Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-19 / 3. szám
Tá,xsa,d-©,lxxxi., szép>ixodLa.l.x3Ci.i és isxxx©x©ttexjesz't© Ifcxetila/p. NAGY KÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és Imii tők mik egész évre 3 Irt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyíl ttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Farsang. Karneval herczeg e hó 7-én tartotta bevonulását. Tehát már benne vagyunk a farsangban. Ez az esztendőnek az a része, mely az egyhangú mindennapi élet felviditására, szórakozásra, összejövetelekre van szánva. És ez jól varr igy. A mindennapi élet harczában kifáradt emberiségnek szüksége van a szórakozásra is. De eltekintve ettől, kétségtelen, hogy ezen farsangi mulatságok társadalmi jelentőséggel is birnak. Ez adja meg az alkalmat, hogy a társadalom egyes osztályainak tagjai egymással összejöjjenek, egymást megismerjék. Itt találkozik a kevésbbé vagyonos a vagyonossal, a kisebb társadalmi állású egyén a nagyobbal. Ez összejöveteleknek lenne czél- juk, hogy a társadalmi osztályok közötti választó falakat eltávolítsák. Sajnos, ezen választó falak oly szilárdan me- redeznek ég felé, hogy azokat meg- dönteni lehetetlen. A bálteremben eltűrik ugyan egymást az emberek, de egyes klikkek félrehuzódnak, ezen klikkek szerint apróbb csoportok alakulnak s hiányzik amaz összhang, a mi a jó mulatságnak elengedhetetlen feltétele. A másik ok, mi a farsangi mulatságoknak nagy hátrányára válik, a báli fényűzés. Azt hiszik, hogy drága selyemruhák és mutatós ékszerek nélkül bálban megjelenni, bálban jól mulatni nem is lehet. S éppen a fényűzés az, melyet mindenki utánozni kiván. A kevésbbé vagyonos öltözékben, ékszerekben utánozni akarja a vagyonost s innen van, hogy az egy vagy két leányos apa borzadva emlegeti még nevét is a bálnak. De hát nem csoda, mert a bál ma már nem a régi mulatság fogalmának felel meg, hanem kirakat, melyben élő modelleken mutatják be az öltözékeket és ékszereket. S bál után nem arról foly a beszéd, ki hogyan mulatott, hanem arról, kinek milyen volt a toalett-je. Ily körülmények közt aztán nem csoda, ha a bálok nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásnak s éppen e miatt mindinkább ritkábban tartatnak. Ezekkel a rósz szokásokkal egyszer valahára le kell számolni. A bálteremben ne nézzük a tár- f sadalmi és vagyoni különbséget, ne igyekezzünk a fényűzésben egymásra hezitálni, egy czél legyen csak, hogy kellemesen szórakozzunk. S ha ezek az eszmék fognak vezérelni, a farsangi mulatságok nem lesznek az apákra nézve az adósság- csinálás forrásai, a leányokra a keserű visszaemlékezés okai, hanem azok, a minek lenniök kell: a kellemes és vidám szórakozás órái. Mulassunk a farsangon, mert hisz ez a rendeltetése, de a mulatozásban se feledkezzünk meg az okszerű takarékosságról. A rózsaszínű farsangon mulasson jól városunk egész közönsége. Nagy-Károly rendezett tanácsú város szabályrendelete a hús-, bor-, szesz-, szeszes italok és szeszes folyadékok után fizetendő városi fogyasztási pótadó behozatala tárgyában. (Elfogadtatott a városi képviselőtestületnek 1898. decz. 26-án tartott közgyűlésében.) (Folytatás.) 