Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-08 / 23. szám

XVI. évfolyam.

Nag\ -Károly, 1899. június 8.

23-ik szám

TÁxsadsújracxi., sze^5irocä.a,l3^CLi és ismexetterjesztő Ifci_©tila/pNAGY KÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE

)

Megjeleli minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr.

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.)

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 15 kr.

Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr.

Bérmentetlen leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza.

Városi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete e hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott Deb- reczeni István polgármester elnöklete alatt.

Elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván, mindenek előtt bejelentette, hogy Besnyö Gábor városi választott képviselő e tisztéről lemondott s helyette a legtöbb szavazatot nyert póttagot Hadál Antalt hívta be.

Bejelenti továbbá, hogy a városi tisztikart megtisztelő szerencse érte, midőn egyik tagját, főorvosát, Dr.Áldor Adolfot Ő felsége a király nemességgel tüntette ki, kíván a kitüntetett tisztviselőnek hosszú életet és kitartást további működéséhez.

Ezután a napirend első tárgya a bor-, hús- és szeszfogyasztási adópótlék szedése iránt alkotott szabályrendeletnek a belügyminiszteri leirat értelmében leendő módosítása tárgyaltatott. Elnöklő polgármester előadta, hogy e szabályrendelet-tervezetet a múlt évi deczember 16-án tartott képviselőtestületi gyűlés elfogadta, a miniszter csupán azért küldte vissza, hogy az az általa készített minta szerint alkottassék meg, változás tehát nincs, csupán annyi, miszerint azon rendelkezés, hogy a szeszadó átalányban legyen fizethető — kihagyatott. Majd felolvastatván az előadói javaslat, felszólalt Roóz S a m u. Az előadó úgymond úgy tüntette fel a javaslatot, mintha csak módosításról lenne szó,

ö azon nézetben van, hogy uj szabályrendeletről van szó, azért általánosságban kívánja a kérdést megvitatni, mert joga nyílt a képviseletnek a szabályrendeletet úgy általánosságban elfogadni, mint azt a napirendről levenni. Maga részéről nem fogadja el a javaslatot, mert bár tudja, hogy a város nem rendelkezik oly jövedelemmel, melylyel kiadásait rendezhesse s ez csak pótadóval érhető el, bár tudja, hogy a fogyasztási adó egyike a leg-• igazságosabbaknak, de nem látja be időszerűségét hogy most uj adókat inauguráljunk, mert azt elbírni képesek nem vagyunk, most is tulmagas pótadót fizetünk 74% községiadót, tüz- oltóadót, közmunkaadót, kövezetvám- adót, mely maga 10,000 frtra rúg (E szavaknál lépett a terembe a nemességet nyert Dr. gyömöröi Áldór Adolf, kit a képviselők élénken megéljeneztek) úgy, hogy a pótadó jóval felül haladja a 100 %-ot, ezt tovább válság nélkül fokozni nem lehet. Kritizálja az érveket, mit a javaslat mellett felhoztak, aggályát fejezi ki, hogy ezen uj adónem nem éppen szükséges kiadásokra lesz felhasználva, felemlíti, hogy ez úgyis ideiglenes jellegű intézkedés, mert az erre vonatkozó törvény hatálya 1901. deczember végén lejár s nézete szerint ha elfogadjuk a javaslatot, csak az lesz elérve, hogy bizonyítékot adunk a kincstárnak, hogy több adót is elbírunk, a mi pedig ellentétben áll adózó képességünkkel. A javaslatot általánosságban sem fogadja el. B r ó dy Lajos kéri, hogy a

