Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-18 / 42. szám
42. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal nittatásnak minél nagyobb általánosulása, de ezenkívül egy egyházmegyének egyéb szempontjai is vannak, melyek e mellé szorosan csatlakoznak. Ugyanennek az elvnek ad kifejezést Miklóssy püspök Öméltóságának azon kijelentése is, mely szerint kulturális várost kíván a püspökség székhelyéül, ahol az egyház fiai tanulhatnak. Mert legfőképen erről van szó. Az uj egyháznak elég nagyszámú intelligenciára van szüksége. A Püspöknek egyik legfőbb törekvése épen az, hogy ezt az intelligens elemet, az egyháznak eme fontos rétegét megteremtse. A mostani magyar g. k. egyháznak hívei igen szép számban vannak, de a tanult eleme nagyon csekély. Pedig arra is nagy szükség van, hogy egyháznak ne csak a néptalaja legyen meg, hanem legyenek nagy számban tanult fiai is, akik hivatalokban, a városok vezetőségében helyet foglaljanak és az egyházuk érdekeit megvédhessék, ha arra szükség lenne. A mellett, hogy e tanult elemnek megteremtése a jövő feladata, gondoskodni kell arról is, hogy ez a nemzedék erős hitü, egyházához ragaszkodó és ebben önérzetes legyen. Egy ilyen egyháznak, mely a kezdet nehézségeivel és egészen sajátságos nemzetiségi akadályokkal kell, hogy küzdjön, ügyelnie kell arra, hogy fiaiban ne az egyház iránt közönyös tanult elemet szaporítsa, hanem azokat, akik nagyobb tudásukat, nagyobb befolyásukat minél jobban tudják érvényesíteni egyházuk javára. Mind eme kívánalmak teljesülése jórészt a neveléstől függ, attól a gondoskodástól, melyben az egyház leendő nemzedékét részesíti. A nevelésnek pedig, tudjuk, a legkisebb tényező is befolyásolja a sikerét. Amikor az uj egyház székhely után néz, a jövőjéről gondoskodik. Ha sokat ad fiainak neveltetésére, — és amint a Püspök szavaiból látjuk, tényleg sokat is ad, jól meg kell választania azt a várost, melyet a jövő nenzedék felneveltetésének helyéül szánt. Ez olyan óriási horderejű kérdés, mely mellett teljesen eltörpül az a körülmény, hogy a szülőnek 45 krajcárral többet kell-e fizetni a vonaton, mely a fiát a gimnáziumba a vakáció után beviszi. strófából állott mindössze — kegyetlenül kifigurázta a talpas-embert. Legjobban azon nevettek, amikor húsos, széles ajkát egy pávián hátának rózsaszínű folytatásával hasonlította össze, a lábairól meg azt irta, hogy egy elefánt megpukkadt miattuk az irigységtől. A városban mindenki a versikéről beszélt, sokan betéve tudták és egy élelmes kereskedő megszerezvén a talpas-ember fényképét, anzixkár- tyákra sokszorosította csak úgy vesztegette a versike hősének fotográfiáját. Ezt már nem bírta ki a talpas-ember. Mondta is a feleségének : Fiacskám, meggyilkoltak. És eladta a lapját és egy másik városba költözött. Itt ebben az idegen városban azon töprengett, hogy a talpát hogyan értékesítse. Erős, hasznavehető volt még a talpa, kár lett volna penzióba küldeni ; csak hogy az Írókon nem volt más szakmabeli, a ki a potyaemberrel szóba állott volna. Gondolt tehát egy nagyot és megint lapot gründolt és megint eljárt a város Íróihoz. De ezek tudták ám, hogy a hálátlan ember letaposta a jótevőit és kijelentették, hogy nem adnak neki ingyen kéziratot. „Akkor adjon hitelbe“ — mondta minden alkalommal a ravasz ember. „Az más“ — felelték az irók és vígan írták a cikkeiket, amelyekért persze soha