Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-31 / 5. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 5-ik szám. Föltétlenül szükséges intézkednie a tervezetnek, hogy ki legyen erre illetékes. Nagyon helyes is, hogy intézkedik, de talán nem olyan utón, amilyen a dolog természetének leginkább megfelelne. Ugyanis a képviselőtestület nagyon sok arra, hogy a város és állam közt sokszor elég bizalmas jellegű kérés titkát megőrizze. Állhatnak elő olyan esetek, amikor kárára lenne az ügynek, ha a városnak az államhoz intézett kérése idő-nap előtt a nagy nyilvánosság elé kerülne. Egy kisebb szervezetet, pl. az állandó választmányt is fel lehetne ruházni azzal a joggal, hogy a minisztériumokhoz vagy közhatóságokhoz a város nevében kérelmeket intézhessen. Pontosabban kifejezve: ne legyen szükséges minden felhatalmazást a képviselőtestületnek adnia, jogában legyen az pl. az állandó választmánynak is. Amúgy is minden ügyet ez a szervezet készít elő a képviselőtestület számára, így tudni fogja, hogy melyek az olyan jellegű dolgok, melyek minél kevesebb emberre tartoznak addig, mig meg nem valósulnak. Nagy fontosságot tulajdonítunk e jelentéktelen kis módosításnak is, mert sokszor ilyen külsőséges kis dolgokon fordulnak meg a nagy dolgok. Borraktárakat létesit újabban az állam olyan városokban, melyeknek a vidékén nagyobb mennyiségű bor terem. A hatalmas méretű borraktáraknak az a hivatásuk, hogy egységesítsék egy-egy bortermő vidék bortermését egy fajra s igy állandó és jó piacot létesítsenek számukra. Ugyanis, ha a különböző fajú borokat termelő gazdák egy pár hektót ebből is, abból is eladnak, abból még nem lesz kereskedelem. A magyar boroknak világpiacot csak úgy teremthetünk, ha nagy tömegű, egységes jellegű bort tudunk eladásra vinni. Ha ez országosan egységes nem lehet és nem is kell, hogy legyen, legalább vidéken- kint kell arra törekedni, hogy mirtdenütt a bornak meglegyen az a jellemző és állandó ize és minden sajátsága, mely őt a többitől megkülönbözteti. Amint pl. az olasz borokat fel lehet ismerni már ízükről is, igy fel lehet majd ismerni a magyarországi különböző vidéki borokat is. Természetes dolog, hogy egy-egy ilyen borpince felálliiása óriási lendületet ad az illető vidék borászatának. Mint biztos piac serkenti a gazdákat a termelésre, kik igy módját találják annak, hogy készletüket értékesíthessék. Egy kialakult, jó tájfajta pedig olyan nagy keresletet nyerhet, ami az egész vidék fellendülésének lehet az okozója. Az államnak természetesen nagy összeget jelent egy-egy ilyen piac felállítása, épen ezért a városok versengenek s jótéteménynek tartják, ha megkaphatják. Vármegyénkben is, a szomszédos megyékben is mozdultak meg már városok. Meg kell mozdulnia Nagykároly városának is. Erre kényszeríti őt a maga iránt való okosság is, mely azt mondja, hogy ne mondjunk le erről a fontos gazdasági tényezőről is mások javára. Annál is inkább, mert hogy ha egyszer más város itt a környéken elnyerné, akkor nélkülözhetőnek mondatnék, hogy Nagykároly városában is legyen egy. Másrészről kérhetjük azon az alapon is, hogy itt a környék gazdasági viszonyai k V innak egy ilyen intézményt. Kétségen kívül áll, hogy sem a megyében, sem a szomszédos Szilágymegyében egy vidék sincsen olyan fontos bortermelő vidék, mint a miénk. (Peér, Pele, Szalacs, Tasnád, Károlyi-Erdőd, Nántü stb. stb.) Úgy minőségre, mint mennyiségre nézve úgy Szatmár, mint Szilágyvármegye