Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-18 / 42. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 42-ik szám utazik egy hónapi kosztpénznek a különbsége is. Az egész tanulóifjúság elhelyezhető Nagykároly intézeteiben, az egyetemi ifjak kivételével. Ez pedig egy Debreczenben vagy bármely városban felállított konviktus által elintéződött dolog. Nem is tekintve azon rendkívüli horderejű előnyöket, melyek a püspökséget egy nyugalmas, lelkes város utján az eredményes, intenzív munka lehetőségéről biztosítják, a legkisebb előnyök és mind amellett döntenek, hogy az állandó püspöki székhely Nagykároly legyen. Éhínség előtt. Az időjárás rendkivülisége rendkívüli intézkedéseket követel az emberektől is. Csődöt mondanak a legszebb frázisok is a nincsetlen- séggel szemben. Bizony nehezen áll már a gyönyörű mondás is, hogy e nagy világon e kívül nincsen számodra hely. A szegény magyar haza olyan nagyon szegény lett, hogy nincsen miből eltartania sok-sok, reá szoruló fiát. A sok mindenféle csapás olyan rendkívüli állapotba hozta hazánkat, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve. A népnek nincsen kenyere, az adót most kellene befizetni, ősszel, mikor az aratás volt, de az olyan aratásból még kenyérre sem telik, nem adóra. A jelentések szerint nem gyűl az adó sehol sem. A dolgozó nép nem kap sehol munkát, mert mindenki érzi a súlyos évet és minden mellőzhető munkát elhalaszt. A hatóságokat a munkanélküliek ezrei ostromolják munkáért, segítségért, kenyérért. Ilyen körülmények között igazán megmagyarázhatatlan dolog, hogy miért nem engedjük hát a népet, melynek megélhetését nem tudjuk biztosítani, oda, ahol megkeresheti a maga mindennapiját. Egyes helyeken érző szivü vezetők megtették a kezdeményező lépést az iránt, hogy a kormány a rendkívüli évre való tekintettel egy időre függessze fel a kivándorlási tilalmat. Ilyen előterjesztést már Péchy Péter szatmármegyei, avasi járási főszolgabíró is tett a várni, közig, bizottságnak. Most azonban arról kapunk hirt, hogy*az ugocsamegyei halmii járás főszolgabirája, minden hivatalos ut helyett egyenesen a belügyminiszterhez folyamodik, hogy ne csak felfüggessze a tilalmat, sőt még előmozdítsa és lehetővé tegye a kivándorlást ! Egészen méltányos kívánság. Ha már a haza nem tudja eltartani a fiait, legalább any- nyival legyen segítségükre, hogy adjon nekik útiköltséget, mellyel oda mehetnek, ahol meg tudnak élni. Hogy idáig jutottunk, ennek nem oka senki, a hazát nem lehet okolni. A háborús világ költségei, a külföldi pénzek visszavonása és az időjárás tett tönkre bennünket. De ha már igy állunk, meg kell látnunk a bajt és ahogy lehet orvosolni valamivel. Valóban nem is lehet jobb módja a segítésnek mint egy okos és jóindulatú kivándorlási törvény alkotása. A mai tilalmas rendszer nem célra vezető. Aki ki akar menni, az úgyis kiszökik. Három- szor-négyszer vissza hozzák a határról, mig végre annyira kitanul, hogy kiszökik. Legfeljebb több pénzébe és egy pár napi elzárásba kerül, ami öt kínozza és az ügynek semmit sem használ. Amellett az ilyen polgár örökre elveszett a hazára, mert a büntetés elé haza sem jön. Ha idehaza büntetéssel várják, inkább ott marad. Mennyivel jobb és szebb lenne, ha a kivándorolni akarót szép szóval, jó tanáccsal engednék el a nagy útra, ha nem örökre, szökve, hanem kendőlobogtatással, a viszontlátás reményében válnának meg a hazától, akiket a megélhetés másöve hajszol. Ha szépen engednék ki a kivándorlót, némiképen még ígéretet is vennének tőle, hogy visszajön, nem lenne vele vesztesége a hazának. De a kivándorló szökik, bújva hagyja el az országot és bűnt követ el vele, amiért vissza se mer jönni. Bizony nem ártana, ha a kivándorlót nem csak az alispáni hivatalba küldenék, hanem a papjához, tanítójához is, hogy mielőtt elmegy idegen országba, egy pár szives, jó szót is hallana, a hazáról, a mi országunk nagy bajáról, akkor talán nem dühvei, hanem megértéssel, szeretettel válna el a földtől, mely szülte s azok a szavak tán kívánatosabbá és könnyebbé tennék neki az utat visszafelé. A népnek ilyen javát célózó, emberbaráti nemes érzésből fakadó szándékból íratott a Morvay Zsigmond halmii főszolgabíró felterjesztése. Tízezer éhező családról számol be fel- terjesztésében, akiknek a megmentésére csak két ut van; a felsegélyezés, vagy a kivándorlás, melyek közül azonban a felsegélyezés pénz hiánya miatt — lehetetlen. A feliratnak, mely- belyben egy emberszerető, derék főszolgabíró kereken kirukkol az igazsággal, egy részét itt