egy vörös rézkrajcárt sem láttak. De a talpas embernek igy is jó volt. Nem lehet eléggé óvni a papságot, mely a székhely kérdés eldöntésénél most már a döntés felelőségteljes feladata előtt áll, hogy nehogy egyéni előnye, a lokálpatriotizmus sugallata szerint adja le szavazatát az állandó székhelyre. Az egyház érdekeinek teljes mellőzését jelentené, ha X. Y. ur ezért kívánná pl. Debrecent, vagy esetleg Nyíregyházát, mert az hozzá közelebb esik és igy a vonat elcsóbbért visz el odáig és gyorsabb a közlekedés. Felelőségteljes e kérdés elintézése, melyet épen azért nyugodt lelkiismerettel csakis az egyház érdekének abszolút tisztaságban megőrzött szempontjainak irányadása mellett lehet. Ekkor bármilyen legyen is az egyházmegye döntése, ahoz szó nem férhet, ha azt az egyház érdekeinek elősegítése diktálta. Mikor azonban erről van szó, nem lehet egyéb az első kötelesség, mint annak a megállapítása, hogy mit kívánnak az egyház érdekei. Nagyon sok mindenfélét. Minthogy azonban a székhely eldöntésének egy olyan főelve bontakozott ki a közelmúlt eseményeinek során, arról a szempontról kell elsősorban tárgyalnunk, mely a jövő nemzedék helyes, előnyös (olcsó) az egyház erősödésére szolgáló neveltetését foglalja magában. Számot kell vetnünk a szervezendő iskolákkal és az azokban teljesítendő neveléssel, melynek az egyház javára szolgálónak kell lennie. A városok viszonyait tekintetbe veendő, most már csak Debreczenről és Nagykárolyról lehet szó, mint amelyek mellett még a legtöbb jel van amellett, hogy a székhelyet megkaphatják. Noha Debreczen viselkedése és az ebből az egyházrá háramló veszély Debreczennek a székhelyre való alkalmasságát már a legkisebbre szállította, foglalkozhatunk a kérdéssel csak azért is, hogy Nagykároly előnyeit e tekintetben is kétségen kívül állóvá tegyük. A székhely akár Nagykároly, akár Debrecen lenne, az egyház számára egy papnevelő és egy tanítóképző intézetet kellene állítani. A gimnáziumi nevelés céljaira egyelőre akár itt, akár ott a r. kath. gimnáziumot használná fel. Debreczenben van egy óriási, ősrégi reA jó ember. Ez az ember nem volt egy csodálatos teremtés, ilyennel uton-utfélen lehet találkozni, Egy úgynevezett reklámfi volt, az újságírók társaságát nem azért kereste hogy kéziratért pum- polja el őket, hanem hogy ezek a lehető legjobb híreket terjesszék róla : milyen kitűnő hazafi, mennyire szereti a várost} és micsoda áldozatokat hoz a köz oltárára./De ha egy megszorult ember jött hozzá kitől a „jó ember“ nem várhatott hasznot, akkor pagyon szigorú lett a nyájasságra berendezett Vrca és pénz helyett, tanácsokkal küldte el az Embereket. A jó ember egy szép napon meghalt. Ugy-e más hasonló mesében a temetési pompáról, de különösen a papnak a dicsőítő prédikációjáról gúnyosan irha a szerző. Ám ami emberünkről a gúnyolódás b.ün volna. A mi emberünk ugyanis úgy végrendelkezett, hogy vagyonát önhibájukon kiviiUbajba jutott emberek örököljék. Persze mindéttki tágon nyílt szemekkel nézett, amiakor ai esetről beszélgettek de a csudát maga a jó ember magyarázta meg írott testamentumában. Ezt irta : Én egy Hiú ember voltam az életben és természetemhez halálom után sem akarok hűtlen lenni. Akarom hogy sokáig megmaradjon a jó hírem. J 'r Szabó Imre formátus kollégium, melynek diáksága ezeren felül van. Ezzel szemben van egy kis katholi- kus gimnáziuma egy pár