vasárnap a lövölde kert helyiségében tűzijátékkal és tánczczal egybekötött jótékonyczélu népies hangversenyt tart, melyre Nagy-Károly város és vidéke mélyen tisztelt közönségét tisztelettel meghívja. Amennyiben a dalegyesület által előadandó népdalok a legszebb magyar dalokból állíttatnak össze, azért a műsor közlése mel- lőztetik. A rendezőség mindent el fog követni, hogy a t. vendég közönség minden irányú kívánalmainak eleget tegyen; ugyanazért már előre jelzi, miszerint jó ételekről és italokról, valamint czukrászról és jó zenéről gondoskodni fog. A tűzijátékot, mely 7 különféle mutatványból és 20 drb röppentyű felbocsájtásából fog állani, Thanhoffer Pál jó hírnevű tüzijáték-mester fogja bemutatni. Belépődíj 30 kr. gyermekjegy 10 kr. Kezdete d. u. 5 órakor. A rendezőség.

— Áthelyezés és helyettesítés. A főispán ur Öméltósága dr. Képessy Lászlót saját kérelmére felmentette az erdődi főszolgabíró helyettesítésétől és Csengerbe helyezte át és erdődi főszolgabírónak Damokos Ferencz tb. főszolgabírót helyettesítette.

— Gyászeset. Mint részvéttel értesülünk, Képessy Gyula csengeri földbirtokos, megyebizottsági tag, f. hó 13-án Szatmáron elhunyt. A megyei körökben kedvelt férfiút f. hó

10-én Szatmáron a Hid-utczán szélhüdés érte s a kikerülhetlen halál harmadnapra bekövetkezett. Képessy Gyula 1848—49-ben mint honvéd szolgálta hazáját, később élénk részt vett a megyei életben, a vármegyei szak- bizottságokban. Többször volt választási elnök is. Dr. Képessy Árpád miniszteri titkár és Dr. Képessy László szolgabiró, édes apjo- kat vesztették el benne. Temetése f. hó 15-én, szombaton ment végbe Csengerben, a csengeri járás nagy részvéte mellett. A család következő gyászjelentésben tudatta nagy veszteségét: Alantirottak fájdalomtelt szívvel tudatják a legjobb férj, apa, nagyapa és apósnak fogarasi Képessy Gyula 1848—49-diki honvéd, földbirtokos és várai, bizottsági tagnak, folyó évi julius hó 13-án d. u. 6 órakor életének 65-ik, boldog házasságának 34-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhuny tát. A kedves halott földi maradványa folyó év julius hó 15-én d. u. 4 órakor fog Csengerben a róni. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 17-én d. e. 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Csenger, 1899. julius 13. Áldás és béke poraira! Özv. Képessy Gyuláné szül. oroszfái Fogarassy Anna neje. Dr. Képessy Árpád, Képessy Irén férj. Madarassy Sándornó, Dr. Képessy László, Képessy Elemér, Képessy Gyula gyermekei. Ifj. Madarassy László unokája. Mezőmadarassi Madarassy Sándor vője. Lilienfeldi Günther Ignáczné szül. Fogarassy Róza. Szeniczei Gáspár Béláné Fogarassy Izabella sógornői. És az összes rokonság.

— Szinügy. Szálkái színigazgató játszási engedélyért folyamodott julius 20-tól, azzal indokolva kérelmét, hogy Csóka nem jön városunkba. A szinügyi-bizottság azon az okon, mivel Csóka eddig nem jelentette be azt, hogy a nagykárolyi engedélyre nem reflektál, a kérvényt érdemlegesen nem vette tárgyalás alá.

— Alapítvány. Lúcz Sándor nevére, a ki a múlt év julius havában halt el, a városi közkórháznál alapitványképen testvérei ötszáz forintot fizettek be.

