Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-04-25 / 17. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 17-ik szám. Azután elmondja, hogy mi történt aznap. Ő épen áldoztatta a híveit. A vikárius bement a szentélybe, talán imádkozott. Mikor vége volt az áldozásnak, a vikárius kilépett és bemutatta magát. A pap szintén, hozzátéve, hogy más körülmények között igen örvendene, de igy nem. A vikárius kérdezte; „Nem voltunk mi iskolatársak" ? Marosán azt már nem is igen hallotta, mert a nép tódult befele és zajt csinált. Ő intett nekik, hogy menjenek vissza. Elnök: Mikor a vikáriust megütötték, akkor intett nekik? Marosán: Nem. E: Miféle harangozás volt akkor. M: Szokás nálunk kifelé menet harangozni és a gyerekek is meghúzhatják, mert lelóg a harang kötele. Marosán saját vallomásából az tűnt ki, hogy ő ott hagyta a vikáriust a dühöngő nép között. Mikor az ajtón kilépett, Madarassy főszolgabíró azzal fogadta: „Na tisztelendő ur, ezt jól csinálta!“ A pap úgy vallja, hogy ő erre azt felelte : „Kikérem az ilyen meggyanu- sitást.“ Madarassy főszolgabíró azonban azt mondja, hogy a pap erre azt felelte akkor: „Nem tehetek róla Elnök megkérdezi, hogy igaz-e, hogy Csögit és társait házról-házra járatta egy Ívvel, hogy ne engedjék be a vikáriust. Marosán: Az nem áll. Azzal magyarázza ki a dolgot, hogy a tanitóválasztásból kifolyólag jártak egyesek ivekkel, hogy ne felebbezék meg a tanitóválasztást. Továbbá aláíratott egy ivet annak igazolására, hogy a népnek megmutatta azt a leiratot, hogy a dorogi egyházmegyéhez csatolt hívek inkább g. keletiek lesznek. Ezzel véget ért a pap kihallgatása, aki anyanyelve védelmére románul beszélt, de minduntalan belebotlott a magyarba. Mikor egy-egy pár magyar szót kiejtett, olyankor vette észre, hogy kizökkent a szándékából és sietett rögtön románba csapni, ami sok derülésre adott alkalmat a hallgatóság sorai között. A kisebb bűnösök. Id. Csögi János jött ezután. Ez a ravasz öreg, aki nagy vezér lehetett a falujában, most mindent tagad. Mondta, hogy ne engedjék be a vikáriust? — Nem. Igaz, hogy járt házról- házra? — Nem. Miféle írást vitt? —• Semmit. Hát Moldován? — Nem tudom. Szóval: nustyu, namvazut! — Nem tudom, nem láttam. Erről a két szóról tartja az oláh közmondás, hogy evvel ki lehet menni a világból. Ezt akarta igazolni az öreg Csögi is. Legjobb volt az az állítása, hogy ő nem ütötte meg a vikáriust, csak „megsimogatta“. Azt se tudta, hogy ki az a vikárius, csak azt látta, hogy egy idegen pap és ő erre azt kiáltotta: „Nem kell nekünk két pap, egyet is alig tudunk eltartani.“ Moldován Jakab szintén nem sokat vall be. Tagadja, hogy a szolgabiró kabátját megfogta volna. Egy levele van a bíróság kezében, amelyben dr. Nikoleszku barátja azt irja neki, hogy ne eresszék be se a magyar, se az orosz papokat, Tagadja, hogy ő ezt a tanácsot megfogadta volna. Tárca Péter megfogta a vikárius kezét és azt mondta: „Tessék felülni a kocsira“. Mondja ő, de a csendőrök rá is mást mondanak. Az egyetlen volt Botis András, aki kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát. Be azonban keveset ismer. Általában tagad a többi vádlott is és szépíti a dolgot, ahogy tudja. Hallgatva a vallomásokat, látva a megszeppent hívőket, akik vallomás után vörös fülekkel, megfájult fejjel ülnek vissza a vádlottak padjára és látva az óvatos beszédű, az ismerősök felé kacérkodó papot az a benyomásunk, hogy