száz diákkal. Aki ismerős a debreczeni viszonyokkal, ismeri azt a hangulatot, melyet a katholikus gimnázisták lenézése jellemez. Egyszerűen csak azért, mert azok jóval kevesebben vannak. Gyerekversengés az egész, de mégis káros a fiatal lélekre, aki ilyen viselkedést tapasztal társai részéről. Nagyon hihető, hogy még abban a róm. kath. gimnáziumban is a g. kath. vallásu gyerekek a második helyen szerepelnének. Mind ezek a kis dolgok is olyanok, melyek az önérzet kialakulását igen gátolják egy kis gyermek lelkében. Akik pedagógiával foglalkoznak, ezt föltétlenül akceptálják. Magának, az egész diákságnak a városon való szereplése is csak másodrendű jellegű volna. Mindez valamire való alkalmat a református gimnázium ragad el magának, mint hatalmasabb és ez a tanulóság önérzetét emeli, az ellenkező oldalon pedig csökkenti. Pedig épen a magyar egyház az, amelynek erős önérzett, ambiciós emberekre van szüksége. Csak épen nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, de ugyan ezt mondhatnék el a tanítóképző jövőjéről is. Ennél az iskolafajnál még fontosabb, hogy a növendékei teljes önérzettel és kellő kiműveléssel kerüljenek ki az iskolából, mert mig a gimnáziumi tanulók egyetemeken, főiskolákon még erősödnek egyéniségükben, addig a tanítóképző növendékei egyenesen az életbe kerülnek ki, hol sokszor kell nekik meggyőződésüket és egyházukhoz való ragaszkodásukat önérzetesen és korrektül kinyilvánítani. Ezért kell gondoskodni arról, hogy azok az ifjak már az intézet városában a nyilvánosság előtt úgy szerepeljenek, hogy falujok vezetésében annak idején a kellő jártasságot ne nélkülözzék. Ehhez a gyakorlathoz pedig Debreczen, ahol a területet egy más, erősebb képzővel kell megosztaniok, ugy-e bár nem előnyös ? Van még egy másik előny is, mely épen azokat győzi meg a nagykárolyi székhely előnyeiről, akik anyagi előnyök miatt nem a városok alkalmasságát, hanem azoknak a hozzájuk való közelségét nézik. Mert ugy-e bizony ezen esetben arról volna a szó, hogy a vasúti utazás kisebb költségei tegyék elviselhetőbbé a szegényebb népre is a fiaik taníttatásának költségét. Azonban a vakációk pár alkalmával megspórolt hatosokhoz képest sokkal többet tenne, ha a kosztpénz, az internátus költsége volna kevesebb, ami az egész évre szóló megtakarítás. Az uj iskolák mellé internátusokat fog az egyház állítani, hol a magyar g. k. gyerekek ellátást kapnak. Ez az intézmény egyáltalában nem nyerészkedésre lesz alapítva. Olyan árban fognak ellátást kapni a növendékek, amilyen árat a beszerzés drágasága megenged. Határozottan állíthatjuk, hogy e tekintetben is Nagykároly minden más városnál előnyösebb. Akik a viszonyokkal ismerősek, azok tudják, hogy zöldséget, tejterményeket, majorságot stb. milyen óriási mennyiségben szállítanak innen Debreczenbe, Szatmárra, Budapestre sőt Kolozsvárra is. Városunk gazdag és nagy vidéke annyit termel, hogy azt a város elfő-' gyasztani nem is képes. Innen visznek nagyon sokat a szomszédos városokba is, ahol bizonyosan sokkal olcsóbban adják el, mint ahogy itt venni lehet. Ezek szerint ha egy konviktusban Debreczenben havi 50 koronát kellene fizetni sze- mélyenkint, itt ugyanazt meg lehetne kapni legfeljebb havi 36—40 koronáért. Ez pedig óriási rubrika. Még annak a lelkésznek is, aki épen Debreczen tőszomszédságában lakik, kifizeti a vonatdijat, amennyivel a fia többért
