Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-02-07 / 6. szám

6-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik cld:I. fenn. Tüzkárokozás volt 7 esetben, ami tekintve a múlt évi sok tűzesetet, nem is olyan sok. A kihágások között azonban 35 tűzrendészed kihágás is helyet foglal. Párbaj ügy csak egy fordult meg a rendőrségen, ami mutatja, hogy elég józan, békés világban élünk, a lovagias becsületet illetőleg. Kihágási ügyek közül a legtöbb (193) városszabályrendeletbe ütköző. Nagyszámú a munkásbiztositási kihágás : 135. Közbiztonsági kihágás 61, közcsendháboritás 23, hatósági közeg szóbeli megsértése 12. El­zárást szenvedett 140 férfi és 30 nő. Útlevél ajánlat kiadatott 61 drb 77 személyre szóló. Toloncügy volt 559. Érdekes statisztikát közöl­hetünk a befolyt rendőrségi bevételekről. Kihá­gási büntetéspénz befolyt 3745 K. Elkobzott és gazdátlan jószágok árából 186'32 K. Kár­térítésekből, eljárási költségekből és pénzbírsá­gokból 408'98 K. Mulatságok és mutatványok engedélyezési dijából 3329 K. Marhalevél keze­lési díjból 1474-15 K. így a rendőrhivatal bevé­tele volt 9143 K 45 fillér. Nyilvános ellenőrzés alatt álló üzletek közül különösen érdekelheti a közönséget, hogy városunkban 33 vengéglő, 4 kávéház, 6 korcsma, 6 szálló él és működik. Fürdő van 3. Cselédszerző van 4. A bérkocsik száma 33. Közfogyasztásra levágatott: 7 bika, 21 ökör, 1123 tehén, 143 tinó, 76 üsző, 1365 borjú, 563 juh, 13 bárány, 15 kecske, 2535 sertés és 12 malac. Kényszervágás volt 37 esetben, hatósági kimérés volt 4 esetben. Elhullott állatok száma: 12 ló, 8 szarvas- marha, 367 sertés (vészben), kutya és más állat 16. flÉT^ŐL-JlÉT^E. Szatmár minden héten beszéltet magáról. Sőt néha többször is egy héten. így maradt ránk a múlt hetek szenzációiból ez a kis eset is. Már irtunk róla annak idején, hogy mi minden kell Szatmárnak. Összegezve a leg­utóbbi keletű vágyakat és terveket: kell bor­Ha a szerző itt fejezte volna be müvét, akkor is gyönyörű dolgot alkotott volna. De Kerner Ilona bünhődése neki nem volt elég, mert itt még nem kínozta agyon sem a szerep­lőket, sem pedig a közönséget. Tokeramó- nak egy hosszú, sorvasztó halált mért ki. Be kellett neki fejeznie a dolgot, amit elvállalt, legalább éjjelenként eljött hozzá szeretett dé­monjának lelke. Aztán még megjakarta mutatni ennek a népnek összetartóságát, egymásért való önfeláldozó készségét s azt a rajongó fanatiz­must, anielylyel ezek az emberek szeretni tud­ják a hazát. Tokeramó szerepében Marossy Géza mu­tatott be olyan csodálatosan gondos játékot, amilyent csak azok az emberek képesek be­mutatni, akik nemcsak a szerepkönyvből tanul­ják szerepüket, hanem testestől-lelkestől bele­fekszenek abba a világba, ahonnan a megraj­zolt alakjuk való. A rendkívül nehéz, félszeg- ségig menő szerep minden apró részét helyes felfogással, a valóságig hűen játszotta meg. Az intelligens színész gondos tanulmánya nem veszett kárba, mert Marossy Nagykárolyban ezen az estén aratta eddig a legnagyobb sikert. Különösen jó volt az utolsó felvonásban, ami­kor a beteg, elsatnyult, költöző lelkű Tokeramói játszotta. Méltó partnernője volt Kerner Ilona szerepében Vécsey Ilonka. Vécsey Ilonkát már ismerjük. Az Otthon-ban maradandó sikert ért el, valamint a Tolvaj-ban is. Neki ezen az estén közraktár (állami pénzen) kellett (és kapott is) hatalmas kórház (állami pénzen), most pedig kellene neki egy olyan nagy valami, amihez hasonló nagy és telhetetlen kívánságot azzal szoktak megtagadni a gyerektől, hogy: „Hát még toronyóra nem kellene?“ Szatmárnak Máv. Üzletvezetöség kellene. Hogy milyen utón ? Egy szatmári ellenzéki újság ujjával mutatunk rá, mondván: „így csinálja ezt Szatmár!“ A jelzett kis közlemény igy szól: „Az üzletvezetőség ügye. Minthogy a két újonnan felállítandó üzletvezetőség közül az egyiket már Nagyvárad kapta meg, a városi tanács elhatá­rozta, hogy a másik iizletvezetőségnek a Szat- máron való felállításáért feliratot és küldöttsé­get fog küldeni a kereskedelmi miniszterhez. Indokolt volna, hogy Szatmár kapja meg a másik üzletvezetőséget, mert mig Nagyváradhoz közel — Kolozsváron és Aradon is — van üzletvezetőség, addig Debreczennek oly óriási területre terjed ki a hatásköre, hogy Szatmár, Máramaros, Bereg és Ugocsa megyékből egész bátran ki lehetne szakítani egy, a leendő Szat­mári üzletvezetőség hatáskörének megfelelő te­rületet. Nagyvárad megkapta könnyen az üzlet­vezetőséget, mert Tisza protezsálta. Tessék most már a város vezetőségének gyümölcsöztetni a Tisza féle diszpolgársággal való felkinálkozást és a városunkat különben is megillető üzlet­vezetőséget eszközöljék ki általa.