bizony még farkasoknak is csak rókák ezek. D. u. a már vértanúi halált halt Janko- vics vallomását olvasták fel, amelyben részletesen elmondja az esetet. A védők a vallomással szemben föntartják maguknak a törvényes kritika jogát, de sietnek kijelenteni, hogy a debreceni merényletet helytelenítik. (Csak ?) Jaczkovics vallomásának felolvasása után dr. Némethy József a tárgyalás folytatását mára kitűzi, mikor a tanuk kihallgatására kerül a sor. Ítélet legfeljebb szombat estére várható. pT^ÖL-jlET^E. Csekélység . . . Egy nemzet sem mondja olyan könnyen rá a magát érdeklő dolgokra, hogy „csekélység“, mint a magyar. Most, ahogy a kismajtényi bün- pör tárgyalása folyik a szatmári törvényszéken, épen az ellenkezőjét láthatjuk román részen annak az elvnek, hogy minden csekélység. Mig egyes magyar lapok, főleg a „Szamos“, nemesebb ügyhöz való buzgalommal igyekeznek minél csekélyebb jelentőségűvé simítani a kismajtényi bujtogatást és zendülést, szinte az oláh lapokkal versenyezve keresik „a túlzott sovinizmust“, addig leckét vehetnének a törvény előtt makogó atyafiaktól, akik egytől-egyigjobban tudják, mint ők, hogy nem lehet mindenből csekélységet csinálni. Legelői jár ebben a tanításban Marosán György, aki már meg is fogalmazta. A többi nem tudja olyan világosan, de utána csinálja. Marosán György kijelenti, hogy „anyanyelve jogainak védelmére“ románul fog beszélni (noha épen olyan jól tud magyarul is.) A többi szintén jól tud magyarul, önkéntelenül le is vizsgáztak róla, mikor a jelentkezésnél egy asz- szony kivételével mind magyarul diktálták be az életrajzi adataikat. Azonban a vallomást mind oláhul mondták be. Miért? Mondhatták volna magyarul is, mert tudták volna. De nem mondták, mert ez nem csekélység. A papjuk ki is fejezte szóval, azt mondván, hogy ez az anyanyelv jogán van igy. A törvényszék hites tolmácsokat tart, akik az állam nyelvét nem bíró polgárok beszédét lefordítsák. Mert aki nem tud magyarul, az nem beszélhet magyarul. Az beszélhet az anyanyelvén, az állam meghallgatja; azért van a tolmács, hogy lefordítsa. De mikor valaki tökéletesen bírja az állam nyelvét és mégis más, bármilyen nyelven beszél, ezzel önkényüleg kiszorítja a maga jogaiból az állam nyelvét. Ekkor ez már nem a nyelv jogának, hanem, előjogának tűnik igy fel. Nem vesszük észre? (Csekélység ?) Mikor egy helybeli polgártársunk, ki nagyon jól tud magyarul, bemegy egy üzletbe és ott nem szólal meg másképen csak románul s ha nincs bent a tulajdonos, ki igy szokott vele beszélni, inkább kimegy; akkor ez mit csinál ezzel ? Nem tudatosan ássa-e alá a magyar nyelv jogainak bástyáját? (Csekélység?) Mikor a kismajtényiak megtámadják a vikáriust, rámondhatjuk-e a Szamos szavaival, hogy ez nem egyéb egy sablonos hatóság elleni erőszaknál ? Óh, ez nem olyan csekélység. Észre kell már venni, hogy mi cserbe- hagyogatjuk a saját ügyeinket, túlzott lojalitással azt rebegjük minden nemzetiségi túlkapásra, mellyel a tyúkszemünkre lépnek: „Pa-pardon, csekélység.“ Mig a románság tudatosan, az utolsó paraszt is szorítja befele a maga nemzetiségi jogait, addig mi nem ismerjük fel, hogy az veszedelem, mellyel szemben csak hasonló tudatossággal védekezhetünk. Talán ha majd a kötelet a nyakunkra hurkolják, akkor is azt fogjuk szerényen rebegni. „Kérem,'csekélység!“ Ss. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A^Polgárí Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Meghívás. Nagykároly város képviselőtestülete tagjait 1914. április 26-an d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1914. április 14. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: Hetey Ábrahám nyugalomba vonuló főjegyző bucsu-íratá- nak bemutatása. — 2. Vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur által jóváhagyott Jordán Ferenc-féle ösztöndijalapitványi okirat bemutatása. 3. M. kir. belügyminiszter ur 206 12—1913. sz. leirata, az építési szabályrendelet III. módosítása ügyében. — 4. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 6139—1914. sz. leirata az üzleti záróra szabályozásáról alkotott városi szabályrendelet ügyében s az uj szabályrendelet tervezet tárgyalása. —• 5. A vármegyei törvényhatóság 154—1914. bjkv. sz. véghatározatának bemutatás, a Nagykároly—peéri h. é. vasút segélyezésg tárgyában hozott 219—1913. kgy. sz. véghatározat jóváhagyása tárgyában. — 6. A vásárvám- és piacterület megvétele céljaira szükséges összegnek kölcsön utjáni felvétele tárgyában érdemleges határozathozatal. — 7. A Nagykárolyban elhelyezett honvédzászlóalj részére laktanyaépitési ügyében határozathozatal. 8. A Szatmár-bikszádi h. é. vasút rt.-ba a város részéről egy igazgatósági tag kijelölése iránt. — 9. A Schlik-Nichalson gép-, waggon- és hajógyár rt. kérelme a villamos-telep bővítése munkálataiból kifolyólag a városi tanács által terhére felszámított késedelmi birság törlése iránt. — 10. Tempfli Jakab városi tűzoltó kérelme nyugdíjazás iránt. — 11. Kk. Hekler Margit illetőségi ügye. — 12. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesiilet kérelme a zenei osztálynak a polgári leányiskola épületben hely s díjtalan fűtés- és világításadás iránt. — 13. Dr. Merts László és társai kérelme a Majtény- utcán létesítendő közkutnak a Kenderes-utca környékén leendő létesítése iránt. — 14. A gencsi-ut melletti kisebb tagbirtokosok kérelme, a mezei közös dűlő ut rendbehozatala céljaira a vadászati bérjövedelemből 300 K. városi segély megadása iránt. — 15. Előterjesztés a Kussuth-utca nyugoti oldalán létesítendő asz- phait járda ügyében. — 16. A Magtár-utca szabályozási vonalának megállapítása. — 17. A honvédlaktanyai fegyverraktár épület nedvességének megszüntetése tárgyában intézkédés. — 18. A Kenderes-utca nyugati oldalán asphalt gyalogjáró készítésének ügye. — 19. A Kö- nyök-utca nyugati oldalán asphalt gyalogjáró készítésének ügye. — 20. Az utca szabályozásokkal kapcsolatos uj utca szélességek megállapítása — 21. A Petöfi-utcai 26 számú telekhez csatolt 39.88 m2 utca terület kártalanítási árának megállapítása. — 22. A Körtefautca 15. sz. terület kártalanítási árának megállapítása. A közigazgatási bizottság jövő havi rendes ülését május 8-án tartja. Széchenyi püspök Nagykárolyban. Úgy hírlik, hogy Széchenyi Miklós nagyváradi püspök, május 23-án Nagykárolyba érkezik és 28-ig marad városunkban. A püspök itt tartózkodása alatt gróf Károlyi Istvánná vendége lesz. Innen megy minden reggel a közeli szilágymegyei községekbe, ahol a bérmálás szentségét osztja ki. A pöspök 28-án visszatér Nagyváradra. Eljegyzés. Dr. Tóth Zoltán helybeli gyakorló ügyvéd eljegyezte nagyváradi Solymossy István nyug. honvédszázados és neje Uranovits Margit leányát, Palikát. A szerkesztőség köréből. Lapunk sok ideig volt főmunkatársa, dr. Hegedűs István ügyvéd, lapunknál viselt ezen állásáról őszinte sajnálatunkra lemondott.