— A nagykárolyi kath legényegyesület tagjai szombaton este 8 órakor, az egylet saját helyiségében tartott értekezleten egyhangúlag kimondták, hogy a már jelzett „Tóth leány“ színdarabot aug. hó 13-án adják elő — szavalattal és tánczczal egybekötve, mi által a közönségnek egy valóban élvezetes estét óhajtnak szerezni. Felhívjuk erre közönségünk figyelmét.

— Lányi Géza, a budapesti népszínház czimbalmosa jól szervezett daltársulatával két estélyt tartott e hó 16-án és 17-én a régi kaszinó kerti helyiségében. A műsor (monológok, népdalok, czimbalomjáték, stb.) ügyesen volt összeállítva s mindkét napon élvezetes estét szerzett az elég szép számban megjelent közönségnek.

— A szatmármegyei kir. tanfelügyelőség hivatalos órái a nyári idény alatt f. hó 15-től reggel 8 órától délután 1 óráig tartatnak. Délután hivatalos óra nincs.

— Pályázat. A m. kir. honvédség jövő évi lábbeli szükségletéből 10,000 pár bakkancsnak es 10,000 pár könnyű czipőnek elkészítését a m. kir. honvédelmi miniszter ur Ő Nagyméltósága ez évben is a kisiparosok részére tartotta fent. A bakkancsok ára páronként 4 frt 93 kr. azaz négy fit 93 krban, a könnyű czipők ára pedig páronként 4 frt 22 kr. azaz négy frt 22 krban van megállapítva. Az Írásbeli ajánlatok a pályázó kisiparosok, illetve az általuk alakított alkalmi szövetkezetek által ott, hol ipartestület van, az ipartestület utján, — kölönben pedig közvetlenül az alulirt kereskedelmi és iparkamarához f. évi augusztus hó 15-ig nyújtandók be. Az ajánlat ivenként, ha több iparos irta is alá az ajánlatot, 50 kros okmánybélyeggel látandó el; — ha ellenben az iparosok külön-külön nyújtanak be ajánlatot, mindegyik ajánlat külön-külön ellátandó ivenkint 50 kros bélyeggel. A kész lábbelik a szállítással megbízott iparosok, illetve alkalmi szövetkezetek által 1900. évi márczius hó végéig a honvéd központi ruhatárba Budapestre szállitandók. A kész lábbeliknek a központi ruhatárba katonai teheráruként beszállításához szükséges szállító levelek a szállítással megbízott iparosnak a honvéd-parancsnokságok által fognak annak idején megküldetni. A netalán már az 1899. év folyamán történő szállításokért esedékes kereseti összegek csak 1900. évi január elején, — a jövő évben márczius hó végéig bármikor beszállított lábbelikért járó összegek azonban a szállítmányokra vonatkozó átvételi bizonyítványok számvevőségi érvényesítése után fognak azonnal kifizettetni. Ha egyes iparosok vagy alkalmi szövetkezetek a részükre juttatott bakkancsok és könnyű czipők készítésétől bármi okból visszalépnének, a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz haladéktalanul jelentés teendő. Felhivatnak ennélfogva a kamara területén lakó érdekelt iparosok, hogy, — a mennyiben a szállításban résztvenni óhajtanak, — ajánlatukat a fentebb meghatározott időig az alulirt kamaránál, hol a szállítási szerződési feltételek és határozványok a hivatalos órák alatt d. e. 9—12., d. u. 3—6-ig megtekinthetők, annyival inkább nyújtsák be, mivel a később beérkező ajánlatok figyelembe vehetők nem lesznek. Debreczen, 1899. julius hó 12-én. A kereskedelmi és iparkamara.

— A kir. tanfelügyelőség értesíti azon tanítókat, kik a gazdasági tanfolyamra való felvételüket kérelmezték, de kérvényükre ez ideig választ nem kaptak, hogy a tanfolyamokra ez év folyamán felvehetők nem voltak.

