Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-06 / 27. szám
'X’a.rssiGLsilxaxLö-, szépixod-alixii és isxxxeretterjesztő ixetila/p. '/ NAGYKÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. * ^ Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: í! Egész évre 4 frt. Negyedévre ! frt. Félévre . . 2 frt. |j Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanitóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el Kéziratok nem adatnak vissza. A legfőbb gazdasági kincs. A midőn Mózes az ö népét kivezette Egyptom országából, szerfölött nehéz és nem mindennapi társadalmi feladat megoldása jutott neki osztályrészül. Az ö feladata volt egy korrumpált, megalázott és kétségbeesett nép nagy tömegéből erős népet alkotni, mely életképes legyen bármilyen éghajlati viszonyok mellett is, a czivili- záczió bármely formája alatt is gya- rapodhassék, a balsors vagy üldözések közepette is megállja helyét és még a legnagyobb és legkülönbözőbb eshetőségek közepette se juthasson a megsemmisülés vagy végenyészet ösvényére; oly népet, a melynek legelső sorban meglegyen kellő szellemi jelentősége, nagy férfiaknak adhasson életet és a késő jövőben is a legnagyobb állhatatossággal és rendithetlen kitartással legyen felfegyverkezve. A módszer, melylyel Mózes e nagy feladat megoldásához fogott, abban állott, hogy a népet hozzá szoktassa életmódjában az egészségtan legszigorúbb követeléseit szem előtt tartani. Az egész népet távol tartotta a czivilizáczió romlottságától, a nagy városokban otthonos egészségtelen életmódtól, és a sivatag magányában, a hegységek erősítő, tiszta levegőjét jelölte ki tartózkodási helyéül. A táborban Mózes képes volt a tisztaság követelményeit a legszigorúbban betartani és pedig oly módon és oly arányban, a milyenben ^ manapság az alig volna megtehető. Étel és ital a legszigorúbb ellenőrzésnek volt alávetve ; a mi tisztátalan, egészségtelen volt, azt a táborban nem tűrte meg. A járványos betegeket elkülönítette, a házakat fertőtlenítette, a fertőzött ágyakat elégettette. A prostituczió és az ebből származó bajok szigorú ti tatomnak és rendszabályoknak voltak alávetve, a betegek és valamely betegségben gyanúsak a tábortól távol tartattak, azokkal együtt, kik hozzájuk közeledtek avagy velük érintkeztek. Ily óvatosság mellett évröl-évre erösbödött a néptörzs, egyre egészségesebb lön, mig végre is a negyven év végén egy uj, erős és önérzetes nemzet állott a beteg és kétségbeesett nép helyén. Egy nép egészségének ily csodás átalakulása aránylag rövid időn belül, példátlanul áll az emberiség történetében. v Csaknem mindazok, kik betegségnek voltak kitéve Mózes táborában, eltávolitattak rendes lakóhelyüktől. Manapság ennek éppen az ellenkezője történik. Nincs oly beteg egyén, a kinek jogában nem állana házasságot kötni és beteg, sinlödö gyermekeknek adni életet. A nagy tanulság ebből, hogy a czivilizáczió nem képes egy népet megsemmisíteni, ha a természet törvényeinek megfelelően ét és hogy nem annyira a czivilizáczió, mint inkább azoknak a népeknek életmódja, kik a czivilizáczió befolyása alatt élnek, ölik meg az emberi fajt. A görög népet nem a műveltsége, í nem a szobrászata, sem előre haladott művészete és költészete semmisítette meg, hanem megölte a görög nők és férfiak erkölcstelen életmódja. A modern czivilizáczió csakis abba helyezheti reményét, hogy az egyik vagy másik formában az egyes országok kormányai már is megkezdették azt az örök törvényt megvalósítani, hogy a nép egészsége képezi a legfőbb gazdasági kincset, a melyet minden rossz befolyástól erélyesen meg kell óvni. De eddig még kezdetleges ez a törekvés, a melynek megerösbödése és teljes s egész mértékben való fejlődése, természetesen legelső sorban maga a nép