“ * Már egyszer e rovat alatt elkedélyesked- tünk a nagykárolyi gyalogjárók nagyon is si­kamlós voltáról, mely olyan nagy mértékű, csak más természetű, mint egy francia bohózat sikamlóssága. Hogy síkos az aszfalt, az olyan téma, mint maga az elesés. Tréfálgatva is lehet róla Írni, mint ahogy pl. nevetséges amikor valaki elesik, de lehet komolyan is írni róla, mint valami veszedelemről, mert lehet, hogy aki nevetve esik el, sirva tápászkodik fel. fokozottabb odaadással, nagyobb ambícióval kellett játszani, mert tőle a közönség sokat, nagyon sokat vár. És Vécsey Ilonka Kerner Ilonája megmutatta, hogyan kell egy szerepbe lelket önteni, Kerner Ilona nem játszott a színen, mert Kerner Ilona kreálója valósággal átélte, amit játszani kellett volna. Mindenütt egyforma művészettel játszotta meg szerepét. A szerelmes, szenvedő Madonnalelkü leányt éppen olyan tökélylyel mutatta be, mint a számitó, perverz hiszterikát. A megvetés, az utálat kifejezése éppen olyan természetes volt nála, mint az a macskaszerü körülhizelgés, amelylyel hálójába ejtette Tokeramót, akit mint könnyű labdát, diadalittasan rúgott el magától. Kijutott még a sikerből R. Tóth Józsefnek is, aki Lindner Ottó iró szerepében mutatott be minden tekintetben jó alakítást. Az utolsó felvonásban különösen jó volt, ugyannyira, hogy mikor az előbb ellenséges viszonyban álló, egyforma sorssal sújtott két embert a mostoha sors közös emlékeik révén egymásra utal, szinte anyás gondossággal ápolja a szegény halódó riválist, akinek teljes szivéből megbocsájt. Itt majdnem könnyekre fakasztotta a közönséget. Kisebb szerepékben jók voltak még: Gáspár Jenő, Németh, Horváth és Salgó Ilonka. Febér Ákos. Igen siralmasan végződő elesés indít épen arra, hogy most az egyszer komolyan jelentsük ki: sikos az aszfalt. Nagyon síkos. Lehet, hogy addig lesz sikos, mig végre felolvad róla ami sikos volt, de az egy kissé soká következnék be. Nagyon sajnálatos lenne, ha addig is tör­ténne még valami ilyesféle eset. A napokban t. i. a Szilágysági vonattal érkezett idegen úri nő jött befele hires váro­sunkba a kis fiával. Az Arany János-utcában a kis fiú elesett s véresre ütötte a halántékát és a fülét. Úgy hogy orvosnak kellett bekötöznie. Az esetet a rendőrség figyelmébe ajánl­juk, kérvén tőle azt, hogy nagyobb szigorral követelje minden lakótól, hogy lakása előtt a gyalogjárót a hótól, jégtől takarítsa le s az esetleg csuszamlós helyeket hamuval vagy fü- részporral hintse be. Ezután, ha majd beállnak a nappali olvadások, az éjjeli fagy reggelre kelve korcsolya pályává fogja varázsolni az aszfaltokat. Egy pár iskolás gyermek örömmel veszi a dolgot, de a hivatalba s munkába siető emberek érdekében szükséges, hogy a rendőr­ség kötelezze a lakókat arra, hogy még a reg­gel jókori órákban gondoskodjanak a járda behintéséről. Ezzel egy csapással meg lesz oldva a csuszkálási ügy, mert ha fürészpor van a jégen, nem lehet sikankózni. Ezt tudja a rendőr bácsi is. fiő. színház. A Faun immár harmadik előadásban ke­rült szinre. Mindenkor megértő, intelligens kö­zönség nézte végig az előadásokat, ami a darab természetéből is következik. A Faunt érteni kell s' megértő közönségnek különösen élvezetes a nézése, kivált olyan szívós előadásban, mint amilyen a társulaté volt. A címszerepben Ma­rossy mutatott stílusos alakítást. A faun bizarr lényét arcjátékkal, mozgással, egész viselkedé­sével ki tudta domboritani. A környezetnek, hova a faun becseppent, minden tagja kitünően állta meg a helyét a neki jutott szerepekben. Vécsey Ilona erőteljes, temperamentumos szüf­razsett alakja tipikus volt. R. Tóth előkelő an­golja valóban előkelő és férfias volt. Gáspár az ügyvéd szerepét a tudákosnak, a komikusnak és mindenek közt legfőbb képen gyarlóan em­berinek rajzolta meg. Nagyon jó volt. Parlagi az ő szokásos mamai szerepét látta el kitünően, Jpk voltak Horváth, Salgó és Horváth, Az inas szerepében Szép Gy. volt igen jó. Hétfőn Aranyeső ment zónában. A jóhirü operett teljesen zsufíolt házat vonzott. Sokan már jegyet sem kaptak az előadásra. A szoru­lásig megtöltött színház bizonyára kellemesen hatott a játszókra is, akik tudásuk legjavát adták s a közönség viharos tetszését érdemel­ték ki. Legmelegebb ünneplésben Bródi Irén­nek volt. része, ki a darab legszimpatikusabb szerepét, a menetjegy-irodás kisasszonyt, elra­gadó kedvességgel és közvetlenséggel játszotta. A rivális szerepben, a benzines milliárdos kis­asszony szerepében Tombor Olgának volt je­: Modern rnbafestés: Iff#) jf Áj a** Uá| Legszebb ruhatisziitás bármily divatszinre. IMJMjCl M Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents