Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-01-17 / 3. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik szám. rossz játékos (aki azonban nem veszt, azt Neméuyi teszi) a károlyi közönség is. Talán nem is biinös, „mert nem tudja, hogy mit cse­lekszik.“ Sokszos olyan gyenge darabokra telik meg a ház, hogy egy idegen csodálkozna ezen a nagy müpáríoláson, miskor meg kiváló szép­ségű darabok, gyönyörű előadásban mennek, mit alig néz végig egy gyenge félház. Amire egész jogosan keseredhetne el a kultúrának nevezett érzékeny lelkű valami, ha szólani tudna Az elmúlt színházi hét egyik szenzációja a kinetofon nevezetű csoda vendégszereplése volt. Tálán a nagykárolyi közönség se tudta, hogy micsoda, mint a szindarabbeli paraszt, aki varrógépet vett helyette, mert nem mutatta azt a nagy érdeklődést, amit olyankor lehet várni, ha egy találmánynak az életben először való megnézéséről van szó. Bizton lehetett volna várni mind a négy alkalomra zsúfolt házat, egy csomó kivülmaradt, fájdalmában síró emberrel, aki nem fért be. De nem igy volt. Edison világhírű találmánya nem bírta ki a konkurenciát az ötven százalék helyár feleme­léssel. Hiszen ember azért volt elég, azaz hogy sok, de még több is lenetett volna. A közön­ség elismeréssel tartozhatik Neményinek, aki két napra lemondva saját bevételéről, a sze­mélyzete kiadása mellett bele ment még egy külön kiadás kockáztatásába is. — Maga az előadás az újdonság varázslatos erejével hatott és meglepően szép és tökéletes volt. Még a csodaszerüségekhez hozzászokott huszadik szá­zadbeli embert is ámulatba ejtette. Hiába lát­tunk már elég mozit, hallottunk már elég gra­mofont, a kettőt összekötve is könnyen el­képzelhetjük, még is meglep az a hajszálnyi pontosság,' ahogy a kit gép összedolgozik. Meg az is igaz, hogy olyan s ép tiszta, nyu­godt képet, meg olyan erős, érthető kiejtésű gramofont még nem találtunk eddig, mint a milyen az Edizon kinetofonjában volt. A gép egyet reccsen és elhallgat. A lemez darabokban hull a földre. A tölcsér is lefordul. Mihály bácsi csak nézi és várja, hogy majd csak kipottyan belőle a r.ótázó ember, hisz elég nagyot ütött a trombitájára. Még pörle- kedik is. — Kutya, köllött ez? Felemeli a tölcsért és a kóta darabját. Nézi, nézegeti. Egyszer csak eszébe jut, hogy talán kárt is csinált. Akkor aztán kezd a ko­bakja izzadni. — Ej, a terömtőjit! Ekkor bejön a kocsmáros. — Mit csinált kend? — kérdi szigorúan. — Hát sömmit . . . Versönyöztünk, oszt egyször csak lebukott! . . . A kocsmáros nem érti a dolgot. Nézi, hogy mi történt a géppel. És amint vizsgálja, megkérdezi Mihály bácsit: — Nem bántotta kend ? Nem nyúlt kend hozzá ? Mihály bácsinak nehéz a szót kimondani, de végre még is kinyögi: — Nem ! Magátul esett baja. — Hogy tört el akkor a csavarja, itt a lemeznél ? — Tudja a ménkű ! Ránéz Mihály bácsira a kocsmáros. — Ne tagadja kend, mert az magától nem törött el. — Mán pedig eltörött! — Azt én is látom, hogy eltörött, de hogy •'end a mestere, az bizonyos. Mihály bácsi önérzetesen üti fel a fejét és határozottan vágja ki a szót: Hétfőn ismét az eleven színészet jutott szóhoz. Sulamithot, az ős zsidótárgyu énekes darabot adták, igen jó előadásban. Sulamith fájdalmas, borongós, szerelmes alakját Bródy Irén alakította. Játéka olyan finom és szertar­tásos volt, mint amilyennek írva van a gon­dosan nevelt főpapi leány szerepe. Énekszámait művészettel adta elő. Nagy kifogást és a közönség füle nevé­ben határozott tiltakozást kell bejelentenünk a zenekarnál. Már régen gyűjtjük. Állandó észre­vételnek lehetne tenni, hogy a zenekar túl erősen játszik. Nem egyszer megfigyeltük már, hogy maga az éneklő színész hunyorítja le titokban valamelyik hangos bandista túlbuzgó­ságát. Úgy harsogtak most is ki a kis szaka­dékból, mint valami orkán. Például az esketési jelenetnél csak azt lehetett látni, hogy öreg főpap tátog — a hangokat elfujta előlünk a zenekar. Sulamithban jelentős sikere volt Szigethy- nek is, Absolon szerepében. Drámai erővel játszotta meg rövid kis szerepét Szelényi Ilonka. Pompás figurákat csináltak a kérőkből: Várady, Horváth és Marossy. A rendezés igen zagyva, kritikán aluli volt. Kedden Cigányprímás. Az előadás jól gördült. Várady azonban igen fanyar képpel játszott. Tombor valósággal bájos volt ebben a szerepében. Németh Nándornak pedig egyet­len komoly szerepe a Rácz fiáé, amelyben él­vezhető. Bródy sehogyse tudta magát bele­képzelni a cigánysori állapotba Ez bizony fogyatékosság, mert a színésznek nem lehet mindig az előkelőt adni. Szelényi Ilonka a grófnő, Tóth József a király szerepében mutattak stí­lusos alakítást. Gáspár Jenőnek ez