23. §. Minden oly szesz, szeszes ital és szeszes folyadék, melyre nézve bebizonyult, hogy nem helyből szállitta- tott és a melyre nézve a városi fogyasztási pótadó lefizetése bárczával nem bizonyittatik, — becsempészettnek tekintetik, s mint ilyen a városi szeszfogyasztási pótadó. beszedésére jogosított, —- vagy meghatalmazottja által zár alá •r hetö és lepecsételhető. 24. §. Jelen szabályrendelet szerint előirt fogyasztási pótadótárgy bejelentés csak a hivatalos órák alatt eszközölhető. A hivatalos idő reggel 8-tól 12-ig és délután 2 órától 6 óráig, — vasárnapokon és Gergely naptár szerinti ünnepnapon d. e. 8-tól 12 óráig álla- pittatik meg. 25. §. A városi szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosítottnak jogában áll a pótadó fizetésére kötelezettek által tett bejelentés valódiságáról a helyszínén személyesen vagy megbízottja által meggyőződést szerezni. A városi fogyasztási pótadó alá eső tárgy tulajdonosa a szükséges felvilágosítást megadni s üzleti helyiségét, raktárát, pinezéjét s egyéb a pótadó alá tartozó tárgy tarthatására alkalmas helyiségét a beszedésre jogosított kívánságára kinyitni köteles; s tűrni tartozik, hogy ott a szükséges vizsgálat megej- tessék. 26. §. Pótadótárgy eltitkolás, vagy egyéb a városi szeszfogyasztási pótadó megcsonkításának gyanúja esetén a pótadó beszedésére jogosítottnak vagy megbízottjának joga van bármikor az üzleti helyiségben s a szeszes italok tartására rendelt helyiségben megjelenni, ott vizsgálatot tartani, azonban ezen vizsgálat az éjjeli órákban csak a polgármester engedélye és rendőri közegek közreműködésével eszközölhető. 27. §. A rendörkapitányi hivatal a városi szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosított indokolt kérelmére — a pótadó csonkítás ellen irányuló vizsgálathoz a rendőri segédkezést kirendelni köteles. III. RÉSZ. 28. §. Mindenki, ki a városi bor- és húsfogyasztási pótadó kivetésének és beszedésének alapjául elfogadott állami húsfogyasztási adó és boritaladó kivetése és beszedése iránt fennálló törvényeket és szabályokat meg nem tartja, vagy azokat, szándékosan avagy mulasztása folytán megsérti, miután a városi fogyasztási pótadó az állami fogyasztási adóval elválasztathatlan kapcsolatba hozatott, a pénzügyi törvéTARCZA. Éjjel. Szemem kiszáradt, nincs mi oltsa Az édes-kínos szenvedélyt, Egy röpke perez is úgy fokozza A szívbe oltott szenvedést. Az éj nekem a kín hazája S reám ki tudja mennyi vár : Csak testet öltne lelkem vágya, Oh! csak tudnék meghalni már. Hisz én is voltam egykor boldog, Álmi innak kedves képe lön, Reám az ég kéklőn mosolygott S merengtem csendes, szép jövőn. Azt gondolám, szivemre mindég Egy másik dobbanata vár: S álmim rabolja ez az emlék, Oh! csak tudnék meghalni már. Egy perczen át virult az éltem S most kínos átok súlya nyom, Elszállt örökre szép reményem, Bánat borítja homlokom! Nem int a jövő szép szeméből Felém egy árva fénysugár . . . Lebuktam a csillagos égből: Óh ! csak tudnék meghalni már. Nekem csak átok volt szerelmem, Érette nyertem — jaj! — mi bért : Szerelmet sugárzott a lelkem S hideg gyűlölet volt, mi ért. Keblem tüzét reá pazariám És jég emészté . . . gyilkos ár . . . Zokoghatok szivem hamuján : óh ! csak tudnék meghalni már. Körültem jéghideg az éjjel S bennem csak lángol égő vágy . . . A lámpa álmosan néz