— Felhívás a szülőkhöz. Azon szülőknek, kik a mai iskolai tantervnek megfelelőiem fiaikat a németnyelv elsajátítása végett Szepességre óhajtanák adni, tanácsoljuk nekik elsősorban Podolint felkeresni, hol a kegyes- rendüek vezetése alatt róm. kath. algymna- sium van, e mellett: 1. A lakosság Podo- linban kizárólag németajkú s a német nyelvet csakis ily helyen sajátíthatja el a gyermek.

2. A Podolini gymnasium négy osztályában a tanulóifjúság száma alig haladja meg a 100-at s igy annak már kisebb számánál fogva is a tanárikar mind erkölcsi, mind

mi pedig ketten felmentünk a szikla- csúcsra. Innen csak egy lépés és kész az örök élet. Diana átölelt és egy hosszú csók s aztán egy még hoszabb sóhaj kíséretében igy szólt:

— Ah, milyen szép volna meghalni igy! Csak egy lépés. Jer!

Önkénytelenül visszahúzódtam kissé biztosabb talajra s mikor biztos voltam, hogy innen nem ránthat magával a mélységbe, csak akkor feleltem :

— Oh Diana, szebb élni igy, az emberi kor legvégső határáig, igy ketten egymásért!

És igy éltünk jó ideig. De hát hiába, nem csinálták ugyanakkor még meg a nótát, de igaznak igaz volt az már akkor is, hogy „mindenféle szerelemnek vége szokott lenni.“

Ennek is vége lett, közönséges ostoba vége.

A nappali szobában voltunk, én egy nagy fauteilben ültem, Diana pedig az ölemben. Még az ajtót sem huztuk be, i olyan biztonságban éreztük magunkat. A j főszolgabíró ur elment Szobodolba bírót választani. Ki tudja hogy cseppent délután két órára a nappali szobába, hogy észre se vettük, ott állott előtünk. Diana egy hagyományos sikoltással elájult, én pedig szintén hagyományos szokás szerint, ostobán bámultam a levegőbe. De nem sokáig bámultam, mert a főszolgabíró ur kikergetett, sőt ezer a szerencse, hogy nyakon nem ütött.

Másnap... Hát másnap Dianának megbocsátott, engem pedig egy havi gázsival a zsebemben, elzavart a háztól.

Diána tehát ott maradt és máig is él ha meg nem halt. Én is élek.

Mit olvassunk?

Párisban most sokat beszélnek egy kis könyvről, melynek szerzője Antoine Albalat, czime pedig kissé szemfényvesztő : „Hogy lehet valaki Íróvá húsz leczkeóra alatt?“ Nos hogy? A szerző ezen a kérdésen sokkal kevesebbet törte a fejét, mint a mennyire most Önök tűnődnek rajta. Első sorban persze az olvasmányt ajánlja. Egyik utasítása például igy szól: „Ha ön Írni akar és röviden óhajtja magát kifejezni, tanulja ezt meg Michelettől, ha a hosszabb körmondatokat szereti, Bossu- ettől; a szines és mégis klasszikus frázisokat ellesheti Chateaubriandtól és Flau- berttől; az események csoportosítását ügyelje meg Goncourtnál; ha az ellentétek szembeállítására van kedve, gyakorolja magát ebben Rousseau segítségével; ha végül a stil összhangjára és fölséges nyugalmára törekszik, úgy olvassa Buffont“ stb. stb. Mit feleljünk erre a kis könyvecske szerzőjének? Velem együtt Önök mindnyájan tapasztalhatták, hogy mentői többet olvasunk, benyomásaink annál könnyebben összezavarodnak, sőt száz eset közül kilenczvenkilenczben el is illannak. Esztendők olvasmányai mennek igy veszendőbe. Mi következik már most ebből? Az, hogy olvasmányaink tömegét nem szaporítani, de leszállítani kell, azaz hogy a könyvből merített gondolatot és j benyomást mélyebbé kell tennünk, jobban magunkhoz kell kötnünk. De ennek ismét módját kell találnunk. Mi azt hisz- szük, hogy első sorban nem Flaubertet, Rousseaut stb. stb. kell olvasnunk, hanem vissza kell mennünk odáig, ahonnan ezek az irók maguk merítettek, ahonnan ők maguk megtanulták ismerni az emberi lelket és az élet minden színjátékét. Művelt embert ina már nem szükséges az iránt fölvilágosítanunk, hogy ez az ősforrás, ahonnan a legnagyobb Írótól kezdve, le egy zsurozó társaság kellemes csevegőjéig mindenki a legbiztosabban meríti a gondolkozás és társalgás anyagát: a világtörténelem. Ez az egyetlen könyv, amely százakra menő köteteket pótol, amely fölöslegessé teszi, hogy minden irót külön elolvassunk, amely megóv attól, hogy a sok tarkabarka olvasmánytól egyik gondolat elnyomja a másikat, mint ahogy nem emlékszünk semmire, ha egy képtárban huszonöt termen végig szaladtunk. Ismételjük, az irodalom ma egy dúsan megtérített asztal és mégis néha úgy érezzük, hogy bár sok fogásban volt részünk, éhesen kelünk fel az asztal mellől. És ismételjük, a világtörténelem az egyetlen szellemi táplálék, mely átmegy a vérbe, amelytől izmosodik és megnő a lélek és a gondolat.

