Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-17 / 3. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik szám. vájjon városunknak nincsen-e szüksége még egy plébániára ? A város terjedelme nagy és ha e miatt a távol lakók ritkábban kereshetik fel a templomot, az a hitéletnek csak gyöngülésére vezet. Igen károsan hat a túlterhelés a lelkészek munkájára is. Nagykárolyban már annyira égetően hiányzik egy második plébánia, hogy valósággal a hitélet erősségét veszélyezteti. Egy plébánia már alig bírhatja azt a munkát végezni, amit a hívek lelki gondozása ad. Ez az egyik rendkívül fontos ok, mely egy második plébánia felállítását követeli, a másik ok pedig a város nagy terjedelméből következik és azt kívánja orvosolttá tenni, hogy a távoli városrészekben lakó munkás ember kevesebb fáradtsággal és kevesebb idő felhasználásával juthasson el templomába. A városi katholikusság viszonyainak a legjobban kedvezze, ha a Majtény-utca eleje és a Gróf Károlyi György-tér közötti területen épülne egy uj plébánia, mert ez a vidék esik a nagytemplomtól legtávolabb és ezen a vidéken lakik a katholikusság nagy része. Szeretnők az olvasót egy pár évvel előre vinni, mikor az óhajtott templom már felépítve, hivatását teljesítve állana a helyén. Talán el sem tudjuk most képzelni sem, hogy a városnak milyen szépülését, a híveknek milyen nagy előnyét jelentené egv uj templom. Nem iri gyeljük a szatmári hívektől azt a nagy és sok előnyt, amihez egyházi intézmények utján részesülnek, de részünkre is vagyunk önzők egyet-mást kívánni. Ennek a mi kívánságunknak, úgy érezzük, meg is van a nagyon is méltányos alapja. Egyházközségünknek nincsen ahoz anyagi ereje, hogy ezt a második plébániát, mely a katholikusság egy újabb erőssége lenne, megépíthesse Noha az egyházközség a maga erejéhez méiten, a hívek áldozatkészségétől támogatva mindent elkövetne e terv m .-gvalósitása szüve nagyon elküzesödött, az ábrázata sem valami kényös ! — No, no anyjuk . . . Tán csak .nem akarsz prédikálást tartani ? Örzsében föllobban erre az asszonyi vér gyors tüze. Csípőre teszi a kezét és patvar- kodva ripakodik az urára : — Kend . . . hisz kend nem is bánja, ha tótágast áll is a böcsülete ... De én asszony vagyok, Jámbor Mihály asszonya, okihoz nem csúfságra gyüttem feleségnek . . . Kend pedig möggyalázott ... Én Masa Örzse vagyok! . . . — Azt mán régön tudom, anyjuk. Hát te tudod-e, hogy engöm mög Jámbor Mihálynak hívnak? — Annak, aki az apám bérösse vót . . . — És, akit valamikor az Örzsike szere- tött is . . . — Kinek mi köze hozzá ... De kend most csúfságba hozott . . . Mindönki engöm simföl, hogy az uram mit tött öregségire . . . De mit tött ... — sírja el magát ismét Örzse asszony és csak neki bukik a tűzhely padkájának. Mihály bácsiban egyszeriben felzudul a megsértett önérzet. A borostás arca, amely egyébként sápadt, halvány, fellángol az indulat tüzétől és ahelyett, hogy vigasztalná a vergődő elete párját, belöki a ház ajtaját és magára ölti a kislajbit. A régi, kopott szűrt is nyakába keríti. Dühösen csapja be maga után az ajtót és keményen szól rá Örzse asszonyra: — Mire előérök, vége lögyön a rivásnak... Örzse asszony egyszeribe megérteti az ura parancsát. Nem mer ellene szegülni, csupán kérdezi csöndes hangon: érdekében, legfőbbképen a püspökségtől, a káptalantól várja a segítséget. Igaz, hogy régebben Nagykároly városa mostoha gyermeke volt az egyházmegyének, abból a vetélkedésből kifolyólag, ami Szatmár és városunk között egyéb okok miatt fennállott. Azonban jelenleg kormányzó bölcs püspökünk alatt véget ért ez az éra. Teljes is a mi reménységünk, hogy a püspök, kinek szivéhez egyforma közel állunk mindnyájan, figyelmére méltatja a mi ügyünket és hatékony támogatásával lehetővé teszi, hogy rövid időn belül olyan, sőt nagyobb örömmel írhassunk a felállított második plébániánkról, mint Szatmáron írtak az uj év első napján felszentelt, már vagy 7—8 ik templomukról. Könyök-utcából a lókay-utcába. Régóta vajúdó gondolat már, hogy a kir. járásbiró; ág épülete mögött egy utca nyittassák, a gör. kát. egyház telkén keresztül. Határozott forrása n ncs is a gondolatnak, de hol itt, hol ott vetik fel ezen utcanyitá i tervet azok, kik valami uton-módon érzik a hátrányát ennek az elzárt területnek. Első sorban a járásbiróság hivatalnokai, az oda járó ügyvédek es ügyesbajos embeiek érzik meg, hogy a mi városunk utcázata sok észszerütlenséget mutat. Ezen a bajon gyökeresen aligha lehet segíteni, ez régi örökségünk, de némileg is enyhíteni önmagunk iránt való okosság; Nevetett területen egy uj utca nyitása nemcsak a járásbíróságnak a közlekedését tenné sokkal kényelmesebbé, hanem javítaná az egész város közlekedési viszonyait is. Láthatjuk már abból