polgármester ismertesse a javaslat genezisét. Roóz ügyvéde volt azoknak, a kik a fellebbezést beadták s mulasztást követett el, mert azt csak 31-ik napon adta be. Ezt a mulasztását akarja most reperálni. A polgármester lojális volt, mert a fellebbezést felterjesztette s miután a kormány a javaslathoz hozzájárult, csupán módosításokat kíván, s miután a pénzre szükségünk van — adóznunk kell. Elfogadja a javaslatot. Debreczeni István polgármester ismerteti az előzményeket; a bizottság, mely ki lett küldve, hogy az ügygyei foglalkozzék, ismerte az előzményeket. A város annak idején elmulasztotta kihasználni a regálék adta jövedelmet, most más megoldás nincs, mint azt a fogyasztási adók behozatalával pótolni. Bródy Lajos annyit értett, hogy az a haszon a mi eddig a kereskedőknek jutott, most a városi pénztárba foly. Dr. Adler Adolf: A fogyasztási-adó a legigazságosabb, mert bárki maga szabja meg mit fogyasszon. Igaz, hogy nagy a pótadó, de éppen az a czélja a javaslatnak, hogy miután 6000 frt jövedelmet ad, a pótadó leszállittassék, esetleg ez Összeg a fejlődésre szükséges czé- lokra fordittassék. A törvény 1901. után is hatályba maradhat s mi értelme lenne annak, hogy ha a törvény nekünk bevételt biztosit a^t igénybe ne vegyük csak azért, mert egy osztály önző érdeke igy kívánja. Elfogadja a javaslatot. Csipkés Endre: A város ezelőtt 10 évvel 10,000 frttal olcsóbban adta a fogyasztási jövedelmet a

kereskedők- és mészárosoknak s ma ezek szegülnek a javaslat ellen. Régebben ők emelték jogtalanul 10 krral a szeszfogyasztási adót, ma nem akarnak 5 krt fizetni. Ö elfogadja a javaslatot már csak azért is, mert az abban foglalt fogyasztási adónak legalább felét olyanok fogják megfizetni, a kik egyébként a pótadóhoz nem járulnak. Debreczeni polgármester: Egy oly javaslatról van szó, melynek igazságosságát az ellenzők is elismerik, de azt mondják a kereskedőkre hátrányos. Hosszabban fejtegeti, hogy a javaslat nem hátrányos. A jövedelemre szükségünk van, hogy hova fordítsuk, a képviselet bölcsességétől függ. Tudta a képviselet mit vállalt magára s nem tartja a képviselet méltóságával megegyezőnek, hogy e kérdést ma vita tárgyává tegye. Még Roóz Samu szólalt fel személyes kérdésben s kijelenti, hogy Bródy előtt nem menti mulasztását, de kijelenti, hogy a fellebbezőknek ügyvéde nem volt, mert bár ö készítette a fellebbezést, de azért honoráriumot nem kapott. Ezzel a vita berekesztetvén, miután névszerinti szavazás kéretett, polgármester azt elrendelte. A szavazás eredménye az lett, hogy a képviselet 39 szóval, 31 ellen a javaslatot nem fogadta el s a napirendről levette.

Ezután az építési szabályrendelet tárgyaltatott, melyen a belügyminiszter következő módosításokat kívánt. A tervhez a helyszinrajz is csatolandó. III-ad fokú hatóság, a közigazgatási bizottság. Régi épületeknél magasbitások

TARCZA.

Kiégett szivem ....

Kiégett szivein, mint a rózsa,

Melyre égető sugarak Harmat tálán száraz éj után,

Tüzelve, forrón omlanak.

Felhő borult a kopár tájra,

Felhő ül a szivem fölött,

Rejtekében nem zendül ének,

Csak néha az avar zörög.

Kihaltak mind a fényes álmok, Elhalványult az ideál ;

Porba hulltak büszke reményiül, Rájuk lehelt a zord halál.

És meg vonult szivem rej tekén A szárnyaszegett képzelet,

Nem járja be merész röptével A titokzatos kék eget.

Vágy sem ébred már a szivemben, Hidegen hagy a múlt, jelen, Lelkesülés láza nem fut át Nagy eszmékért a keblemen.

Fásultan nézem, hogy a földről Az igazság hogy menekül,

S bukásán az önző önérdek,

S gazok tábora mint örül.

Vári-Olvaszthó Ferencz.

Az áldóját . . .

Az áldóját e világnak !

De sokat is prédikálnak Felőlem :

Ileám fogják erőszakkal,

Hogy legtöbbször — a bor szaval Belőlem !

Legalább csak igaz volna !!

De — fájdalom — ez gyakorta Nem esik,

Mert pénz ritkán van zsebembe . . Sokszor még — egy fél-literre Sem telik !!...

Sallay Lajos-A. gr iIrta, Tick-37- .zLlcos.

Gyönyörű májusi délelőtt volt. Csakúgy szaglottak a Császárfürdő fái az éjszakai zápor után, a Dunáról pedig erős yiszhang verődött a lapályban fekvő sétálóhely lóczái felé. Éledt minden és mindenki a tiszta ózontól. A gyógyudvarból szinte kétszeres viszhanggal verődött kifelé a katonazene csinnadrattája s a platánok alá csalták az üdülő fürdővendégeket. Senki se törődött most azzal, hogy az osztrák hadsereg cseh muzsikusai német nyelven hirdetik a magyar egyvelegeket, mert hát

úgy gondolták, hogy egy világhíres magyar fürdőben ennek okvetlen igy kell lenni.

