Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-03-14 / 11. szám
11-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal nyomorítani a magas kamatlábbal embertelen és törvénytelen dolog. Mert figyelembe veendő, hogy most a rendkívüli viszonyokra való tekintet megszűnt s igy nincsen semmi ok, ami az uzsorának való minősítést elejtse. Pénzügyi szempontból az ilyen esetek felette ártanak első sorban az illető banknak, de ártanak általában a bankok iránt táplált bizalomnak, ami pedig egészséges viszonyok között fent kell, hogy álljon minden bank és a közönség között. Ha van bank, melynek ennyi érvelés nem elég, akkor ott a legutolsó és legbiztosabb mód a törvény szavával fellépni, mondván: hogy ez már uzsora. SZÍNHÁZ. Utóhangok. Ne találja a közönség furcsának, hogy még most is fent hagyjuk a színházi rovatot, mikor immár bezáródtak Thália templomának kapui. Miért is ne imánk színházi ügyekről, noha már a színészek elmentek ? Hiszen a színi kritika legkevésbbé nekik, a színészeknek szól (?) Azaz, ha szólna is, legkevésbbé ők veszik figyelembe. Minden további fejtegetés helyeit adjuk elő az erre vonatkozó esetet: Lapunk színi kritikusa az utolsó előadás (a kabaré) éjjelén, mint illik, színészek között volt és bucsuzkodott. Itt hozta össze a szerencsés véletlen a társulat volt bájos primadonnájával is. A szezon alatt először és csak nagyon rövid időre, amig a primadonna a társaságban levő Szelényi mamától elbucsuzkodott. Kritikus ur bemutatkozik. Csak szerényen, hogy X. Y. A direktor vágja rá: „A Nagykároly és Érmellék színi kritikusa!“ Ah úgy! — mondja a bájos primadonna (némi undorral). — Nagyon sajnálom, de sohasem olvastam azt a lapot, mert hallottam, hogy engem mindig lerántott . . . Hát gondolja-e még valaki, hogy a színi kritika a színésznek Íródik ? Nem, az a közönségnek szól. (Még odalyukadunk, hogy ilyenformán egész éven át lehetne vinni a színházi rovatot, ha nincs is színészet, mert közönség van és az türelmes.) Node, hogy a közönség ne sokáig aggódjék a szóban és veszélyben forgó színi kritikus fejének sorsáért, sietünk megnyugtatni, hogy egyéb baja nem történt. Maga a Diri, aki meggondolatlanul ilyen veszélybe rántotta, sietett megmentésére, kezeskedvén a bájos művésznő előtt róla, hogy igen is, a Nagykároly és Érmellék színi kritikusa a legjobb akaratú fajtából való volt, ami csak e nemben lehetséges. így oszt kegyes elbocsátást nyert. Most pedig a direktor pártfogásánál magasabb fórumhoz folyamodtunk r az Ég legyen rá a tanunk, hogy a bájos primadonna, ha olyan jól játszott volna mindig, mint ahogy a Nagykároly és Érmellék megdicsérte, akkor meg lehetne elégedve — magával. * Szóval nem olvasta a lapunkat. Nyilvánvaló, hogy itt ujságcim zavarban van a művésznő, de jellemző, hogy épen azt nem olvasta, amelyik nem dicsérte. Ezzel a prókátori fogadatlansággal, melynek véleményét úgy sem veszik be művész fülek, ha nekik nem tetsző, hozzászólunk most egynémely dologhoz, mely nemcsak a színészeket, hanem a közönséget is érdeklik. Ilyen mindjárt a jövőbeli társulat kérdése. Egy némely hírek már ki is szivárogtak ebből a közönség közé. így pl. sokan tudják, hogy Bródy Irén valószínűleg visszamarad a társulatnál jövőre is. A közönség bizonyára szívesen is veszi. A férfiak közül Marossy már el van szerződtetve a társulattól Miskolczra. Másról ezidő szerint még nincsen semmiféle intézkedés. Legtöbb kilátás lehet arra, hogy R. Tóth J. megmarad jövőre is, akit a közönség is örömmel fog visszontlátni. Sokoldalú, tehetséges színész, szimpatikus és korekt ember. Várady kedv eit je volt a közönségnek, de müvészietlen felfogásával, egyoldalúságával nem értékes tagja a társulatnak. Ilyen komikust és jobb színészt kaphat a direktor. Gáspár és Horváth régi, jó, öreg tagok, semmi különösebb kifogás sem lehet ellenük, mégse kívánatos, hogy visszamaradjanak. Legjobban ők tudják a közönségnek ezt a gyöngéjét, mégis nekik lenne a legfájóbb, mikor éreznék, hogy a közönség már megunta őket. Viszont kiváló tehetségük révén nagyon jó szerződést kaphatnak máshol, így hát nem is igen van valaki, akit visszakivánna a közönség. Németh, Szigethy soha sem lesznek a nagykárolyi közönség előtt kedveltek, noha nagyon jó énekesek. A nők közül Bródyn kívül csak Vécsey érdemli meg még, hogy visszaszerződtessék. Azonban mellé kellene egy igazi szende, mert Salgó csak táncosnő, néha jó naiva, de nem drámai