Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
44. szám. NAGYKÁROLY ÉS'ÉRMELLÉK 3-ik oldal a teendő, amit a jegyzőkönyv vezetésével teljesít, egy tetemesen olcsóbb munkaerővel is elvégezhető* Eme sajnálatos valóságot, a köréje csoportosított indokokkal együtt a legjobb akaratú elbírálás és helyesnek találás esetén sürgős intézkedés céljából ajánljuk az illetékes Minisztérium nagybecsű figyelmébe. A nők gazdasági kiképzése. A nőknek az utóbbi két évtizedben nagy szerep jutott az érvényesülésre. Az összes pályákon — még a jogi pályát is beleértve — látunk nőket, akik a tehetségüket érvényre juttatják. Különösen az északi országokban fejlődött ki a nők verSenygése a férfiakkal, ahol nemcsak a közigazgatásban juttatnak szerepet neki, hanem már az ügyvédi talárt is felveheti és a jogvédelemben is versenyre kelhet férfi pályatársával. Orvosok már nálunk is vannak a női nemből, mindannyian derekasan megállják a helyüket, akár a kórházi szolgálatban, akár a magán praxisban. A kereskedelmi pálya zsúfolásig tele van női alkalmazottakkal. A nők számára való pályanyitás a liberá- lizmus egyik folyománya volt, amely azonban csak ott tudott igazán érvényre jutni, ahol az igazi liberalizmus szelleme vezeti az intéző köröket, mert azokban az államokban, ahol egy ál- liberálizmus vezette a kormányt akkor, amidőn a nőknek minden pályán való térfoglalását megengedte, ott már most jelentkeznek e „szabadelvüség“ kinövései. Legfeltűnőbb, hogy a munkás-osztály, amelynek nem kellett sokáig várnia az ilyenfajta felszabadításért, hogy ez az osztály már most követeli, hogy a női munkások munkaidejét törvényileg szabályozzák. Követelik, hogy az éjjeli munkát töröljék el és hogy leány vagy asszony még ha kedve volna is, ne dolgozhas- sék éjjel és bizonyos időn túl. — Ha annyi bajok van egymással, miért nem válnak el ? — kérdezte a fiológus. — Mert nem tudnak ellenni egymás nélkül, — felelte Sinkovics, — mint ahogy fény és árnyék nem válhatnak el egymástól. — De “hogy ön nem fogy ki türelméből velük szemben! — szóltam. — Tanulmányozom őket, — mondta Sinkovics, — és nagy gyönyörűségem telik ben- nök, mert ők jelentik számomra a világ ősi szimbólumát, azt a csodálatos ellentétet, amely férfi és nő, „igen“ és „nem“, fehér és fekete közt van. Ezt az „ellentétet“, gyarló nyelvünk nevezi igy. Voltaképp kozmikus rokonság van köztünk. Ha nem volnának homogének, nem származnék tőlük valaki, aki magában hordja. Végre lejött hozzánk. Verejtékes homlokát törülte: a további „ellentét“, vagyis helyesebben a kozmikus rokonság csiráit. Egyáltalában az a megrendithetetlen nézetem, hogy az, amit gyarló, földi szerveink mint ellentétet érzékelnek, voltaképp kozmikus, együttmunkáló rokonságban van és azért ingadozik nyelvünk, hogy hol ellentétetnek, hol rokonságnak tartja azt, ami voltaképp ugyanaz, mint például a fény és árnyék. így szólt Sinkovics. A filológus és én makacsul hallgattunk. Sejtettük, hogy Sinkovics még nem mondott el mindent. Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy a Városliget elhagyott tájékára jutottunk, ahol virágzó gesztenyefák hullatták szirmaikét magányos padokra. Sinkovics levette kalapját, leült egy padra. Ezekből világos, hojgy a nők számára adott munkakedvezmények'nem mindenütt voltak áldásosak. És megfeledkeztek arról, hogy hiszen a nő az otthonában is betölt egy bizonyos munkakört. E munkakör a házkörüli teendőkön kívül a nőre rója a kertben és a gazdaságban való gondoskodást. A kormány elhatározta, hogy a nőképzésnek ezt az ágazatát fejleszteni fogja és a fejlesztést azzal indította meg, hogy a jövő évben, amennyiben azt az idetartozó minisztérium költségvetése megengedi, több női gazdasági iskolát fog megnyitni az országban. Hogy ezek az iskolák lendülni fognak, arra garantia a magyar nőnek a gazdaság iránt való ősi praxisa. Akármilyen furcsának tetszik is, de ezzel éppen úgy vagyunk mint bizonyos iparágakkal, amelyeknek a tökéletesedése művelőinek ivadékról-ivadékra való képesség átszármazásától fügk. A mozaikot azért tudták Velencében és csak Velencében ilyen nagyra fejleszteni, mert ennek sehol egyebütt nem voltak olyan munkásai, akiknek már a dédapjuk is, sőt az ükapjuk is mozaikmunkával foglalkozott volna. A malorhipar nem nőtt volna nálunk oly naggyá, ha itt ebben az országban már századok óta — különösen a gépipar len- dülése előtt — nem foglalkoztak volna generációk a molnár iparral. Ugyanígy vagyunk a női gazdasági tevékenységgel is. Ősök följegyzései és az utódoknak a tevékenysége bizonyítják, hogy asszonyaink mindig kiváló gazdasszonyok voltak és bizony bűn volna, ha ezt a speciálisan magyar ügyességet nem hasznosítanánk és nem kötnénk össze a modern eszközök igénybe vételével. A gazdasági iskolákat mindenképen üdvözölnünk kell és kívánatos, hogy