Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-02-14 / 7. szám
í 4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 7-ik szám. Ez az éjjel-nappal tartó szüntelen harc a mi láthatatlan ellenfeleinkkel szemben beki- vánja' katonájának minden éptestü, épfejü, ép- szivü emberünket. A falankszként tömörülő emberiségnek mind magasabb sáncokat kell bevennie, amint mind magasabbra hág, amint mind magasabb ideálok után küzd. Az erkölcs, a jó, a szép, a művészi, az igazságos: mind egy-egy bástya fokot jelent azon a váron, melyen belül az emberiség boldogsága van. E nagy küzdelem mind szorosabbá teszi az emberiség sorait. Minden lélek, minden egyén, aki kihull az előretörő emberiség sorai közül, gyengíti az előretörök sorait. Az erőseknek, a jóknak vinniük kell magukkal a gyengéket, a kevésbbé jókat, mert ha nem viszik, az gyengíti az összeséget. Ezéit szaporodtak el korunkban, a nagy előretörés fázisában, a különféle gyámolitó intézmények. Vinni kell a gyengéket, a rosszakat, mert ezek gyengesége és rosszasága visszahat a jobbakra. Az erkölcstelenség az alsórendüek fertőjéből feljut, felszívódik a jobb rétegekbe és megfertőzi azt is. Lám a csatorna-lakók tangója belopózott a finomak, az illemesek, a jók szalonjaiba. A rossz ellen csak egyféleképen lehet védekezni. Megelőzni. Ezért kell alakítani a patronázs-egyesületeket. SZÍNHÁZ. (Ss) Az elmúlt színházi hetet Bródy Irén jutalomjátéka és tavalyi ismerősünk, Boross Emil vendégjátéka tette változatossá és tartalmassá. Bródy Irén jutalomjátékául Verő György valamikor hires, valamikor kedvelt operettje, a Szultán ment. Időszerűtlenek volnánk, ha előbb a darabról és a játékról s nem pedig mindenek előtt arról a meleg ünneplésről írnánk, ami ennek az estének a maga karakterét megadta. A Szultán előadása az lett, aminek hirdetve volt: Bródy Irén jutalomjátéka. A legideálisabb értelemben vett jutalomjáték, amikor a közönség két kézzel kap az alkalmon, (a szó szoros értelmében) hogy kimutathassa szeretetét a kedvenc ünnepelt iránt. A közönségnek az az állandó szeretete, mely Bródynak egész szezon alatti szereplését kisérte, ezen az estén valóságos ünnepléssé erősödve nyilatkozott meg. Elhalmozták őt virágok és éljenek özönével. Amit ő ezért cserébe adott, őszinte meghatottsága és nagy gonddal, igyekezettel és' sok kiválósággal bemutatott játéka volt. A darab nadrágos címszerepében a szerep természetes nehézségeit bravúrosan győzve őszinte, igazi alakítást nyújtott. Énekszámai pedig művészetének legszebb mintái voltak. Roxelán szerepében Szelényi Ilonka ügyeskedett igen kedvesen. Németh élettelen volt a francia követ szerepében. Várady, mint főeunuch, jól eltalálta szerepének a hangját s bolondos alakjával pompásan illett az operett gyerekesen együgyü felfogású levegőjébe, Hasonlóan stilszerü és jó figurák voltak Gáspár, a rettenetes basa, Marossy a kelleme- tes basa szerepében. Jó volt Salgó Ilona is. A szépen sikerült jutalomjáték alkalmából kérdést intéztünk a közkedvelt művésznőhöz, hogy milyen érzelmek fűzik őt a nagykárolyi közönséghez. Kedves leveléből, melyben először is szerényen megköszöni az alkalmat, hogy lapunk utján szeretett közönségéhez szólhat, közöljük a következőket. „ A nagykárolyi színházba járó úri közönség minden fellépésemkor, valamint ju- talomjátékom alkalmával olyan impozánsan és felejthetetlenül viselkedett velem szemben, hogy azt méltóan megköszönni én a jelen esetben képtelen vagyok. Ne vegye szerénytelenségnek kedves Közönségem, hogy arra kérem, tartson meg emlékezetében, én mindenkor hálás szeretettel gondolok vissza ide, hol olyan jól éreztem magamat.“ Bródy Irén. Boros Emil egyik tavalyi szerepében lépett fel először a nagykárolyi színpadon mint vendég, a Farkas-ban, hol dr. Kelemen ügyvédet játszotta. Ebben a szerepében tavaly is szép, derék munkát láttunk tőle, a mostani amannál még jobb, mert öntudatosabb, erőteljesebb volt, ami nemcsak a szerepben való gyakorlottságnak, hanem a fejlődésnek is az eredménye. Másik szerepében, a Halló-ban még nem láttuk. Azonban előre is tudhattuk, hogy alakítása olyan lesz, mint amilyennek ismerjük őt, magát és képességeit. Imponáló megjelenése, kellemes orgánuma igen alkalmassá teszik őt a főhadnagy szerepének kreálására. Sokat és ösz- szefüggően kell beszélnie, ami nem lesz nála unalmas, mert hangja színes és sokféle. Már az összefüggés nagyobb baj, mert oda nem elég a tehetség, ott tanulni is kell. Sietünk azonban megjegyezni, hogy botlás nem történt. A darab dráinaias izü jeleneteiben lendületes, kitörései voltak, a szerelmes ellágyulásokban