jóakaratán, és bölcs, józan belátásán alapszik. Or. F. Iskolai értesítők. Megjelentek immár az iskolai értesítők, melyek közvetlen világításba helyezik tanügyi viszonyainkat. A hozzánk beküldött példányok alapján megkezdjük tanintézeteink ez évi működésének ismertetését. I. A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló nagykárolyi róm. kath. főgymnasium értesítője. Közli Hám József igazgató. Az értesítő 15 fejezetbon számol be a lefolyt iskolai év eredményéről s a tanintézet beléletében történt eseményekről. Az előszó nemzetünk védasszonya az orgyilkos tőr alatt elvérzett Erzsébet királyné emlékének van szentelve. Elmondja mint járta be a rémhír szeptember 11-én a várost a királyné haláláról, mint vett részt a tanintézet az országos gyászban. Az intézetre kitűzték a gyász- lobogót, mely harmincz napig hirdette a nagy veszteséget, az ifjúság gyász ka rsza- lagot öltött, részt vett a temetés napján a gyászistenitisztoleton, majd szeptember 22-én gyász ünnepélyt tartott. A gyászünnopélyon Hám József igazgató tartott szép beszédet a tanuló ifjúsághoz, melyben idézve nemzetünk történetének kimagasló női alakjait, ezek közzé sorozza az elhunyt királynét, — kibon a magyar nő minden jó tulajdonsága egyesült — ki a legelső magyar ember mellett a legelső magyar asszony volt, — ki bár idegenből szakadt hozzánk, magya- rabb volt a magyarnál. Ismertette életét, jótékony befolyását a király és nemzet közötti kibékülésre, a nemzet szivébe vésett jelenetet, midőn könyezvo mond imát Deák Ferencz ravatalánál s végül intette az ifjúságot, hogy a dicső királyné emlékét örökké őrizzék meg sziveikben. A következő lapok a tanév folyama alatt elhalt Majoros Endre tanárról emlékeznek meg, s Csóti Márk tanárnak a ravatalnál elmondott gyászbeszédét tartalmazzák. Az első fejezetben Hollósy Béla tanár tart nagyobb értekezést „Faludy Ferencz élete és költészete“ cziraen. Ismerteti Faludy életét, irodalmi működését. A második fejezet a tanári testületet mutatja be. A tanintézetben az igazgató vezetése alatt 11 kegyesrendi és 2 világi tanár működött a felekezeti hitoktatókon kivül, kik a vallástanitást látták el. A harmadik fejezet a tananyagról és a tanításnál használt kézikönyvekről számol be, mely a közoktatásügyi kormány által kiadott tantervnek megfelelő. TÁRCZA. Kialudt a csillag . . . Kialudt a csillag fenn az égen, Magam járok künn a csöndes éjben ; Járok mint az ágról szakadt árva, Nincsen, a ki várjon vetett ágyra. Világit a rózsám kis ablaka, Holnapután lesz a lakodalma; Holnapután este ilyen tájba’ Ennálamnál nem lesz nagyobb árva. Szendrő/ Holozsnyay Cyrill. A bűnös remete. — Legenda. — Irta : Jancsó Gyula. Érdekes rom még ma is a nagykö- vesdi várrom. Csonka alakjai csak úgy daczolnak az évszázados idővel, mintha éppen örökké akarnának élni... Hej! büszkék is lehetnek a régi időkre ezek a néma falak! Még ép erőddé valamik ölelkezve, sokszor tisztelték vendégül Rákóczyt s annak hadverő vezéreit. A lovagteremnek, — fájdalom ! — nyoma veszett, pedig ebben hozták a buzogá- nyos ősök honmentő végzéseiket. Ebből a lovagteremből csigalépcsőn lehetett a föld alatti alagútba jutni, hová a hegyoldalról is barlangszcrü nyilas vezetett. De ezt a bejáratot kavicsosai takart márványajtó födte. Azt mondják, hogy az alagút összeköttetésben állott a sárospataki várral s vészterhes időben ezen közlekedett a két vár vitéz őrsége. Különben a nagykövesdi hires vár-omladék sziklás hegygorinczen pihen. A hegyoldalt ma már nem gyepszőnyeg, hanem szőlőtő s gyümölcsfa lepi el. Ennek a várhegynek a kopáran hagyott északi részén, közel a komor tekintetű régi templomhoz, ma is félépségben látható egy sziklafülke, közepén omladozó kerek kőasztallal s e mellett porlatag kőszékkel. A bejárattal szemben a falon rozsdás vasfeszület függ, mit a csintalan gyermekek bicskával faracs- kálnak. A környék népének ugyanis az a hite, hogy a kereszt rozsdája meggyógyítja a súlyos beteget is. — Az asztalon durva cseréptányér lapul, közepén az asztalhoz szegezve. Ezen a tányéron örö- koson néhány ósdi pénzdarab hever . . . Ennyi a való, a többi, talán — legenda... Szájról-szájra száll a hagyomány, hogy Rákóczy menekülése után az egyik áruló katona temérdek kincshez jutott s a vár körül lopózva bevárta az ellenséges tábor elhelyezkedését. Alig szállta meg a német az erődöt, a gaz áruló legott a parancsnok elé csempészte magát s a vár titkainak földerítésére ajánlkozott. A jövevény várur azonban élt a gyanúperrel s kötve hitt a komának. Mégis — nehogy az esetleges zsákmányt elszalassza kegyesen megengedte a hitszegőnek, hogy az ügyek kedvezőbbre fordultáig a megszálló csapat emberei közt tartózkod-! Ijék s azokkal azonos elbánásban részesüljön. : Mikor már hetekig vesztegelt s szolgálatát még akkor sem vették igénybe, gondolkozóba esett és a saját kincseinek megmentésén törte hig velejét. De ez nem ment oly kutyafuttába, ahogy Kallós hitte, mert a kujon labanezok szakadatlanul szemmel tartották. A várhegy északi lábánál merő in- govány meg láp terült el. ügy vélte, ott !jó biztos helye lesz az eltökitett jószág- ! nak. Egyébbként amúgy is a vadvizes tér közelében volt elásva, az öreg vadkörtefa árnyékában. De mert a várbeli németek szünet nélkül a fakörül rezgelődtek : attól tartott, hogy egyszer a véletlen nyomra vezeti őket, Akkor pedig se pénz, se posztó. Aztán meg valaha olyasmit hallott, hogy siket nyári éjszakán az elföldelt ezüst kékes lángot szór s ha nyomon ásót rneritnek körülte, a pénz az utolsó fillérig előbukkan . .. Ügy tavaszra hajlott az idő s,hir- telen meleg napok köszöntöttek be. Éjjel ugyan újból megvette a hideg, ami nappal olvadt; dohát mégsem lehetetlen, hogy egyszer megfeledkezik szokásáról a fagy s enyhén hagyja a térfarki éjszakát. Akkor pedig a rossz szellem ráül az eltemetett vasládára, pokoli testével izzóvá hevíti s ha majd éjfelen visszasiet a túlvilágba, a rejtett kincs lobbot vet. Pedig az több, mint bizonyos, hogy a szemfüles németek azt meglátják, a tüzes tájnak neki esnek s föltárják... No ez több lenne a halálnál. Amint határozott, úgy tőn... Tudni kell, hogy Kallós Sztambul- ból került a magyar földre a nagyur ajándékaképpen s Gül-Dzsembi helyett csak akkor nyerte a Kallós nevet, mikor Patakon a boldog emlékű Kelevényes tiszteletos végigöntötte a keresztvízzel. De akárhogy fáradozott is a jámbor tisz- teletes az igaz ref. hitet pogány szivébe csepegtetni, csak nem lett rá valójában a húsz esztendős török fattyú; elannyira — hogy hol Jézus, hol Mohamed lett előtte nagyobb. Sokat is évődtek o miatt vele a ..svábok“ és néhanapján ugy-ugy kihozták a sodrából, hogy azzal fenyegetőzött: ha tovább is bosszantják, hát „so izlam, se kálomista nem lesz, hanem fölcsap pápistáinak“ . . . Márczius elején tartott az esztendő. Szokatlanul langyos éj követte a meleg napot. Kallós öreg estig kimaradt. A várőrök ugyan vajmi keveset törődtek vele, de szobnpajtásainnk szemet szúrt a török távolléte s valami öten titkon ki is vonultak a vár környékére. Azt csaknem biztosra vették, hogy a körtefa körül kóvályog valahol. A hold halvány fényben úszott a tiszta égen. Ahogy a hegy tövére lebaktattak, úgy rémlett előttük, mintha ogy gyanús alak surrant volna el a templom körül. Utánna vetették magukat: de csalódtak, mert senkit sem találtak. A szemük káprázott. Innen a lápnak vették utjokat. Minél közelebb értek annál halhatóbb lelt valami tompa kongás-féle; hasonló ahhoz, midőn nedves földből vas eszközzel ne-