bortermésének java Nagykároly vidékéről kerül ki. Ez az egyik fontos ok arra, hogy a borraktár itt létesittessék. A másik ok egészen helyi jelentőségű, de nagyon is fontos. Ugyanis városunk határában egy hatalmas, ilyen célokra úgy méret, mint elhelyezés és minőség tekintetében kifogástalan állapotban lévő pince van, melyet bármikor üzembe lehet venni, alig valami megjavítás után. Ez pedig rendkívül fontos körülmény. Az államnak ilyen hatalmas pince megépítése 100 ezrekbe kerülne, mit itt készen kap, ha másképen nem, haszonbérbe. Mig egy más helyen óriási befektetést igényel egy ilyen intézmény felállítása, itt a viszonyok szerencsés véletlene folytán épen a legszükségesebb kellék áll készen rendelkezésre. Az említett hatalmas pince a legjobb állapotban levő, teljesen használható, száraz, jó fekvésű, vasúti vonal mentén a város határában fekszik. Jobb helyet keresve sem lehetne találni a számára. Ha nem lenne már meg, oda építenék. t Ilyen körülmények között nem is lehet másra gondolni, mint arra, hogy a szükséges lépések megtétessenek arra, hogy Nagykároly városában az állam borraktárt létesitsen. Sehol a megyében, de talán az országban is, nincs olyan hely, hol ilyen kedvező körülmény segítené elő e szép intézmény megvalósithatását. Mig egy részről maga a vidék olyan, hogy maga az intézmény nagyon szükséges, hogy épen városunkban létesittessék, más részről befektetésben olyan óriási megtakarításról van szó, ami egyenesen olcsóvá teszi ezt a nagy alkotást az általa előidézett eredményekhez képest. A földmivelési kormány, mely olyan sokat szokott áldozni gazdasági viszonyaink jobbá tételére, bizonyára nem fogja a városunk vidékétől azt a csekély kis áldozatot megtagadni, ami az adott előnyös viszonyok mellett elégséges lesz eme áldásos intézmény megvalósítására. Második rész: A szótan. Ha a betűket értelmesen rakjuk össze, szó lesz belőle. Szó többféle van. Ilyen p. o. a becsületszó. Ennek kellene a világon a legelsőnek lenni, mégis erre ad sok ember legkevesebbet. Az még csak megjárja valahogy, ha valaki a más becsületszavára nem sokat ad, de mikor valaki a saját becsületszavát se sokba veszi, ott már nagy baj van. Nevezetes még az adott szó. A tisztesség követeli, hogy ezt meg kell tartani. Kivételt képez a nemzetnek adott szó, ezt nem megtartani, hanem kijátszani szokták. Megemlítést érdemel továbbá a kimondott szó. Ebből ért a magyar, de nem mindegyik. Van aztán elejtett szó is. A szavak nemei. 1. A főnév. Ilyen nem nagyon sok van ; de mégis vannak, p. o. bankó, sáp, subvenció, tantiém, osztalék, prémium, hatalom, rang, kitüntetések és még néhány hasonló. Ezek mellett a többi csak melléknév, sőt még a tisztesség és becsület is csak melléknév ezek mellett. 2. A melléknév. A melléknevet arról lehet megismerni, hogy fokozni lehet. Manapság ilyen nagyon sok van, mert p. o. mindenfelé látjuk a fokozott igényeket ; a cselédek napról-napra fokozottabb követelésekkel állnak elő s valósággal a túlzó fokig viszik a követelést; a vi- gécek, ha mindjárt nem állsz kötélnek, egyre fokozottabb szemtelenséggel lépnek föl stb. A fokozás azonban nem mindig egy és ugyanazon tulajdonságnak növekedését jelenti, hanem olykor gyökeres lényegbeli változást is ; mert ha p. o. a hagymát fokozzuk, nem nagyobb hagyma, hanem fokhagyma lesz belőle. 3. Az ige. Az igét ellentétben a melléknévvel, nem fokozni, hanem ragozni szoktuk. A ragok közt legnevezetesebbek a csiriz, enyv és gummiarabikum. Az igék között legnevezetesebb a szállóige. 