széjjel, Minden, minden aludni vágy. Aludni vágyom el . . . örökre . . . Szivemnek annyi, annyi fáj . . . Lehullt reményem üstököse : Óh! csak tudnék meghalni már. FIiesz Henrik. Karácsonyi szerelem. (Rajz a diákéletből.) Irta.: Hantke Em i 1 Busán, összebújva vaczogtunk kis szobánkban. Kinn nehéz, fojtó köd ereszkedett a hóval borított földtekére. És mégis milyen elevenség mindenfelé. A kirakatok, boltok telve bámulókkal és vevőkkel, a csengős megterhelt szánok, pedig vígan siklanak hazafelé. Készülnek a Karácsonyra, viszik az ajándékokat. Mi már elkészültünk, és az ajándékokat is megkaptuk. Négyen laktunk a kis szobában, mind a négyünk szekundákkal jött át. Hajló Jankó 5-ből, Rengő Benő 3-ból, Juga Pista 2-ből bukott meg. Még én voltam a legvalamirevalóbb, mert qsak egyből, a számtanból buktam meg. Hazulról pedig ki volt adva mindnyájunknak a jelszó, hogy ha szekunda lesz, el ne rontsuk az ünnepeket azáltal, hogy haza menjünk. Ezért vaczogtunk mi busán, összebújva kis szobánkban. Mit csináljunk ? Hogy töltsük el a Karácsony estéjét? Honnan vegyünk pénzt? Ezek a kérdések lebegtek mindnyájunk szeme előtt. Mert ha az embernek van egy jó öreg házigazdája, a ki szívesen veszi, ha elfogadjuk privát meghívását, akkor rendbe lennénk. De a miénk ! ki ment faluzni, és egy öreg cselédet hagyott hátra, hogy készítse el a vacsorát ezeknek a jó madaraknak, kik ilyen szent napon is fel tudnák háborítani az ember belső nyugalmát. Látnivaló tehát, hogy egy Karácsony- estén, egy egyszerű vacsorával nem lehet napirendre térni. Legalább ha más nem, hát egy kis thea, csak kijár ilyenkor. Ilyen keserű érzelmek dúlták keblemet, úgy annyira, hogy már nem bírtam kiálni és felvéve kabátomat elakartam menni hazulról. — Hová mégy Tamás? — kérdi Benő. — Isten tudja, hát ha találok valamit, a mivel eltölthetnénk mi is az időt, úgy mint más jóravaló emberek. — Te? kérdi Jankó — nincs már abszolúte semmi becsapni való ? — Sajnos, de a kérdésben már benne a felelet is. — Legjobb lesz, ha munkához látunk. Tüzelni való fánk nem lesz elég, az öreg meg bezárta a kamrát. Nézzetek szót, a mint esteledni kezd a hegyek közt egy^ kis fáért, úgyse járkál ott most senki. Én meg addig a városban próbálok egy kis szerencsét. Ezek után nemsokára üres lett a kis szoba, mi meg dolgunk után láttunk. Azaz, hogy én nem. Összevissza jártam már az egész várost, de sehol semmi kilátás, nem tudtam sehol egy jó baleket fogni, a kit rászedhettem volna. Leverten ballagok hazafele, midőn egy vásárlókkal tolt bolt előtt megyek el. Az ajtó előtt egy falusi kocsi állt, s a mint oda érek, kiül fel rá, mint a szent- jánosi jegyző, egy sűrűén lefátyolozott hölgygyei. Szerettem volna én is felugrani és velük menni. De nem ugróm fel gondolám magamban. Nem, mert egy gondolat villant meg agyamban, a melynek hatása alatt a mennyire tőlem telhetett siettem hazafelé. Kitárom szobám ajtaját, a melyből nagy dobogás hangzott kifele. A fiuk egy egész ajtó felet czepeltek be valamelyik szőlőhegy pajtájából és annak álltak neki, hogy darabokra hasogassák. — Mit csináltok?! — Lassaban hé I Mi hoztunk ám fát. Lesz tűz ... — Lesz a pokolban! Abba hagyjátok mindjárt szerencsétlenek ! — Na, na, na, mi lelt? Tán hoztál valami jót ? — Igenis hoztam 1