De idáig hiába tudtuk volna mindezt, még sem mentünk volna vele semmire: egyszerűen azért, mert a magyar könyv- piaczról hiányzott egy olyan hatalmas munka, amely ezen a téren a legnagyobb igényeknek is meg tudott volna felelni. Egy korszakos műnek, a Nagy Képes Világtörténet-nek* kellett megoldania a kérdést. Mikor ez a munka tavaly megindult, mindenki elismerte, hogy a magyar szellemi életre nézve páratlan jelentősége van. Első kötete már ott díszeleg hónapok óta minden müveit ember könyvtárában, most nemrégiben a második kötet — szintén maga egy monumentális alkotás — hagyta el a sajtót. Ez a második kötet körülbelül 700 oldalon hozza „A

* Kiadják a Révai Testvérek és a Franklin- társulat.

görögök történeté“-t. írója Gyomlay Gyula bámulatos művészettel csoportosította ezt az óriás anyagot, tudományos szeme rendkívül éles és mélyreható, előadása egy perezre sem laposodik el, mindig friss, érdekfeszitő, néha — sőt nagyon gyakran — jólesően izgató. Amint gyönyörködve hallgatjuk, figyelmünk csak akkor szakad meg, ha szemünk ott jár egy-egy képen, szines műmellékleten és mivel a kötetben ebből is rengeteg van, a Nagy Képes Világtörténet állandóan leköti minden érzékünket.

Ha ezt a második kötetet szemügyre vesszük, nem lesz nehéz megérteni azt, amit e czikkben bevezetőleg mondottunk. Csak lapozgassunk benne. Itt a görög istenek szépséges legendáit olvassuk, tehát nem kell többé egy külön mythologia olvasásával megterhelnünk agyunkat; ott Platonról és Sapphoról van szó, tehát ismét sutba dobhatunk egy csomó bölcselet- és irodalomtörténetet, mert itt a régi filozófia és költészet sokkal elevenebben áll előttünk, úgy, amint az kinőtt a saját korának melegágyából, — szóval ebben a munkában minden fejezet olyan tárgyakat ölel fel, amelyeket ha úgy akarnánk megismerni, hogy külön-külön elolvasnék a rájuk vonatkozó szakirodalmat, ez egy teljes emberöltőt és egész — vagyont kivárnia. Holott a Nagy Képes Világtörténet-ből egy kötet 8 forint és az egész munkaóriás tizenkét kötetre van tervezve. Tehát kilenczvenhat forintért vesszük szellemi birtokunkba azt a töméntelen anyagot, amely itt Írásban és képben föl van halmozva.

Mi a magyar olvasóközönség szellemének egy rendkívüli uj megtermékenyítését várjuk ettől a műtől. Vegyünk fontolóra például egy időszerű tárgyat, csak a napokban olvashattuk mindenfelé,