Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-31 / 5. szám
A V. évfolyam. Nagykároly, 1914. január 31. 5. szám. Nagykároly és Ermellék Vm Á Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s|*l Hirdetések szintén ott vétetnek fel. w Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs : DR. BORODY DEZSŐ. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. W5“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre .............................,.. 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Eg y szám ára . . . . . . . 20 fillér. á városi szervezeti szabályrendelethez. Lapunk múlt heti számában ismertetett szabályrendelet-tervezet Nagykároly város szervezetéről olyan nagy fontosságú s ofyan nagy kihatású a jövőre nézve, hogy megérdemli a minél többszöri és minél behatóbb velefoglal- kózást. Ha az e közben tett megjegyzéseink, őszintén kifejezett véleményeink nem mindenben egyeznek is a szabályrendelet-tervezet vonalaival, az mit sem von le annak értékéből, sőt csak javára lesz, ha olyan jóakaratu méltánylással fogadtatik megjegyzésünk, mint amilyennel tesszük. Nagyfontosságu az említett szabályrendelet-tervezet, mert a jövő alakulatok kereteit szabja meg. Ez természetes is. Éppen azért mindenféle mérték felállításánál a jövő kívánalmait kell figyelembe venni. Ha a szabályrendelet tervezet a jövőnek dolgozik is, az nem jelenti azt, hogy a jelen viszonyokat ne vegye a legméltányosabban tekintetbe. E mellett azonban nagyon szépen megfér jövőre nézve a kor kívánalmai által megszabott legszigorúbb mérték alkalmazása is. Mig amazt a magunk megbecsülése, az érdem elismerése parancsolja, emezt a jövő generáció érdeke, a haladás elve kívánja. Ha pedig valamelyik elvnek kifejezettebben kell nyilvánulnia, úgy az a jövő érdeke legyen, mert a jelen állapotok már maguktól is megvannak, de a jövőt teremteni kell. Városunk a tisztviselőiről már igen szépen gondoskodik, mint ahogyan gondoskodnia is kell és ahogy már minden város gondoskodik is. Éppen ezért el is múltak a régi állapotok a tekintetben is, hogy a sovány városi tisztviselői állásokra gyengén képzett egyének pályáztak. Ma már a vidéki városok igen képzett tisztviselőket kaphatnak, éppen azért, mert hivatalnokaikat jól fizetik. Éppen ezen az alapon városunk is felemelhetné az egyes városi tisztviselői állások elnyeréséhez megkivántató minősítés mértékét, a jövőre nézve. Nagyon kívánjuk hangsúlyozni, hogy a jövőről van szó, melyre nézve éppen útmutató kíván lenni a szóban forgó szabályrendelet-tervezet. Az egyes állások elnyeréséhez megkivántató minősítés emelése nem érintheti a már szerzett érdemeket és jogokat. Éppen azért, mert visszamenő ereje semmi se lenne, a jövőre nézve nem lehet eléggé óhajtani, hogy egyes állások elnyerése magasabb képesítéshez köttessék, mint amekkora mértéket a szabályrendelettervezet megállapít. Az ott említett 1883. évi 1. t.-cikk által megállapított képesítés idejét múlta mérték ahoz, hogy jövőbeli városi tisztviselők annak alapján választhatók legyenek. Az általános műveltség emelkedésével, a városi hivatalok jobb dotálásával párhuzamosan emelkedhetik az a mérték is, melyet a város tisztviselőire alkalmaz. Annál is inkább, mert az 1883; évi törvényes intézkedésnél vannak újabb keletűek is, melyeket tehát egészen jogosan alkalmaznia is kell a városnak. A városi tisztviselői állások betöltésénél mindenek fölött az a leglényegesebb kellék, hogy a tisztviselő a város minél nagyobb javára tudjon megfelelni hivatalának. Erre nézve pedig egyik legilletékesebb biztosíték éppen az, hogy az illető minél nagyobb képzettségű, minél magasabb képesítésű ember legyen. Régi, kiváló tisztviselőinket nem érintheti ez az intézkedés, hiszen nekik legfényesebb képesítésük éppen a jelenbeli kifogástalan működésük, de jövőre nézve, uj emberek alkalmazására nézve az legyen a szempont, hogy minél méltóbb kezekbe, minél képzettebb emberre jusson a hivatal. Egészen más irányú dologban is javára lenne a tervezetnek, végeredményben a városnak, egy kis módosítás. Gondoskodás van a tervezetben arra nézve, hogy nemcsak a képviselőtestület, hanem a városi tanács, avagy szükség esetén egy a szabályrendeletben megjelölendő bizottság is fordulhasson a város javára kérelmekkel a minisztériumokhoz, avagy egyes közhatóságokhoz. Kagyar nyelvtan. — Semmiesetre se’ iskolai használatra. — Irta Drbán lános. Bevezetés: A nyelv. A „nyelv“ alatt általában kétféle dolgot szoktunk érteni. 