szende. Bizony nagyon éreztük, hogy a Füzess Anna tavalyi szerepkörét nagyon gyengén látta el. A tánc pedig ezért nem kárpótolt. Ö jobban érvényesülne népesebb társulatban. A karból senkit sem tartunk megfelelőnek. Béresy Gizi is épen elég volt kerek 3 évig. Annyi idő alatt még mást is meg lehet unni. A többi kardalosból egy évig is elég volt mindenki. ' Szóval teljesen uj kart, föerökből is lehetőleg újakat kérünk a direktortól, mert különben a körültekintés nélküli szervezésnek tulajdonítsa, ha majd a jövő évi előleges színházi jelentésében minden megunt vagy unszimpatikus név 1—1 fokkal csökkenteni fogja a szinházba- járó kedvet. Itt nem szabad neki a tagok érzékenységét kímélni, mert a közönség rostálást kíván. * A jövő színi szezon két részből fog állni. A téli nov., dec. havi és a nyári áprilisi. Hihető, hogy ez előnyösebb lesz úgy a társulatra, mint a közönségre nézve is. Nagyon szívesen venné azonban a közönség, ha a téli szezon dec. és januárra esne. Ha a színigazgató nem kapná meg Marosvásárhelyet, vagy ha azzal összeegyeztethető lenne, föltétlenül azon is kell lennie a szinügyi bizottságnak, hogy városunk ezt a két hónapot kapja meg, mely a téli szezonnak valósággal a súlypontja. ]1ÉT^DL-[1ÉT^E. Ebben a rovatunkban, hol a hét epizódjait szoktuk szóvá tenni, e héten egy nagyobb területet átalérő visszatekintést teszünk. Szeretnők visszaidézni egy egész farsangi szezonnak rózsás, kedves emlékeit, hogy még egyszer bemutathassuk az egyszer-egyszer mulató, buját felejtő közönséget önmagának. Tükröt szeretnének állítani a közönség elé, melyből megláthatná magát, úgy amint akkor festett, a báltermek illatpárás, kivilágított levegőjében. Emléknek mindenesetre kellemes lenne, a velefoglalkozásra meg tanulságos. Sok mindenféle érzést szülne az emlékezés forszirozása, de már nem akarunk mást elérni, mint némi elismerést nyújtani Nagykároly város közönségének, amiért ezt a farsangot olyan szépen átalmulatta. Igen, mert szépen mulatta át. Rendin, azzal a mértékkel, melyet megenged, sőt megkíván a józan belátás és Ízlés. De főleg azzal a fesztelen, társadalmi korlátokat ledöntő demokratikus érzülettel, melynek az egész farsangon keresztül kidomborodó jellegét mint városunk társadalmi életének uj és erősen kialakult jellemvonását a legnagyobb örömmel üdvözlünk. Ez föltétlenül egy újabb, egészségesebb állapot a régi, klikkszerü berendezkedésnél (ami ugyan mindig túlozva is volt) s amint a lezajlott mulatságok fényes sikere tanúsítja, csak az ilyen elvű felfogás lehet az egészséges fejlődés záloga. * Mikor Szatinár városa Tisza Istvánt díszpolgárává választotta, azon vegyes érzelmek között is, amit akkor éreztünk, beleláttunk a nagy hazafiui felbuzdulás igazi okaiba. Megláttuk az igazi rugókat, noha el voltak rejtve. De azóta Szatmár városa lépten-nyomon kimutatja ennek a rugónak a gombját. Olyanszerü az ő berendezkedése, mint a modern színpadoknak, ahol csak a gombokat kell nyomkodni s aki ért azokhoz, egy nyomással tud sötétet, világost, lilaszint, mindent csinálni. Szatmár is igy nyomkodja most egyre- másra az ő mindenható gombját. Hétfőn tartotta Szatmár vámosa közgyűlését, melynek „legkiemelkedőbb eseménye a felső kereskedelmi iskola építésének tárgyalása volt. A közgyűlés előbb eldöntötte, hogy az építkezéshez szükséges befektetést az uj függő kölcsönből fedezi, ennek megtérítéséül azonban évi 35,000 korona állami segély engedélyezését kéri, amely egyúttal a polgári iskola építésére fordított beruházás törlésztésére is fog szolgálni. Elhatározta, hogy e felirat pártolására fölkéri gróf Tisza Istvánt, mint a város díszpolgárát és Csaba Adorján főispánt. A főispán aki a közgyűlésen elnökölt, nyomban ki is jelentette, hogy szives készséggel hajlandó a feliratot illetékes helyen támogatni.“ Így írja ezt a szatmári lap. Nem mi fogjuk rá, csak rámutatunk, hogy ime Szatmár nyomja a gombot. * Ezzel a híradással kapcsolatban érdekes adatot kapunk arra nézve is, hogyan ruházta be Szatmár a polgári fiúiskolát? Az iskolát a város épittette, ő ruházta be. El kell ismerni, hogy pazarul. Terméskőből faragott kapuja, rézzel borított ajtója, hatalmas lépcsőháza, angol bőrbutoros igazgatói irodája, modern és drága eszközökkel felszerelt tantermei ámulatba ejtik a látogatót. Nagykároly polgári iskolája vályogház hozzá képest. Folyt is az ömlengés, hogy: ime, Szatmár nem sajnálja a pénzt a kultúrintézményektől.