behízelgő rm doru, kellemes volt. A közönség érdeklődése elég szépen nyilvánult meg, tekintve, hogy a Farkasban már saját maga által letarolt mezőkön járt, a Halló pedig, úgy látszik, hogy itt kiválóságai dacára sem igen bir nagyobb érdeklődést kelteni. A Halló előadásánál meg kell még emlékeznünk a mi szinészeink előadásáról is, kik először léptek fel ebben a darabban nálunk. Különösen sok dicséret illeti R Tóth Józsefet, kinek alakítása a legközvetlenebb, legkedvesebb volt a „jó fiú, de kicsit buta“ Decskó hadnagy szerepében. Vécsey Ilona el veszítette a saját lényét ebben a szerepében, mert mindig másnak akart látszani, mint ami tud lenni. Túlságosan asszonyka akart lenni, soha sem a maga hangján beszélt, ami néni állt jól neki. Ha a maga lényéhez formálta volna hozzá a Gaby alakját előnyösebb lett volna, mint az iró intencióihoz igazodnia, mert ez nem sikerült. Salgó Ilona dicséretesen ivott. Azaz, hogy nagyon jól, csak nem dicséretesen. Mert soha sem volna szabad a színésznek magától annyit leengedni a szerepe stiiszerüsége kedvéért. Mert igaz, hogy orfeumi hölgyet játszott, de a közönség mégis azt gondolta akkor magában: „Ejnye, de jól iszik ez a Salgó!“ (Pedig lehet, hogy festett viz volt! ?) Még egyszer észre lehetett venni, hogy a közönséget megbolygatta valami. A főhadnagy igen hevesen kezdte ölelgetni az asszonyt. A jelenet jól volt megjátszva, talán nagyon is élethűen, de nem elég körültekintéssel. Mutatta az a hatás, hogy egyesek már kezdtek nagyon is nyugtalankodni a helyükön. A jóból is megárt a sok. Kisebb szerepben nagyon jó volt a szakácsnőt játszó kardalosnő. (Bizony a nevét elfelejtettük.) Boros vendégszereplésekor önkéntelenül felvetődik benünk és bizonyára a közönségben is a kérdés, hogy vajon a közönség másik tavalyi kedvencét a szintén Szatmárlioz pártolt Füzess Annát láthatjuk-e ismét színpadunkon? Gyanítjuk, hogy e kívánság megvalósulásának útjában áll a direktor neheztelése, amiért őt tavaly Füzess Anna szezon időben elhagyta, de a közönség ízlését ismerve, csak óhajtani tudjuk, hogy e művelet valamiképpen megvalósítható legyen. A színpad a direktornak nem háza, hova csak azt ereszd be, akit ő akar és nem szive, ahova a szeretetljeit bezárja, hanem az az üzlet, amelyen a közönség Ízlésére spekulálni lehet — és kell is. Egy nagykároiyi iparos kálvárája. Bizonyára emlékeznek még olvasóink arra a kavarodásra, mely ezelőtt 4—5 évvel Hebe József nagykárolyi bádogos mester körül, illetve két inasának eltűnése körül keletkezett. Akkor az történt, hogy Hebe Józsefnek két tanulója, két testvér, nyomtalanul eltűnt. A mester maga tett feljelentést róla és maga járt legbuzgóbban benne, hogy az elveszett fiuknak nyomára jöjjön a rendőrség, de hiába. A két szaniszlói fiú: Brein Alajos és István, nem került meg. Ekkor az embertársak megszóló indulata egy borzasztó vádat eresztett világgá, a maga rejtelmes ügyével egyedül álló, becsületes iparosról. Az ilyen híresztelés, mely magától indul és ismeretlen helyről jön, mint a szél, folyton erősödve jutott el magához a nagy bűnnel gyanúsított mesterhez. A pletyka azt eszelte ki róla, hogy ő maga tette el a két inast láb alól . . . Ismerték Hebe József kissé hirtelen természetét, igy feltették róla, hogy erős felindulásában annyira megüthette egyik inasát, hogy az szörnyet halt. A másikat pedig, úgy gondolták, megölte, hogy ne lehessen a sötét esetnek tanúja. Elképzelhető, hogy igaztalanul milyen sötét, marcangoló lehelett ennek az igaztalan híresztelésnek a tudomásul vétele. A legmélyebben meggyanúsított ember maga kívánta az ügy vizsgálatát, ami teljes eréllyél meg is indult. A hatóság házkutatást tartott, széthányta a trágyadombot is, az alatt is keresve az eltűnt és megöltnek hiresztelt fiukat. Természetesen eredmény nélkül. Hebe Józsefet bizonyítékok hiányában felmentették. Azonban mi enyhület volt ez az ő háborgó leikének, melyet a meg- gyanusitás annyira felzaklatott, hogy valóságos betege lett a kínos ügynek. Különösen felesége szenvedett sokat a zaklatásoktól. Ezután Hebe minden idejét arra fordította, hogy magát a gyanúnak még az árnyékától is mentesítse. Folyton kutatta az újságokban, hogy nem kerültek-e meg az eltűnt inasai. Ha valahol ilyen forma elkóborgott gyerekeket elfogott a hatóság, rögtön oda utazott, hogy vajon nem az ő inasai-e ? Nem jelentéktelen összeg volt az, amit erre költött. Persze mindhiába. Ő maga nagyon jól tudta, hogy a fiuk magu^ POLEMI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, esen víznek •*« egy asztalnál sem szabad hiányoznia. Kapható mindenütt!