1. „Nyelv“ alatt értjük a beszédben előforduló szavak összeségét, amelyekkel gondolataikat az emberek eltagadják. 2. „Nyelv“ alatt értjük az embereknek és az állatoknak a fejében elhelyezett azon szervét, a melyet az emberek a mások becsületének kisebbítésére használnak. Minden nemzetnek meg van a saját nyelve. A magyarnak nyelve a magyar nyelv, mely a többitől leginkább abban különbözik, hogy a többinél gorombábban kimondja az igazat és többet káromkodik. Újabban a nemzeti nyelveken kívül vannak nemzetközi nyelvek is, mint a volapük és az esperanto. Az utóbbit általában jobban kedvelik ; de minden civilizált népnél mégis legszélesebb körben kedvelt a füstölt nyelv. A nyelvtan. A nyelvtan az a tudomány, amely arra tanít bennünket, hogy miképpen kell a szavakat képezni, a szavakból értelmes mondatokat alkotni. Értelmetlen mondatok alkotására nem kell nyelvtan, azokat az emberek maguktól is tudják. A nyelvtan általában három részre oszlik, u. m. a hangtan, szótan és mondattanra. Ez a három rész minden nyelvtanban megvan, de nagy hiba, hogy valamennyiből hiányzik a legfontosabb: a zabolázástan. Első rész : A hangtan. A hangtan tanítja, hogy miféle hangok vannak a nyelvben és hogy azokat hogyan kell kimondani és leírni. Különféle hangok vannak. Legelterjedtebb fajtája a hamis hang. Előfordul a szalonokban az éneklő és zongorázó kisasszonyoknál és hegedülő urfiaknál, de észrevenni mindig a legnagyobb neveletlenség. Gyakori aztán a hamis hang a subvencionált újságokban, a pénzügy- miniszteri költségvetésekben, a külügyminiszteri expozékban, a diplomaták nyilatkozataiban, a háborúban elesettekről kiadott hivatalos jelentésekben, a nagyurak betegségéről kiadott bu- lettinekben stb. Nevezetes fajtája még az erélyes hang. Ezt a feljebbvalók szokták használni alantaikkal szemben, különösen ha az alattvalónak van igaza. Aztán nevezetes a goromba hang. Ezt leginkább a modern cseléd használja gazdájával szemben. Vannak a hangnak különleges fajtái is, mint p. o. a viszhang és firhang. A viszhangot a mi illeti, leghíresebb volt valamikor Magyarországban a tihanyi viszhang. Ez visszaadott 12 szótagot is; ma már azonban a tihanyi viszhang semmiség a bécsi viszhanghoz képest. Ezt a bécsi viszhangot a magyar képviselőházban kell keresni s a karmányférfiak ajkáról hangzik el. de nem 12 szótagot, hanem hasábokra terjedő beszédeket visszaad. A firhang azelőtt az alsóbb néposztály ablakain lógott, de ma már ott is függönynek hívják. Nevezetes különlegesség a hangok közt az öszhang. Ez némely dalárdának az énekében föllelhető; a magyar társadalmi életben azonban nyoma sincs. Található sokszor a régi festmények és építészeti műremekekben, az ujabbkori müvészgeneráció azonban fölösleges dolognak tartja. Az európai koncertben — dacára, hogy a legnagyobb hangadók játszák — soha sincs összhang. Minden hangnak, mely a nyelvben előfordul, megvan a maga leírható képe. A hangnak ezt a leírható képét betűnek nevezzük. A magyar nyelvben 39 betű van. A magyar nyelvtanok legalább ennyit ismernek. De ez nem teljes, mert p. o. hiányzik közülök a varga-betü. Ez valószínűleg azért maradt ki a nyelvtanokból, mert egy betű alakkal nem lehet leírni, mivel nagyon sokféleképpen kanyaritják az emberek. Legjobban értenek hozzá a fiskálisok. A betűket felosztjuk magánhangzókra és mássalhangzókra. Magánhangzó gyakran fordul elő a magában elmélyedt gondolkodó embereknél, a kik akkor is beszélnek, ha magukban vannak. A hol azonban veszekednek, vagy az asszonyok társaságában nincs magánhangzó, mert valamennyi egyszerre beszél.