minél előbb nyittasanak meg. Reméljük, hogy ezek az iskolák mintái lesznek a külföldön megszervezendő hasonló iskoláknak. Mert a külföldnek is vannak gazdasszonyai, tapasztalatra és jó tanácsra Egy rózsaszínű virág épp kopasz fejére ült le, mint valami pillangó. És Sinkovics elmerengve és rejtelmesen folytatta : — Két szó van csuk a világon, helyesebben csak egyetlen szó. A többi mind tőle származik. Ma már tudjuk, hogy nincsenek színek. Csak fehér szin van, amely magában foglalja mind azt, amit színnek nevezünk. A fekete pedig a fehérnek ellentéte a földi nyelven. De már tudjuk, hogy a fekete nem szin, mint a hogy az árnyék nem különbözik a fénytől. Nem lehet őket egymás nélkül elgondolni, mert együvé tartoznak, kiegészítik egymást. Tehát nem ellentétek, hanem rokonok — sőt ugyanaz mind a kettő. Csak egyetlen szin van a világon és ez a fehér, valamennyinek foglalatja : Csak egyetlen szó van a világon és az emberi nyelv még ezt sem tudja egyenesen, közvetlenül kifejezni, hanem kerülő utón jut hozzá. Hátulról kerüli meg, mint a hogy a fényt jobban lehet látni, ha árnyékból nézzük. Csak két szó van a világon és az egyiket ezek közül úgy hívják magyarul, hogy „mord". Latin nyelveken „mórt“. Ez a fekete szin, a halálé. A világ összes nyelveiben megvan. A fekete ember magyarul is „mór“. A gonosz ember és a veszett ,kutya magyarul is „mar„. És latinul „mordet“. A halálosztó katona magyarul is „marcona“. Latin nyelveken Mars, Mors, Marte, Morte. A háború és a halál, valamint az álom istene: Morpheus ... és igy tovább. Ez a szó voltaképp csak két hangból áll, „m“ és „r“, az ősi morgás, a„mrr“, amelyben a halál vicsorítja a fogát. azok is rászorulnak némelykor és annak csak örülhetnénk, ha azok oktatását tőlünk, tapasztaltaktól vennék. Azt hisszük, hogy ez a befektetés meghozza a maga gyümölcseit és reméljük, hogy a kormány nem fog késni sokáig, hogy ezeket az iskolákat amelyek mintegy levezető csatornái lesznek annak a szomorú jelenségnek, hogy itt minálunk az összes pályákat annyira ellepik a nők, hogy már komolyan kell gondoskodni olyan pályáról, amely legjobban felel meg az egyéniségüknek és leginkább van hivatva megőrizni nőiességüket. Az iskola mindig nagy és magasztos dolog marad még akkor is, ha maga a tanterv és annak kivitele nem is felelnek meg a várakozásoknak. De maga a tény, hogy mi itten tanulunk, agyvelönket és akaratunkat fegyelmezzük, már az maga elég biztosíték arra nézve, hogy nem egészen hiábavaló munkát végeztünk. Bizzunk a kormányban, amely megtervezte azt az elhanyagolt oktatási ágazatot és bizzunk abban a tanári testületben, amelynek föladata lesz az uj iskolák irányítása és fejlesztése. Husárleszállitás - polgármesteri beavatkozásra. Örömmel értesültünk, hogy városunk polgármestere, megsokalva a mészárosok rideg magatartását, magához hivatta őket s a tartott értekezleten áraik mérséklésére bírta őket. A dolog csak úgy sikerült, hogy polgármester a hatósági mészárszék felállítását is kilátásba hozta arra az esetre, ha nem engednének. Az árleszállítás épen nem mondható „tetemesnek“, de ez is valami és a város közönsége a legőszintébb köszönettel veszi a polgármester urnák eme intézkedését, melyet az egész lakosság könnyebb megélhetésének érdekében, a kizsákmányolás megakadályozására hozott. A leszállított árak kilogrammonként: A marha eleje: De hol a másik? Hol a másik? . . . Miért van az, hogy a másik fogalomra nincs közvetlen szavunk, csak fosztó képzőnk, az „a“. Ez pedig nem más, mint a tiltakozó „ah!“, a védekező „áh!“, a tagadó „áh!“ És a másik szó, amelyen az egész világ és minden élet alapszik, amely maga a fény, a fehér szin, az élet színe, a lényeg, mégis csak alá van rendelve a halál szavának ilyenformán : „Amor“. Igen, igen, a szerelem! A világon minden dolognak a „szer“-e és „elem“-e. Nincs szavunk rá csak tagadásunk, tiltakozásunk. Nem tudjuk a lényeget a nevén nevezni, mert az emberi nyelv gyarló, halandó és csak egyet tud, egytől fél, egyben olvad föl és szűnik meg egész lénye, „Mrr“-ban a halálban . . . Csak egyetlen fogalom van a világon és erre nincs szavunk. Pedig a többi mind tőle származik, benne foglaltatik . . . A virág pillangó, amely addig mozdulatlanul ült Sinkovics koponyáján, hirtelen leesett. A szótárcsináló utána hajolt, fölvette és szólt. — Hazaviszem . . . nekik. * Amikor Sinkovics már messzi járt, a filo- lógos és én összenéztünk. — Kik lehetnek azok a titokzatos rokonai, akiknek hazavitte a virágot ? Micsoda házaspár lehet az, amely nála él és örökös civódás van köztük ? — Azt sejtem, — mondta az ifjú filológus, — hogy ez a házaspár csak papiioson él, azokon a titokzatos papirosszeleteken, amiket Sinkovics mindig magánál hord. Hogy is hívják őket? „Mrr“ és „Amrr“. Kár, hogy meg nem kérdeztük tőle magától.