közöljük : „. . . méltóztassék sürgős korniányha- tósági intézkedést tenni arra nézve, hogy a legszerényebb megélhetést sem nyújtó munkával itt el nem látható népünk Amerikába való kivándorlása ne csak ne akadályoztassék s e tekintetbeni tiltó rendszabályok a legizoláltabb esetekre redukáltassanak, hanem méltóztassék bölcs megfontolás és tanulmány tárgyává tenni azt is, miként lehetne népünk azon munkát kereső rétegét, amely a kivándorlásra munkakeresés céljából rászánta magát, vállalkozásánál, mondhatnám hatósági utón támogatni, illetve neki a kimenetelt nemcsak megengedni, de bizonyos garanciális feltételek fennállása és betartása esetén az Amerikába való kivándorlást még anyagi segédeszközök nyújtásával is elősegíteni.“ HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Miklóssy püspök Debreczenben Az uj hajdudorogi püspök e héten vonult be ideiglenes székhelyére, Debre- czenbe. A püspök Sátora.-ujhelyen búcsúzott el eddigi híveitől és Nyíregyházán keresztül utazott Debreczenbe. Debre- czen város kicsiny kathoiikus közönsége mindent elkövetett, hogy a fogadtatást ünnepiessé, lehetőleg impozánssá tegye. Minden kathoiikus kötelességének tartotta jelen lenni a megérkezésénél, hogy a püspök ne érezze a fogadtatás hűvösségét. Sikerült is olyan nagy számban felvonulniok, hogy a püspököt meglepte a nem várt fogadtatás. A püspök elé Nyíregyházára 50 tagú küldöttség utazott Kerekes Géza görög kath. egyházmegyei tanácsos vezetésével. A küldöttség természetesen az egyházhoz igen közel állók közül került ki. Hajdumegye határánál a téglási állomáson Orosz Dezső főszolgabíró üdvözölte a püspököt. Debreczenbe délben érkezett meg Miklóssy püspök. A pályaudvaron a buzgó hívek majdnem teljes számban megjelentek és nagy éljenzéssel fogadták Püspöküket. Azonban teljességgel hiányoztak onnan a református egyház és ref. jellegi! intézmények képviselői. A vonatból kiszálló püspököt Kovács József polgármester fogadta üdvözlő beszéddel, mely szép volt, szives volt, a magyar püspöknek szólt, de nem igen domborította ki Debreczen város ragaszkodását a püspöki székhelyhez. Mindazonáltal a püspöknek ez a figyelmesség is igen jól esett és ki is fejezte válaszában, hogy nem várt el ennyit Debreczentől azon disszonáns hangok hallatása után, melyekkel a székhely odahelyezését fogadták. Örömének adott kifejezést, hogy ideiglenesen ebből a magyar városból fogja intézni az egyház ügyeit, és szolgálja majd a magyarság ügyét. — Azonban a székhely kérdésének eldöntéséről, szándékáról nem szólt semmit a Püspök. Ezután a város hagyományos ötös fogata állott elő, mely beszállította a püspököt és a város polgármesterét. A püspök a gör. kath. templomba ment, ahol papjai és a róni. kath. papok fogadták. Itt Pap Gyula g. k. lelkész üdvözölte, mit a püspök meleg szavakban köszönt meg. Lakására hajtatván, este a Máv. Egyetértés zenekara szerenáddal tisztelte meg és Kresznerics Ferenc kath. népszövetségi titkár üdvözlő beszédet mondott tiszteletére. Bírói előléptetés. A király Balogh József szatmárnémeti-i kir. törvényszéki bírónak az ítélőtáblái bírói címet és jelleget adományozta. Sándor Lajos erdgdi, Denie Károly mátészalkai járásbirót a VII. fizetési osztályba sorozott járásbirákká léptette elő. Ifj. Jákó Sándor szatmárnémetii ügyészt a VII. fizetési osztályba sorozott ügyésszé léptette elő. Eljegyzés. Varga Imre a nagykárolyi Kereskedelmi és Ipái bank r.-t. főkönyvelője vasárnap este váltott jegyet Hegedűs Margittal, Czukor Márton és neje Kaufmann Iza fogadott leányával. Igazgatói kinevezés. A vall- és közoktatásügyi miniszter a nagykárolyi gazdasági iskola agilis vezetőjét, Matuska Istvánt igazgatónak véglegesen kinevezte. A nagybányai gazdasági szakiskola igazgatójául Váradi József neveztetett ki. Vizsgálóbírói kirendelés. Az igazságügyminiszter a szatmár-németii törvényszék területére dr. Leitner Emil törvényszéki bírót rendelte ki vizsgálóbiróul. Boromissza püspök adománya. Bo- romissza Tibor megyéspüspök az egyházmegyei papok nyugdíjalapja javára 25000 koronát adományozott. Esküdtek. F. hó 16-án sorsolták ki a november hó 17-én kezdődő esküdtszéki ciklusra az esküdteket a szatmári törvényszéken. Városunkból a következők lettek rendes esküdtek: Papp István birtokos, Blum Károly bank- pénztárnok, Csókás László kereskedő, Pucser Károly kereskedő, Kubinyi Bertalan főkönyvelő, Müller József birtokos. : Modern ruhafestés: HMÚitáliai* TffHal legszebb ruhatisziitás bármily divatszinre. ««IJWlJvI Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