is, hogy a kenyérgyári utca, melyet a Takarékpénztár nyitott, megléte óta milyen nagy mérvben hozzájárult a környék rendezéséhez és a forgalom gyorsabb, kényelmesebb lebonyolításához. Mióta megnyílt, az uj házaknak egész sora épült ott, a Könyök-utca viskói rohamosan kezdenek elenyészni, városunk bel— Övés nélkül mén el kend? . . . — Anélkül ... — feleli Mihály bácsi, és már megy is. Örzse asszony még hivó szót is sóhajt utána: — Ugy-e: . . . Hékám! . . . De Mihály bácsi se lát, se hall. Megy, mint akit üldöznek. És minél tovább halad a keskeny gyalogjárón, annál inkább érzi a szivét marcangoló s a torkát összeszoritó keserű fájdalmat. Hát olyan gonosz ember ő, olyan kivetni való cseléd, akit a hites társa a kalapács ütésénél súlyosabb szavakkal vághat fejbe? Hogy ő szegény volt. hogy megszerette a gazdája lányát és az minden vagyon nélkül utána ment a nincsetlenségbe, hát az olyan nagy bűn, amiért még öregségére is lehordhatják ? A vizelbocsájtásért nem csukhatják be, legföljebb elúszik a bürgék ára, amit a tavaszon adott el. Ez pedig nem oly nagy veszteség, annál sokkal több áru széna termett a nyáron. Azt se tanúsíthatja senki, hogy ő a saját kezével engedte szabad útjára a vizet. Elvitte a töltést, aztán készen van. Éjszaka, sötétben vetett ki egy pár ásónyi földet a töltésből, csak annyit, hogy a viz éppen szivárgót. Nem akarta ő az egészet elengedni, csak úgy vélte, a másén is elfér egy kevés. Azt azonban nem gondolta, hogy a töltésen akkora nyilást mos, mint amilyen nagy maradt a viz lefolyása után. — Ha igy esött, hát ki töhet rula? . . . Most mán fizetők, az bizonyos, azért még se vagyok rosszéletü . . . területének ez a szégyene maholnap a rendezett, kényelmesen járható utcák közé fog tartozni. Ennek a vidéknek azonban még mindig több kijáróra van szüksége. Az eddig is már oly szép eredményeket mutató utcanyitás csak félmunkának mondható ahhoz képest, amit eredményezne a kenyérgyári utcának további meghosszabbítása a járásbiróság épülete mellett, a gör. kát. egyház telké át a Jókav-ut- cába. Már eddig is kitűnt a megnyitott kenyérgyári utcának a forgalomra való áldásos hatása, ami még jobban fog fokozódni, ha a Jókay- utca is megkapja a maga rövidebb kijáróját, a Széchenyi-utcára. A városnak ez a legforgalmasabb utcája, a Széchenyi-utca, a legrövidebben ezen uj utcán lenne megközelíthető a Kölcsey-, Jókay-, Kaszinó-, Tompa- és a többi ezeken túl fekvő utcák vidékéről. Bizonyos, hogy ezzel az ott lakóknakjjnagy kényelmet, a városnak egy forgalmas, utcát lehetne teremteni. Legjobban az a nagy használat, amelynek örvendene, mutatná, hogy milyen nagy szükség volt rá. Azt a tisztulási folyamatot, amit a kenyérgyár utca megnyitása a Könyök-utcában előidézett, ez az uj utcamegnyitás tenné gyorsabbá és nagyobbszerüvé. Megbecsülhetetlen horderejű intézkedés lenne, mert hinni lehet, hogy nem sok idő múlva a város belsejében egy szépen épitett, forgalmas utcával lenne több. Ha a vele járó áldozatokra gondolunk, nem tartjuk azt olyan nagv mértékűnek, mely az előidézett előnyökben meg ne térülne. A g. kát. egyháznak majdnem teljesen parlagon fekvő területe lenne éppen az, mely az utca szélességét kiadná. Ezzel a g. kát. templom jobban érvényesülne, nem lenne beépítve, utcasarkot nyerne, ami egy templomnál nagy szépséget jelent. A kerítését művészi szempontból jobban lehetne kiképezni, úgy hogy a megnyitott kilátásban a templom szépségei sokkal előnyösebMihály bácsi a nagy lelki töprengés közben egyszer csak kiér a vasútállomásra. Nézi a nagy kőházat, de sehogysem tudja kiókumulálni, hogy mikor indul a vonat a város felé. Odaballag hát az egyik vasutashoz s némi okoskodással igy szól hozzá : — Szivesködjön neköm mögmondani, mikor indul a gőzös a város felé? — Tíz óra ötvenkor ... — mondja a vasutas. — Tíz óra után van az ugy-e ? — Akkor! — No jó! Hát majd akkor várok. Mihály bácsi most már rátámaszkodik a botjára és lepislog a földre. A gondolatai nehezen akadnak egymásba. Hol ide, hol oda kapkod közöttük, mig nem ismét eszébe jut az asszony. De ez a gondolatérkezés olyan hirtelen lepi megy hogy a keze is megmozdul tőle. Nagyot üt a lábaszárára mérgében és azt mondja: — A teremtésit . . . Felüti a fejét és valami észfoglalkoztatót keres a távolban. Nincs ott semmi. Az akácok kopár ágakkal meredeznek az ég felé, a korai ősz levette már róluk a lombozatot. Ott barnul az utszélen a sok levél. A szél pajkosan játszik velük. Ide is, oda is forgatja őket. Ezt nézni unalmas Mihály bácsinak. Tehát másfelé tekint. — Ahá — mondja egyszer csak — ott korcsma van . . . Gyerünk csak bele. Megy, viszik a nagy csizmák előre. Mig halad, elgondolja, mit csinál majd ott. Falatoz- gat majd valamit. De mit? — Paprikást . . .