az alakítása pedig a legjobbjai közé tartozik. Szerdán Bernstein brutális izü drámáját, a Tolvajt játszották. Egy gazdag gyáros felesé­gétől lopkodja valaki a pénzt. A családfő titkos rendőrt szerződtet a házhoz, aki leleplezi a tol­— Nem látta az ur, ne fogja rám ! . . . Jámbor Mihály a nevem, tisztességben éltem idáig. De, hogy most a maga masinája elrom­lott, azért nem böcstelenithet rnög . . . Nem engedőm ... Nem ám, még tiz ilyen bolond masináért se — mondja és indulna kifelé — Hohó! Várjunk csak atyafi, a kárt fizesse meg! — áll elébe a kocsmáros. — É-én ?! — kérdi megütközve Mihály bácsi. — Kend hát, vagy bejelentem a csend­őröknél. — Engöm, Jámbor Mihályt ? — Kendet, Jámbor Mihályt! — Hát jelöntsön. A kocsmáros haragosan fordul meg és úgy tesz, mint aki készül valahová. Mihály bácsi figyeli a kocsmáros arcát s úgy érzi, mintha a iába alatt tüzelnék a földet. Mozgolódik és a földre pislogat. Mikor a kocs­máros ezt észre veszi rászól : — Fizet kend ? — Bár nem illet a fizetség, hát még is fizetők, csak ne mönjön a zsandárokhoz. Jám­bor Mihály böcsülete mögéri még a fizetségöt... — Mondja Mihály bácsi és haragosan villog a szeme. — Mit fizetők? — Húsz koronát. Mihály bácsi megvakarja a tarkóját, de azért a pénzes zacskó után kotorász és úgy keresés közben vélekedik : — Az sok! . . . És megroppan a bankó a kezében, mintha sirva búcsúzna régi gondozójától. vájt a gyáros fia személyében. Minden jel vég­zetesen reá vall, be is ismeri a tettét, de még sem ő a tolvaj, hanem az asszony barátnéja, az üzlettárs fiatal felesége, ki helyett azonban a fiú magára veszi a bűnt, mert szerelmes bele. Mikor azonban ezért a fiatal emberre a Brazi­ljába küldés büntetése várna, a lelkiismeret szava kitör az asszonyból s elkiáltja, hogy ő a tolvaj. És ők mennek a főijével Braziliába. A darabban vannak brutális és lehetetlen jelene­tek, ami a Bernstein akarnokságára vall, de ál­talában hatásos és szép darab. Közönség több is lehetett volna. Az előadás nagyon jó volt. Vécseynek volt alkalma kiaknázni a drámai mélységeket, Marossynak pedig drámai oldalát ismételten el inyösen bemutatni. Horváth alakí­tása az apa szerepében komoly, szép munka volt. A könnyelmű, illetve pazarló nagyúri nőt Parlagi valami sajátságos egyéni felfogással, de igen ötletesen, jól alakította. Kellemes megle­petés volt a Szigethy Antal szereplése. Ebben a siheder-fiu szerepben olyan őszinte és színes játékot mutatott, hogy csak a legnagyobb el­ismeréssel szólhatunk róla. Csütörtökön került bemutatóra Farkas Imre újdonsága A hónapos szoba. Csupa pesti ötlet, pesti 4z, hazai szin. De nem piros. Ez volt tán a baj, mert akkor többen jöttek volna megnézni. Akik azonban ott voltak, folyton ne­vethettek. Volt min. Van ebben a darabban minden össze-visszaság, de minden nevetséges. Tombor Olga kellemes játékával segítette dia­dalra a darabot. Nagyon jó szerepet kapott Vécsey Ilona a hisztérikus nő szerepében. Na­gyon jó volt Várady, Marossy, Szigethy, stb. szóval mindenki. A jókedv magával ragadott mindenkit. Pénteken az uj társulat zónában mutatta be A farkast. Az előadás magas színvonalú volt. Minden szereplő a tudása legjavát adta bele. Parlagi igen ügyesen karrikirozia a ke­gyelmes asszonyt, de operett ízzel. Marossy nem affektáltan, szinte természetesen játszotta a hadvezér, diplomám stb. sokalaku szerepét s nem esett semmiféle túlzásba, ami pedig köny- nyen megesik azokkal, akik ezt a szerepet ját- szák. Tóth József túl alázatos férjnek fogta fel a szerepét, de a maga nemében nagyon jól kidolgozta, Vtcsey kissé erős az álmodozó asz- szony szerepéhez, de az alakítása szép volt. jó epizód alak volt Németh N. A jövő hét műsorából kiemeljük a Kato- nadolog-ot. Különben részletes műsorral nem szolgálhatunk. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelő folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 12 órától 2-ig. Január 25 A Kaíh. Legényegylet táncmulatsága saját helyiségeiben. Február 1. A Dalegyesület táncestélye a Kath. Legényegylet helyiségeiben. Február 1. A Polgári Olvasókör táncmulatsága saját helyiségeiben. Uj vármegyei aiügyész. A vármegye főispánja Uray Endre szatmári ügyvédet tisz­teletbeli alügyésszé kinevezte. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. A vármegye közigazgatási bizottsága a múlt hét péntekjén tartotta első ülését ez év­ben. Elnöklő főispán megnyitó szavaiban ref­lektált a múlt év csapásairól és kérte a bi­zottságot, hogy támogassák őt ennek az el­múlt rossz év pusztításai által okozott károk szánalásában. A bizottság megalakította az albizottságokat. Ezek a következőképpen ala-

Next

/
Thumbnails
Contents