4. A számnév. A számnév mindig valaminek a mennyiségét fejezi ki. Ezt tartják a világon a legmegbízhatóbb valaminek s a számbeli bizonyossághoz azt mondják nem férhet kétség. Pedig hát nem úgy áll egészen a dolog, mert a számok se fejezik ki mindig biztosan, hogy hányról van lulijdonképpen szó? Hogy p. o. egyebet ne mondjak, azt mondják, hogy „Három a tánc“, pedig eltáncolják a negyediket, ötödiket is stb. Vagy tán a „hatökör“ egészen bizonyosan hatot jelent-e ? Láttam én „hatökröt“ egy darabban is. 5. A névmás. Olyan szó ez, a mely a névnek megmásitását jelenti. Előfordul az örökbefogadásoknál, névmagyarosításoknál. Gyakorolják a bukott kereskedők, mikor más néven, p. o. a feleségeik nevén nyitják meg újra az üzletet. A csalók és szédelgők is sokra becsülik a névmást, mert hol ilyen, hol amolyan néven űzik a mesterséget. 6. Kötőszó. A neve után ezt is megértheti mindenki. Legnevezetesebb kötőszavak : madzag, kötél, zsineg, stb. Legveszedelmesebb a Báli Mihály kötőszava. A szavak értelmi módosulása. A szavakat nem mindig használják eredeti alakjukban; sokszor kiforgatják eredeti mivoltából, még pedig nem csak csürés-csavarás által, mint a megszorult politikusok, mikor elfelejtett ígéretükre emlékeztetik őket, vagy mikor a fiskálisok a törvényt magyarázzák, hanem nyelvtani alakításokkal is. Ilyen változtatások történnek szóképzés, szóragozás és szóösszetétel utján. A szóképzés úgy történik, hogy a szónak eredeti alakjához hozzáragasztanak valamit, a mi által uj értelmű szó keletkezik. De sokszor úgy is képeznek szavakat, hogy az eredeti szóból semmi se marad meg, p. o. mikor a „sikkasztásiból, „idegen vagyon ellopásáéból ilyen szót alkotnak : . panama.“ Aztán meg visszafelé képezik szinte ekkora változtatással. Mivel a panama szót nem mindenki érti, legyen hát neki világos értelme, visszaképezik, hogy „becsületes ember.“ A szóösszetétel két, vagy több szónak egybe- csatolásából származik, a mikor egy uj szó jön létre. Itt is sokszor megesik, hogy a szavak összetételt által olyan uj szó jön létre, a melyben az eredetit nehéz felismerni, olyan nagy az elváltozás. P. o. mikor ezt a két szót: „vesztegetés“, meg „választópolgár“ összeteszik s kijön belőle a „mandátum.“ Igeragozás. Az ige olyan szó, a mely cselekvést, vagy szenvedést fejez ki. Mivel pedig a cselekvés, vagy szenvedés háromféle, időben történhet, t. i. vagy a múltban, vagy a jelenben, vagy a jövőben, az igének e szerint három főidejét különböztetjük meg. P. o. lopott, sikkasztott, csalt stb. a múltban történt, ez tehát a múlt idő. A jelen idejét azonban már a mostani időfolyamatot kifejező alakban mondjuk ki, t. i. „be van csukva.“ De ez csak a kisebb tolvajokra szól, már a nagyobbaknál igy fejezzük ki: „fel van mentve.“ A jövő időt meg úgy fejezzük ki, hogy a cselekvés idejét csak a jövőben jelzi a szó. P. o. hogy az előbbi esetnél maradjunk, a ki most be van csukva, az a jövőben (ha t. i. kiszabadul) „vigyázni fog.“ De ez is csak a kisebb tolvajokra szól, a nagyobbaknál már igy mondjuk : „folytatni fogja.'* Főnévragozás. A főnévragozás úgy történik, hogy az eredeti szóhoz egy ragasztokot tesznek s ez által a szó jelentményében előáll a kívánt módosulás. P. o. a panamához hozzáragasztják a kitüntetést, vagy a rangot és megvan a kívánt módositás. A kitüntetett egyén pedig, a ki ezt a módosítást kívánta, még tovább ragoz és hozzáragasztja a pöffeszkedést.