De mégis akadt, a kinek ez nem volt ínyére. Bernát Etele az ő bogárfekete bajuszával és köszvényes lábával nem ült le a gyógyudvarban akkor, a mikor a közös ármádia legényei konczer- teztek ottan. Pedig szerette a zenét, de csak úgy, ha a czigány ríkatta a hegedűt. Ezt elhallgatta egy ülőhelyében akár két nap, két éjszakán keresztül s akkor megfeledkezett még a csúzos bajáról is. Most azonban még jobban érezte a hasogatást, a mikor a fülébe racscsolt a nagydob és czintányér fülhasgató hangja. Ilyenkor összehúzta rá a szemöldökét, a fogát meg vicsorgottá hozzá s fel-felszisszentett a fájdalmára.

Körülnézett, hogy nem vette-e észre valaki ezt a keserves jelenetet.

Senki se vette észre, csak ő látott meg egy kis filigrán ezukorbabát, egy szőkehajú, halványpiros arczú kis leányt, a ki lihegve futott a nagy gyógyudvarból kifelé. Mikor kiért a fás alléba, meglassította tánezos lépéseit és keresett-kutatott a két nagy szemével valakit. Olyan enni- valóan szép volt most ez a fel hévül t kis baba, hogy még a Bernát köszvénye is kapitulált előtte. Kiszünt egy kis időre az is és a szaggatások helyett valami a baloldalában kezdett erősen verni. Most azonban nem szorította össze a két fogsorát, hanem rajtafelejtette a szemét a kis göndör babán, a ki ott kerengett a lóczája közelében.

A mamáját kereste szegényke...

Majdnem sírásra állta kis ajka, olyan pityergősen csucsoritotta össze a szája széleit. Árván, elhagyottan érezte magát a nagyváros forgatagában. Csupa idegen arezot látott s szemtelen, tolakodó pillantások lövelltek feléje... Úgy égett az arcza a nagy felhevüléstől és a félénk szégyentől. Azt hitte, mindenki őtet nézi, véle foglalkozik. Pedig ő nem törődött most senkivel, semmivel, csak az édes anyját kereste a rendes, megszokott lóczán. Azon most mások ültek: hanezurozó fiatal emberek, a kik irapertinens előzékenységgel szorítottak maguk között egy üres helyett a sárga lócza közepén.

— Üljön ide, kis szőke, van itt még magának is egy üres hely — szólt az egyik kamasz ördögien vigyorogva.

Mire a többiek jóízűen rácsaholtak az éretlen tréfára.

Az allé másik sorából kéjes vihogással kisérte ezt a jelenetet két kikent arczu ismert nőalak s az elszaladt szőke leányka helyett ők ajánlkoztak a suhanezok társaságába.

Bernát Etele megbotránkozva nézte ezt a szemtelen komédiát s mérgesen felállva, oda ment a suhanezok lóczája elé,

— Haszontalan ficzkók, mars ki innét, mert rögtön a képeteken töröm ketté ezt a somfabotot — rivallt rajok Bernát és a levegőben suhintgatott azzal a sihederek előtt.

Ez az erélyes fellépés imponált a diákoknak, a kik megrémülve futottak a Lukácsfürdőn át a Margithid felé.

A kis szőke ezalatt fölszaladt a Duna felől levő töltésre s a viczinális vasút sínjei közül nézett szét a lankás felé.

Kitűnő orvosi észleletek alapján /v nrm \ r f | * szerencsés összetételénél fogva, az egyeimmár dönthetetlenül megvan |Í P I I , II í / I 6 7 V1H ft 171 ^7 dül tartós hatású és kellemes ízű hasállanitva ho»v ‘ 1 I I 1 11 I L fl U11 íl C1 lYCkM I {[ V I/J, hajtószer. A régi hírnevű Ferencz József

^ / keserüvizet mindenütt árusítják.

H>T agy báni raktár lE^Zsi'ULf'rxi.a.rixi Tsifea/to és ZETla, czégnél 3>Ta,^37'-IE^áircl37-'‘b£iri-